Hogyan illeszkednek be az Arsenal új játékosai?

Mikel Arteta megérkezett, fél szezon alatt nyert két kupát (FA-kupa, Community Shield), és így pillanatok alatt komoly hitelességet szerzett mind a szurkolók, mind a vezetőség köreiben (mi bizonyítaná jobban, mint a valószínűsíthetően megnövekedett szerepe az igazolásokban, amiről már írtunk itt az oldalon). A kérdés csupán az maradt a nyári átigazolási ablakra: megkapja-e a megfelelő játékosokat, hogy vízióját még hatékonyabban megvalósíthassa Észak-London piros felében? Mi az Arsenalhoz eddig érkezett játékosokat igyekezzük most bemutatni.

Willian (32, ingyen)

A brazil 7 év szolgálatot követően hagyja ott a Chelseat, ahol tavaly karrierje egyik évét futotta: 9 góllal és 7 assziszttal messze a legproduktívabb szezonja volt Angliában a legutóbbi kiírás. A játékos ugyan ingyen érkezett miután a Kékekkel nem tudott megegyezni az új szerződésről, az Arsenal azonban kora ellenére is 3 évre kötötte le, így a komplett ,,csomag” olyan 21 millió font körül lesz összesen az Ágyúsoknak. Az utóbbi időben egyre inkább körön kívülre került Özil hiányában a gárdánál elég komoly hiány volt a támadóharmadban is használható kreatív játékosokban, amire kitűnő megoldás lehet a brazil, elég megnézni a számait:

Willian és az Arsenal legkreatívabb játékosai összehasonlítása különböző statisztikai mutatókban

(Premier League, 2019/20)

Konkrétan minden statisztikai mutatóban első lett volna a tavalyi teljesítményével Willian, kulcspasszokban, tizenhatoson belülre tett labdákban és kialakított lövésekben (shot creating actions, az fbref.com statisztikai mutatója, azt mutatja meg, mennyi lövést alakít ki, vagy harcol ki szabadrúgást az adott játékos akár passzal akár csellel) egészen magasan kiemelkedik a brazil, így ő komoly segítség lehet a felállt védelem ellen rendszeresen küszködő csapatnak. Arteta a labdakihozatal első két, részletesen leoktatható fázisát egészen jól megszervezte, a támadóharmadban viszont ahogy eltolódik a hangsúly az egyéni kvalitások felé, úgy vált egyre nehézkesebbé az Arsenal játéka, főleg hogy a támadóhármas egyik tagjának sem a helyzetkialakítás az erőssége.

Főként Iwobi távozása óta hiánycikk egy olyan játékos, aki labdavezetéssel képes csapatrészeket összekötni, amit kitűnően mutat az is, hogy az előző szezonban a belső védő David Luiz tette meg labdavezetéssel a legtöbb métert, amire szintén megoldást jelenthet Willian érkezése, aki tavaly top10-ben volt az egész Premier League-t nézve e tekintetben.

Kérdés, milyen poszton képzeli el a bevetését Arteta. Érkezése komoly taktikai flexibilitást nyújthat, lévén a tavalyi szezonban főleg amiatt dobta az edző a 4-2-3-1-es felállást, mivel nincs Özilen kívül tízesként bevethető játékosa, míg a Guardiola-féle 4-3-3-ban megkerülhetetlen, vonalak között használható, kreatív nyolcasok végképp nem adottak. Williannel legalább az első megváltozhatna, mivel a csatár mögötti hármas bármely posztján bevethető, míg a jelenlegi, kényszer szülte 3-4-3 is ismerős lehet neki még a Conte alatt töltött időkből.

Szerepkör tekintetében így könnyíthetné szélről indulva a kvázi hamis kilencesként használt Lacazette terheit abban, hogy összekösse a csapatrészeket (a build-upban elengedhetetlen a két hatos, Ceballos és Xhaka mély visszalépése, így mindenképp kell egy kapocs a középpálya és a támadósor közé, amire Pépé és Aubameyang kevésbé alkalmas), sőt, esetleg ki is válthatja pár meccsen, így elősegítve azt, hogy Aubameyang többet játszhasson középen. Mindenképp meg kell említeni azt is, hogy Willian védekezésben is rendkívül hasznos, ami szintén fontos szempont Arteta letámadása miatt. A brazil ugyan korából fakadóan nem a jövő embere, de élete formájában érkezik, így rövid távon komoly segítség lehet, ráadásul érkezése tovább bővítheti a taktikai repertoárját.

