Hol tart a DVSC Szrdjan Blagojeviccsel?

Szrdjan Blagojevicset 2022 szeptemberében nevezték ki Debrecenben. Szinte azonnal érezhető volt, hogy a szerb szakember más, mint a többi élvonalbeli kollégája. Világos játékelképzeléssel rukkolt elő, amelyet azóta is konzekvensen követ. A csapata által mutatott futball is tele volt modern, újszerű ötletekkel, amelyeket többnyire csak topbajnokságokban láthatunk. Ezen játékelemek közé tartozik a lapos labdakihozatal, a kapus játékba való intenzív bevonása, és a magasan megkezdett letámadás is. Ezen alapelvek mentén már az első szezonjában nagyon jól szerepelt a hajdúsági klub, bronzérmet ünnepelhetett.

Nyáron tovább folyt a munka, a debreceniek gőzerővel készültek a Konferencia-liga selejtezőire, ahol másfél párharcig tartották magukat becsülettel. Az átigazolási időszakban egyetlen komoly távozójuk akadt, a házigólkirály Dorian Babunszki. Rajta kívül egyben maradt a csapat, érkezett még néhány kiegészítő ember is, tehát a keret mélyebb lett, de minőségben nem igazán sikerült változtatni rajta. Ugyanakkor a fiatal magyar játékosok egyre nagyobb szerephez jutottak, ami mindenképpen üdvözítő. Az idény során szépen lassan beépült a kezdő csapatba 2004-es születésű Vajda Botond és bár kényszerűségből (Kusnyír Erik sérülése miatt), de a 2003-ban született Baranyai Nimród is kezdővé avanzsált. Így a Nagyerdőben a fiatalpercek összekuporgatása nem ütközött nehézségekbe.

Nem úgy, mint a csapat játékának továbbfejlesztése. Bár a stílus maradt, a támadójáték minimálisan gyengébb lett, annak ellenére, hogy Blagojevics érkezésekor megfogalmazott mondatai egyre inkább érvényesültek:

„Azt szeretném, hogy amikor a saját vagy az ellenfél szurkolói eljönnek a stadionunkba, egy összeszedett, szervezett csapatot lássanak, amely képes dominálni és kontroll alatt tartani a meccset.”

A DVSC labdabirtoklása 49,9 százalékról 56,8 százalékra nőtt, ami mutatja, hogy valóban dominánsabbá vált a csapat, de ez még nem jelent kontrollt. Főleg az idei szezon második felében vagy még inkább az utolsó harmadában vált kritikussá a Loki kontratámadások elleni védekezése. Hiába birtokolta magabiztosan és sokáig az ellenfél térfelén a labdát, ha egy-egy labdavesztés után átrohant rajta az ellenfél. Az őszi szezon végén még a Ferencvároséval vetekedett a várható kapott góljai mennyisége, és a debreceniek engedték átlagosan a legalacsonyabb minőségű helyzeteket lövésenként, de ezekből a remek mutatókból a szezon végére szinte semmi nem maradt. A korábban simán 0,1 alatti engedett xG/lövés (xG/shot against – azon lövések átlagos minősége, amelyek a Debrecen kapujára mentek) mutató felkúszott 0.118-ra, a holtversenyben legjobb védelem pedig szintén gyengébb számokat produkált. De még így is azt lehet mondani, ha valamiben idén előrébb lépett a Debrecen, akkor az a védekezés.





Ahogy az a fenti kimutatáson is látszik, amíg a piros-fehérek tavaly 47,06, addig idén csak 44,56 xG-t engedtek ellenfeleiknek, ami nem nagy előrelépés, viszont még egyszer alá kell húzni, hogy az idény végére látványosan beszakadtak, például a Puskás Akadémia elleni utolsó fordulós mérkőzésükön teljesen felforgatott kezdő tizeneggyel, gyorsan ember- és gólhátrányba kerülve 4,0 feletti xG-t engedtek. Tehát becsapós a kapott góljaiknak a változása, hiszen kevesebb lehetőséget engedtek az ellenfeleknek. Ehhez hozzájárult az egyre jobban működő letámadásuk is. A PPDA (passes per defensive action) mutató alapján a Debrecené volt a harmadik legintenzívebb presszing: 8,82 passzt engedélyeztek az ellenfeleknek, míg közbe nem avatkoztak. Ez egy egészen jó érték, egyértelműen megmutatja, hogy a csapat labda nélkül is kezdeményezően lép fel. És ez még úgy is igaz, hogy a mostanság egyre divatosabbá váló középmagas blokkból történő kilépegetést és nyomás gyakorlást ők is egyre többször kezdték el alkalmazni. A Loki letámadásában egyértelműen megfigyelhető volt a fegyelmezettség és a szervezettség. Tudatosan váltogatták, hogy mikor mennek fel egészen magasan ember-ember ellen, mikor alkalmazzák a plusz egy, mínusz egy emberes variációt, mikor húzódnak visszább a középső harmadba, ahonnan fel-fel lépegetve elsődlegesen nem a labda megszerzése a cél, hanem annak előre jutásának megakadályozása. Tehát a védekezésben javult a DVSC.

