Honvéd: feltámadás vagy kiesés elleni küzdelem?
A mai Puskás Akadémia–Kecskemét mérkőzéssel folytatódik az NB I aktuális kiírása. A 4. fordulóban a nemzetközi kupák rájátszásában szereplő Ferencváros és a Fehérvár halasztást kért, így csupán négy találkozóra kerül sor, vasárnap a Zalaegerszeg vendége a Kisvárda lesz, majd este a Vasas a Honvédot fogadja, hétfőn pedig a Debrecen látogat Mezőkövesdre. Amennyiben a Vasas – az idei három döntetlenjét követően – legyőzi az eddig nyolc gólt kapó, a táblázat utolsó pozíciójában található piros-feketéket, akkor igen nehéz helyzetben találhatja magát a kispesti csapat. A következő fordulóban a Ferencvároshoz látogató Honvédnál az az érzése az embernek, mintha ugyanazt a lemezt tennék fel évről-évre.
„Gyerekként az életem is más volt, Kispest nélkül nem létezett mámor, felnőttként az életem is más lett, nem élhetek ma sem nélküled” – zúgott a kispesti stadionavatón az új dal Merényi Ákos előadásában.
Nem hiszem, hogy akadt olyan szimpatizáns, aki az ígéretek és a grandiózus tervek mellett gondolt ekkor arra, hogy e sorok akár új értelmet is nyerhetnek. A Honvéd törzsszurkolóinak többsége nem a Z generáció fiataljai között keresendő, ők még látták Bodonyi Béla, Détári Lajos, Esterházy Márton, Pisont István zseniális megmozdulásait élőben, sokan ünnepelhettek 2017-et megelőzően is bajnoki címet kedvenceikkel (1993-ban) és egyre nehezebb azt elfogadniuk, amit az elmúlt években látnak, tapasztalnak szeretett csapatuknál. Felnőttként az életük is más lett, ma sem élhetnek szeretett csapatuk nélkül, de rezignált arccal kénytelenek beletörődni abba, hogy a gyermekkori emlékek és mámor csak VHS-kazettákon él tovább. A korszerű, modern kori adathordozók egy más Honvédot, évek óta ugyanabban a cipőben, ugyanabba a pocsolyába lépő csapatot rögzíthetnek csak.
Minden évben ugyanaz a lemez
Az előző szezon kezdete felüdülésként hathatott a szurkolókra, hiszen – hasonlóan a most futó kiíráshoz – két vereséget (Debrecen, MTK) egy döntetlen követett, viszont a Paks és a Zalaegerszeg elleni győzelem feledtetni tudta az első három forduló egyetlen pontját és gyenge produkcióját. Egy Vasas és Ferencváros elleni esetleges mostani siker azonban sokkal inkább tűnik lehetetlen küldetésnek, mint meglepetésként könyvelhető feltámadásnak. A 2020-21-es szezonban három vereség mellett egy-egy döntetlen és győzelem került a kosárba az első öt körben, egy évvel korábban pedig négy vereség és egy győzelem, tehát azt is mondhatnánk, semmi kirívó nincs a mostani szezonkezdetben. A kommunikációban és az irodai döntéshozatalban annál inkább.
Sok edző, kevés siker
A Marco Rossival elért bajnoki cím óta kilenc edző váltotta egymást a Bozsik-stadion egyik legszentebb helyén, Pisont István például kétszer is a csapat segítségére sietett. Az öt év alatt alkalmazott kilenc szakvezető azt jelenti, hogy átlagban hat és fél hónapot irányíthatta az edzéseket egy szakember. Közülük Supka Attila 1,6-os pont/mérkőzés átlaga a legjobb mutató, a Mezőkövesd jelenlegi mestere a 4. helyre vezényelte akkori csapatát, így az ő másfél éves szerepvállalása a leghosszabb időintervallum az elmúlt években. A bajnoki aranyat követően először a középmezőnyig, majd a táblázat végéig csúszott vissza a közben tulajdonosváltáson is átesett alakulat, két negyedik helyet követően egy ötödik hely, majd a tizedik és a kilencedik pozíció következett. Hogy lehet így építkezni? Miben reménykedhetnek az elvakultabb vagy akár a semleges, de a fejleményeket érdeklődéssel figyelő szurkolók? A kommunikációban...
