Hátrányban mutatta meg erejét a magyar válogatott, az előny birtokában pedig már nem hibázott
2–1-es győzelmet aratott Belgrádban a magyar válogatott Szerbia ellen, ezzel óriási lépést tett az Európa-bajnoki részvétel felé. A szerbek szereztek vezetést, de a taktikai változtatásokat követően egyenlített a magyar csapat, majd Willi Orbán góljával a győzelmet is kiharcolta a felívelésekre alapozó szerbek ellen. Megnéztük, hogy milyen módosításokat eszközölt mérkőzés közben Marco Rossi, és ezek közül mi volt célravezető.
Az Európa-bajnoki selejtezők G csoportjában Magyarország és Szerbia egyaránt hét ponttal állt három mérkőzést követően. A találkozó elején nem volt nagy iram, az érződött, hogy mindkét csapatnak megfelelő lehet a döntetlen, különösen azok után, hogy Montenegró 2–2-t játszott Litvániában.
Jól alkalmazkodtunk a szerb védekezéshez
A magyar csapattól az elmúlt mérkőzéseken azt szokhattuk meg, hogy a labdakihozatalok során – amikor bevethető, akkor Schäfer András – Callum Styles lép vissza a védelembe Willi Orbán mellé, Lang Ádám a jobbhátvéd pozíciójába lép ki, míg Szalai Attila a balhátvéd helyére. A szerbek ellen a találkozó elején 3-4-3-ban helyezkedtek a játékosok, tehát Styles Nagy Ádámhoz hasonlóan a középpálya közepén várta a labdákat.
Ez logikus lépés volt a szakmai stábtól, mert a szerbek 5-2-1-2-es felállásban védekeztek, tehát csak két csatárral, Dusan Vlahoviccsal és Alekszandar Mitroviccsal próbálták meg zavarni a magyar védőket a támadások építése során. Egyik csatár sincsen hozzászokva a dinamikus presszinghez, hiszen sem Vlahovicsnak a Juventusban, sem Mitrovicsnak a Fulhamnél eltöltött évek alatt nem kellett kiemelt figyelmet fordítani a játék ezen elemére. Nem is okozott gondot számunkra a labda kihozatala a három a kettő elleni szituációk során.
Három magyar védő hátul, nem túl intenzív kétcsatáros szerb letámadás, mögöttük Dusan Tadics. Az öt hazai védő mélyen hátul, a magyaroknál Nego Loic lényegesen magasabban helyezkedik, mint a két középpályásA gond éppen abból adódott, amikor Dibusz Dénes a félpálya környékére felrúgta a labdát. Milos Veljkovics visszafejelte Szergej Milinkovics-Szavicsnak – akire rárontott Nagy és Styles is, de mindketten lekéstek róla, Kerkez Milos magasan helyezkedett –, a szerb középpályás pedig rögtön indította az Orbán és Szalai mellett kilépő Tadicsot. Rögtön ziccerbe kerültek, aminek a végén a peches Szalai lábáról pattant a kapuba a labda.
Tökéletesen látszott ebből, hogy a magyar csapat nincsen arra felkészülve, hogy felrúgja a labdát Dibusz – ráadásul csak a félpályáig –, az ellenfél pedig azonnal visszatámad ebből.
Egyre inkább csökkent a mieink védekezésének intenzitása
A magyarok letámadása a mérkőzés elején igencsak intenzív volt, hiszen az első negyedórában csak 6,5 passzt engedtünk anélkül, hogy nyomást helyeztek volna a magyar támadók az ellenfélre, ez kimagaslóan jó PPDA-mutató, amivel a Premier League élklubok szoktak büszkélkedni. Ez a szám azonban folyamatosan emelkedett a mérkőzés során, sőt a második félidő elején a 35-öt is elérte, ami kirívó rossz adatnak számít, mert az átlag 12 körül szokott lenni. Ebben az időszakban néhány kivételt leszámítva minden magyar játékos a saját térfelén védekezett.
