Hogyan lett egy szenegáli ifjonc a Premier League éllovasának alapembere?

Miután Franciaországban remek bemutatkozó szezont produkált Pape Matar Sarr és alig 18 évesen az FC Metz motorjának bizonyult, a Tottenham Hotspur 17 millió euróért vásárolta meg a játékjogát, de egy évig még korábbi egyesületénél hagyta fejlődni. Sarr teljesítménye nem esett vissza ebben a második szezonban sem, csapatának azonban már sokkal gyengébben ment és végül kipottyant az élvonalból, így az ifjú szenegáli középpályás némileg keserű szájízzel költözhetett Angliába.

Ott sem sikerült fényesen a folytatás, hiszen az előző szezonban Antonio Conte még perememberként sem nagyon számolt vele, hiába volt például a tartalékos csapat legjobbja az AC Milan ellen a BL-nyolcaddöntőben a San Siróban. A londoniak végül kiestek a sorozatból, Sarr pedig maradt kiegészítő státuszban az edzőváltások alatt is. Mígnem az új szezonban Ange Postecoglou egy brentfordi 2–2-es rajt után a második fordulóban a kezdőbe jelölte, mégpedig a győzelemmel rajtoló Manchester United elleni rangadóra. Ehhez kellett persze Rodrigo Bentancur tartós sérülése, de így is némileg váratlan húzás volt a Premier League első ausztrál vezetőedzőjétől, hogy a rutinos dán válogatott, Pierre-Emile Höjbjerg és az angol utánpótlás-válogatott Oliver Skipp helyett Sarrt részesítette előnyben, hogy a harcmodorához fontos erénynek számító mozgékonyságát és labdabiztosságát kamatoztassa. No meg talán a dupla hatos társával, a félelmetes formáját visszanyerő mali Yves Bissoumával való szoros kapcsolata is jó ajánlólevélnek számíthatott a pályán is gördülékeny együttműködés reményében.

Ő gyűjtötte be a Tottenhamben a legtöbb labdát azon a mérkőzésen, de progresszív passzt is csak James Maddison adott többet nála, párharcai 80 százalékát megnyerte. Bár az előző szezonbeli mellőzöttség miatt több kérő is megjelent augusztusban körülötte az átigazolási piacon, ezután a meccs után Postecoglou hallani sem akart már az esetleges távozásáról, hanem azóta is alapemberként számol vele.

Ekkor azonban már 21 éves létére is igen hosszú út volt Pape Matar Sarr háta mögött.

Pape Matar Sarr játékának hőtérképe szezononként

Futballfamília az oroszlánok földjén

Az afrikai tehetségeknek persze mindig az európai társaiknál hosszabb és több buktatót rejtő út vezet a futballvilág legjelentősebb klubjaihoz. Főhősünk voltaképpen még a szerencsésebbek közé tartozott, hiszen az átlagos afrikai közegnél kedvezőbb helyzetben cseperedett fel Dakar egy külvárosában, Thiaroye-ban (mely a második világháború végén a saját, zsoldjukért tüntető szenegáli katonáit lemészároló francia hadsereg vérengzésének helyszíneként híresült el).

Édesapja, Sidathe Sarr egykor kapus volt, akiből edző lett, a válogatott mellett is dolgozott egy időben kapusedzőként, de több szenegáli élvonalbeli egyesület kispadján is megfordult. Így aztán édesanyja is tudta, mire vállalkozik, amikor családot alapított vele. Két fiúgyermekükből is profi labdarúgó lett, mégpedig Szenegál leghíresebb akadémiáján, az általunk már bemutatott Génération Footnál pallérozódva. Az idősebbik, Sambou Sarr jelenleg a luxemburgi bajnokság egy szerény középcsapatáig, az Union Titus Pétange nevű gárdáig jutott, de a testvérek egyik nagybátyja Badara Sarr is az élvonalban edzősködött, egy másik, Go Sarr a testnevelésről írt könyveket, az unokatestvérek közül pedig a most 27 esztendős Sidy Sarr a francia, a belga és legutóbb a portugál élvonalban, valamint a válogatottban is megfordult, a 26 éves Babacar Sarr jelenleg Tunéziában légióskodik, Lamine Sarr pedig egy hazai klubban kapuskodik, de az U20-as válogatottnak is volt tagja. Ilyen előzmények után aztán nem volt meglepetés, hogy a legkisebb fiú, Pape Matar is futballista lett, különösen azért, mert már nagyon korán kivételes tehetségnek mutatkozott.

Ő ugyanis már ötévesen a Génération Foothoz került, kilencévesen pedig már egy Manchester Citynek dolgozó belga játékosügynök 80 000 fontot ajánlott az Angliába költöztetéséért (még a kiskorúak elcsábítását tiltó szigorú FIFA-szabályozások előtt), de akkor ezt még visszautasította a család. A kizárólag saját nevelésű ifjoncokból álló AS Génération Foot élvonalba jutó csapatában is nagyon korán, még 16. születésnapja előtt bevetették Sarrt. Ekkor még gyakran tízes poszton, amolyan irányítót játszott, vagy sokszor nyolcast, az akadémia vezetője, Oliver Perrin pedig Miralem Pjanichoz hasonlította leginkább a játékát.

