Hatalmas ország, óriási feladat – profi bajnokság Kanadában
Az előző részben bemutatott CSL (Canadian Soccer League) erőszakos lefokozása után sokáig első osztály nélkül maradt Kanada labdarúgása, viszont a 2019-es Premier League elindításával újra visszakerülhetett az ország futballja a térképekre, még akkor is, ha bőven van még hova fejlődni.
http://legacy.bunteto.com/labdarugas/a-semmibol-a-csucsra-tor-a-kanadai-labdarugas/
A 2019-es rajt előtt minden követ megmozgattak a liga vezetői, hogy biztos anyagi háttérrel rendelkezzen a CPL, a legtöbbet ezért azonban a kanadai milliárdos, Bob Young tett, aki a liga létrehozása mellett saját csapatot is működtet. Övé ugyanis a hamiltoni székhelyű Forge FC, de a helyi CFL-klub, a Hamilton Tiger-Cats is az ő tulajdonában van. Kapcsolatainak köszönhetően sikerült is három fontos szponzort szereznie, így lehetett a kanadai labdarúgás egyik legfontosabb támogatója a Volkswagen, a OneSoccer és a WestJet. A hivatalos autóbeszállító mellett a OneSoccerrel az egyik legnagyobb médiafelületet sikerült megszerezniük, a WestJettel pedig jelentősen lefaraghattak a klubok költségeiből, hiszen az egész országra kiterjesztett bajnokságban hatalmas távolságokat kell megtenniük a csapatoknak. Mivel a három MLS-csapat és az amerikai másodosztályban szereplő Ottawa Fury nagyságrendileg több pénzből gazdálkodhat, így tőlük szinte lehetetlen volt játékosokat elcsábítani, így kisebb fejtörést okozott, hogy kikkel töltsék fel a csapatokat.

A CPL-nek más módon kellett megszólítania a helyi közönséget. Tanultak az MLS, az ausztrál A-League vagy éppen az indiai I-League hibáiból, nem tervezték világsztárok leigazolását, de még európai szinten közepesnek mondható játékost is elvétve találunk a csapatokban. Leginkább a különböző helyi félprofi bajnokságokban szereplő játékosokat szerződtettek, kiegészítve néhány Európában is megfordult kanadai profival, mint például az 50-szeres válogatott Nik Ledgerwooddal, aki Svédországban és a német Bundesliga 2-ben és a 3. Ligában is alapembernek számított csapatában, a Dallas, a Toronto és a Montreal korábbi kapusával, Kyle Bekkerrel, vagy a több mint 130 angol League One-, és 80 skót bajnokin védő Marcus Haberrel. Igaz, ő szokásához híven nem sokáig maradt hazájában, jelenleg Kambodzsában légióskodik.
Védve a helyi játékosokat és segítve ezzel a fejlődésüket, szokatlanul szigorú szabályokat vezettek be.
A franchise ligákhoz hasonlóan a játékoskeret minimum 51 százalékának kanadai állampolgárnak kell lennie, csak hét külföldi játékost lehet nevezni egyszerre, a pályán pedig legalább hét hazai játékosnak kell lennie a mérkőzés kezdetekor.
A fiatalok szereplését is biztosították, hiszen legalább három játékos nem lehet idősebb 21 évesnél, ráadásul összesen minimum 1000 percet kell a pályán tölteniük a szezon során. Ez a szám 2021-re már 1500 perce emelkedett.
A légiósokat azonban ők sem tudták teljesen elkerülni. Az egyik legnagyobb név például a kongói válogatott vándormadara, Dominique Malonga. Az AS Monaco nevelése játszott például a Torino FC, a Cesena, a Hibernian FC vagy éppen a svájci Servette FC csapatában is mielőtt Calgaryba költözött, ahol a Cavalrynál 24 mérkőzésen szerzett 11 találattal holtversenyben a góllövőlista második helyén végzett. A gólkirály 2019-ben a kanadai Tristan Borges volt, aki bár fiatalon megjárta a holland SC Heerenveen akadémiáját is, a felnőttek között hazája új bajnokságában mutatkozhatott be 21 évesen és bár jelenleg a belga Oud-Heverlee Leuven alkalmazásában áll, kölcsönben továbbra is Kanadában futballozik.
