„Hogyan árazod be a történelmet?” – 30 for 30: There’s No Place Like Home

Mindez James Naismithhez vezethető vissza. Naismith testnevelőként és edzőként is jelentős szerepet játszott a 19. század végének sportjában, hagyományosan őt tartják a kosárlabda alapító atyjának. Az edző Kanadában látta meg a napvilágot, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol először Springfieldben, majd Kansasban vállalt munkát. A városok között folyt is egy hosszú vita arról, hogy melyik település nevezhető valójában a kosárlabda bölcsőjének, a 30 for 30 epizódja végül egy köztes megoldást javasolt: előbbi helyen alakult ki a játék, viszont utóbbi városban nyerte el a valódi formáját. Naismith szabálykönyvében egyébként 13 regula szerepelt, ami persze mai szemmel nem tűnik soknak, de a dokumentum történelmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen.

És ahogy maga a rendező fogalmaz, történelmünk felfogható fontos relikviák láncolataként is; az ezekhez való ragaszkodás pedig leginkább a megismerési vágyból fakad. Utóbbi egészen biztos túlteng Josh Swade-ben, hiszen amikor a New York Times hasábjain értesült arról, hogy egy árverésen lehet majd licitálni a Naismith által megalkotott szabályokat tartalmazó eredeti dokumentumra, egy pillanatig sem hezitált, minden követ megmozgatott, hogy összegyűjtse a megfelelő összeget.

A rendező végig fontos szerepet kap a filmben, a narráció által jobban megismerjük a gondolatait és a Kansashez kötődő kapcsolatát, miközben szintén filmes felesége, Maura Mandt, illetve más barátok is megerősítik Swade csodabogárságát. Utóbbit feltétlenül megerősíti, hogy a film elkészülte után még egy könyvet is szentelt az eseménysornak Holy Grail of Hoops: One Fan's Quest to Buy the Original Rules of Basketball címmel, aminek az utószavát Bill Self, a Kansas City 20 éve regnáló vezetőedzője írta.

A kis csapat így a film végén teljesen jogosan kiálthatott fel: „Győztünk!” Az epizód határidő-dramaturgiája tehát csúcspontra jutott: végigkövethettük a küzdelmet, az elutasításokat, de ott lehettünk a siker pillanatában is.

Az alkotás egy fontos aspektusáról még nem ejtettünk szót: Kansas városa, illetve a település kosárlabdaélete önálló szereplővé lép elő a filmben – már csak azzal is, hogy a csarnok környékén mennyi minden viseli James Naismith nevét. E mellett pedig látjuk a remek hangulatú mérkőzéseket, amelyek után az egyes szereplők között konszenzus alakul ki azzal kapcsolatban, hogy ha kosárlabdáról van szó, nem igazán lehet Kansasnél ideálisabb helyszínt elképzelni.

A There’s No Place Like Home egy ember különleges szenvedélyének pontos látlelete, amelyben azonban a kosárlabda története is fontos szerepet kap. És még azt is jobban megérthetjük, hogy miért éppen Kansasben van a helye a híres dokumentumnak.

A 30 for 30 dokumentumfilm-sorozat e részeiről írtunk eddig ajánlót:

2. rész (The Band That Wouldn’t Die): „Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”

5. rész (Without Bias): „Az ártatlanságunkat vették el”

9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült

10. rész (No Crossover. The Trial of Allen Iverson): Mi történt azon az estén?

16. rész (The Two Escobars): „A nemzeti büszkeségünkért játszottunk”

17. rész (The Birth of Big Air): Mindig magasabbra vágyott

21. rész (Unmatched): Az ellenfelem a barátom

23. rész (Into the Wind): Széllel szemben

24. rész (Four Days in October): Aki látta, nem feledi

25. rész (Once Brothers): „Kosárlabdázók vagyunk, nem politikusok”

26. rész (Tim Richmond: To the Limit): Autóversenyző Hollywoodból

28. rész (The Best That Never Was): „Nem futball volt, gyógyulás”

31. rész (Broke): „Pénzt keresni könnyű, megtartani nehezebb”

Kiemelt kép: ESPN