Helyi erőkre támaszkodva emelkedik felfelé a katowicei futball
A GKS Katowice egykoron a helyi, rivalizáló sportklubok összeolvadásából jött létre, hogy erőiket egyesítve érjenek el jobb eredményeket. A sikeres aranykorszak után a poklot is megjárta a klub, mely manapság a környékbeli játékosokra alapozva igyekszik a régi idők dicsősége felé tenni újabb és újabb lépéseket.
A katowicei labdarúgásnak gazdag a történelme, még annak ellenére is, hogy lengyel viszonylatban csak egészen későn, 1963-ban alapították a sportklubot. Abban az évben, november 5-én a Górnik 20 Katowice, TKS Rapid-Orzeł Wełnowiec, KS Koszutka Katowice, Katowicki Klub Łyżwiarski, Katowicki Klub Sportowy Górnik és a Górniczy Klub Żeglarski Szkwał képviselői a város fontosabb intézményeinek és az önkormányzati vezetők társaságában megegyeztek, hogy az egyesülés vezethet csak el addig, hogy minden sportágban magas szintű munkát végezhessenek a városban. Így hát ezen a napon született meg a Górniczy Klub Sportowy Katowice, melynek színe az arany-zöld-fekete lett, a címer pedig Katowice város címere. A futballszakág hivatalos bejegyzésére 1964. február 27-én került sor a Lengyel Labdarúgó-szövetségnél, ezért ezt a dátumot ismerik el a labdarúgóklub alapításának napjaként.
A kezdeti években még nem a foci volt a legfontosabb irány, hiszen tizenöt sportág képviselői dolgoztak a sikerességen. A több száz érem közül, amelyeket a több szakosztályból álló GKS Katowice sportolói nyertek, négy olimpiai érmes külön említést érdemel. Andrzej Supron (1980-ban ezüstérmes birkózó, 68 kg), Roman Bierła (1980-ban ezüstérmes birkózó, 82 kg), Jan Dołgowicz (1980-ben ezüstérmes birkózó, 100 kg), Piotr Świerczewski (1992-ben ezüstérmes labdarúgó).
A futballklub első két évtizede inkább a hullámzásról szólt, húsz év alatt három feljutás és két kiesés jellemezte a teljesítményüket. Az élvonalbeli hetedik hely volt a legjobb eredmény, na meg a két bajnoki cím a másodosztályban. Azonban az 1980-as években valami megváltozott, és a feljutás utáni stabilizálódás után nem visszaesés következett, hanem előrelépés. Elkezdődött ugyanis a klub aranykorszaka, amely 1985-től 1997-ig íródott. Négy ezüst- (1988, 1989, 1992, 1994) és három bronzérem (1987, 1990, 1995) a bajnokságban, három kupagyőzelem (1986, 1991, 1993) és további öt fináléban való részvétel (1985, 1987, 1990, 1995, 1997), s ezeken kívül két szuperkupasiker (1991, 1995) is összejött a sziléziai alakulatnak. Mindeközben az európai kupákban olyan csapatokkal mérkőztek meg, mint a Rangers, a Bayer Leverkusen, a Galatasaray, a Benfica, vagy épp a Girondins Bordeaux, melynek legyőzése és kiejtése a klub legnagyobb sikere volt a nemzetközi porondon.
Az ezredfordulóhoz közeledve azonban jelentkeztek a pénzügyi problémák, és velük egy kiesés. Azonnal sikerült visszajutniuk, ezért a vezetőség úgy gondolta, hogy egy jelentősebb kölcsön felvétele és egy új sikercsapat építése megoldja a gondokat. Csakhogy a 2003-as bronzérem és a 2004-es kupaelődöntős szereplés ellenére a katowicei egyesület csődbe jutott. Ez a 2005 nyarára megismétlődő kiesés után azt is magával hozta, hogy a GKS nem kapott licencet a másodosztályra sem. Így pedig a klub a 2005–2006-os idényt a negyedik vonalban kezdte meg.
Az újrakezdés a szurkolók lelkes támogatásával jöhetett létre, akik minden követ megmozgattak, hogy gyorsan visszatalálhasson a csapat oda, ahová szerintük való. Ez két év alatt két feljutás formájában jól is indult, azonban utána a projekt megakadt. 2007 és 2019 közt zsinórban tucatnyi idényt töltött a másodosztályban a Katowice, amelynek a vezetősége az időszak vége felé megint csak tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért.
