Hogyan váljon Kylian Mbappé Michael Jordanné?

„Azt veszem észre rajta, hogy többet akar. Jobb teljesítményt nyújtani, több mindent elérni. Nem tudom, amiatt van-e ez, mert megkapta idén a tízes mezt, de jól érzékelhetően elszántabb.” Xabi Alonso mindjárt az első játéknap után, amikor a francia tizenegyesgóljával győzte le a Real Madrid az Osasunát, biztosította hódolatáról Mbappét, a center meg azóta is tövig nyomja a gázt.

Ebben a szezonban eddig 16 klubmeccs, 18 gól, legfeljebb Erling Haaland diktál nagyobb tempót.

Persze nem feltétlenül csak a tízes mez varázsa váltotta ki a korábban már megcsodált szupererőt Mbappéból, kellett ahhoz azért a Real Madrid idei futballja is. Amelynek egyik lényegi eleme, hogy igen magasan igyekszik labdát szerezni, ha elvesztette azt, egyből visszatámadva próbálja elvenni, ebből aztán képes több helyzetet kialakítani. A Real az elmúlt szezonban Carlo Ancelotti vezetésével meccsenként 3,8 labdát szerzett a támadóharmadban, ez a hetedik helyre volt jó a spanyol bajnokságban, idén viszont e tekintetben a legjobb a mezőnyben, 90 percenkénti 5,3 megszerzett labdával. S ha minél közelebb a kapuhoz szerez egy csapat labdát, annál nagyobb eséllyel tud helyzetet teremteni. Azt gondolnánk persze, Mbappé esetében legalább annyira hatékony lehet, ha csak a középső blokkban, vagy még mélyebben szerez labdát együttese, mert úgy marad területe gyorsaságát kamatoztatni, de az elmúlt szezonban sokkal szétesőbb volt már annál a Madrid, mint hogy tudatosan képes legyen ezzel a fegyverrel élni.

Mbappé és a Real Madrid futballja is sokat változott az előző szezonhoz képest (Fotó: Angel Martínez/Getty Images)

Mbappéra persze a 2024–2025-ös, madridi bemutatkozó idényében sem lehetett panasz. Az első három fordulóban ugyan nem talált be, utána beindult, és 31 bajnoki góllal zárta az idényt. Csak összehasonlításképp, Cristiano Ronaldo a maga első spanyolországi idényét 26-tal. Az összevetés, pláne egy ilyen szezonkezdet után, elmaradhatatlan lesz persze: szerez-e annyi gólt Mbappé hófehér mezben, mint Ronaldo; nyer-e annyi címet; s eleve, lesz-e olyan hatása a csapatra, mint amekkora a jelenleg 40 éves elődjének volt. Az utóbbira talán már most igennel felelhetünk, Mbappé góljai elengedhetetlennek tűnnek ugyanis a Real eredményességéhez. S ha Mbappéban is munkál az ego, inkább csapatember, mint a portugál.

Annyira szimbolikussá válni, intézménynek lenni, mint amit Ronaldo a Real Madridban és a világ labdarúgásában, aligha sikerül neki, meglehet azonban, nem is vágyik rá. 

Egyelőre nem is ez a feladata, hanem alkalmazkodni Xabi Alonso futballjához, amelyik nagyobb fegyelmet követel meg, és ha kreativitásra ösztökéli is a futballistákat, kevesebb szabadságot hagy nekik, jóval inkább körülhatárolja a kötelezően elvégzendőket, sok munkát igényel, gyakori és intenzív letámadást, amiben immár Mbappé is az élen jár. És amit korábban Luis Enrique is megkövetelt volna tőle. Egy híressé váló, a Luis Enriquéről szóló „You Have No F… Idea” című dokumentumfilmben is elhangzó diskurzusukban az edző azt mondja csatárának: „Ha csak a támadójátékot vesszük, te egy isten vagy. Nincs még egy ilyen. De a védőjátékot tekintve is a világ legjobbjává kell válnod. Mert abból lesz vezér. Egy Michael Jordan.”

Luis Enriquének bizony ezt sikerült kihoznia egy másik fenoménból, Ousmane Dembéléből, aki öntörvényű zseniből vált alázatos, a letámadást is könyörtelenül végrehajtó, önzetlen csapatjátékossá, aminek a jutalma Aranylabda lett. Mbappé is arra hajt, és nyilvánvalóan a világ egyik nagy igazságtalansága lenne, ha valamikor a karrierjében nem kapná meg, ezzel viszont, hogy immár a kulimunkából, a letámadásból is alaposan kiveszi a részét, közelebb férkőzhet hozzá.

A számok is bizonyítják játékának változását: az első madridi idényében 34 bajnoki fellépésén 36-szor szerezte meg a labdát. Idén csak az első hat bajnokin 15-ször. Az meccsenkénti 2,5, szemben az elmúlt idénybeli 1,06-tal. Olyat se nagyon láttunk azelőtt tőle, amit az idén az Espanyol ellen, hogy csapata 2–0-s vezetésénél negyedórával a vége előtt erőből sprintel vissza, csak hogy megakassza a rivális kontratámadását.