5-2-3-as felállásban vártuk az ellenfél rohamait, a három védővel építkező szerbeket egy az egyben támadtuk az első félidőben és nagyon döcögősen is haladtak a szerb támadásvezetések. A megoldás az volt a részükről, hogy Nemanja Makszimovics rendre visszalépett a védelembe, ahova már nem ment fel vele Styles, ezzel négy a három elleni létszámfölényt alakítottak ki az első fázisban az építkezéseknél. A mérkőzés elejétől feltűnő volt, hogy Szergej Milinkovics-Szavics amint labdát kapott azt nézte, hogy melyik csatárt lehet kiugratni, vagy felívelni neki a labdát (11 hosszú passzából hét volt pontos a Wyscout adatai szerint), a labda megtartására nem törekedett. Ezáltal a másik irányító, Tadics szerepe kissé feleslegessé vált, pedig neki a kreativitás a legnagyobb erőssége. A gólnál jól vette át a labdát, de az igazi erényeit nem tudták kiaknázni a szerbek.
Nego remek játéka kulcsfontosságú volt a sikerben
A kapott gólt követően néhány perccel Nego szerepe megváltozott, sokkal magasabbra lépett fel a támadások során, illetve egyre többet húzódott befelé. Az év első felében lejátszott mérkőzéseken sokszor láthattuk, hogy a két szélső védő a kilences poszton játszóval egyvonalban helyezkedik és várja a labdát, elsősorban a visszalépő Szoboszlai Dominiktől. Ezúttal Kerkez nem mindig ment fel, általában csak Nego, ő viszont sokszor egészen közel helyezkedett Varga Barnabáshoz.
Az első magyar gól éppen ilyen szituáció után született, mert a szerbek nem tudták lekövetni ezeket a mozgásokat. A védőink sokszor látványosan azt várták, hogy mikor indul meg a jobb oldali félterületben Nego és rögtön lőtték fel neki a labdát (a második képen is egy ilyen szituáció látható), ahogyan az első gól előtt is, Sallai Roland pedig akkor indult meg szélről befelé, mikor Nego labdát kapott. Szoboszlai ebben az időszakban visszavontabb szerepkörben játszott, hogy szervezze a játékot a középpályáról.
Amint Nego indul befelé, már indítja is őt OrbánAz egész mérkőzés alatt a sokkal aktívabb volt a jobb oldala a magyar válogatottnak, Nego remekül futballozott, védekezésben rendre visszazárt ötödik védőnek, a támadásoknál pedig magasan helyezkedett és mind a szélen mind a félterületben megjátszható volt. A Wyscout adatai szerint 1,13 xG-t alakítottak ki Vargáék, ennek az értéknek a 63 százalékát jobb oldali akciót követően tették, bal oldali támadás kevés is volt és egyetlen lövőhelyzet sem alakult ki azt követően. A második félidőben Szoboszlai a jobb oldalról indulva játszott, egy-két gyors ellenakció során meg tudott lépni, valamint Negóval és a balról átmozgó Sallaival látványos összjátékra voltak képesek. Az elmúlt mérkőzéseken látott kis területen való kombinációs játék alapjai is visszaköszöntek ebben a játékrészben.
Néhány helyzetet ki tudtak ebből alakítani a szerbek, de Dibusz bravúrjainak is hála nem született gól egyikből sem.
A mérkőzés állásából fakadóan természetes volt, hogy a hazai pályán szereplő és játékosok egyéni képességeit nézve erősebb szerbek domináltak a második félidőben, de felépített akcióból nagyon nehezen jutottak el helyzetig az ekkor már mélyen védekező magyarok ellen. Dragan Sztojkovics részéről olyan taktikai húzást nem láthattunk, ami gondot okozott volna a magyar csapatnak, a felívelt labdákat erőltették hátrányban és ahogy közeledett a mérkőzés vége, egyre többen húzódtak fel Mitrovics mellé fejelni.
A magyar csapatra komoly nyomás helyeződött a hajrában, de a jó védekezésének és kis szerencsének is köszönhetően megőrizte az első félidőben kiharcolt előnyét és így tíz pontjával vezeti a csoportot a hétpontos Szerbia előtt.
Kiemelt fotó: MTI