Hitelüket veszített magyar edzők és Spanyolországba exportált magyar fiatalok – íme júliusi interjúink!

Odnoga Mátyás

A teqball napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő sportága, amely rövidesen akár olimpiai versenyszám is lehet, sőt idén nyáron bemutatkozott az Európai Játékokon is.

A még mindig csak 28 éves jégkorongozó korábban a válogatottban is szerepelt, gólt is szerzett, sőt még mindig aktív, viszont eltökélt célja, hogy kijusson a teqball-világbajnokságra. És ez csak kettő az egyébként számos tevékenysége közül.

Simone Rossi

A magyar futballválogatott szövetségi kapitányának, Marco Rossinak a fia régóta dédelget egy tervet, együtt szeretne dolgozni édesapjával. A 30 éves Simone Rossi tett azért, hogy megélje álmát, megszerezte az UEFA B-licenszet. Az egyetlen „bökkenő”, hogy szakmája más sportághoz köti, hiszen vízilabdázik. Nem is akárhol: idén tavasszal a szicíliai Ortigiából az OSC-be igazolt.

A vele készített interjúban megosztotta velünk, miért akarta abbahagyni a pólózást, annak ellenére, hogy az olasz válogatottba is behívták. Beszélgettünk arról is, mennyit foglalkozik Marco Rossi a futballal szabadidejében, és Marco hogyan próbálja lebeszélni édesapját, hogy fotelszurkolók kommentjei alapján értékelje a saját munkáját.

Erről így fogalmazott:

„(...) próbálom meggyőzni, hogy ne foglalkozzon a kommentekkel. Amikor együtt vagyunk, és látom, hogy a telefonján lóg, valamelyik közösségi médiás platformot nézi, mindig megkérdezem: épp fordítasz egy hozzászólást? Kérlek, fejezd be, apa! Tisztában vagy vele, mennyien támogatnak, és ki is jönnek a stadionba, hogy ezt az értésedre adják. Pontosan tudja, hogy a kommentelők nagy része nem ért profi szinten a futballhoz, és időnként úgy tűnik, el is fogadja ezt, ám valamiért mégis újra és újra beengedi a kritikát.”

Esterházy Mátyás

„Rengeteg nehézségen, síráson, fájdalmon vagyunk túl. Sok interjúmban elmondom mostanában, hogy a Liverpool-mezes fotók, a 70 millió eurós ár mögött rejlő rengeteg munkát, az alázatot, a kitartást, és a sok-sok lemondást is látnia kell minden srácnak, aki hasonló sikereket szeretne elérni”

– mondja Esterházy Mátyás, Szoboszlai Dominik menedzsere a nekünk adott interjúban.

Beszélgettünk vele arról, hogyan befolyásolja az ő menedzseri renoméját ügyfele liverpooli átigazolása, és hogy milyen körülmények között zajlott a transzfer.

Árpási Kolos

17 évesen már próbajátékon járt Spanyolországban, de nem futott be nagy karriert, és 24 éves kora óta azon dolgozik, hogy magyar fiatalokat juttasson el spanyol első és másodosztályú csapatokhoz.

„Az nyilvánvaló, hogy nem mindenkit igazolnak le, de ha a srácok megtapasztalhatják, milyen a mai topfutball, ha a visszajelzések alapján megtudják, miben jók, illetve, hogy miben kell fejlődniük, abból táplálkozhatnak, jobbá válhatnak, és a magyar futball ügyét is előrevihetik.

A kint tapasztaltakkal átfordul a gondolkodásuk, megértik, hogyan érdemes hozzáállni az edzésekhez és a meccsekhez, hazatérve pedig jó példát mutathatnak a társaknak, felhúzva a közösséget” – mesélte a Büntetőnek.

Jelenleg három játékosa átigazolása zajlik, közben azon is dolgozik, hogy magyar edzőket vigyen tanulmányútra Spanyolországba.

Riesz Péter

Hogyan lehet eljutni a Vasas műfüves pályájáról az Egyesült Államok kilencedik legrangosabb egyetemének futballcsapatába? Erre Riesz Péter adja meg a választ, aki készségesen elmondta nekünk, hogyan került az USA-ba, és hogy miért nehéz itthon az élsport mellett továbbtanulni.

Egészen izgalmas volt hallgatni őt arról, hogy az Egyesült Államokból két egyetem edzője is Magyarországra érkezett, hogy meggyőzze őt, náluk folytassa a futballt.

Dragóner Attila

Labdarúgó pályafutása lezárultával Dragóner Attila öt évig vezette az FTC utánpótlását, majd dolgozott ügyvezetőként a másodosztályú Soroksárnál és sportigazgatóként a ZTE-nél. Úgy látja, egy klubnál az első „a klubfilozófia kialakítása, meg kell határozni, mi a klub DNS-e. Azt követi a stratégia és a futballfilozófia megalkotása. „(...) Ezt követően érdemes a kialakított elképzelésekhez, a futballfilozófiához megfelelő edzőt választani, a játékosok csak azután következnek.”