„Xabi azt akarja, hogy sokkal gyorsabban szerezzük vissza a labdát – mondta akkoriban Mbappé. – Én pedig azt teszem, amit a mester követel. Azt akarja, hogy minél magasabban kaparintsuk meg a labdát, úgy még nagyobb esélyünk lesz helyzetbe kerülni. Szerintem mihamarabb elsajátítjuk ezt a felfogást, ami segíthet bennünket abban, hogy újra trófeákat nyerjünk. Ehhez akarom hozzásegíteni a csapatot, és szinte mindegy, hogy azt gólokkal, gólpasszal vagy letámadással teszem.”

Ez kell mindenesetre az új Madridban ahhoz, hogy minél hatékonyabban működjön az Alonso által elképzelt játék – egyelőre van még mit csiszolni rajta. Ami feltétlenül figyelmeztető lehet, hogy azon csapatok ellen, amelyek rendkívül intenzíven, fizikailag is „ledominálva” a Realt igyekeztek fellépni, elvérzett együttese. A PSG ellen még a klubvilágbajnokságon, az Atléticóval szemben a bajnokságban, Liverpoolban a Bajnokok Ligája alapszakaszában. És a hasonló felfogású Rayo Vallecano ellen sem nyert, még ha szemben az említett három meccsel, a vallecasiak ellen a Real volt is a jobb.

Az idei legfontosabb meccset, az El Clásicót viszont megnyerte a madridi csapat, Mbappé is gólt szerzett, a sikerről azonban némileg elvonta a figyelmet Vinícius Júnior különszáma, amit lecserélésekor vágott le.

Mbappét még mostanság, a válogatott szünetben is a Vinícius Júnior és Xabi Alonso közti feszültségről faggatták, ő azonban érthetően hárított: „Mit akarnak tőlem, mit mondjak? Nincs mit mondanom. Ha nem nyerünk a Reallal, mindjárt sok lesz a duma, és mi két egymást követő mérkőzésen sem győztünk. Rosszul is játszottunk, de a válogatott szünet után újra erőre kapunk, és legyőzzük az Elchét. A két gyenge produkció ellenére vezetjük a tabellát, a BL-ben az első nyolcban vagyunk, továbbra is az a célunk, hogy minden lehetséges címet begyűjtsünk az idén.” 

Ha már a válogatott: Franciaország Ukrajna elleni vb-selejtezőjén is Mbappénak kellett megtörnie a gólcsendet. Előbb bepanenkázott egy tizenegyest, aztán az alapvető csatárerényt – jókor lenni jó helyen – kamatoztatva, a kapuba pofozott egy kipattanó labdát, majd kevéssel a lefújás előtt még egy gólpasszt is kiosztott a pályafutása első válogatottbeli gólját jegyző Hugo Ekitikének.

Mbappé második találata pedig legalább annyira bevésődhet a saját emlékezetébe, mint amennyire Ekitike debütáns gólja a liverpooliéba. Az volt ugyanis Mbappé 400. találata a topfutballban. A francia nemzeti mezben berámolt 55 gólját 345 élvonalbeli klubgól egészíti ki. 26 éves korára jutott el eddig. Ha e tekintetben összevetjük az elmúlt 15 év két ikonjával, nemhogy nincs miért szégyenkeznie, egyenesen megelőzi Lionel Messit és Cristiano Ronaldót. Fiatalabban jutott el a 400-ig, mint a két aranylabdás, és persze fiatalabban, mint a honfitárs nagyságok, Karim Benzema vagy Thierry Henry. Hozzá kell azonban tenni, Messinek csupán 525 meccsre volt szüksége ahhoz, hogy 400 gólig jusson, Mbappé az 537. fellépésén érte el.

Mbappé 400 góljának megoszlása (Forrás: beIN Sports)

„Négyszáz gól… Ez azért annyira nem vágja földhöz az embereket. Ahhoz még négyszázat kellene rúgnom – mondta a francia a jubileumi találat után. – Cristiano Ronaldo az ezerre hajt. Az már valami, Sőt, az már-már felfoghatatlan. De meg kell próbálnom nekem is elérni.”

S hogy micsoda formában van: zsinórban hat mérkőzésen talált be nemzeti színekben, ahogy pedig azt már megjegyeztük, a Real Madridban 16 meccsen 18 gólnál jár.

„Nagyon boldog most, ez tökéletesen lerí róla – mondta szövetségi kapitánya, Didier Deschamps. – Amikor ezen a szinten futballozik, mindannyiunknak könnyebb a dolga, az ellenfeleknek meg annál nehezebb. Klubjában és nálunk is rendkívül hatékony.”

Olyannyira, hogy a spanyol góllövőlistát hatgólos előnnyel vezeti. Nem is a Pichichi-trófeára hajt persze. Hanem az európai Aranycipőre. Még inkább pedig az Aranylabdára.

Borítókép: Franco Arland/Getty Images

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.