Kisvártatva alapember lett a bajnoki ezüstérmet és kupagyőzelmet szerzett gárdában, majd a következő szezonban, 2019-ben már a bajnoki aranyérmet is megszerezte társaival. Az idő tájt Sarr már az U17-es szenegáli válogatottnak is fontos tagja volt, mely a korosztályos Afrika-kupán három döntetlennel elvérzett ugyan a csoportkörben, Guinea kizárása miatt azonban elutazhatott a világbajnokságra. Ott az Egyesült Államoknak Sarr lőtt is egy gyönyörű szabadrúgásgólt, majd a hollandok legyőzéséből egy duplával vette ki a részét, a nyolcaddöntőben viszont a többek között Pedrivel felálló Spanyolország megállította az afrikai csapatot.

képaláírás

A jól kijárt lotaringiai út

Bár 2020 nyarán már több neves klub, így az AS Monaco, az Atlético Madrid és az FC Barcelona is tapogatózott leigazolásának lehetőségéről, végül mégis annál az FC Metznél írta alá első profiszerződését, mely nem sokkal alapítása után szoros kapcsolatot épített ki a Génération Foottal. Ennek az együttműködésnek volt a gyümölcse korábban már Sadio Mané, Ismaila Sarr, Habib Diallo, Papiss Cissé vagy Diafra Sakho európai karrierjének megkezdése is. Ide érkezett tehát az új tehetség is másodmagával, és a tartalékcsapatnál töltött rövid beszoktatási idő után novemberben már be is mutatkozhatott az élvonalban.

A kezdőcsapatba nem sokkal később, 2021 januárjának végén az FC Nantes elleni győztes meccsen került először, majd egy hétre rá már az első európai góljával járult hozzá a Stade Brest legyőzéséhez, a következő fordulóban pedig óriási gólt lőtt a Montpellier ellen is. Érthető módon azonnal megélénkült a média figyelme a hirtelen berobbant, még mindig csak 18 esztendős középpályás iránt, de Frédéric Antonetti vezetőedző igyekezett nyugtatni a kedélyeket:

„Pape Matar Sarr maga az elegancia a középpályán, a tehetség, aki jól mozgatja a társait. Hagyni kell azonban nyugodtan dolgozni, túl sokat beszélünk róla. Még rengeteget kell fejlődnie fizikailag, technikailag és taktikailag egyaránt. Hatalmas potenciál rejlik benne, hogy nagy karriert fusson be, de jelenleg ő még csak egy fiatal játékos, aki túl sokszor veszít labdát és nem mindig helyezkedik jól.”

Noha korábban inkább tízes poszton szerepelt, ezúttal a 3-5-2-es duplaszűrős felállás egyik hatosaként kellett megállnia a helyét, de higgadtsága és precizitása mellett meglehetősen magas (184 centiméter), mégis mozgékony játékosként ott is jól használta ki testi adottságait, hosszú lábait. A második legtöbb labdát gyűjtötte össze a csapatban (7,51 meccsenként), miközben övé volt a legtöbb sikeres meglódulás is a labdával és a hosszú passzai is igencsak figyelemreméltó, 73 százalékos pontosságúak voltak már ebben az első franciaországi szezonjában.

Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a Tottenham Hotspur hatalmas összeget tett le érte még úgy is, hogy további egy évig Metzben hagyta fejlődni. Ahogy említettük, ez a kissé levegőben lógó szezon a csapatnak már gyengébben sikerült, Sarrból viszont valóságos vezér lett. A hatalmas mezőnymunka elvégzése mellett már ő juttatta a legtöbb passzt is a támadóharmadba, és a még mindig elsősorban mélységi pozíciója ellenére a második legtöbb helyzetet is ő alakította ki az immár kiemelkedően sok labdabegyűjtésen és hasznos meginduláson túl.

Közben már a szenegáli válogatottban is bemutatkozott, és ha akkor még nem is vált alapemberré Aliou Cissé csapatában, még mindig tinédzserként pályára léphetett a 2022-es Afrika-kupán, így a torna után az ő nyakába is joggal került az aranyéremből. Hazájában egyébként máig Carlosnak szólítják a gyerekkorában Roberto Carlos után kapott beceneve miatt, melyet a pontos és erős távoli lövéseivel érdemelt ki. Játékának ez az aspektusa a visszavontabb pozíciója miatt ugyan mostanában háttérbe szorult, a jövőben azonban nem lehetetlen, hogy újra megcsillogtathatja ezt a képességét is.

képaláírás

A nehézkes angliai kezdetek

Pape Matar Sarr addig rendkívül gyorsan épülő karrierje Angliában némileg megtorpant az elmúlt hányattatott szezon során, hiszen a beilleszkedés is sokkal nehezebben ment a korábbiaknál, mivel először került olyannyira idegen környezetbe, hogy honfitársai sincsenek körülötte és a nyelvet sem beszéli, angliai interjúit a mai napig franciául adja. Az általa csak a bátyjának nevezett Bissouma pátyolgatása lett nagy segítségére, aki Maliból a francia ligán keresztül Angliába jutva hasonló megpróbáltatásokon esett át korábban.

