Helyi hősből edzővé lett Henok Goitom

Henok Goitom eritreai szülők gyermekeként született 1984. szeptember 22-én Stockholm bevándorlók által sűrűn lakott külvárosában, Husbyban. Már kisgyermekként a focilabda volt a legfontosabb számára, aminek oka édesapja volt, aki a munka mellett amikor csak tudott a futballnak szentelte szabadidejét a helyi amatőrcsapatban. Henokot nem kellett noszogatni, mert amikor csak tehette ő is ment apjával, vagy épp a baráti társasággal a Husby 3-nak nevezett murvás pályán lehetett látni. Ugyan itt még a fő cél annyi volt csak, hogy egymásnak kötényt adjanak, de az álom, hogy profi labdarúgóvá váljon, mindig is ott volt a fejében.

Komolyabb szinten csak tizenéves kora közepén kezdett el a labdarúgással foglalkozni, mikor az Essinge IK U15-ös csapatához írt alá. Ekkor 1998-at írtunk, s a kis Henokról itt derült ki, hogy mennyire is hasonlít édesapjára, mert az addig inkább anyja magasságára hajazó fiú rohamosan nőni kezdett. Mikor három év után az Inter Orhoynál folytatta, akkor már közelített a 190 centiméteres testmagassághoz. 2002-ben visszatért a korábbi csapatához, amely a negyedosztályban egy közös projekt részeként Vasalund/Essinge IF néven szerepelt. Innen került be a feltörekvő fiatal tehetség a svéd U19-es válogatottba, amely éppen Eb-selejtezőkre készült. Ekkor figyeltek fel rá az Udinese Calcio szakemberei. 2003-ban a svéd-eritreai Goitom olyan lépést tett pályafutása során, amelyről a legtöbb fiatal futballista csak álmodik: a svéd negyedosztályt a Serie A-ra cserélte.

„18 éves voltam, és arra gondoltam, hogy ezt meg kell lépnem. Ha ez nem sikerül, még mindig hazajöhetek és játszhatok valamelyik stockholmi klubban. Mindezt fegyelemmel és türelemmel sikerült megvalósítanom. Egész idő alatt a célomra összpontosítottam, de az embereknek tudniuk kell, hogy ez nem sikerült volna a családom és a barátaim támogatása nélkül.”

A La Gazzetta dello Sport „Udinese új, ismeretlen gyöngyszemének” nevezte Goitomot, ahol Luciano Spalletti irányítása alatt olyan játékosok mellett edzett, mint Vincenzo Iaquinta, Davide Di Michele és Antonio Di Natale. Sajnos a csodálatosan indult udinei kaland gyorsan rémálommá vált, mivel egy hónappal az érkezése után egy meglehetősen súlyos térdsérülést szenvedett, ami miatt az első olaszországi szezonja nagy részében nem tudott játszani. Csak a következő idényben, 2005. február 19-én debütálhatott az olasz élvonalban: a 82.percben csereként lépett pályára az Inter ellen, ám ez a kevés idő is elegendő volt számára, mert a 90. percben egy fejessel megszerezte az egyenlítő gólt.

A sikeres debütálás ellenére, azonban ez volt az egyetlen bajnoki fellépése az Udinese mezében, mert csak egy további kupatalálkozón kapott még néhány percet az AS Roma ellen. Mivel két év alatt alig negyedórát töltött a pályán, ez természetesen megviselte a fiatalt, aki mindent és mindenkit maga mögött hagyott az olasz lehetőségért. Goitom később elárulta, hogy még azt is fontolgatta, hogy a stockholmi székhelyű Djurgarden IF-hez szerződik.

„Beszéltem a DIF edzőjével, Kjell Jonevrettel. Hihetetlenül közel álltam ahhoz, hogy azon a nyáron csatlakozzam a Djurgardenhez. Arra gondoltam, hogy két év alatt csak néhány percet játszottam az Udinesében, hiányzik Stockholm, 19 éves vagyok, és mentálisan egyelőre nem olyan erős, mint ami ehhez szükséges. Édesapám így fogadta, amikor mindezt elmondtam neki: Mit fogsz itt csinálni? Még akkor sem ülök le megnézni az Allsvenskant, ha nagyon unatkozom.”

Noha tudta, hogy apja nem mond igazat, mert annak idején együtt nézték a meccseket, de megértette a célzást. Az akkor 21 éves Goitomot kölcsönadták a spanyol másodosztályú Ciudad de Murciának, ahol két idény alatt 24 gólt szerzett. Eközben a svéd U21-es nemzeti csapatban is alapemberré vált, de a felnőttválogatottig nem jutott el. A sikeres szereplése után, 2007-ben elengedte az Udinese. Ideiglenes csapatának városi riválisa, a Real Murcia hárommillió eurós díj ellenében szerződtette, négy évre írt alá. Ebből aztán komoly botrány is kerekedett, hiszen az UD Almería már korábban megegyezett az olaszokkal és aláírás is került a szerződésre, Alfonso García elnök nem hagyta annyiban az ügyet és bíróságig vitte.

