„Helyet kéne hagyni az ösztönöknek is, hadd érvényesüljön az utcai futball” – Interjú Heinz Mörschellel

– Az előszezon hajrájára fordultatok, de mennyire volt kíméletlen a felkészülés, elsősorban az antalyai edzőtábor?

– Törökországban is többnyire napi kettőt edzettünk, kivéve a meccsek után, mert azért a sérülésmegelőzés igencsak fontos. De akkor is videóztunk pluszban. Vagy két hét nonstop tréningezés után kaptunk a hazaérkezéskor egy-két szabadnapot, immár pedig arccal a szezonrajt felé fordultunk. 

– Antalyában elég jó eredményeket értetek el, nem csúszott be vereség, éreztél javulást a teljesítményben?

– Igen, jó érzések fogtak el. Azután legalábbis, hogy felgyógyultam a betegségemből, mert amiatt az első felkészülési találkozót kénytelen voltam kihagyni.

A második-harmadik mérkőzésünkön már személyes tapasztalatokat szerezhettem a játékunkról, szerintem csináltunk jó dolgokat. Jók a rajtra vonatkozó első benyomásaim, de hogy mi lesz élesben, nehéz megmondani.

Nem kérdés, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a jobb eredményekért.

– No igen, azokkal akadt gond az ősz második felében. Mert amíg az első tíz fordulóban, mondhatni remek rajtot produkálva nyertetek hatszor két döntetlen és két vereség mellett, a Fradi elleni kudarccal csúnya nyeretlenségi széria vette kezdetét, hét meccsen hat zakóval.

– Nehéz arra felelni, mi romlott el. Mert tényleg jól kezdtünk. Az ősz második fele miatt viszont nagyon rosszul érezzük magunkat.

Sajnos amint becsúszik egy-két vereség, az önbizalom csökken, zavar támad, szerintem ez történt velünk is, de nehéz megmondani az egzakt okokat. Sajnos sok gólt kaptunk, a lábakra ólomsúly kezdett nehezedni, vesztettünk a hitünkből,

de az edzőtábor arra is jól szolgált, hogy elkezdjük visszaszerezni az önbizalmunkat.

– Mindezek tükrében mi volt a leginkább hangsúlyos Antalyában? A fizikum fejlesztése, a taktikai elemek finomítása, esetleg a „lélekemelés”?

– Ez így mind együtt. Fontos, hogy bírjuk erővel, ezért aztán a kondíciót is javítottuk. Sokat elemeztünk a videófelvételek segítségével, amit elképzelünk elméletben, azt a gyepen is gyakoroltuk. 

– Lehet az önbizalmon külső segítséggel gyúrni? Vagy ahhoz te kellesz, és kész.

– Azt saját magunknak kell visszanyerni, ennek a legegyszerűbb módja, ha győzöl. Ha gólokat szerzel, és közben nem, vagy alig kapsz. Úgy jön vissza a leggyorsabban. Az is segít, ha azt érzed, kézben tudod tartani a meccset, kontrollálni tudod, helyzeteket dolgozol ki, a legfontosabb mégis győzni.

Forrás: Újpest FC Facebook

– Ami a gólokat illeti, háromszor találtál be az ősszel, mindháromszor szögletet követően. Ez az egyik erényed, hogy jókor vagy jó helyen?

– Próbálok veszélyesen játszani, a megfelelő helyekre bemozogni, de szerezhettem volna ennél több gólt is. Sokszor kimaradtam azonban a kezdőből, pedig igyekszem minden meccsen a pályán lenni. Remélem, a jövőben konzisztensen a kezdőbe jelöl a mester. Ezért dolgozom legalábbis, hogy a játékommal segíteni tudjam a csapatot.

– Mi amúgy szerinted a legfőbb erényed?

– Hogy jó vagyok technikailag, ha szabadságot kapok a pályán, a támadásokat képes vagyok segíteni, éppen azzal, hogy a megfelelő területekre mozgok el.

A fizikumomból adódóan meg tudom tartani a labdát, jól lövök, de több ilyen helyzetbe kellene kerülnöm. Azt szeretem, amikor átjár az érzés, hogy a játékommal segíteni tudtam a csapatnak.

A nyolcas vagy tízes poszt az, ahonnan ezt a leghatékonyabban megtehetem. 

– A hiányosságok?

– Ó, hát mindenben fejlődnöm kell, nem vagyok komplett játékos, de erre vannak az edzések és a meccsek. 

– Említetted a válogatottat. Ha meghívnak a nemzeti csapatba, elutazol a szülőföldedre, Domminikára. Ugyan csak nyolchónapos korodig éltél ott, hiányzik, amikor sokáig nem jársz arra?

