Hihetetlen, de győzni járunk Németországba

Hihetetlen, de győzni járunk Németországba

2022. szept. 20.

Amikor a magyar futballra a legnehezebb évtizedek köszöntöttek, akkor vált sikeressé a válogatottunk a németek vendégeként. Mezey György és Lothar Matthäus irányításával is győzni tudott, Marco Rossival csak majdnem. Féljenek a németek a péntek esti Nemzetek Ligája-meccs előtt?



Amíg rendszeres részvevője volt futballválogatottunk a világbajnokságoknak, minimális sikerélményt tudott elérni Németországban, akár az egységes német csapatnál, akár az NSZK-nál járt vendégként.


A különös fordulat éppen akkor állt be, amikor a magyar futballra sokkal nehezebb évtizedek következtek, így az elmúlt 40 év alapján a szempontunkból pozitív a német–magyar csaták mérlege, óriási meglepetéseknek is köszönhetően.


Visszatekintőnk első állomása az 1985 januárjában, válogatottunk egyik nagy fellángolásának idején rendezett barátságos meccs. Mezey György csapata a vb-selejtezőkön – főként a hollandiai győzelemmel – tényezőnek számított Európában, az NSZK azonban akkor is egyik fénykorát élte a sokból, előtte is utána is vb-döntőt játszott. Egy korábbi és egy későbbi aranylabdás, Karl-Heinz Rummenigge és Lothar Matthäus az egyik oldalon (továbbá Rudi Völler és Felix Magath...), Nyilasi Tibor, Détári Lajos, Disztl Péter a másikon. Az egyetlen gólt a zalaegerszegi Péter Zoltán a 48. percben szerezte, 25 méterről. A félidőben kapuba álló Harald „Toni” Schumacher első labdaérintésével mindjárt ki is szedhette a hálóból a labdát (0-1).




Közel 20 évet kellett várni a következő német–magyarra, amelyen Matthäust immár a mieink oldalán láttuk, szövetségi kapitányként. Labdarúgásunk ekkor már katasztrófa-közeli állapotba került, egy világbajnoki kvalifikáció az álom kategóriájának számított – és az is maradt. A németek ellenben egy újabb vb-ezüst után és egy vb-bronz előtt várták a mieinket 2004 júniusában az 1954-es vb-döntő „visszavágójára”. Senki nem gondolta komolyan, hogy ebből visszavágás lesz a kaiserslauterni Fritz Walter stadionban. Kivéve talán csak Torghelle Sándort. Már a hetedik percben megmutatta nekik, fél óra után pedig beállította a végeredményt (0-2).


Nem ekkor hemzsegett a legtöbb világklasszis a Nationalelfben, de a Rudi Völler irányította csapatban mégiscsak Oliver Kahn védett, végig játszott Michael Ballack, egy-egy félidőt Miroslav Klose és Bastian Schweinsteiger. A magyar oldalon Király Gábor, Juhász Roland, Huszti Szabolcs és Gera Zoltán jelentette elsősorban Európát.


Mint Gundel Takács Gábortól a közvetítésben megtudjuk, az a német válogatott, amely az előző világbajnokságon 540 perc alatt egyetlen gólt kapott (a döntőig vezető úton), most 31 perc alatt kettőt.




A két válogatott németországi találkozóin az utóbbi évtizedek egyetlen hazai győzelmét a 2016 júniusában, Eb-felkészülésként játszott 2-0 jelentette, ekkor szokatlan módon mindkét fél a kontinensbajnokságra készült. A következő, sokkal élénkebben bennünk élő élmény viszont már egy Európa-bajnokság, a 2021-ben rendezett 2020-as. Tavaly júniusban Münchenben Magyarországnak a csoportból való továbbjutáshoz győznie kellett volna a 2014-es világbajnokok ellen – majdnem sikerült. Szalai Ádám bámulatos és Schäfer András világrengető fejesével kétszer is vezetett Marco Rossi csapata, így a 11. és a 84. perc között (két percet leszámítva) továbbjutásra állt. De Kai Havertz után Leon Goretzka is egyenlített (2-2).



Kiemelt kép: uefa.com

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.