Hogyan válhat be francia kapitánynak Dujsebajev, ha magyarnak nem volt jó?

Nekünk, magyaroknak is meghökkentő lehetett a döntés az év első hónapjaiban, hogy Talant Dujsebajevet, a Kielce kirgiz származású spanyol edzőjét nevezték ki Franciaországban a férfiak szövetségi kapitányának. A franciák, amióta nagyhatalomnak számítanak, ragaszkodtak a franciákhoz, az elmúlt húsz évben így nyerték agyon magukat olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon, miközben Dujsebajev kétszer már megbukott szövetségi kapitányként.

2016-ban máig hihetetlen szezont élt meg. Miután hibátlan mérleggel kivezette Magyarországot a lengyelországi Eb-re, ott már csupán Montenegrót sikerült legyőzni, öt vereséggel lett 12. a gárda, az olimpiai selejtezők közelébe sem kerülve. Dujsebajev néhány hónappal később a Kielcével 9 gólos hátrányból visszajött a Veszprém elleni BL-döntőben, hétméteresekkel csapata elhódította a trófeát, majd újabb néhány hónappal később a lengyel válogatottal olimpiai elődöntőig menetelt. A soron következő Eb-re viszont ki sem jutott már a lengyelekkel; erős, megosztó karakterét pedig nem kell bemutatni itthon.

A választás két irány között

„Engem nem lepett meg annyira a kinevezése" – mondta magazinunk megkeresésére Borsos Attila, a francia kézilabdázás szakértője és a Bajnokok Ligáját közvetítő Sport TV szakkommentátora. – „Guillaume Gille, az előző francia kapitány, régi jó barátom, együtt is játszottunk. Tudtam, hogy le akar mondani, nem is annyira az eredmények, inkább a magánélete miatt. A szövetség vezetésének két választása volt. Kinevezni a korábbi évekhez hasonlóan olyan francia szakembert, aki játékosként nagy nevet szerzett, a válogatottnál, utánpótlás-válogatottnál már dolgozott, tapasztalatot gyűjtött. Vagy kinevezni egy külföldi edzőt, aki pluszt hozhat. Az országon belül nem találták meg a megoldást: nem találtak elég tapasztalt jelöltet, vagy nem vállalta. De nem is feltétlenül akartak Michael Guigouval vagy Jérome Fernandezzel ugyanabban a cipőben járni, mint Gille vagy Didier Dinart kapitánysága idején. Kihívás, hogy bár remek a válogatott, rengeteg jó játékos alkotja, de egy olyan ellenfelet, mint Dánia nagyon nehéz leszorítani a trónról.”

Mint a francia bajnokság egykori gólkirálya, hozzátette, míg Magyarországon gyakran az első hat vagy négy közé jutás a cél, Franciaországban csak az első hely számít az előző tizenöt-húsz év után. Megéltünk olyan időszakot 2008 és 2017 között, amikor az együttes szinte egyedül uralkodott a férfi világversenyeken, ezt a hegemóniát akarják visszahozni, amihez különleges edzőre van szükség.

Fotó: marca.com

A megszállott poliglott

„A kihíváshoz olyan embert kerestek, aki változtat a hozzáálláson, a lelki oldalon" – folytatta Borsos Attila. – „Dujsebajev magával ragadó egyéniség, hihetetlen módon tud fanatizálni és a játékosok közül sokan ismerik. Nedim Remili és Nicolas Tournat dolgozott már vele Lengyelországban, jelenleg is edz francia kézilabdázókat a Kielcében, így sok információval rendelkeztek róla. A közvélekedés, a játékosok és az elnök szerint mentális sokkot hozhat a csapatban, megerősítve, hogy újra a legjobb legyen. Amikor az elnök leült vele beszélni, rendkívül motiváltnak látta Talantot, ami azt jelentette, ő az emberük.”

A hagyományok, a személyiség és a stílus mellett külön kérdés a kommunikáció, a közös nyelv. Bár megváltozott a világ, a franciák más nemzeteknél is jobban preferálják a saját anyanyelvüket, Dujsebajev azonban ezt pont nem beszéli.

