Hiába a 34 liverpooli kapura lövés, a United elvitt egy pontot az Anfieldről

A forduló előtt listavezető Liverpool várhatta pihentebben a találkozót, hiszen Jürgen Klopp szinte a teljes kezdősorát pihentette a csütörtöki Európa-liga-mérkőzésen, mert már biztos csoportgyőztesként utazhatott Belgiumba. Különösebb meglepetést nem okoz a kezdőcsapat névsora, a szerkezetet tekintve pedig a Manchester United letámadásához igazodtak.

A vendégek az első félidőben 4-4-2-es formációban helyezkedve védekeztek, Rasmus Höjlund és a fellépő Scott McTominay a két hatost – Vataru Endót és Trent Alexander-Arnoldot – igyekezett kizárni a játékból és ezzel felívelésre kényszeríteni a Liverpoolt. A hazaiak azonban laposan kívánták kihozni a labdát, ezért Alexander-Arnold kilépett a jobb oldali védő helyére, Szoboszlai Dominik jött vissza Endo mellé hatosba és rögtön volt szabad ember, mert a két hatosa a Unitednek – Kobbie Mainoo és Sofyan Amrabat – nem kísérte a letámadást. Ezáltal a Liverpool könnyen építette a támadásait addig, amíg eljutott a támadóharmadba.

Az elmúlt két bajnokiján a Liverpoolnak éppen azzal akadt gondja, hogy miként tudja átjátszani a mélyen ülő védelmeket. Korábban, amikor a vörösöknek volt területük és átmenetekben rendezetlen védelmeket támadhattak, akkor ontották a gólokat és rengeteg lehetőségük volt. A Manchester United éppen ezért választotta azt, hogy inkább mélyen védekezik – annak ellenére, hogy az egyik legtöbb labdát szerzi a bajnokságban a támadóharmadban –, csak ne rohanhassanak rá a védelmére. A Bayern München ellen éppen ezzel volt gondjuk a manchesterieknek, hiszen villámgyorsan szaladtak át a rendezetlen középpályájukon a bajorok. A védekező fázist nagyban segítette, hogy az eltiltott Bruno Fernandes helyén Mainoo játszott. Anthony is többet lépett vissza Kosztasz Cimikasszal, mert ezúttal a United számára a döntetlen is jó volt, hiszen elmondhatják, hogy a listavezető otthonában szereztek pontot nyolc sérülttel és Bruno Fernandes nélkül.

Miként próbált változtatni Klopp és mi hiányzott a repertoárjukból?

Annyiban ért célt a United taktikája, hogy igazán nagy helyzetet nem tudott kialakítani a Liverpool, mert mindig sok játékos volt André Onana és a kapura lövő hazai futballista között. 0,06 volt egy átlagos liverpooli lövés xG-je, ami roppant alacsony. A második félidőben sok esetben Mohamed Szalah már nem is a kapu felé nézett, mert érezte, hogy annyian vannak előtte, inkább rendre lekészítette a labdát a második hullámban érkező középpályásoknak.

A mérkőzés utolsó harmadában 2-2-6-os felállásban támadott az ellenfél térfelén a Liverpool, ekkor még mélyebbre húzta a védelmi vonalát a United, végül 14-es PPDA-val zárt. Alexander-Arnold onnantól végig a dupla hatosban irányíthatott, mert semmilyen nyomást nem kapott és kedve szerint lőhette fel a labdákat. Meglepő módon Cimikasz mellett a 61. percben érkező Joe Gomez is rendre magasan helyezkedett a jobb oldalon, alkalmanként a tizenhatoson belülre is odaért. Folyamatosan ott voltak az ellenfél kapuja előtt a liverpooliak, de igazán nagy lehetőségük nem adódott. Darwin Núnez lecserélését követően Szalah húzódott be középre kilences pozícióba, ami nem igazán működött, szélről indulva sokkal veszélyesebb volt az egyiptomi, ahogyan azt megszokhattuk tőle szinte minden mérkőzésén ebben az évben.

A United támadójátéka nagyon halvány volt

A Manchester United „támadójátékára” nem érdemes sok szót vesztegetni, mert alig-alig volt felépített támadása. Erik ten Hag csapata kontrákra rendezkedett be ezen a mérkőzésen és a találkozó vége felé egyet-egyet végig is tudott vinni, amit Höjlund, illetve McTominay lövéssel fejezett be. Az egész mérkőzésen mindössze egy kaput találó lövése volt a MU-nak, és csupán 32 százalékban birtokolta a labdát. A vendégeknek minden ötödik labdájuk hosszú átadás volt, míg a Liverpool esetében csupán átlagosan 11 passz után érkezett felívelés.

Amikor megpróbálta kihozni a labdát kirúgásnál a Manchester United, akkor 3-2-es felállásban építkezett az első fázisban. Diogo Dalot húzódott be Amrabat mellé hatosba, Mainoo ment magasabb pozícióba, Luke Shaw pedig bejött harmadik középhátvédnek. Ez jóval komfortosabb helyezkedés a játékosok számára, mint ahogyan a Bayern ellen álltak fel hátul. A Liverpool letámadásával azonban nem tudtak mit kezdeni, mert emberezve presszingeltek a hazaiak 3-4-3-as formációban, 6,0-os PPDA mutatót értek el, ami döbbenetesen jó adat. A három liverpooli támadó állandóan a három vendégvédő nyakán volt, a liverpooli nyolcasok a manchesteri hatosokat támadta, Alexander-Arnold pedig fellépett egyvonalba Endóval letámadásnál, így a három Pool-hátvéd őrizte a három United-csatárt. Annyira tanácstalanok voltak a manchesteriek, hogy nagyon gyakran vágták előre a labdákat, amiket pedig Höjlundék nem tudtak megtartani. A Manchester építkezésében akkor volt a legtöbb lehetőség, amikor Onana kijött Raphael Varane mellé és így emberelőnyben építkezhettek első fázisban.

Amilyen rossz meccse volt Varane-nak a Bayern elleni, amikor Harry Kane folyamatosan kihúzta a védelemből és mindig félúton volt, mert se nem ért oda Kane-re, se nem tudta fogni a helyére befutó német játékost. Núnez ebben nem jó és nem is tudta megcsinálni, de könnyen lehet, hogy Varane maradt volna a helyén, mert Mainoo és Amrabat is nagyon közel volt hozzá, át tudták volna venni az uruguayi őrzését. Meglepő volt, hogy Klopp ezt meg sem próbálta Cody Gakpóval játszatni, aki ezt tökéletesen megoldotta a két együttes előző meccsén.

A két csapat tavaszi mérkőzése az Anfielden 7–0-s liverpooli sikerrel zárult, akkor alig alakított ki több minőségi helyzetet a Liverpool, mint ezúttal, most mégsem tudott gólt szerezni, ez is futball egyediségét és varázsát adja. Jól látszott, hogy sokkal jobb csapat a Liverpool, végig fölényben volt, de egy pontot mégis el tudott vinni a Manchester United.

Kiemelt kép: Peter Byrne / PA Images / Alamy Stock Photo