„Hogy lehet sírva védekezni?” – Tíz éve nyert először BL-t a Győri Audi ETO

Minden sportrajongó életében vannak olyan pillanatok, amelyek annyira beleégnek a memóriájába, hogy pontosan fel tudja idézni, kivel, mikor és hol nézte az adott találkozót. Az első győri BL-győzelem elődöntője számomra ilyen: a sorozat egyik legnagyobb esélyese, az Oltchim Valcea ellen bemutatott fordítás a legmeghatározóbb sportélményeim közé tartozik és minden bizonnyal ezzel nem vagyok egyedül.

És arra is emlékszem, hogy egy évvel korábban mekkora csalódásként élte meg a közvélemény, hogy a Buducsnoszt Podgorica elleni BL-döntő nem hozta el a várva várt sikert. Fontos kiemelni ugyanis, hogy addigra a Győr már európai szinten is meghatározó együttes volt: a csapat végül a hetedik nemzetközi fináléját tudta végső győzelemre váltani.

„Görbicz Anita, akinek sokan már elkezdték ezüstből kifaragni a szobrát, most bebizonyította, hogy fehér aranyból kell”

– fogalmazott a döntő után a mérkőzés kommentátora, Egri Viktor, utalva arra, hogy a győri kézilabdázás élő legendájának – a számtalan egyéni elismerés után – végre csapatban is összejött a siker.

A klub a kerek évforduló alkalmából most hivatalos YouTube-csatornáján publikálta a végső siker előtti négy találkozót, az elődöntő és finálé két mérkőzését. Ezek megtekintése pedig közel sem csak a nosztalgia miatt ajánlott. Azzal kapcsolatban is képet kaphatunk, hogy mennyit változott (és főleg gyorsult) a kézilabda az elmúlt tíz évben.

Az a bizonyos utolsó tíz perc

Ahogy említettem, a Győr úgy jutott el az elődöntőig, hogy az odáig vezető úton egyetlen ellenfél sem tudott neki megálljt parancsolni. A csoportban a Krim Ljubljana, a Podravka Koprivnica és a Kolozsvár, majd később a Randers, a döntős ellenfél Larvik és a Buducsnoszt is alulmaradt Ambros Martínékkal szemben. Ám a legjobb négy között azzal a Valceával találkoztak, amelyet a sorozat kezdete előtt szintén a végső esélyesek sorában emlegettek, legfőképpen azért, mert a kiváló keret mellett edzője akkor az a Jakob Vestergaard volt, aki korábban a dán Viborggal két alkalommal is megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Az elődöntő első mérkőzésének elején azonban minden jól alakult a magyar csapat számára. Hat perc után 2-0-ra vezetett az ETO, az ellenfél dán trénerének időt is kellett kérnie. Ennek a találkozónak az eleje tökéletesen megmutatta, hogy ebben a szezonban mi kellett leginkább a győri sikerhez. Ambros Martín olyan védekezést honosított meg a csapatnál, amelyre azóta sem volt példa női kézilabdában.

A mérkőzés előtt lehetett tudni, hogy a román csapat legfőbb erőssége a beállójáték, Oana Manea megjátszása a szezon során remekül működött. Ám bebizonyosodott, hogy Eduarda Amorim és Raphaelle Tervel hármasvédő párosa ellen még a legjobb beállóknak sem volt esélyük. A Győr védekezése egyébként ekkoriban kifejezetten fluid volt: bár Tervel általában hármasként szerepelt, bármikor ki tudott jönni zavaróba is, amit a csapat gyakran eltolt az egyik átlövő irányába.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lettek volna hullámvölgyek a találkozók során. A Győr legnagyobb problémái ebben az időszakban az eladott labdák voltak, amivel a csapat többször hozta nehéz helyzetbe magát (pláne azért, mert felállt fal ellen szinte lehetetlen volt neki gólt lőni). Illetve azt is érdemes megjegyezni, hogy a keret lehetőségei azért szűkösebbek voltak, mint jelenleg, vagy például a 2017 után zsinórban megnyert három Bajnokok Ligája alkalmával. Az egyébként karrierje nagy részében irányítót játszó, jelenleg a Ferencvárost erősítő Andrea Lekics gyakran volt jobbátlövő, szélen pedig sokszor láthattuk az egyébként szintén középen játszó Kovacsics Anikót. Ugyanakkor bár azt mondtuk, hogy ez a Győr leginkább a védekezésével emelkedett a mezőny fölé, támadásban is több kreatív figurát láthattunk tőlük. Kihasználták például, hogy Heidi Löke személyében kifejezetten mozgékony beállójuk volt, így több olyan támadásvariációt is a repertoár részét képezte, amikor Löke a szélről indult. Emellett később a döntőben azzal is meglepték a Larvikot, hogy Kovacsics és Görbicz támadás közben cserélt helyet.