Gabriel Magalhães (22 éves, 26 millió €)

A 22 éves brazil védő az egész nyár egyik slágertémája volt, miután a Lilleben idénre bejátszotta magát a kezdőbe, és hétről hétre remek játékával a Ligue 1 legjobb védői közé emelkedett. A piaci érdeklődés – a hírek szerint a Napoli és a Manchester United is dolgozott a megszerzésén – főként annak köszönhető, hogy Gabriel egy ballábas belső védő, ami hiánycikk Európában, pedig a kereslet óriási: az összes olyan domináns, labdát birtokló csapatban, amilyenné Arteta Arsenalja is akar válni elengedhetetlen kellék egy ilyen játékos a védelembe. A United például főként emiatt fizetett komoly pénzt tavaly Harry Maguire-ért, de Guardiola is sokáig ütötte az asztalt egy ilyen játékosért, aki végül Aymeric Laporte lett, de elég megnézni a két BL-döntős csapatot, mind a PSG, mind pedig a Bayern játszat ballábas védőt (Presnel Kimpembe és David Alaba). Hozzájuk képest Gabrielt viszonylag olcsón, 30m font alatti összegért szerezte meg az Arsenal, ami főként annak köszönhető, hogy mindössze 1 szezont játszott egyelőre stabil kezdőként a brazil Európában. Minden bizonnyal a legkomolyabb érv volt a leigazolása mellett, hogy az Arsenalnak nincs minőségi opciója a baloldali belső védő posztra: Marí ugyan a rotációba megfelelő, de nem feltétlenül egy kupákat nyerni képes topklub alapköve valószínűleg, míg Tierney és Kolasinac egyértelműen kényszermegoldások, és csak 3 védős rendszerben bevethetőek.

Gabriel fő erénye, hogy kitűnő lábbal, a Lille rendszerében egy fajta mélységi irányító szerepkörben muzsikált, a főként szélsőjátékra építő Galtier csapatban az ő feladata volt a labda átforgatása egyik oldalról a másikra, így kialakítva 1v1-es lehetőségeket a csapat szélsőinek (habár tavaly még nem volt alapember a brazil, de Pépének ez ismerős lehet). Ezt remekül támasztja alá az, hogy meccsenként 22 hosszú indítást próbál meg, aminek 72%-a (!) sikeres is. Emellett azonban kérdés, hogy Arteta rendszerébe mennyire illik, ahol jóval kevesebb hosszú passzt, és annál több rövid, vonalakat áttörő átadást kell megpróbálnia, ami a Lilleben nem feltétlenül volt az erőssége, amellett, hogy valószínűleg edzői utasítás is állhat a háttérben. Az azonban mindenképpen látszik, hogy a képességei adottak, és így például nem Xhakanak kell majd visszalépnie a védősorba irányítani, ha 4 védővel játszik a csapat.

Gabriel labdabirtoklási statisztikáinak összehasonlítása a legjobb PL-védőkkel

Hagyományos védő adottságokban sem rossz, a legnagyobb erénye a kitűnő fejjáték, köszönhetően a magasságának: meccsenként több, mint 5 fejpárbajt vállal be, aminek döntő többségét (71%) meg is nyeri. Alapvetően nem egy agresszív, védővonalból kilépegető játékos (ezt a szerepet inkább José Fonte töltötte be), ő inkább hátrébb biztosított a felfutó Bradaric mögött. 1v1-ben ettől függetlenül nem rossz, főként sebességből és helyezkedéssel képes megoldani a problémás szituációkat, habár volt rá alkalom, hogy fizikálisan elnyomták. Összefoglalva elmondható, hogy Gabriel egy olyan rizikó, amit megéri meghúzni: ugyan csak 1 szezont játszott eddig a topszinten, de ha ennyiért beválik, könnyen hosszú évekre elintézettnek tekintheti a posztot az Arsenal.

