Hollandiában a foci még a játékról és a helyzetekről szól, nem az időhúzásról

A CIES Football Observatory az Instat Scout adatait felhasználva hétről hétre készít különböző kimutatásokat, bennük statisztikai érdekességekkel, melyeknek hol több, hol kevesebb értéke van az egyszeri szurkoló számára. Megtudhatjuk, hogy miként alakul a játék egyik vagy épp másik aspektusa egyes ligákban, a klubok sajátosságai révén is okosabbak lehetünk, s ezek alapján is levonhatunk különböző megállapításokat.

A legutóbbi időszakban több, különálló tanulmány is kijött, melyeknek egy nagy összefüggő vonatkozása van. A játékidő hossza, benne a valós és a holtidő, mikor a labda a pályán van vagy nincs, a szabálytalanságok száma és persze az azok során lepergő másodpercek is témát szolgáltatnak. Ezen adatok egybevetésével azt tapasztalhatjuk, hogy a holland élvonal leginkább az a bajnokság, ahol azt kapja a néző, amit vár. Az Eredivisie jó értelemben tud az élen vagy épp az utolsó helyen végezni, ami alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy itt futballt és gólokat lát a néző, nem pedig időhúzást.

A MEGNÖVEKEDETT JÁTÉKIDŐ

A modern foci egyik legfontosabb újítása a VAR. A videobíró bevezetése, majd használata több vitát generált, mint amennyit előtte megélt a labdarúgás a kétes szituációkat összesítve. Ezt a témát nem is szeretnénk mélyebben boncolgatni, így csak azon aspektusból érdemel most említést, hogy a VAR miatt komolyabban megnövekedett a mérkőzések időtartama.

Noha nem csak a technológia használata tehet arról, hogy egyre inkább kitolódik a hármas sípszó eljövetele, de nagyban befolyásolja ezt a körülményes használata. A szurkolók ma már 90 helyett inkább 96-97 perccel számolhatnak – az elemzett bajnokságokban a mérkőzések átlagosan 96 14 másodpercig tartanak –, de némely ligában a két félidő ráadásait összesítve az sem meglepő, ha 100 feletti ez a szám. A török Süper Lig 99 perces átlaga egészen megdöbbentő, és bizony itt a VAR-használatok száma is igen magas meccsenként, ráadásul sokáig is tartanak a vizsgálatok. Eközben a közép-európai régió többsége – köztük a magyar OTP Bank Liga is – azon bajnokságok közé tartozik, ahol a játékidő 95 perc környékén mozog.

Az Eredivisie ilyen tekintetben a vizsgált 36 bajnokság átlagát teszi ki (17. hely, 96 perc és két másodperc), viszont Hollandiában az első harmadban van a VAR-vizsgálatok száma, de mégis az egyik legkevesebb időt veszi igénybe a videobíróra való várakozás.

MAGAS EFFEKTÍV JÁTÉKIDŐ ÉS SOK HELYZET

A néző akár a helyszínen, akár a tévé előtt ülve azt akarja látni, ahogy zajlik a játék. A labdarúgás természetes velejárója a futó óra, aminek megvan a maga bája és a negatívumai is. Sokszor tud nagyon idegtépő lenni, hogy az eredményorientált állapot függvényében az egyik csapat elkezdi a tőle telhető összes szabályos, és olykor azon akár túl menő módon az időt húzni. Ez szintén egy magától értetődő esemény egy labdarúgó-mérkőzésen, azonban nagyon tudja zavarni a közönséget, vagyis annak egy részét. A semleges nézőt, illetve az adott helyzetben a nem jól álló csapat fanatikusait nagyon is, de persze azt aligha, akinek a kedvenceinek megfelel az eredményjelzőn mutatott állás. Mint minden ez is nézőpont kérdése, de összességében a többség mindig azt akarja, hogy történjen valami a pályán, hiszen ezért látogat ki a stadionba, illetve ezért kapcsol az adott mérkőzésre a televízióban.

Az ezzel kapcsolatosan készült kimutatásban azt tapasztalhatjuk, hogy az Eredivisie ennek pontosan megfelelve kiszolgálja a fociszeretőket.

A mérkőzések csaknem kétharmadában (65,6%) játékban van a labda a holland élvonalban. A 63 perc 21 másodperc az elmúlt három és fél szezon átlaga a legmagasabb mért adat a 36 különböző élvonalbeli és másodosztályú bajnokságokat tekintve – a meccsek számát a koronavírus némileg torzítja azon ligákban, ahol nem fejezték be a 2019–2020-as idényt.

Ez már önmagában is pozitív, de ehhez még hozzájön az is, hogy a harmadik legtöbb gólhelyzet a holland mérkőzéseken adódik átlagosan, melyet csak a német Bundesliga és a svájci Super League tud nagyon minimálisan felülmúlni. Az pedig a bónusz, hogy az előző három idényből kétszer is három gól felett átlagolt az Eredivisie, s azon egy során, amikor nem, akkor – épp úgy, mint jelenleg – is 2,8 feletti ez a mutató.

KEVÉS SZABÁLYTALANSÁG, KEVÉS ÜRESJÁRAT

Az időhúzás sokféle módon megvalósítható. A labda játékbahozása során a játékvezető felfogása egy nagyon meghatározó elem, hogy mennyire partner abban, hogy az adott fél nem szándékozik már focizni. Legyen szó bedobásról, kirúgásról vagy pontrúgásról, a legtöbb esetben az elvégző fél addig fog játszani a bíró jóindulatával, amíg csak az lehetséges.

Ott van még a másik opció, a szabálytalanságok utáni sérülés vagy annak imitálása. Aligha kell magyarázni, hogy szurkolói szemmel mennyire nehezen megemészthető az, mikor az előnyben lévő csapat játékosa az összes apró-cseprő kontakt után színészeket meghazudtoló műsort ad elő, majd érkezik az orvosi stáb, esetleg még a hordágy is előkerül. Majd perceken belül már azt látjuk, hogy mindenféle fájdalom nélkül futja le élete sprintjét az „áldozat”, függetlenül attól, hogy már egy meccsnyi játékidőt letudott.

Ehhez kell a minél több szabálytalanság, amiből viszont Hollandiában a vizsgált bajnokságokat tekintve a legkevesebb van.

A meccsenkénti 20,3 fault nagyon biztató mennyiség, ráadásul az ezekhez hozzátartozó álló idő is 30 másodperc alatt van, ami azt eredményezi, hogy az Eredivisie mérkőzésein az elmúlt két szezonban alig több mint tíz perc volt azon időszak, mikor nem volt játékban a labda.

ÖSSZEGZÉS

A holland élvonal mérkőzésein a megnövekedett játékidővel együtt emelkedett azon játékpercek száma is, amely során játékban van a labda. Persze a színvonal nem olyan magas mint a topligákban és olykor pocsék összecsapásokat is játszanak az Eredivisie-ben, de ez az egyik olyan „termék”, amit igazán megéri azt az időt, amit az ember rááldoz, mert élvezhető játékot és sok gólt kap, nem pedig szabálytalanságokat, illetve unalmas időhúzást.

Kiemelt fotó: SciSports