– A családom egy része hiányzik, a ma is ott élő rokonok. De az egész életemet Németországban töltöttem, nekem a német, illetve az európai a kultúrám. 

– Az édesanyád ugye dominikai, édesapád német. Hogyan ismerkedtek meg? Klasszikus mód ott nyaralt apukád, meglátta anyukádat, és egymásba habarodtak?

– Valahogy így történt. Apunak az év egy jelentős részében rengeteget kellett dolgoznia Németországban, de amikor azt letudta, két hónapra, a melegre vágyva elutazott Dominikára. Ott találkoztak. 

– Édesanyádnak nem lehetett azért könnyű otthagyni az addigi életét, és nyolchónapos csemetéjével egy másik kontinensre költözni.

– Már csak azért sem, mert nagyon különbözik a két ország, a kultúráját, a klímát, az attitűdöt tekintve, mielőbb meg kellett ezt szoknia, de sikerült neki. 

Forrás: Újpest FC Facebook

– Miben igazán más? Vagy inkább úgy kérdezem, mi a legjobb Dominikában?

– A jókedv, ami jellemzi az országot és az ott élőket. Hogy

mindent mosollyal az arcukon művelnek, hogy nagyon kedvesek, segítőkészek, állandóan azt lesik, hogyan járhatnak a kedvedben. Mit tehetnek értem, kérdik, ha ott tartózkodom. Nagyon szeretik a futballt, de a baseball még népszerűbb.

A válogatottbeli szerepléseim óta járok egyébként vissza rendszeresen, tizennyolc éves koromig nagyjából négyszer voltam Dominikán. Nem volt több időm ugyanis. Mindig fociztam, az edzések és a meccsek nem engedték meg a többszöri utazást. 

– Az „inaséveidet” Frankfurtban és Mainzban töltötted. Mi volt a nagy álom akkortájt?

– Hogy profi futballistává váljak. Na jó, a legmerészebbikben a Real Madrid szerepelt, a kedvenc csapatom. De csak a futball érdekelt, mindent annak rendeltem alá, ezért aztán valamelyest el is veszett a gyerekkorom. A suli után futballoztam, későn értem haza, másra nem is maradt idő, de ez az ára annak, hogy profivá válj. Én pedig az akartam lenni. 

– Mi az igazán hangsúlyos a német képzésben? Milyen típusú játékossá igyekeznek nevelni?

– Nagyon fontos, hogy technikailag képzett legyél, az szintén, hogy taktikailag felkészült. Ez a kettő a leglényegesebb, plusz a fegyelem. De éppen ezért azt gondolom, kellene egy kis helyet hagyni az ösztönöknek is, hadd érvényesüljön valamennyire az utcai futball.

Örülnék, ha nemcsak az lenne a fókuszban, hogy játssz gyorsan, passzolj jól, add le mielőbb a labdát, hanem engednék jobban kibontakozni az egyéniséget; hadd cselezzen, hadd improvizáljon a fiatal, mert az ilyen típusú játékosok jelentik a meccseken a különbséget, mint Leroy Sané vagy Jamal Musiala.

Csakhogy utóbbi nem a német futball neveltje, előbbi meg rendesen megküzdött azzal, hogy elfogadják. Most például megkapja Sané azt a szabadságot a Bayernben, ami kell neki, él is vele.

– Mégis, mennyire nehéz az utánpótlásból betörni egy Bundesliga-csapatba? Csak mert a te példád azt mutatja, iszonyatosan.

– Igen, és az én korosztálymnak szerintem még nehezebb volt, mint a mai tizennyolc éveseknek. A lényeg, hogy mindig a legjobbadat add, igyekezz kitűnni, hallgatni a tapasztaltabbakra, hálásnak lenni a lehetőségért. De mindenekelőtt megmutatni, mit tudsz.

Forrás: Újpest FC Facebook

– Miért gondolod azt, hogy nyolc-tíz éve nehezebb volt?

– Mert manapság könnyebben dobják be a fiatalokat. Szerintem ez most inkább trend. Nagyjából tíz éve egy-két fiatal kapott esélyt, a csapat többségét tapasztalt játékosok alkották. Szóval különlegesen jónak kellett lenni, valami olyat tudni, ami másban nincs meg. Ez nyilván ma sincs másképp, de az esélyt inkább megkapják a fiatalok, sokat edzhetnek az első csapattal.

– Te ugye a Mainz első csapata helyett Kielben folytattad, onnnan Münsterbe, majd az Uerdingenbe és a Dresdenbe igazoltál. Hol érezted magad a legjobban?