Érdemes még talán megemlíteni a 2019-es góllövőlista másik ezüstérmesét is, a szintén 23 éves Terran Campbellt. A Brit Columbia-i születésű játékos tartományának csapatában, a Pacific FC-ben húzott le két szezont, ahol 64 meccsen 22 gólt szerzett, de 2022-től az egyébként kétszeres bajnok Forge FC-ben folytatja. Az ország másik végében található kisváros, Halifax csapatának egyik legjobbja volt a háromszoros trinidadi válogatott Akeem Garcia a maga 51 összecsapáson szerzett 15 góljával. Náluk kevesebb nyomot hagyott maga után a chilei Rodrigo Gattas, aki a York9 csapata előtt olyan helyeken rúgta a bőrt, mint a palesztin Hilal al-Kudsz, az uruguayi Cerro, de 2020-ban négy mérkőzésen az azeri Gabalában is pályára lépett. Jelenleg egyébként a spanyol negyedosztályban játszik.

2020-ban szerződött Kanadába a korábban az MLS-t is megjárt haiti Andrew Jean-Baptiste, aki a winnipegi Valour FC csapatkapitánya, a kalandos pályafutással rendelkező spanyol José Galán és honfitársa, az azóta már hazatért Víctor Martínez is.
A hét csapattal indult CPL azóta már bővült is, mégpedig az Atlético Ottawával, sőt, 2023-tól Vancouver is csatlakozik majd. Ez a bővítés azonban eléggé érdekesre sikeredett, hiszen a Whitecaps igen népszerű a világ egyik legélhetőbb városában, ráadásul a közelség mellett a Vancouver-szigeten székelő Pacific FC és az új vancouveri csapat tulajdonosi köre is megegyezik majd. Bár elsőre furcsa lehet a helyzet, azonban nem árt tudni, hogy az MLS korábbi éveiben Lamar Hunt egyszerre volt tulajdonosa a Columbus Crew-nak, a Kansas Citynek és ő alapította meg az ország egyik legjobb utánpótlásműhelyével büszkélkedő FC Dallast is!
A CPL terve a bajnokság 14-16 csapatosra duzzasztása 2024-re (legkésőbb 2026-ra), ha pedig ez sikerül, Bob Young szerint nem állíthatja majd meg őket egy kieséses-feljutásos rendszer bevezetésében.
Az új professzionális ligával Kanada a CONCACAF klubversenyeiben is egyre jobb szereplésben reménykedhet. A CONCACAF League-ben (ez a térségben a Bajnokok Ligája utána a második számú kupasorozat) 2021-ben – harmadik indulásra – már az elődöntőig is eljutott a Forge FC. Nem hangzik túl acélos eredménynek, de érdemes tudni, hogy a hondurasi Olimpia vagy éppen a Motagua Közép-Amerikában komoly játékerőt képvisel.
Sajnos a koronavírus-járvány miatt nehéz megállapítani, hogy mennyire volt sikeres a CPL elmúlt három éve, hiszen 2020-ban teljesen, tavaly csak a fél szezont töltötték buborékban, zárt kapuk mögött a csapatok. A számok azonban így is beszédesek, hiszen ameddig 2019-ben 4729 volt a bajnokik átlagnézőszáma, a 2021-es, de azért még jócskán korlátozott befogadóképességgel működő szezonban 2760 fő látogatott ki a stadionokba. Érdemes megemlíteni az FC Edmontont, mint negatív csúcstartót: Kanada legészakibb nagyvárosának csapatára átlagosan 961-en voltak kíváncsiak, a legtöbben egy mérkőzésre 2904-en gyűltek össze.
Mindenesetre a terv továbbra is egy jól működő, az egész országra kiterjedő, professzionális labdarúgó-bajnokság.
Az MLS-ben induló három kanadai klub (CF Montreal, Toronto FC, Vancouver Whitecaps) a legtöbb helyi futballszurkoló figyelmét ugyan elvonja, ami a jövőben is így lesz, de az új alapokon, az MLS mintájára szervezett Canadian Premier League előtt így biztató jövőkép van.