Willam Saliba (19 éves, 30 millió €)

Technikailag ugyan tavaly vásárolta meg az Arsenal, viszont maradt még egy évet kölcsönben Franciaországban, így Saliba is idei erősítés valójában. A védő hihetetlenül fiatal, 19 éves, és egyelőre felnőtt karrierje alatt mindössze 2270 lejátszott perce van, így valószínűleg nem egyből fog kezdőként játszani az Arsenalban, de amit mutatott ez idő alatt, mindenképp bizakodásra adhat okot az Ágyúsok szurkolóinak. Nézve Saliba játékát az első, ami leugrik a képernyőről az a hihetetlen higgadtságával fiatal kora ellenére is, ahogy volt edzője Fabio Frasconi fogalmazott, aki a francia U-válogatottaknál foglalkozott vele: egy szenátor nyugalmával játszik. Ez a jelenlét úgy látszik ragadós volt a Saint-Étienne többi játékosára is: a Salibával játszott 12 meccsen 0,6-tal kevesebb gólt kaptak, 0,2-vel kevesebb xG-t engedtek az ellenfeleknek, illetve meccsekre lebontva 0,4-gyel több pontot is szereztek, mint a nélküle töltött 16 találkozón.

Saliba radarja, amely tartalmazza az idei és a tavalyi szezont is

(forrás: FootballSlices.com)

Ha kitérünk Saliba szorosabban vett adottságaira, Gabrielhez hasonlóan a labdával mutatott dolgai emelkednek ki elsősorban. A brazillal ellentétben ő azonban kevésbé a hosszú passzokra, és súlypontáthelyezésekre teszi a hangsúlyt (habár vannak ráutaló jelek, hogy ez meglehet), sokkal inkább volt jellemző rá az, hogy felvezeti a labdát, vagy a vonalak között helyezkedő középpályásokat (M’Vila ás Cabaye) lapos átadással találja meg. A modern fociban oly fontos nyomástűrő képessége (press resistance) is kiemelkedő ami a PL magasabb tempója miatt elengedhetetlen, mindkét lábával pontosan képes megjátszani nehéz helyzetekben a labdát, vagy éppen egy remek első érintéssel kikerülni a presszing első vonalát. Ez utóbbiban egyébként rendkívül fontos szerepe volt Claude Puel csapatában, ami sokszor 3 védővel állt fel idén: ilyenkor ha Saliba sidebacket játszott, általában rá hárult a labda középső harmadba juttatása. Posztokat tekintve egyébként rugalmas a fiatal védő, játszott a 3 védős rendszerek összes pozícióján, illetve 4 védősben is töltötte be mind a bal-, mind a jobboldali belső védő posztját, sőt, jobbhátvédként is jutott lehetőséghez.

Ha a labda nélküli tevékenységét nézzük, Saliba egy kimondottan reaktív védő: 90 percekre vetítve mind szerelésekben, mind lefülelt labdákban egyedüliként a top10-be került a Ligue 1 tavalyi, csonka kiírásában a belső védők között. Kifejezetten párharcerős, előszeretettel használja testi erejét (192 centijéhez 85 kiló párosul) támadók legyűrésére, de talán kissé unortodox módon komoly végsebességgel is rendelkezik pár lassabb első lépés után (ebben kissé hasonlít a müncheni Niklas Sülére). Nem különösebben fordulékony, így főleg a szélső területeken ha 3 védős rendszerben játszottak képes volt zavarba jönni 1v1-es szituációkban, de más rendszerekben, vagy ha középen kapott szerepet (mint David Luiz az Arsenalban) ez a kockázat minimalizálhatóvá vált. Hosszútávon minden bizonnyal 4 védős felállásban lesz a helye, de az adottságait tekintve az sem kérdéses, hogy más rendszereket is képes lehet játszani főleg Arteta alatt, aki például a teljesen leírt Mustafit is tudta alkalmazni. Wenger szavaival élve, ha egy fiatal játékost játszatsz a védelemben az mindenképp pontjaidba fog kerülni a végelszámolásnál, ám az adott védő fejlődése miatt mindez kifizetődik. Így Saliba esetleges hibái miatt nem szabad majd leírni, mivel minden lehetősége megvan ahhoz, hogy az Ágyúsok védelmének alapköve legyen, akár Gabriel, akár más oldalán.