„Poliglott személyiség, hihetetlenül gyorsan megtanul minden nyelvet" – hallottuk a választ. – „A német és a spanyol után a lengyelt is olyan szinten elsajátította, hogy Kielcében lengyelül tartja az edzéseket. Azt mondta, megtanul franciául is, én nem is kételkedek benne. Ma már ugyan nem jelent nagy problémát, zavaró tényezőt a játékosoknak a nyelvi különbség, azért elvárják Talanttól, hogy előbb-utóbb franciául beszéljen a nemzeti csapatnál.”

Gentleman agreement

Mindezeknél is izgalmasabb kérdés talán, hogy egyszerre klubedzőként és kapitányként is lehet-e sikeres valaki, ráadásul két különböző országban. Nem sorakoznak előttünk a pozitív példák, legalábbis azok között, akik hosszú távon próbáltak duplán maradandót alkotni.

„Valóban probléma lehet, hogy Franciaországban soha nem dolgozott olyan kapitány se a férfi, se a női vonalon, akit közben klubnál is alkalmaztak" – mondta a 182-szeres magyar válogatott Borsos Attila. – „Most egy évet adnak arra, hogy megnézzék, hogyan működik az újítás, és ha jól, akkor Talant eljön Kielcéből. Számára ez nem a pénzről szól, nem is érdekli a szerződés. Magyarországhoz is már így állt hozzá, miután az Európa-bajnokság nem sikerült tíz éve, nem akart pereskedni, szemben olyan külföldi kapitányokkal, mint Kim Rasmussen. Franciaországban ez egy gentleman agreement egy nagy formátumú személyiséggel.”

Akik aggódhatnak

A Sport TV szakértője szerint a francia keret egy része ellenben aggódhat. Az elmúlt években a válogatott zárt rendszerben működött, már a hegemóniát megteremtő Claude Onestának is megvolt az a húsz alapembere, akik közé nagyon nehezen lehetett bekerülni. Dujsebajevnek már hazánkban is feladata volt a keret megújítása, a fiatalítás, csak nem sült el jól – Borsos Attila szerint nem is tudott elég, megfelelő szintű fiatal játékosból válogatni. Ezzel szemben új csapatánál negyvenen várakozhatnak arra, hogy számítson rájuk, és már a spanyolok elleni második edzőmeccsen betett három olyan kézilabdázót a kezdőbe, akit korábban senki nem próbált ki. Bérelt helyeket szüntethet meg, felforgathatja a hierarchiát, külföldiként ez könnyebben is mehet neki, miközben a személyisége és ereje adott ahhoz, hogy elfogadják.

Spanyol iskola franciákkal

További meghatározó tényező viszont a kézilabdastílus. Itthon egy kötöttebb játékot akart megvalósítani, amivel szembekerült Császár Gáborral, ki is tette az Eb-keretből.

„A spanyol iskola nem azt jelenti, hogy az improvizációra nem ad lehetőséget” – mondta Borsos Attila. – „Bizonyos játékokban viszont precíznek kell lenni, ez teremti meg a lehetőségeket egy-egy helyzetben az improvizációra. Arra épül az egész, hogy rendkívül jó játékosaid vannak, őket kell olyan helyzetbe hozni, amelyben jól funkcionálnak. Kielcéből többen ismerik már ezt a felfogást a franciák közül, mások Carlos Ortega Barcelonájában kézilabdáznak hasonló rendszerben vagy a Nantes-ban. A PSG-nél Raúl González, Dujsebajev tanítványa volt az edző, Melvyn Richardson pedig Xavier Sabaté Plockjából ismeri a spanyol iskolát. Vagyis nem fognak taktikailag idegen elemekkel találkozni, de kérdés, hogy ennyi jó játékos hogyan tudja majd alárendelni magát a rendszernek, hogyan lehet összerakni az egészet úgy, hogy mindenki elégedett legyen. Csak a jobbátlövő posztra ott van Dika Mem, Remili és Richardson, ha valakit áttesznek irányítóba, ott van Aymeric Minne a Nantesból, aki a posztján szintén a világ egyik legjobbja. Beszéltem ugyanakkor néhány játékossal, és nagy a várakozás bennük, érzik, hogy valami újra van szükségük."

Borítókép: Icon Sport/Baptiste Fernandez- leparisien.fr