Hiába a kivételes tehetségek, Ripoll-lal a padon kudarc jön az egyenes kieséses szakaszban

Sylvain Ripoll háta mögött egy tipikusan középszerű futballista-pályafutás van, többnyire a második vonalban szerepelt, ahol jó játékosnak számított, de nem annyira, hogy kapkodjanak érte az élvonalbeli klubok, és nem segítették az előrelépését a rendszeres sérülései sem. A védekező középpályás, aki jobbhátvédként is megállta a helyét, a szülővárosa klubjában, a Stade Rennes-ben kezdte meg a felnőtt pályafutását. Az élvonalban mutatkozott be, majd a Ligue 2 küzdelmei során lett alapember a csapatban, aztán az 1993-94-es idényét, amikor ezüstérmesek lettek, beárnyékolták az először jelentkező térdproblémái.

A feljutó együttesnél nem tartottak rá igényt, így előbb a Le Mans UC, majd egy év után a Lorient FC játékosa lett, és itt le is horgonyzott. Az 1997-98-as idényben meghatározó játékosa volt a csapatnak, amely újabb másodosztályú ezüstöt gyűjtött be, majd a következő szezonban az élvonalban is rendszeresen játszott, ám kiestek. Jött két idény a Ligue 2-ben, a második végén feljutással, ám a következő, 2001-2002-es évadban, amikor a Lorient ismét az első osztályban szerepelt (igaz, utolsóként búcsúzott is), illetve megnyerte a Francia Kupát és finalista volt a Ligakupában, ő egy percet sem játszott a keresztszalag-szakadása miatt. A felépülése után ugyan még tett egy kísérletet a folytatásra és a vesztes Szuperkupa-döntőben pályára is lépett, de 2003-ban visszavonult, és a továbbiakban a bretagne-i együttes szakmai stábját erősítette.

Tizenegy évet húzott le asszisztensedzőként Christian Gourcuff mellett, majd 2014-ben ő vette át mentora helyét a kispadon. Első vezetőedzői megbízása során nem sok siker jutott neki, az előző két szezonban egyaránt nyolcadik helyezett gárdával két idényben is éppen csak kivívta a bennmaradást az élvonalban, majd 2016 októberében egy a korábbiaknál is pocsékabb rajtot követően menesztették. (Az utóda a Videotont rövid ideig irányító Bernard Casoni lett, akivel búcsúztak is a szezon végén.) Ezután némi pihenő következett, majd 2017 májusában a Francia Labdarúgó-szövetség kérte fel, hogy irányítsa az U21-es válogatottat. Ekkor a fiatalok a soron következő, 2019-es Európa-bajnokság selejtezői előtt álltak, és bármily meglepő is, a franciák U21-es nemzeti együttese 2006 óta nem járt a kontinenstornán.

Az első sikeresnek mondható próbálkozás

A több mint egy évtizednyi szégyenteljes eredménysor után színtiszta felüdülést jelentett az országban, hogy Ripoll irányítása alatt a nemzeti csapat remekelt. Könnyedén abszolválták a Szlovénia, Montenegró, Bulgária, Kazahsztán és Luxemburg alkotta csoportot, és esélyesként utazhattak az olaszországi tornára. Olyan nevek alkották az Eb-keretet – a teljesség igénye nélkül –, mint Ibrahima Konaté, Dayot Upamecano, Houssem Aouar, Moussa Dembélé, Mattéo Guendouzi vagy épp Marcus Thuram.

A csoportkörben legyőzték Angliát és Horvátországot is, majd jött egy döntetlen Románia ellen, és így az elődöntőben Spanyolországgal kerültek szembe, akiknél Marc Roca, Mikel Oyarzabal, Dani Olmo és Borja Mayoral is a csapatban volt, hogy csak azokat említsük, akik beköszöntek a francia kapuba. A spanyolok magabiztosan, 4–1-re győztek.

A több mint egy évtizedes várakozás utáni részvétel, illetve az elődöntős szereplés nem hangzott rosszul, ám az elégedetlenek tábora azt hangoztatta, hogy túlságosan pragmatikus játékot nyújtott a csapat, és képtelen volt megmutatni a benne rejlő potenciált.