Priskin Tamás

A Watfordban is megforduló Priskin Tamás interjúnkban visszaemlékezett pályafutása korábbi szakaszára, amikor a Premier League-be igazolva egy év alatt hat kiló izmot kellett magára szednie, hogy érvényesülni tudjon edzésen és mérkőzéseken. Állítja, Szoboszlai Dominiknak például már nem kell ilyen problémával megküzdenie.

Kitért duatlonos múltjára, és arra, hogy aktívan készül a maratoni táv teljesítésére.  

Szakály Dénes

Testvére, a válogatottságig jutó Szakály Péter volt a példa előtte, ám nem jutott olyan magas szintre, mint bátyja, mégsem bánja.

Számára a fehérvári időszak volt a csúcs, de úgy véli, Paulo Sousa edzői időszaka alatt több türelemmel többre jutott volna. A portugál edzőnél nem akart sok pénzért a kispadon csücsülni, inkább eligazolt. Semmit sem bán igazán a pályafutására visszatekintve, és egyelőre esze ágában sincs visszavonulni. 

Loch Krisztián

Loch Krisztiánban az osztrák harmadosztályban játszva tudatosult, hogy nem fut be komoly futballkarriert, ezért beiratkozott a West Ham sporttudományi képzésére. Ausztriában már így kezdte egy alsóbb osztályú klub U15-ös csapatának felkészítését:

„Akkor még nem beszéltem folyékonyan németül, így minden egyes edzésgyakorlatot leírtam, elküldtem egy osztrák barátomnak, lefordította, megtanultam előre nagyjából a szöveget, és aszerint tartottam az edzést.”

A Kozármisleny asszisztens edzőjenként köntörfalazás nélkül kijelenti, Magyarországon sok csapatnál álprofizmust lát, és teljes más hozzáállást, mentalitást, mint Ausztriában. Mesélt arról, hogy utánpótlásedzőként neki is kellett másodállást vállalnia, hiszen nem élt meg a fizetéséből, és ez probléma.

„A végére kezdtem teljesen kiégni. A következő évre sajnos nem sikerült megegyeznünk, így kerültem a III. Kerületi TVE-hez, továbbra is Aczél Zoltán segítőjeként. Ez volt az első évem, hogy csak a futball volt a munkám, de nem titok, Budapesten is láttam érdekességeket.

Az ottani edzők a pesti árak mellett olyan keveset keresnek, hogy nem értem, hogyan tudnak megélni. Másik munkát pedig nem engednek nekik, vagy csak titokban, a klub háta mögött.

Az a baj, hogy ez a hozzáállás oda vezet, hogy az edzők előbb-utóbb kiégnek, és nem lesz a gyerekek mellett senki.”

Mester Csaba

Amikor a Transfermarkton rákerestünk a nevére július elején, az látszott, hogy épp nincs csapata, miközben évekkel ezelőtt még Európa egyik legjobb akadémiáján, Salzburgban írt alá. Mester Csaba részletesen elmondta, hogyan került ki Ausztriába 12 évesen, és mitől a salzburgi a kontinens egyik legjobb utánpótlásnevelő központja.

Igaz, hosszú távon Ausztriában dolgozna legszívesebben.

Ladányi Balázs

Azok után, hogy Győrben vállalt edzői munkát, az egyik legismertebb szapporói hős, Ladányi Balázs a saját szavaival így írta le a helyzetet portálunknak:

„Összecsaptak a hullámok a fejünk fölött, és nagyon nehéz volt kezelni azt a terhet, kilátástalanságot, tehetetlenséget, ami ott volt, és ez vezetett oda, hogy döntenem kellett, hogy a hokiból lépek ki, vagy a tizedikről.

Én pedig azt választottam, hogy akkor inkább a hokiból. Nagyon nehezen viseltük, hogy a régi és az új játékosokkal is hamarosan azt kell közölnünk, hogy itt a vége, és ahányan vannak, annyifelé mehetnek.”

Az egykori válogatott hokis élete ezután új irányt vett, Hollandiában dolgozott, végül mégis visszatért a sportágba, és ő vezetheti az U20-as válogatottat.

Vezsenyi László

Van-e értelme a mindennapos testnevelésnek a jelenlegi keretek, infrastrukturális ellátottság közepette? Milyen új gyakorlatokat kellett bevezetni testnevelésórán az elmúlt 10 évben a gyerekek megváltozott szabadidős elfoglaltságai miatt, egyáltalán, hogyan változott a gyerekek mozgáshoz való viszonya?

A magyar valóságról beszélgettünk vele, amelyben egy dél-magyarországi kisvárosban 1-2 osztály helyett ma már 3-4 osztály zsúfolódik össze egy tornateremben, és előfordul, hogy 28 napig nincs tesióra a sok rendezvény miatt. Elmondása szerint serdülőkorban egyre több fiút veszítenek el a testnevelők, a lányok pedig tömegesen nem akarnak mozogni. Kitértünk az elhízás súlyos, tömeges problémájára is.