Hogyan nyert BL-t a Real Madrid úgy, hogy „nem is futballozott”?

„Megmagyarázhatatlan, a Real Madrid nem futballozott, de így is nyert”

– nyilatkozta Xavi Hernandez, a Barcelona vezetőedzője azt követően, hogy a Real Madrid drámai mérkőzésen, összesítésben 0–2-s hátrányból fordítva legyőzte a Paris Saint-Germaint a Bajnokok Ligája 2021-2022-es idényének nyolcaddöntőjében. A spanyol szakember ellentmondást hordozó megállapítása megállja a helyét a Realt illetően a BL teljes kieséses szakaszára.

Amit ugyanis a spanyol klub a 2021-2022-es szezonban tett, az egyszerre cáfol rá az adatokra, a statisztikákra, és mutat rá, mennyi mindent nem tudunk még a labdarúgásról. Hogy vannak olyan jelenségek, amiket ugyan elintézhetünk a „szerencse” vagy a „véletlen” szavakkal, de ez inkább csak leegyszerűsítése a pályán, a játékosokban, és egy-egy csapaton belül zajló jelenségeknek, folyamatoknak, mintsem a valósághoz közel álló értelmezés.

Azokkal, akik a labdarúgást inkább a számokon, a megfigyeléseken alapuló információkon keresztül értelmezik. Míg a másik oldalon megjelentek „a futballt gólra játsszák”-hívők. Kétségtelen, ebből az „árokból” már több közhelyet lehet ellőni. Hiszen itt olyan, nehezebben értelmezhető fogalmak vannak, mint a véletlenszerűség, a pillanat uralása, a pszichológia és az érzelmek. A futballértelmezés mérlege azonban úgy kerül egyensúlyi állapotba, ha az adatok és statisztikák serpenyője mellé odatesszük a pszichológiával, érzelmekkel teli oldalt is.

Csak a Chelsea rosszabb a Realnál

Érthető az éles ellentét. Az ESPN által még a május 28-i finálé előtt készített összefoglaló cikkből kiderül:

a legutóbbi 11 szezonban a Bajnokok Ligája elődöntőjébe jutott 44 csapat közül a mostani Real Madridé az ötödik legrosszabb gólkülönbség: –2,5. Csak három együttes kapott több gólt, mint amennyit a Real (11). És egyetlen olyan fináléba jutott csapat van, amelynek xG-különbsége rosszabb, mint a Real Madridé, ez pedig az a Chelsea, amely 2012-ben meg is nyerte a BL-t.

Még valami: a Real a kieséses szakaszban az ellenfeleihez képest 63-mal kevesebbszer lőtt kapura. A döntőben pedig úgy verték meg 1–0-ra a Liverpoolt, hogy mindössze 4-szer lőttek kapura, a Pool 24-szer. (Egyébként a döntő volt a Real Madrid legjobb meccse a sorozatban.)

„Amikor a big data-ról beszélünk, tudod, minden csak elemzés és elemzés. De valójában mi ez? Hogyan irányítod? Mond el nekem big data-ban, hogyan érzik az adatokat a játékosok a mérkőzés adott pillanatában”

– mutatott a rá az érzelmek és az adatok közötti viszonyra Pep Guardiola, a Manchester City edzője, miután csapata hosszabbítást követően kikapott a Real Madridtól az elődöntőben.

A valóság része, hogy a futballt emberek játsszák és az edzők is emberek. Mindenkinek megvannak a maga kontrollálhatatlan reakciói, zseniális pillanatai – vagy épp ezek ellenkezői. A Bajnokok Ligája kieséses szakaszában azonban, ott ahol nincs lehetőség a javításra, ezek kiemelt szerepet kapnak. Mindez érthető, de attól még a Real Madrid a párharcai jelentős részében alárendelt szerepben futballozott. Hogy is van akkor ez?

Egy csapat több, mint a játékosainak összessége

Az biztos, hogy nincs szó a Real Madrid esetében valamiféle Bajnokok Ligája „DNS-ről”. Ha ugyanis a spanyol klub a legrangosabb európai kupára lenne „teremtve”, akkor például a 2002-2003-as és a 2012-2013-as szezon közötti időszakot nem nyolcad- és elődöntős bukások jellemeznék. Amiről sokkal inkább szó van az a játékintelligencia, a tapasztalat, a csoportidentitás és a problémamegoldás.

A keret számos tagja (Karim Benzema, Luka Modric, Toni Kroos, Casemiro, Dani Carvajal) tudja, nem szabad megijednie, ha hátrányba kerülnek, vagy ha rosszul kezdenek egy meccset – elég, ha csak a 2014-es BL-döntőre, vagy a 2016-os Wolfsburg elleni fordításra gondolunk. Megtanulták: a dominancia múlandó, idő és esély mindig van a továbbjutásra, még ha kevés is. Visszavágó – a döntő kivételével – pedig mindig rendelkezésre áll a javításra, a továbbjutás kiharcolására. De a tapasztalat csak egy tényező.

képaláírás

Az ESPN-nek nyilatkozó Jessica Flack evolúcióbiológus, a kollektív viselkedés oktatója és kutatója kiemelte, kutatások szerint az egy osztályteremben lévő diákok agyi aktivitása kölcsönös viszonyban lesz egymással. Amikor a barátoknak ugyanazt a képet mutatják, az ő agyuk sokkal inkább egymáshoz hasonlóan reagál, mint amikor két olyan ember agyműködését hasonlítják össze, akik nem barátok. Könnyen elképzelhető tehát, hogy az évek óta egy közösséget alkotó játékosok között kollektív identitás alakult ki.