Ugyanis egyre több lett a pénzügyi nehézség, csak ezúttal nem juttatták csődbe a csapatot, csupán a keret csaknem teljes eladására volt szükség. Ez azzal járt, hogy 2019-ben a csapat kiesett a harmadik vonalba, s megint csaknem elölről kellett kezdeniük a projektet.
A harmadosztály küzdelmeinek megkezdése előtt nevezték ki Rafał Górak vezetőedzőt, akinek sikerült teljesen új irányt szabnia. A korábbi évekkel ellentétben kivívta, hogy adják meg a bizalmat neki és a fiatalokra épülő keretnek is, mert a korábbi időszaka alatt is az volt a legfőbb baj, hogy türelmetlenség jellemezte a vezetést. A csapat jól szerepelt és bronzérmes lett a koronavírus-járvány jelentette nehezítő körülmény ellenére is, ám hiába volt velük a hazai pálya előnye a rájátszásban, a Stal Rzeszów könnyedén lépett túl rajtuk. Egy korábbi érában ez alighanem edzőváltást hozott volna magával, de Górak maradhatott, és a belső fejlődés is jó úton haladt. Így hiába zajlott nézők nélkül a 2020–21-es idény, a GSK kiharcolta az automatikus feljutást jelentő második helyet a Górnik Polkowice mögött.
A másodosztályba való visszatérés jól sikerült: a középmezőnyben végeztek, amit a következő idényben is sikerült megismételni. Úgy tűnt, hogy megint kezdődhet egy hosszú évekre szóló időszak, amely javarészt stagnálás lett volna. Ezzel a szurkolók már kevésbé voltak elégedettek, mint a vezetőség. Hiszen egy városi önkormányzat kezében lévő klubnál azért ez nem annyira rossz ebben a pénzközpontú labdarúgásban. Azonban a 2023–24-es idény egy kicsit még rosszabbul is indult, s a téli szünetben közelebb voltak a kieséshez, mint az osztályozóhoz. Ezért a közgyűléseken több negatív hang is felszólalt Górak ellen, mondván, vele nem lehet előrelépni a középszerűségből. Ezek a szavak eljutottak az edző fülébe is, aki csak annyival kommentálta, hogy „ezt nem így kellene”.
Azt sosem fogjuk megtudni, hogy ennek mennyi köze volt ahhoz, hogy az idény második felére minden összeállt, és a katowiceiek tizenhatból tizenkét meccset megnyertek. Azonban ez nemcsak a rájátszásra volt elegendő, hanem mindenki meglepetésére a második helyen kivívták az élvonalba jutást. Az utolsó bajnokin molinó fogadta az edzőt azzal szöveggel, hogy „Rafał Górak – bocsánatot kérünk”, amire az edző természetesen válaszolt is a közönség előtt állva: „A bocsánatkérés elfogadva”.
„Az elmúlt években többször is volt olyan pillanat, amikor azon gondolkodtunk, hogy merre menjünk, váltsunk-e edzőt vagy sem. Végül mindig arra a következtetésre jutottunk, hogy nem megyünk visszafelé, és folytatjuk ezt a projektet. Be akartam tartani az edzőnek adott szavamat, és azt hiszem, be is tartottam. Azt mondtam neki, hogy szabad keze van, és engem nem érdekelnek az eredményei. Elsősorban egy összetartó, nagyszerű futballcsapatot várunk el tőle. És mint láthatjuk, ez a csapat felépült és sikeres”
– mondta Marcin Krupa, Katowice polgármestere.
A sziléziai együttes csupán három légióssal a keretében vívta ki az osztályváltás jogát, és ez a nyár sem úgy telik, hogy szeretnének eltérni az alapvető filozófiától. Ugyanis a klubnál azt vallják, hogy a közönség a helyi játékosokat akarja látni, ezért lengyel labdarúgóik több mint fele kötődik is a Sziléziai vajdasághoz. Egy ilyen kerethez pedig sziléziai edző is illik, ami szintén adott, s Górak ráadásul már az első időszakában is úgy nyilatkozott, hogy „gyerekkori kedvenc csapatához írhatott alá”. Manapság semmiféle kétség nincs sem a szurkolókban, sem az edzőben, mert a csapat ott van az élvonalban. Hogy ez mennyire lesz állandósítható, az már egy másik kérdés, de a két évtizedes távollét után egyelőre élvezhetik a pillanatot a helyiek, hogy ismét a legmagasabb szinten szerepelnek.
Kiemelt kép: 400mm.pl
Szerző
