Hogyan tudta bedarálni a második félidőben az Olympiakosz a Ferencvárost?
Folytatódtak a Konferencia-liga küzdelmei is, ahol az első tavaszi játéknapon a Ferencváros Görögországba, az Olympiakosz otthonába látogatott. A Jorgosz Karaiszkakisz stadion 30 000 nézője egy végig nyílt mérkőzésnek lehetett szemtanúja, amelynek hajrájában Ayoub El Kaabi révén a hazaiaknak sikerült minimális előnyre szert tenniük. A görög győzelem megérdemelt, de miért esett vissza a Ferencváros teljesítménye a második félidőre?
A pireuszi drukkerek és a frissen kinevezett vezetőedző, José Luis Mendilibar számára derült égből villámcsapásként indult a találkozó, azonban Varga Barnabás les miatt érvénytelenített fejesgólját követően viszonylagos nyugalomban folytatódott a mérkőzés.
Egyik csapat sem esett istenigazából ellenfele torkának, a letámadások célja is leginkább az előrehaladás meggátolása volt, semmint a direkt labdaszerzés. Ebből kifolyólag a labda sokat volt a pálya centrumában, egyik fél sem tudott nagyobb nyomást gyakorolni a másik kapujára.
A Ferencvárosnak elsődlegesen a bal oldala volt aktívabb, Marquinhosszal, Mohamed Abu Fanival és Cristian Ramírezzel. Az ecuadori balhátvéd sokat húzódott előre és kifejezetten jól kombinált a brazil szélsővel. Számos mögé kerülést (overlap) mutatott be, alakított ki helyzetet és volt kaput eltaláló lövése is.
A pálya jobb oldalán Cebrail Makreckis tartotta a szélességet, akinek jóval kevesebb kooperációs lehetősége adódott. Sem Kristoffer Zachariassen, sem Henry Wingo nem támogatta olyan mértékben a támadósokat, hogy a bal oldalhoz hasonló játékok alakulhattak volna ki. Ráadásul Makreckisnek jóval több védekező feladata is adódott, mint a másik szélen Marquinhosnak, gyakran ötödik védőt játszott és ennek nagy szerepe volt abban, hogy a belső védők bátran fellépkedhettek az Olympiakosz visszafelé mozgó támadóira.
A kiemelt felvételen Wingo a védelmet elhagyva követi Kosztasz Fortuniszt, hogy a görögök középpályása ne vehesse fel szabadon a labdát. Ezt amiatt is tehette meg gyakran, mert Makreckis mélyen visszazárt a védelembe.
Az első játékrészben alig volt egy-egy lövési kísérlet, így a csapatok várható gólmutatói együttesen sem érték el az 1,0-es értéket. Viszont a labdabirtoklás kiegyenlítődött volt (52–48 százalék a görögök javára), ami alátámasztja, hogy a Ferencváros sokat tudta birtokolni a labdát.
A szünetből még a nívót tartva, kellő intenzitással tértek vissza a zöld-fehérek, többször megzavarták a pireusziak labdakihozatalait. Ugyanakkor a második félidőben, a 60–65. perctől jelentős fordulat állt be a mérkőzés képében.
Az FTC innentől már helyzeteket sem tudott kialakítani, hanyatlásnak indult a játék minősége, aminek számos lehetséges oka van. A 62. percben Mendilibar kettős cserére szánta el magát, ekkor lépett pályára André Horta és Daniel Podence, akik még a görög csapat kezdő tizenegyének minőségén is jelentősen tudtak emelni.
Ezzel szemben Dejan Sztankovicsnak nem álltak ilyen játékosok a rendelkezésére. Sőt, a megszokott opciói is jelentősen beszűkültek, hiszen nem ült jóformán szélső a padon, így meg volt kötve a keze, amikor cserére szánta el magát.
Azonban a defenzív cserék inkább csak rontottak a csapat játékán. Marquinhos helyére Mohamed Ali Ben Romdhane érkezett, Abu Fanit pedig Muhamed Besic váltotta, ezáltal még inkább kikristályosodott az addig is nyilvánvaló elképzelés: cél a döntetlen megőrzése.
Ennek viszont következményei voltak. A csapat egyre jobban magára húzta az Olympiakoszt, egyre kevésbé sikerült kihozni a labdákat és elöl megtartani azokat. Makreckis már egyáltalán nem ért fel az akciókkal, Ramírez mögékerülései is elmaradtak, ezzel párhuzamosan pedig a Fradi lemondott a letámadásról is.
Gyakori következmény ilyenkor, hogy a védekező csapat a fokozódó nyomás hatására hibázik. Az első komolyabb krízishelyzet, amely amolyan figyelmeztető jelként is szolgálhatott a 80. percben történt. Ekkor az ugyancsak minőségi cserének számító Sztefan Jovetics vette fel teljesen zavartalanul a vonalak között a labdát.
Ibrahim Cissé jelentős késéssel hagyta el standard pozícióját, amelynek következményeként a montenegrói támadó tovább tudta játszani a labdát Ayoub El Kaabinak, aki pontosan a Cissé helyén keletkező területbe belépve tudott lőni.
Dibusz Dénes ekkor még bravúrosan hárított, de a 83. percben már ő is tehetetlen volt. A gól ugyan egy meglehetősen szerencsétlen szituációból esett, de azt megelőzően az utolsó fél órára igencsak jellemző mozdulatsorokra, jelenetekre lehettünk figyelmesek.
A fenti képen a gólt megelőző Olympiakosz-támadást figyelhetjük meg. Látható, hogy az FTC teljesen visszahúzódott a kapuja elé, nem helyezett nyomást a labdás játékosra. A labda körül a Fradi szempontjából emberhátrányos szituáció alakult ki, ami abszolút nem volt egyedi eset. Ezúttal Alekszandar Pesicsnek kellett két ember között rohangálnia, ami hatástalan, így a görögök folyamatosan képesek voltak biztosítani a labdacirkulációt.
Amikor az Olympiakosz játékosai az FTC védőharmadába értek, már nem volt más célja a magyar bajnokcsapatnak, mint minél több embert a 16-oson belülre tömöríteni. Így fordulhatott elő, hogy kifejezetten ígéretes pozícióban szabadon maradhatott két görög játékos is. Az egyikre kilépett Habib Maiga, a másikra pedig behúzódott Ben Romdhane, de így szabadon maradt a hosszú oldalon a gólpasszt jegyző brazil jobbhátvéd, Rodinei.
A visszavágón a Groupama Arénában az egygólos hátrány ledolgozható, semmi sincs veszve. Azonban jelentős javulásra lesz szükség, mind labdával, mind labda nélkül. Az utolsó 30 percben tapasztalt, reaktív, megúszós játék helyett agresszív letámadásra alapozó, proaktív futballra lesz szükség.
Kiemelt kép: Thanassis Stavrakis / AP Photo / Alamy Stock Photo
Szerző
