Hogyan lett újra tényező a Serie A-ban a Sassuolo?

Az 1920-ban alapított Sassuolo (amely 1974 óta működik jelenlegi formájában) története nagy részében különböző alacsonyabb osztályú bajnokságokban szerepelt, 2013-ban jutott fel először az első osztályba, ahol sokak meglepetésére megvetette a lábát, és sorozatban tizenegy idényt töltött el. A Sassuolo mindössze a Serie A történetének hetedik klasszikus értelemben vett kisvárosi klubja lett a Savoia (Torre Annunziata), az Empoli, a Legnano, a Pro Patria (Busto Arsizio), a Carpi és a Casale után.

Menet közben a csapat a 2015–2016-os idényben érte el története legjobb eredményét, amikor Domenico Berardiék bravúros módon az Európa-liga-selejtezőt érő hatodik helyen zártak az AC Milan és a Lazio megelőzésével, és ott voltak a második számú nemzetközi kupasorozat főtábláján.

A 2023–2024-es szezonban viszont sehogy sem tudtak kilábalni az állandósuló hullámvölgyekből, így végül mindössze 30 szerzett ponttal kiestek. Bár sokan azt gondolták, hogy ezzel véget ért a kiscsapat tündérmeséje, a Sassuolo egyben tartotta a keretét és Fabio Grosso vezetésével simán megnyerte a Serie B-t, csak átszállójegyet váltott a másodosztályra, azonnal visszatért az olasz élvonalba.

Villámgyors visszatérés

A klubvezetés nem esett pánikba a kiesés után: ahelyett, hogy kiárusítást tartottak volna, a klubikonnak számító Berardi köré építve megőrizték a csapat gerincét, bizonyítva, hogy a Sassuolo-modell életképesebb, mint azt a kritikusok gondolták volna.

A kiesés után a Sassuolo nem a szétesést választotta, hanem a tudatos újjáépítést.

2024 nyarán elköszöntek olyan játékosoktól, akik a másodosztályba nem akartak a csapattal tartani, viszont a Serie B szintjén kifejezetten minőségi erősítéseket hajtottak végre. A kispadra leültetett Fabio Grosso pedig telitalálatnak bizonyult. Az egykori világbajnok balhátvéd edzőként ugyan keveset bizonyított és éppen a botrányos lyoni kitérő után vette át a csapatot, 2023-ban a Frosinonét már feljuttatta az első osztályba. A Neroverdinél egy modern, domináns, gólratörő csapatot rakott össze. Bár a szezon eleje korántsem volt zökkenőmentes, a Sassuolo végül fölényesen, a másodosztály bajnokaként harcolta ki a feljutást, miután a 38 forduló alatt 82 pontot szerzett, mindössze hat mérkőzést veszített el és a legtöbb szerzett góllal (78) zárta az idényt.

A csapat kulcsfigurája a francia Armand Laurienté volt, aki 18 góljával a bajnokság gólkirálya lett, de a tavaszi meneteléshez elengedhetetlen volt a sérüléséből visszatérő Berardi zsenialitása is, aki gólpasszaival és rutinjával valósággal kiemelte a csapatot a másodosztály sűrűjéből.

A siker titka leginkább az lehetett, hogy a Serie B-ben is megőrizték a „Serie A-s” identitásukat: nem álltak vissza védekezni, hanem rendre ráerőltették akaratukat az ellenfeleikre. Ez a mentalitás tette lehetővé, hogy 2025 nyarára már ne csak egy visszatérő újoncként, hanem egy megerősödött, egységes csapatként tekintsenek rájuk.