Antonio Conte viszont sokáig Sarr létezéséről sem nagyon vett tudomást, csak idén januárban küldte először pályára csereként néhány percre, majd több sérülés miatt egy Portsmouth elleni FA-kupa-meccsen, aztán az akkor éppen éllovas Arsenal ellen került kezdőbe, hogy a 2–0-s vereség után gyorsan el is tűnjön újra. Márciusban viszont Cristian Stellini váltotta Contét a kispadon, aki ugyan sokkal többször nem vetette be az ifjú szenegáli középpályást, de közben nagy hangsúlyt fektetett a fejlesztésére. Ahogy Sarr mesélte később:

„Stellinivel rengeteget dolgoztunk a testtartásomon, mert az megkönnyíti a labdakezelést, a mozgást és a helyezkedést is a pályán. Nagyon hasznos volt ez számomra, több hibát is ki tudtam javítani, amiket korábban elkövettem. Nagy előrelépés volt nekem.”

A nyári felkészülést aztán már Ange Postecoglou irányította és több felkészülési meccsen is a kezdőbe nevezte Sarrt. Így érkeztünk el a már említett Manchester United elleni berobbanáshoz, amióta már ragaszkodik hozzá az edzője és minden egyes meccsen a kezdőbe is jelölte, javarészt épp Bissouma társaként a duplaszűrős szerepkörben. Sarr edzéseiben az izmosítás is egyre nagyobb szerepet kap, amire elmondása szerint nem fektettek nagy hangsúlyt Franciaországban, így egyre profibban felvértezve tud részt venni a párharcokban.

Az átváltozás

Az új szezonban a korábbiaknál nagyobb mértékben koncentrálódik a játéka a jobb oldalra, de a Tottenham dominánsabb futballja ellenére a labdabegyűjtésben ugyanúgy a legjobbak közé tartozik alig 21 esztendősen a világ legerősebb bajnokságában is, és az edzéseknek köszönhetően egyre tudatosabb és összetettebb mozgásával a támadóharmadba való betörésekben ugyanúgy.

Korábban sohasem alakított ki még 3,2 helyzetet sem meccsenként még a legjobb franciaországi időszakában sem, de kulcspasszai mennyisége is 150 százalékkal emelkedett, a Bournemouth ellen például egy fontos gólpasszt is kiosztott Maddisonnak, de a Crystal Palace elleni mindkét gólban is fontos volt az ő passza az akció során. Mindeközben az ellenfelek fokozódó figyelme és nyomása ellenére a labdavesztéseinek a száma fokozatosan csökken, most már csak minden 38. labdaérintésére jut egy-egy technikai hiba.

A csapatban fontos szerepe van abban is, hogy a megfelelő szituációkban a visszahúzódásával jól biztosítson lehetőséget a jobbhátvédeknek a felfutásokra, így mind a támadó, mind a védekező átmenetekben is kulcsszerepet bíz rá edzője. Postecoglou így fogalmazott róla:

„A középpályán való mozgékonysága lenyűgöző, ami egyre fontosabb a futballban. Egy 21 éves játékoshoz képest nagyon, nagyon jók a képességei, hogy megtalálja a réseket, áttörje a vonalakat labdával vagy labda nélkül egyaránt. Ez a tulajdonság rendkívül fontos a modern labdarúgásban. Manapság a legtöbb edző az átmenetekben látja a mérkőzések kulcsát, így olyan játékosokra van szükség, akik képesek okosan fedezni a területeket, márpedig ő ilyen.”

Eközben példaképeihez, Paul Pogbához és Toni Krooshoz hasonlóan egyre többet és egyre nagyobb pontossággal vállalkozik lövésekre is, a franciaországi meccsenkénti 1,5 helyett immár átlagban 2,5-szer, a 25 százalékosról pedig 47 százalékosra emelte a kaput találó kísérletek arányát, így hamarosan akár Angliában is várhatunk tőle nagy, távoli gólokat.

A válogatottban ebben az évben már kezdőnek tekinthető Aliou Cissé csapatában, ahol 21 éves korára egyre nagyobb felelősség nyomja a vállát. Hiszen ha Szenegálnak nagy mezőnymunkát végző, szorgos középpályásai voltak is az utóbbi időkben, a legfőbb problémájuk talán éppen az ottani kreativitás hiánya volt. A szurkolók most ennek a visszahozatalát is egykori tízesüktől várják, így igencsak mélyvíznek ígérkezik Papa Matar Sarr számára a januári Afrika-kupa, ahol a torna halálcsoportjában címvédőként kell helytállni a lassan kiöregedő nemzeti legendák mellett. A legfontosabb szenegáli pillérek közül ugyanis Cheikhou Kouyaté, Sadio Mané, Idrissa Gueye, Nampalys Mendy, Kalidou Koulibaly vagy Youssouf Sabaly is túl vannak már a 30-on, a generációváltás pedig kissé lassabbnak és nehézkesebbnek tűnik a kelleténél.