Haugsted, Toft és Gros klasszis játéka ellen nem volt ellenszere az FTC-nek

A két csapat őszi találkozóján többek között az kellett a Ferencváros sikeréhez, hogy a győri kapuból szinte egyáltalán ne érkezzenek védések. Ehhez képest most a mérkőzés Sandra Toft hárításaival kezdődött, és bár első blikkre ennek kevesen tulajdonítottak nagy jelentőséget – lévén közepes minőségű átlövéseket fogott –,  utólag visszanézve döntőnek bizonyult az első két védés, hiszen Klujber Katrin és Emily Bölk is elbizonytalanodott attól, hogy a győri kapus tökéletesen felkészült a távoli zónából érkező megoldásaikra.

Ebben az esetben leginkább a felkészülést kell kiemelni, ugyanis Toft 19 védése (szinte pontosan 50 százalékos hatékonyság) főként abból jött össze, hogy a belső védekezéssel együttműködve pontosan tudta, hová érkezhetnek a lövések. Ez pedig egyfajta láncreakciót indított el, hiszen a ferencvárosi átlövők ezt követően nem mertek vállalkozni kintről, ami egysíkúvá tette a támadójátékot.

Ez önmagában egy teljesen logikus taktikai elgondolás lett volna, ehhez viszont szükség van a védésekre, amik most Bíró Blankától szinte egyáltalán nem, és Janurik Kingától is csak a mérkőzés utolsó 15 percében jöttek.

(Fotó: M4 Sport)

Rég nem látott győri védekezés

Ambros Martín első időszakában egyértelműen a védekezés volt a Győr legnagyobb erőssége: a csapat stabilan 20 gól környékén tudta tartani az ellenfeleit, a védőfalnak pedig az évek során olyan vezérei voltak, mint a jelenlegi másodedző, Raphaelle Tervel, illetve az újkori győri kézilabdázás egyik legnagyobb legendája, Eduarda Amorim. Martín második győri időszakára eddig közel sem volt jellemző az ennyire hatékony védekezés (bár az előző szezonban a CSZKA Moszkva ellenimérkőzésen egy rövidebb időre visszatért a rettegett hátsó alakzat), most viszont kiemelkedő teljesítménnyel rukkolt elő a bajnoki címvédő, olyannyira, hogy talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ebben a szezonban szombat este tűnt először BL-győzelemre esélyesnek az együttes.

Az M4 Sport félidei elemzésében is külön blokkot szenteltek Line Haugsted játékának, aki egy akción belül faultolta mindhárom belső poszton játszó ferencvárosit, majd még a beállóra is visszaért. Ha valaki szeretné látni, hogy a modern kézilabdában mit nevezünk hármas védekezésnek, az nyugodt szívvel tanulmányozhatja Haugsted szombati mozgását. Az ő visszatérése összességben jelentős erősítésnek tűnik a tavaszi mérkőzések tekintetében.

Mivel a játék a legmagasabb szinten az intenzitáson alapszik, a napi forma függvényében sokkal könnyebben alakulnak ki nagy különbségek látszólag egyenrangú riválisok között is.

Ha viszont egy folyamat részeként vizsgáljuk a Fradi vereségét, már sokkal aggasztóbb a kép. A Ferencvárosnál a Metz elleni BL-negyeddöntő tulajdonképpen a szezon egészének megítéléséről dönt majd. Ha ott nem sikerül kivívni a továbbjutást, a mostani idény egyértelműen csalódást keltőnek tekinthető, hiszen bár voltak jobb mérkőzések, hetekre, hónapokra nem tudott összeállni egy stabil, jó színvonalú alapjáték.

Kedves gesztus a végére

A mérkőzést egy – az eredményt tekintve meglepően – baráti sajtótájékoztató követte, ahol Ambros Martín elbúcsúzott Elek Gábortól, hiszen a spanyol trénernek hazai pályán ez volt az utolsó Ferencváros elleni találkozója az ETO kispadján (a Magyar Kupában még minden bizonnyal találkozik a két csapat). A rivális szakvezetők kapcsolata egyébként remekül indult, néhány meccs erejéig még együtt is ültek a magyar válogatott kispadján, tavaly viszont egy összetűzésük majdnem tettlegességig fajult. Úgy tűnik azonban, hogy a búcsú idejére sikerült rendezni a konfliktusokat.

Kiemelt fotó: Magyar Nemzet