A „Berardi-függőségtől” a taktikai fegyelemig

A visszatérést követően a Sassuolo tovább erősítette az egyben tartott keretét, és elsősorban nem egy-egy szezonra igazoltak veterán játékosokat, mint sok friss feljutó szokta tenni hasonló helyzetben, hanem inkább a fiatalabbak mellett tették le a garast. Így aztán az Olympique Marseille-től megvásárolták két tehetséges középpályás, Ismaël Koné és Darryl Bakola játékjogát (fejenként 10 millió euróért), valamint a Veneziától Jay Idzes (8 millió) és Fali Candé (3 millió) érkezett a védelembe. Az új szerzemények közt a rutint a szabadúszóként szerződtetett Nemanja Matic képviselte, míg Andrea Pinamonti visszatért az együtteshez a Genoánál töltött kölcsönt követően – akik aztán rendkívül fontos szereplők lettek.

Grosso csapata a Serie A-ban is megtartotta a támadófelfogású, 4-3-3-as felállást, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a fegyelmezettebb védekezésre.

Amikor nem náluk van a labda, ez a 4-3-3 gyakran 4-5-1-re változik, mivel a szélsőtámadók (Berardi és Laurienté) mélyen visszazárnak a szélsővédők megsegítésére. Nélkülözhetetlen szerepet tölt be a középpályán Matic és Koné. A rutinos szerb a középhátvédek előtt takarít, Koné pedig a védekezésből támadásba való gyors átmeneteknél való labdakihozatalok legfőbb felelőse. A korábbi „Berardi-függőséget” kiválóan csökkentették Laurienté balszélen való tükörszélső játékával és Pinamonti centerként való alkalmazásával, aki nemcsak a kapura veszélyes, hanem a felívelt labdák megtartására és azok leosztására is alkalmas.

Grosso Sassuolója bizonyította, hogy már nem az a naiv csapat, amelyik gólzáporos meccseken elvérzik, hanem egy sokkal érettebb, „olaszosabb” felfogású gárda, amely tudja, mikor kell szenvednie a pályán a három pontért.

Hullámvasút után stabilitás

A 2025–2026-os szezon nem kezdődött túl fényesen a csapat számára, amelyhez az is hozzájárulhatott, hogy az első körökben több potenciális élcsapattal találkoztak. Így aztán Grossóék az első négy bajnokijukból hármat elvesztettek (a Napoli, a Cremonese és az Inter elleni vereségek között legyőzték a Laziót) és 3–0-ra kikaptak a Comótól a Coppa Italiában. Ezt követően viszont az alsóházi csapatok elleni „kötelező” győzelmeket megfelelő hatékonysággal húzták be, így hamar elmozdultak a veszélyzónából.

Novemberben idegenben ütötték ki 3–0-ra az Atalantát, és nyerni tudtak a gyengélkedő Fiorentina ellen is – amelyek az idénybeli legértékesebb skalpok. December közepe és január közepe között ugyan letudtak egy hétmeccses nyeretlenségi sorozatot, de ezalatt játszottak például az AC Milannal, a Bolognával, a Juventusszal, az AS Romával és a Napolival is.

Ezt követően a Sassuolo a legutolsó öt mérkőzéséből négyet megnyert, mellyel stabilizálta a helyét a középmezőnyben. A kiváló széria alatti egyetlen vereséget az Inter elleni hazai, 5–0-s pofon jelentette, miközben hazai pályán győztek a Cremonese és a Hellas Verona, valamint idegenben a Pisa és az Udinese ellen.

A Sassuolo tehát nem csupán visszatért a Serie A-ba, hanem sikeresen újra is definiálta önmagát. Míg a kiesés előtt egy széteső, identitását vesztett gárdát láthattunk, a Grosso által irányított új projekt stabil alapokon nyugszik. A csapat kerete minőségben és mélységben is alkalmas arra, hogy ne kelljen a kiesés ellen küzdenie és akár megerősítheti helyét a felsőházban.

A „kisvárosi csoda” tehát nem ért véget 2024-ben, csupán egy rövid kényszerpihenőt tartott, hogy 2026-ra még erősebben térjen vissza az olasz futball elitjébe.

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.