A spanyolok könnyedén hagyták hátra a gallokat (Forrás: Mutsu Kawamori/AFLO)

Budapest sem hozott szerencsét

Alig telt el három hónap, és máris új feladat várt Ripollra, aki egy félig-meddig új „garnitúrával” vágott neki a 2021-es, magyar-szlovén közös rendezésű torna selejtezőinek. Ekkor már 14 kiadó helyért zajlott a küzdelem, így annak ellenére, hogy akadt egy „életképes” kihívójuk a kvalifikációs csoportban, a kijutásuk nem volt kérdéses. Ugyan Svájc csak a rosszabb gólkülönbsége miatt lett második, de Georgia, Szlovákia, Azerbajdzsán és Liechtenstein semmiféle gondot nem okozott a franciáknak.

A keretben még mindig ott volt Guendouzi és Konaté, de őket ezúttal olyan nevek egészítették ki, mint Wesley Fofana, Benoit Badiashile, Jules Koundé, Aurélien Tchouaméni, Eduardo Camavinga, Randal Kolo Muani, Moussa Diaby vagy épp Odsonne Édouard.

A rajton a Dánia elleni vereség nem volt épp kellemes, sőt Oroszország ellen is csak két tizenegyes góllal nyertek, aztán Izland ellen végül sikerült kivívni a továbbjutást. A negyeddöntő azonban az utolsó állomás volt, Hollandia egy utolsó pillanatban elért góllal 2–1-re nyert. Kritikát a korábbiaknál is többet kapott Ripoll, hiszen négy mérkőzésen összesen öt találatot jegyzett a csapat, és úgy tűnt, a védekezés megszervezésén kívül nem sok szakmai támogatást kapnak a stábtól a fiatalok.

Egy katasztrofális olimpia

Ahogy az a legtöbb ország esetében lenni szokott, a részvételt kiharcoló együttes edzője utazik el az olimpiára is a csapattal, így Ripoll készítette fel az együttest a 2021-ben rendezett tokiói olimpiára is, amelyre végül felemás kerettel utaztak el a franciák. A fiatalokat André-Pierre Gignac, Florian Thauvin és Téji Savanier egészítette ki túlkorosként. Az ötkarikás torna katasztrofálisan sikerült, előbb 4–1-re kikaptak Mexikótól, majd egy hétgólos csatát megnyertek 4–3-ra Dél-Afrikával szemben, végül Japán újfent négy találattal szomorította a gallokat (0–4), így nem élték túl a csoportkört sem.

Talán a legfájóbb kudarc

Nem volt idő sokáig keseregni, szeptember elején már kezdődött is újra a selejtező, amely újfent könnyed továbbjutást hozott Ripoll csapatának. Ukrajna és Feröer tudott pontot rabolni tőlük, a többi csapatnak, Szerbiának, Észak-Macedóniának és Örményországnak be kellett érnie összesen egy rúgott góllal.

Az idei, Georgiában és Romániában rendezendő Eb-re készülő keret ismét nagy tehetségekkel volt tele, elég, ha csak Mohamed Simakan, Loic Badé, Enzo Le Fée, Manu Koné, Rayan Cherki, Amine Gouiri, Elye Wahi, Bradley Barcola vagy épp Képhren Thuram nevét említjük, ők mindannyian erős csapatokban szerepelnek már most is, és a közeljövőben a topklubok szintjét is megüthetik.

Az elvárásoknak megfelelően kezdett az együttes Olaszország, Norvégia és Svájc legyőzésével. Az eddigi legsimább csoportkört azonban újabb kudarc követte, Ukrajna ezúttal már nem csak pontot rabolt, hanem a kolozsvári este leple alatt 3–1-re legyőzte, és ezzel búcsúztatta is a franciákat.

Nem mindenki bírta nézni az újabb kudarcot (Forrás: So Foot)

Ha csak a selejtezőket nézzük, egészen káprázatos Ripoll mérlege, 30 meccsen ugyanis 26 győzelem és egyetlen vereség áll a neve mellett. A nagy tornákon azonban, ahogy korábban részleteztük is, jóval gyengébb az eredményességi mutató: hét győzelem mellett négy vereség is, ami pedig a legnagyobb probléma, hogy az egyenes kieséses szakaszban három összecsapáson három vereség és kiesés a mérleg.

És ez lehet az igazi hiányérzet a francia szurkolóknak, hogy hiába termeli az ország elképesztő ütemben a tehetséges labdarúgókat (ezt a felnőtt válogatott példáján is látjuk), a legidősebb, még utánpótláskorú generáció nem tud eredményes lenni a bretagne-i szakemberrel.

Kiemelt kép: Alamy