Minden nagy menetelés során van egy olyan mérkőzés vagy párharc, amellyel kapcsolatban utólag egyértelműen kijelenthetjük, hogy akkor és ott dőlt el minden. A Győr első BL-győzelme alkalmával ez vitán felül a Valcea elleni visszavágó volt: a csapat a két góllal megnyert első meccs után a visszavágón jelentős hátrányba került, 18-24 után azonban csak egyetlen gólt kapott, és elöl is megtalálta a megoldást, ez pedig elég volt az üdvösséghez.

A döntőben már nem volt kérdés

A fináléban az a Larvik volt a magyar együttes ellenfele, amelyet a középdöntőben már kétszer is legyőzött, így elfogultság nélkül lehetett kijelenteni, hogy a Győr a párharc esélyese. A Larvik edzője az az Ole Gustav Gjekstad volt, aki jelenlegi csapatával, a Vipersszel megnyerte a legutóbbi két BL-sorozatot (a következő idénytől egyébként az Odense trénere lesz). Az északi gárdában a norvég kézilabda két generációja találkozott. A kapuban Cecilie Leganger védett remekül mindkét mérkőzésen, mezőnyben pedig a 2000-es évek olyan meghatározó játékosai kaptak szerepet, mint Linn-Kristin Riegelhuth Koren, Anja Hammerseng-Edin vagy Gro Hammerseng, de például jobbátlövőben Linn Jorum Sullandot és Nora Mörköt láthattuk.

Az akkor még két meccses finálé találkozói hasonló forgatókönyv szerint alakultak. A Győr hamar nagy előnyre tett szert, majd bár jöttek hullámvölgyek, egy pillanatig sem lehetett azt érezni, hogy veszélyben forog a végső siker. Így az utolsó percekben Egri Viktor már nyugodtan feltehette a címben idézett kérdést, hiszen Lekics láthatóan pityeregve futott vissza az utolsó védekezés alkalmával.

Sírni csak a győztesnek szabad

„Tavaly azt mondtam, ha most nem nyerünk, akkor soha. Idén megtanultam, milyen igaz a mondás: soha ne mondd azt, hogy soha. A döntő egy fokkal könnyebb volt, mint a románok elleni meccs, de nagyon sokat tettünk érte. Ambrosnak nagy szerepe volt a sikerben, most is az általa hangsúlyozott védekezés és visszarendeződés volt a legfontosabb”

– értékelt rögtön a finálé után Görbicz, ami azt is mutatja, hogy a siker személyesen is rengeteget jelentett a legtöbb játékosnak. Görbicz akkor már vesztett finálét a magyar válogatottal és a klubcsapatával is, és hiába tartották az idő tájt a világ egyik legjobb játékosának, pályafutása nem lehetett volna teljes aranyérmek nélkül.

Hasonlóan boldog volt Löke is, aki ugyan korábban a Larvikkal is megnyerte már a sorozatot, de légiósként is közönségkedvenccé tudott válni, sőt klublegendaként távozott.

„Amikor a Larvikkal nyertem, azt gondoltam a legnagyobb dolognak, de most már ez a legemlékezetesebb sikerem. Fantasztikus ilyen közönség előtt nyerni”

 – fogalmazott a norvég beálló.

Ez a győzelem egy sikerkorszakot nyitott meg, az ETO azóta további négy alkalommal hódította el a BL-címet, és jóformán minden szezon úgy indul, hogy a győrieket nevezzük meg a sorozat (egyik) fő esélyeseként.

Kiemelt kép: Győri Audi ETO KC Facebook