Hogyan jött létre a világ első futballbajnoksága?
Kvízkérdés is lehetne, ki tudja felsorolni az angol futball-liga alapító tagjait, vagyis azokat a csapatokat, amelyek az első idényben, 1888-1889-ban a premier (mint első) ligát alkották. Nem könnyű feladvány. Alább nem csak a tucatnyi úttörőt soroljuk fel, de megvilágítjuk azt is, hogyan jött létre a világ legősibb futballbajnoksága.
Négy évig vitáztak azon az Angol Labdarúgó-szövetségben (FA), hogy vajon engedélyezzék-e a profizmust a szigetország futballjában. 1885. július 20-án aztán megszületett a döntés: lehet profi futball. Nehéz lett volna már ellenállni a közakaratnak, minthogy stikában egyre több klub fizetett kisebb-nagyobb összegeket a játékosainak. Ennél is nagyobb gondot okozott tán a sportág szervezetlen versenyrendszere, hogy a már akkor is patinásnak számító FA-kupa mellett megyék közötti, valamint számos ad hoc jelleggel kiírt tornát rendeztek, valamint különböző barátságos mérkőzéseket szerte az országban. Ezekből persze nem nagyon tehettek szert bevételre a klubok, miután pedig a legkiválóbb labdarúgóknak igyekeztek némi apanázst nyújtani, nem ártott volna állandó anyagi forrásra lelni.
Az Aston Villa skót igazgatójának, William McGregornak támadt az az ötlete, hogy a klubok alkossanak ligát, és annak tagjai minden évben előre meghatározott mennyiségű mérkőzést játsszanak. 1888. március 2-án fogalmazta meg a levelét, és nyújtotta át előbb saját klubja vezető testületének, majd küldte el a Blackburn Rovers, a Bolton Wanderers, a Preston North End és a West Bromwich Albion elöljáróinak. Meglehet, egy 1887-es újságcikk ihlette meg, amelyik beszámolt arról, hogyan szervezik meg a mérkőzéseiket az amerikai főiskolák.
A bajnokság ötletének szülőatyja
William McGregor 1846-ban született a skóciai Perthshire-ben, futball-labdát először hétévesen látott szülőfalujában, Bracóban. A ligaalapítás évében 41 éves volt, egy astoni vászonszövet-üzlet tulajdonosa, „raktáron megfelelő mennyiségű futballmezzel”. Az Aston Villához a helyi kápolnán keresztül kapcsolódott, és persze azért is, mert három honfitársa játszott a csapatban. 34 évnyi szolgálata alatt számos posztot betöltött a Villánál, volt elnökhelyettes és elnök is. 1888 és 1894 között az FA-t irányította elnökként.
McGregor levele feltétlenül az origó.
„Az alapján játsszák ma a meccseket többségükben szombatonként, délután három órakor
– nyilatkozta néhány éve a BBC-nek a Football League, vagyis a másod-, harmad-, negyedosztály klubjait tömörítő szervezet akkori kommunikációs vezetője, John Nagle. –
Akkor döntött úgy az angol profi futball, hogy szervezetté kell válnia, különben elhal.”
McGregor egyebek mellett azt írta:
„Könyörögve kérem, hogy járuljanak hozzá ahhoz a javaslathoz, amely szerint a legjelentősebb tíz-tizenkét angol klub hazai és idegenbeli meccsrendszerben mérkőzzön meg egymással.”
A címzettek hamar léptek: március 23-án összegyűltek a londoni Anderton’s Hotelben, az évadbeli FA-kupa-döntő estéjén. Hivatalosan is megalapították a futball-ligát, és eldöntötték, hogy Manchesterben áprilisban újra összeülnek. McGregor az Association Football Union nevet ajánlotta, de azt elég hasonlónak találták a Rugby Football Unionhoz. A Prestont képviselő William Sudell őrnagy javaslatát, a The Football League nevet viszont elfogadták. Néhány hónappal később, szeptember 8-án Közép- és Észak-Anglia 12 csapatának részvételével pedig elindult az új bajnokság. Az alapító tagok a következők voltak: Accrington, Aston Villa. Blackburn Rovers, Bolton Wanderers, Burnley, Derby County, Everton, Notts County, Preston North End, Stoke, West Bromwich Albion, Wolverhampton Wanderers.
Már akkor a később hosszú évtizedekig fennálló szabályok szerint versenyeztek: minden csapat egy meccset játszott otthon, egyet idegenben, a győzelemért két pont, a döntetlenért egy-egy pont járt.
Kieső akkor még nem volt, de az utolsó helyezetteknek újra kellett jelentkezniük, hogy ismételten beválogassák őket a ligába.
1890-ben a Stoke-ot például nem választották be, helyette a Sunderland mellett döntöttek – amelyik a második, a harmadik és az ötödik évében is bajnok lett –, az 1891-1892-es idényre azonban újra bebocsátást nyert, a Darwennel egyetemben – így nőtt a létszám 14-re.
Ha valakit érdekelne az első bajnoki hétvége néhány eredménye: a Preston 5:2-vel küldte haza a Burnley-t, a Derby 6:3-mal a Boltont, az Everton – eredeti otthonában, az Anfielden(!) – 2:1-re győzte le az Accringtont. Arról megoszlanak a vélemények, kié a bajnokság első gólja, mert bár jellemzően a prestoni Jack Gordon nevéhez kötik, egyes források szerint a North End meccse 45 perccel később kezdődött, mint a többi, ez esetben pedig mást kellene primer góllövőként feljegyeznünk.
A játék maga persze egész máshogy festett, mint manapság. A kapukon nem volt még háló; a bíró az oldalvonal mellett állt, és csak akkor szólt közbe, ha a két csapat egy-egy arra felhatalmazott embere nem értett egyet valamely szabálytalanság megítélésében; ha kezdett sötétedni, szünet nélkül cseréltek térfelet a csapatok, hogy be tudják fejezni a mérkőzést; cserélni játékost viszont nem lehetett. Érdekes, hogy a végül elfogadott pontszámításról csak a szezon közepénél jutottak konszenzusra a felek. További érdekesség, hogy december 25-én is rendeztek meccseket,
Az első bajnoki címet egyébként a Preston gyűjtötte be, veretlenül, 40 pontot bezsákolva, 11-et verve a második Villára. Az FA-kupáért járó serleget gólt sem kapva vihette haza – a North End lett az angol labdarúgás első „legyőzhetetlennek” hívott alakulata (The Invincibles).
És azóta is úgy fest, az angol bajnokságot is csak ideig-óráig lehet legyőzni.
Kiemelt fotó: Getty Images
Szerző
