Hatalmas csatát nyert Ausztrália a versenyben maradásért

Meccsritmus – Ki fél jobban?

Tunézia a Dánia ellen kiharcolt bravúros pontszerzés után most meglepő módon megint három belső védős felállással kezdett, ennek következtében viszont a meccs első harmadában teljesen elvesztették a középpályát. A három támadó játékosuk nem zárt vissza elég hatékonyan, a Skhiri, Laidouni kettős pedig létszámhátrányba került az ausztrál középpályásokkal szemben, főként mivel az igen agresszív védővonalat is elég magasra tolta Graham Arnold. Ehhez jött ráadásul, hogy sokkal idegesebbek és pontatlanabbak voltak a tunéziai játékosok, mint Dánia ellen, és nem ültek úgy a gyors akcióik sem.

A látványos ausztrál mezőnyfölényhez azonban helyzetek nem társultak, mígnem a középpályán a játékvezető által bodicsekkelt Skhiri és egy, a legjobb helyre pattanó beadás képében a szerencse is melléjük szegődött, és végül a japán másodosztályból érkező Mitchell Duke fejese hajszálpontosan a hosszú sarokban kötött ki.

Az előny tudatában viszont elengedte az egészpályás letámadást Ausztrália, a tunéziaiak pedig szép lassan éledeztek már az első félidő végére. A szünet előtt is adódtak ugyanis lehetőségeik, amiket elidegeskedtek, majd a második játékrészben még inkább ez lett a jellemző meccskép. Az ausztrálok ugyanis az előny megtartása érdekében gyakorlatilag bunkerfocira váltottak át, Djalel Kadri pedig nagyon lassan lépte meg a szükséges változtatásokat. Mivel a védelemből előbb a jobbhátvéd Draegert cserélte le a szükséges plusz középpályásra és a hátvédsorban Bronn húzódott ki, egy darabig jobb oldali felfutásai nem voltak az így könnyen kiszámítható csapatának, majd mire érkezett Kechrida, gyakorlatilag már a meccs hajrájára érkeztünk, ahol a kétségbeesett kapkodás nem segített a jó döntéseket meghozni az utolsó pillanatokban.

Magasles – A japán másodosztály büszkesége

A tunéziai támadások impotenciájához azért kellett természetesen az ausztrálok hatalmas mezőnymunkája, a Skóciában pallérozódó Kye Rowles ugyan egyszer elkövetett egy csúnya hibát, amit megúszott a csapata, de közben 7 labdaszerzése mellett 10 felszabadítást mutatott be a meccsen, ami új rekord ezen a tornán, akárcsak az angol másodosztályú Stoke City-ben szereplő, egyéves sérülés után visszatérő Harry Souttar 3 lövésblokkolása. (Utóbbi szerepeltetése igazi kuriózum egyébként, hiszen 2021 november elején szenvedett keresztszalag-szakadást, és egy év kihagyás után éppen csak visszatért a pályára a világbajnokság előtt. A szezonban mindössze egy Championship-meccset játszott, november 8-án a Luton ellen végig a pályán volt.)

A középpályáról Aaron Mooy hőtérképe feltehetően nem csak a stadiont, hanem még a környékét is elvakította, a meccs hőse azonban a klubjával a japán élvonalba jutásról nemrég lecsúszó center, Mitchell Duke volt, aki 8 fejpárbajából 6-ot meg tudott nyerni a hórihorgas védőkkel szemben. Pedig a 31 éves csatár pályafutása során a japán élvonalnál magasabb szintre sosem jutott és kétszámjegyű góltermése is csak egyetlen szezonban volt, mégpedig a hazai A-League-ben. Akkor reaktiválta viszont Graham Arnold a vb-selejtezőkre és fejjátéka nem csak a védők lekötésében, és a rések megtalálásában bizonyult hasznosnak, hiszen Omán és Kína ellen is szerzett fontos találatokat. Most pedig már vb-góllal is büszkélkedhet.

Ami jó volt – Kezdődik a tánc!

Ez végre egy olyan mérkőzés volt, ahol már nem lehetett óvatoskodni a csapatoknak, hanem eredményt kell elérniük, hogy reménykedhessenek a továbbjutásban. Ennek megfelelően, ha sok látványos akciót nem is láthattunk, valódi izgalmakat igen, ez pedig csak fokozódni fog a továbbiakban. Ettől még persze gól és szép játék nem biztos, hogy több lesz, de dráma, heves érzelmek és feszültség annál inkább várható a pályán és a lelátókon egyaránt.

Ami nem volt jó – Pontatlanságok a kapu előtt

Mindkét csapat számára nagyon nagy volt a tét, ami rányomta a bélyegét a teljesítményükre. Nem is csak a szövetségi kapitányok óvatos hozzáállásán volt ez érezhető, hanem a játékosok idegességén és a stresszből következő apróbb-nagyobb hibákon is.

Ezen csapatok és a kisebb klubokból, ligákból érkező játékosaik számára persze nagyon ritkán adatik meg, hogy nem csak a saját kontinensük, hanem a világ futballkedvelő nagyközönsége előtt is hallassanak magukról, így még a maguk szintjéhez képest is több volt a pontatlanság a kulcspillanatokban.

Kit kövessünk tovább?

Ha valaki, akkor Franciaország ellen biztosan nagyon felpaprikázva fog játszani Tunézia, ez azonban valószínűleg kevésbé lesz érdekes, mint Ausztrália összecsapása Dániával. Nyilván az a mérkőzés nehezebbnek is ígérkezik a mainál, a védelemben alighanem nem férnek majd bele a ma néha becsúszó hibák, de a Socceroos számára az is nagy szó, hogy számottevő veszélyt jelentenek még a sokkal nagyobb nevű ellenfél számára még az utolsó fordulóban is, hiszen nagy valószínűséggel akár egy döntetlen is elég lehet nekik a történelmi bravúrhoz, a nyolcaddöntő eléréséhez.

Kiemelt fotó: Lufkin Daily News