Hazánk legnépszerűbb kutyás sportja, a válogatott világbajnok – de mi is ez?

Barangolsz a Youtube-on, sétálgatsz az utcán és megakad a szemed azon, amint egy ember és annak négylábúja keresztbe-kasul rohangál egy akadályokkal telerakott pályán. Látsz egy játszótérről ismert libikókát, hosszú, színes csöveket, ugrókat, és persze olyan akadályokat, amiknek az alakja ugyan ismerős, de a nevüket nem igazán tudod. (És a legviccesebbet, a versenyek előtti pályabejárást, ami úgy néz ki, mintha részeg thai harcosok egy furcsa rituálét tartanának, még nem is láttad.) Nos, ez az agility. Magyarország legnépszerűbb kutyás sportja.

De még mielőtt elmerülnénk a részletekben – például abban, mire is tanítja ez az embert –, fontos elmondani, hogy: a szeptember 22-25-e között, Ausztriában rendezett világbajnokságon a válogatottunk megszerezte a sportág első összetett magyar aranyérmét!

„Történelmi győzelem egy telt házas, gyönyörű arénában” – írta Facebook-oldalán Jakkel Tamás, az agility sportot is magába foglaló Nemzetközi Kinológiai Szervezet (FCI) elnöke.

Értem, hogy vb és aranyérem, de mi az az agility?

Gyorsan tisztázzuk is, miről van szó: az agility egy, a kutya és a gazdája (azaz a sportági szaknyelven: felvezető) együttműködésén alapuló sportág, amelynek célja, hogy a párosok a bíró által megtervezett pályát a lehető leggyorsabban, hiba nélkül teljesítsék – manapság már századmásodpercek döntenek a helyezésekről. Bármilyen fajtájú kutyával el lehet kezdeni az agilityt, s erre a legtöbb hazai kutyaiskolában van is lehetőség.

S, hogy mire tanít? Ön- és kutyaismeretre tanít. A kutya tanítása során a felvezető egyre jobb és jobb kapcsolatot alakít ki a kutyájával, jobban megérti őt, és ezáltal magát is. Ebben a sportágban két félnek kell folyamatosan együttműködnie, kommunikálnia, bíznia a másikban. Az agility nemcsak a kutyát, de az embert is jobbá teszi, miközben az alapja a játék, a közösen eltöltött minőségi idő. Akár úgy is lehetne fogalmazni: egyik fél nélkül nem létezik a másik.

Ami a történelmét illeti: 1978-ban a „Crufts Dog Show” keretében láthatott először a nagyérdemű agilityt. Akkoriban csak szórakoztatásként, időtöltésként tekintettek rá. Egy „show-elem” volt, hogy az engedelmességi verseny és a kutyakiállítás közötti időt kitöltsék. A kutyák pedig a lóversenypályákhoz hasonló területen rohangáltak. Magyarországon az 1990-es évek közepén, végén jelent meg, és eleinte csak engedelmességi és őrző-védő kutyákkal űzték. Ma már színesebb a „kutyapaletta”, egyre nagyobb az érdeklődés a sportág iránt, évről-évre egyre több ember keresi meg a kutyaiskolákat, és gyakran van bemutató falunapokon, iskolákban. (Az országos bajnokságon nagyjából 200 versenyző indul, ami igen magas szám a kutyás sportokat tekintve.)

„Az elmúlt több mint két évtizedben mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban gyökeresen átalakult a sportág. Manapság már sokkal inkább a felvezető mozgásából, testjeleiből olvas a kutya. Nagy hangsúlyt kap a kutyák önálló munkája, amihez elengedhetetlen a vezényszavak pontos tanítása és használata, ahogy annak megértése is, hogy az emberi mozgásra hogyan reagálnak a kutyák. Nagyobb hangsúlyt fektetünk a kutyák fizikai és mentális felkészítésére, rehabilitációjára, a talajon és az akadályokon történő biztonságos versenyzésre, illetve a biztonságos pályatervezésre is – utóbbihoz a bírókat magasabb szinten oktatjuk” – ezt már Tráj Tamás, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége (MEOESZ) Agility Sportbizottságának elnöke mondta a Büntető.comnak.

Kiemelte, manapság már vannak olyan gyártók, amelyek kifejezetten agilityre kezdtek el műfüvet gyártani figyelembe véve a kutyák és felvezetők igényeit. És egyre több országban – Magyarországot is ideértve – kifejezetten kutyás sportokra építenek csarnokokat. Ennek köszönhetően évszaktól és időjárástól függetlenül garantálható a folyamatos edzés, felkészülés. (Érdekesség, hogy Magyarországon gyártják az egyik legismertebb és legelterjedtebb akadálytípust.)

„Az online tanfolyamoknak köszönhetően robbanásszerű a fejlődés a különböző tanítási módszerek elterjedésében. A hazai oktatás minősége hatalmasat fejlődött azzal, hogy az oktatók több külföldi szemináriumon részt vesznek, sikeres versenyzőket hívnak edzéseket tartani hazánkba, ezenkívül rengeteg tapasztalatot gyűjtenek a nagyobb nemzetközi versenyeken” – tette hozzá Tráj Tamás, aki szervezet Bírói Tanácsát is vezeti.

Az ezüstérmes midi együttes

Egyúttal rámutatott, külföldön egyre több magyar agilitysre figyelnek fel, akik az eredményeikkel kiérdemelték az ismertséget, és immár több nemzetközileg elismert bírónk is van.

„A magyar agility a versenyzőinek, oktatóinak, bíróinak köszönhetően olyan időszakát éli, amiben nemzetközi trendeket teremt, hatással van az agilityre és formálja annak alakulását” – tette hozzá.

Ugyanakkor a fejlődés és a pozitív jel ellenére még Magyarország kis halnak számít Európában. A versenyzők száma még mindig igen alacsony, ráadásul a kisebb szomszédos országokhoz (Szlovákia, Szlovénia) hasonlóan a hazai agility élet is alapvetően fővárosközpontú, emiatt nehéz az aktív sportolók számának növelése.

„A nagyobb, de hasonló népességű országokban, mint Svédország, Finnország többezer agilitys edz és versenyez aktívan, illetve lehetőségük van ugyanazon a hétvégén több verseny közül is választani. Sokkal több agilitys csarnokuk van elszórtan az egész országban. De ezek csak számok. Ha a legutóbbi világbajnokság eredményeit nézzük, a magyar versenyzők teljesítményén ennek a hátránynak pontosan az ellenkezője látszik. A magyar oktatóknak, versenyzőknek és bíróknak egy része kétségtelenül a világ élvonalába tartozik” – zárta gondolatait a nemzetközileg elismert bíró, Tráj Tamás.

Képek forrása: koirakuvat.fi