– Valamennyi klubban, de ha akadtak is rosszabb periódusok, azokból is tanultam. Minden napot megérte ezekben a csapatokban tölteni, mert tanultam, fejlődtem. Azelőtt, hogy odaigazoltam, a Kiel kis híján feljutott az élvonalba, a Dynamo Dresden meg nagy klub Németországban, hatalmas szurkolótáborral, amelyik imádja a futballt és a klubot. Márpedig az ember arról álmodik fiatalon, hogy nagy közönség előtt játszik.

– Ebből a szempontból az NB I elég nagy változást jelenthetett, de erre még visszatérünk, hanem a Dynamóval előbb bajnokként feljutottál a másodosztályba, majd mindjárt ki is pottyantatok. Egész egyszerűen nem voltatok elég jók a második ligához?

– Dehogynem. És jól is kezdtük az idényt, a végére azonban sok minden másként alakult, mint addig, amibe nem annyira mennék bele. De játszottunk sok nagy meccset, a másik keleti együttes, a Rostock elleni csaták egész őrült módon zajlottak, megdobálták a buszunkat a stadionba menet, óriási rendőri készültség kísérte a rangadót. Ha nem is derbi, de a Schalke elleni összecsapás is elképesztő hangulatban telt.

– De mi történt a következő szezonban? Csak mert a 2022–2023-as idény első felét teljes egészében kihagytad.

– Mert nem volt klubom. Leginkább az én hibámból, egyszer-kétszer rosszul döntöttem ugyanis. Az azt megelőző nyáron

kerestek néhány helyről, én azonban nagyon meggondoltam, milyen külföldi lehetőséget fogadjak el, már csak azért is, mert az egész addigi életemben csak Németországban játszottam. Az egyik tanulság, hogy még nekem is nyitottabbnak kell lennem. Ódzkodtam belevágni a bizonytalanabba, vártam az igazán jóra. A másik tanulság, hogy a futball viszont nem vár rád. Ha nem csapsz le egy esélyre, nem biztos, hogy lesz következő.

Én kivártam, azzal viszont egyre fogytak a klubok, ahova még kellhettem volna. De abból az időszakból is tanultam, ez is az utazásom egy része.

Forrás: Újpest FC Facebook

– Lett azért valóságos utazás is, így kerültél Újpestre. A klubról, gondolom, vajmi keveset tudhattál, az NB I-ről többet?

– Az Újpest nevet természetesen ismertem, de szinte semmit sem tudtam róla,

amikor aztán körvonalazódott ez a lehetőség, elkezdtem beleásni magam a klub múltjába és jelenébe. Beszéltem aztán néhányakkal, akik ismerik a magyar futballt, és csupa jót hallottam, így aztán belevágtam. Már csak azért is, mert futballozni akartam.

Budapest ráadásul nincs messze az otthonomtól, ez ugyancsak a pozitívumok sorába illett, ahogy az infrastruktúra is, valamint a szurkolótábor, amelyik nagyon megtetszett a felvételeken. 

– És élőben? S itt érkezünk meg újra a Bundesliga és az NB I közti körítésbeli különbséghez, hogy amíg idehaza néhány ezren vannak a lelátón, olykor néhány százan, ott több tízezren. És az Újpest még a kivétel, mert ha megy a csapatnak, a közönség valóban képes remek hangulatot teremteni.

– Én a hazai meccseinket kifejezetten szeretem, nagyon jó a hangulat, nagyszerűek a drukkereink, az is tetszik, hogy sokszor vendégségben is többen vannak a mieink, vagy legalábbis hangosabbak, mint a hazaiak. Persze tudom, hogy az Újpest Magyarországon milyen nagy csapat. 

– Egy éve játszol Magyarországon. Mit tartasz az NB I erejének, és miben kellene leginkább fejlődnie?

– Fejlődni mindenben lehet. Az jó, hogy nagy a verseny az első osztályban, nagyon szoros a küzdelem. Szerintem a meccsek is rendben vannak, modern stadionokban játszhatunk, ahogy azt már említettem, a mi külön szerencsénk, hogy a remek drukkereink előtt, akik mindenhova elkísérnek minket. Tetszik, hogy több klubnak is jelentős a történelme. Hogy a miénk a legidősebb klub, az külön büszkeség.  

– Ezért is nagyok az elvárások, csak épp meg kellene azoknak felelni… No de mik a te igényeid saját magaddal szemben? Mi a terv a következő két-három évre?

– Egyelőre szeretnék minél többet játszani. Jó korban vagyok, örülök, hogy élvonalbeli klubban futballozhatok. Szeretnék fejlődni, a lehető legjobbá válni, de hogy az utad merre visz, azt a futballban sosem tudhatod. Ezért is nehéz tervezni. De meg kell próbálni a lehető legjobbnak lenni, mindent megtenni ezért, és akkor jó dolgok fognak történni.

Kiemelt kép: ujpestfc.hu