Ez természetesen kihatással volt Goitom játékára is, aki nem tudott teljes mértékben a futballra koncentrálni, a kieséssel végződő első élvonalbeli szezonjában két gólt szerzett. Ő nem akart a második vonalban szerepelni, így kapóra jött neki a Real Valladolid kínálta lehetőség, ám új csapatában sem várt rá hálás feladat. Joseba Llorente helyére hozták, akit kivásárolt a Villarreal, s ezt a szurkolók nem bocsájtották meg a klubvezetésnek, így Goitom lett a bűnbak. Ő viszont készen állt a csatára, mert a fanatikus kasztíliaiak nem kegyelmeztek neki. Az első gólja utáni nyilatkozatában mindenki ellenségévé vált, hogy aztán úgy tudjon bizonyítani, hogy mindenkit térdre kényszerít.

„A háború még csak most kezdődött. Én itt vagyok a pályán és teszem a dolgom. Ha 25 000 néző ellen kell harcolnom, akik végig fütyülnek amikor nálam van a labda, akkor csak tessék. Nem akarom, hogy éljenezzenek, akkor sem, ha miattam nyer a csapat. Ha egyszer ellenem voltak, akkor egész évben folytathatják. Mintha először a hátam mögött beszélnél, aztán a szemembe nézve akarnál kedveskedni” – nyilatkozta az Aftonbladetnek az ellenséges fogadtatásról.

A nagy csaták a pályán és azon kívül is jelen voltak a Valladolidnál töltött szezonja során (Fotó: Getty Images)

Goitom tíz góllal zárt a szezon végén, majd jelezte a klub felé, hogy nem tervez maradni, úgyhogy nem érdemes a vételi opciót érvényesíteni, mert nem ír alá. Így visszatért Murciába, majd az UD Almería játékosa lett, ahol Alfonso García győzelemként ünnepelte a leigazolását. A támadó három szezon alatt 11 gólt lőtt és kilenc asszisztot jegyzett, de közben az andalúzok kiestek az élvonalból. 2012-ben hazatért Svédországba, három és fél évre írt alá a solnai AIK csapatához.

„Nem éreztem magam ilyen jól azóta, hogy aláírtam az Udineséhez. Ugyanolyan boldogság ez most, mint kilenc évvel ezelőtt. A pénz és a topligás szereplés helyett a szenvedélyt és a szerelmet választottam. Sokan azt mondják, hogy hülye vagyok, de éld a saját életedet, és én is élni fogom az enyémet.”

Édesapja az első mérkőzésén ott volt a stadionban, hogy lássa a kedvenc csapatában szereplő fiát. Henok lassan lendült játékba, de aztán fokozatosan belejött és szezonról szezonra egyre jobban teljesített. A 2015-ös idény során 18 alkalommal volt eredményes és ezzel a góllövőlista második helyén zárt. 2015 szeptemberében, 30 évesen Goitom hivatalos kérelmet nyújtott be a FIFA-hoz, hogy engedélyezzék az eritreai válogatottban való szereplését. Október 10-én debütált, a 2018-as labdarúgó-világbajnokság selejtezőjében 2-0-ra elveszített Botswana elleni mérkőzésen, majd a visszavágón góllal vette ki a részét az 5-2-es sikerből.

A lejáró szerződése okán 31 évesen még egy utolsó kalandot akart magának, így visszatért Spanyolországba a Getafe CF soraiba. Az élet azonban közbeszólt, mert megsérült, majd visszatérése után két mérkőzést követően ismét a partvonalon kívülre került. Fél év után Amerika felé vette az irányt, de a San Jose Earthquakes játékosaként sem érezte igazán jól magát, így egy évvel a stockholmi lelépése után vissza is tért az AIK-hoz.

Ezt követően három gyengébb szezon következett a csapattól. Az első során Goitom még meghatározó ember tudott lenni – 11 gól és 12 assziszt –, ám ezután fokozatosan kevesebb szerep jutott neki. 2021 végén döntött a visszavonulás mellett, de mindezt igen stílusosan tette, utolsó mérkőzésén góllal búcsúzott.

Most pedig, a búcsú után valamivel több mint fél évvel, a klub őt kérte fel, hogy ideiglenesen ugorjon be a menesztett Bartosz Grzelak helyére a szezon végéig, de persze jó teljesítmény esetén a szurkolók körében rendkívül népszerű Goitom akár hosszú távon is megragadhat a kispadon.

Kiemelt kép: Getty Images