Nem úgy, mint a támadójátékban. Igaz csak kis eltérés mutatkozik, de kevesebb helyzetet alakított ki a Loki, mint azt a 2022–2023-as idényben tette. Akkor a negyedik helyen állt a lövések minőségének összegzésekor, idén az ötödik. Ha az nem is volt reális, hogy a Ferencvárossal versenyben legyen, azért még volt előtte néhány másik csapat, amelyeket megelőzhettek volna. De nem így történt.

Ennek oka leginkább a mélyen visszahúzódó védelmek megbontásában keresendő. Számtalan olyan mérkőzés volt, ahol a betömörülő ellenfelekkel szemben tanácstalannak nézett ki Blagojevics csapata. Terv persze volt, csak működésképtelen, emiatt nem maradt más, mint a szenvedés. A pálya centrumában Dzsudzsák Balázs és Bárány Donát személyében két meglehetősen lassú, statikus játékos szerepelt, így a vonalak közötti játék minősége nem volt megfelelő. A labdát emiatt inkább a szélekre próbálták eljuttatni és onnan beadogatni, de ez sem volt a leghatékonyabb koncepció. A „buszozó” ellenfelek sokszor megduplázták a debreceni szélsőket, ami jelentősen rontotta a cselezési esélyeiket, a széleken a kombinációk lassúak és egysíkúak voltak, emiatt nem egyszer kevésbé jó helyzetből adták középre a labdákat. Dzsudzsák is sokszor kihúzódott a jobb szélre, hogy ő kanyaríthassa be a játékszert, rendszeresen próbált a „hollywood passzaival” operálni, de ezekkel a kaputól 25-30 méterre lényegesen kisebb eséllyel fog tudni helyzetet kreálni, mint a védelem mögé kerülve az alapvonalról visszagurítva. Erre messze a legjobb esélyük Vajda és Brandon Domingues egy az egybe hozása volt, valamelyik bekkel szemben, de persze ezt az ellenfelek igyekeztek elkerülni. Ha már beadások, akkor az arra legtöbbször érkező Bárányt is meg kell említeni, aki hárommal kevesebb xG-t és öttel kevesebb gólt hozott össze, mint Babunszki, és látva Antonio Mance zalaegerszegi szerepvállalását, felmerül a kérdés, hogy nem számít-e hibának a horvát center elengedése.

Mivel a felállt védelmi falak feltörése egész idényben gondot jelentett, és a kontrák elleni védekezésben felbukkanó hiányosságok sem újkeletűek, emiatt komolyan felmerül a kérdés, hogy Blagojevics képes lesz-e ezeket a problémákat orvosolni. Természetesen ilyenkor az a kérdés is jogos, hogy kit lehetne hozni a helyére. Ez esetben a szerbnél jobb edzőt aligha. Így nem marad más, mint a keret fejlesztése.

Ami debreceni szemszögből még egy égető kérdés, hogy Blagojevics a projekt része vagy ő maga a projekt? Tehát, amennyiben a vezetőedző távozna, ugyanilyen elképzeléssel bíró edzőt hoznának vagy merőben eltérőt? A játékoskeret kialakítása miatt egyáltalán nem elhanyagolható szempont, hogy egy-két évente ki kell cserélni a fél csapatot, mert nem illenek az új edző rendszerébe vagy sem. Emiatt is csak remélhetjük, hogy amit Debrecenben látunk az nem Blagojevics projektje, hanem a Debrecené, aminek Blagojevics a vezetőedzője.

A szerb mester szerződése 2025. június 30-ig érvényes, tehát minden bizonnyal a DVSC-t a következő szezonban is ő fogja irányítani. Az előző szezonhoz képest az ideiben elmélyültebbé vált a játékelgondolása, a védekezésben sikerült fejlődni, tehát nincs kizárva, hogy az előttünk álló szezonra is tartogat majd némi újdonságot, és a Loki újra dobogós lesz, hogy ismételten megmutathassa magát a nemzetközi mezőnyben.

Kiemelt kép: dvsc.hu