„A viselkedésük szinkronizálásával az egész csapat flow-ba kerülhet. Ez talán túlzásnak tűnhet, de ez a természetben rendszeresen előfordul – ideértve például a békák összehangolt kórusát. Akkor miért ne történhetne meg a sportban is?”

– tette fel a kérdést Jessica Flack.

Míg az evolúcióbiológus a kollektív identitástudat mibenlétét, addig Matt Shaw teljesítménypszichológus a Sky Sportsnak a közös vízió fontosságát emelte ki.

„Egyéni szinten nagyon fontos, hogy lássuk, mit is akarunk igazán elérni. És, hogy működhet-e ez csapatszinten? Mindaddig, amíg az egész csapat osztozik a jövőképben, mindenki tisztában van azzal, hogyan néz ki a jövőképnek megfelelő viselkedés, és csakis erre összpontosít. Ha mindenkinek hasonló képe van, az nagyon fontos lehet"

– mondta Shaw, kiemelve – a Guardiola által idézett – pillanat kezelését. Mint a pszichológus kifejtette, a Manchester City eltért a saját játékától, amikor hátrányba került a Santiago Bernabéuban, miközben a Real Madrid felerősítette a saját futballját. A reménytelenség közepette is megőrizték a hidegvérüket.

„Amikor ezekben a helyzetekben nyomás alatt voltak, sokkal komfortosabban viselkedtek. Ha megnézed a legutóbbi fordításaikat, akkor kiderül, rendkívül rugalmasak. Tudtak alkalmazkodni, amikor arra volt szükség. Úgy tűnik, a csapat tele van igazán jó tanulókkal és problémamegoldókkal” – tette hozzá szakember, kiemelve egyúttal az önbeteljesítő jóslat fontosságát, ami a Real esetében hangsúlyos. A csapat tagjai ugyanis egy adott helyzetbe – jelen esetben egy mérkőzésbe – meghatározott elvárásokkal léptek be, és úgy viselkedtek, hogy az elvárásaik valóra váltsák önmagukat.

Csendes vezetés és Courtois

Ahhoz, hogy a részben tudatos, részben tudattalan viselkedésformák érvényre jutottak a pályán, egy csendes vezető, Carlo Ancelotti kellett. Az olasz szakember köztudottan sokkal kevésbé szigorú taktikai szempontból, mint más, hasonló sikereket elért menedzser. Több interjújában és könyvében (Csendes Vezetés) is elmondta, számára a futball nem komplikált, egyszerű. Filozófiája akár egy 1999-es Fortune-cikk zárómondatával is összefoglalható:

„A sikeres cégvezetők mottója: első az ember, második a stratégia.”

Az Ancelotti-féle stratégia – ahogy azt a BL-ben látni is lehetett – szemmel láthatóan eltér Guardiola, Jürgen Klopp vagy Thomas Tuchel felfogásától. Míg utóbbiak a játék különböző fázisait (labdakihozatal, labda elleni játék a pálya különböző pontján) aprólékosan megtervezik, addig az olasz tréner számára „csak” védekezés és támadás létezik. A támadás számára egyenlő a kreativitással, a védekezés pedig a szervezettséggel. Az egyik fő elve az, hogy hagyja kibontakozni a támadóharmadban a játékosokat, s nagyrészt rájuk bízza a „hogyant”.

Az, hogy a Real Madrid játékában van valami entrópikus jelleg (azaz hajlamosak a rendezett állapotból a rendezetlen állapotba való átmenetre, a káosz megteremtésére), kevésbé kiszámíthatóság, mint más csapatok játékában, az talán épp az Ancelotti által képviselt „minimalizmusból” adódik. Az, hogy a pályán belül a játékosok kezében van a kontroll, így a kritikus pillanatokban nem kifelé, hanem befelé figyelnek.

Az idei szezon összképe persze nem lenne teljes Thibaut Courtois említése nélkül. A belga kapus – Karim Benzema mellett – csapata legfontosabb játékosa volt. Az Opta adatai szerint a Liverpool elleni BL-döntőben bemutatott kilenc védése a legtöbb, amit a 2003-2004-es szezon óta egy kapus teljesített. Míg a Bajnokok Ligája 2021-2022-es idényében összesen 57 alkalommal védett, ez 16-tal több, mint a második helyen végzett Alissoné.

Szóval a Real Madrid ebben a Bajnokok Ligája szezonban az a kivétel volt, ami próbára tette a szabályt – és valószínűleg a szurkolók idegeit is. Ugyanakkor arra is rámutatott, mennyi mindent nem tudunk még a futballról...