Forrás: TransfermarktA kommunikáció világában minden egyszerűbb
Minden egyes váltást nagy bejelentést követett, ami nem kispesti specifikum. A sportban már járatos érdeklődők megszokhatták, hogy a teljesítményt, a kézzel fogható, szemmel is jól látható, számokkal is alátámasztható produkciót a legtöbb esetben megelőzik az ígéretek, utcahosszal csapnak előttük a célba a rózsaszínbe öltöztetett elképzelések, teljesen más irányba terelve a szurkolói gondolkodást. A vázolt álomképpel és hullámvasúttal a magasba repített szimpatizánsok pedig hatalmas zuhanásként élik meg a pályán látottakat.
„Egyébként sem a szavak, hanem a tettek emberének tartom magam. Szívesen leülök beszélgetni bárkivel, de nekem a kispadon kell bizonyítanom” – kezdődött Tam Courts székfoglalója június végén.
Ekkor tudhattuk meg azt is, hogy a járványhelyzet mindössze tizenhét nap felkészülési időt biztosított számára a Dundee-nál is, szóval az idei hat hét bőven elég lesz arra, hogy...
Gyenge kezdés után erős visszaesés
Az első fordulóban az új edzővel, új sportigazgatóval, számos új fiatallal felálló Zalaegerszeget fogadta a Honvéd. Az egy kaput eltaláló lövés és a sok sebből vérző produkció kevésnek bizonyult a tavalyi szezonban egy ponttal a kispestiek előtt végző zalaiak legyőzéséhez, de még a pontszerzéshez is.
„Ha ezen az úton tudunk továbbhaladni, akkor jönnek majd a sikerek” – derült ki a mérkőzés utáni vezetőedzői nyilatkozatból.
Ekkor többen kezdtek el kotorászni a farzsebükben a megváltott mozijegyük után, hiszen sokaknak úgy tűnt, hogy ők más filmre vettek jegyet, a lelátóról és a tévék képernyői elől nehezen volt felfedezhető ez a sikerekig kikövezett út.
A fehérvári látogatás aztán irányba állította a kommunikációs részleg tekintetét is. Bár a mérkőzést követő értékelő nyilatkozatok még az első húsz percben a kispestiek által irányított játékról szóltak, sőt magabiztosságról és a játék élvezetéről, de senki sem készülhetett arra, hogy ezen a napon kilencven percig tart majd a találkozó. Mire ez kiderült, már a szerkezetváltás sem segíthetett a csapaton, Dárdai Palkó első félidei találatát három hazai gól követte még és kiütéses fehérvári győzelem.
Edzésben a kispestiek (fotó: honvedfc.hu)Biztató jelek, az első pont és az érdekes csere
A sok szabálytalansággal, sárga és piros lapokkal tarkított Paks elleni hazai összecsapás kivételesre sikeredet. Mindkét csapat háromszor találta el ellenfele kapuját, mind a hat kaput eltaláló kísérletből gól született, fájó pont a Honvéd játékosai, vezetői és szurkoló számára, hogy Varga Barnabás harmadik találata a 96. percben esett, ezzel pedig a paksiak mentettek pontot a végén. A mérkőzés érdekességeihez, furcsaságaihoz tartozik még Makszim Plakuscsenko 75. percben kapott piros lapja, hiszen a kiállítás előtt hét perccel léphetett a pályára a hazaiaknál az izlandi Vidar Jónsson, aki azonnal áldozatául is esett az ukrán származású izraeli játékos ámokfutásának és a taktikai átalakításnak, Nikola Mitrovics érkezett a helyére. Mekkora lehet az edzői bizalom, ha egy hét-nyolc perce játékba küldött friss ember az első, aki eszébe jut egy edzőnek egy esetleges kényszerű változtatásnál? Milyen üzenete van annak, ha inkább egy nyolcvan perce küzdő, harcoló, a térdén járó játékost hagysz a pályán, mint az éppen a játéktérre érkező friss emberedet?
Fiatalok a fedélzeten
A Honvéd játéka azonban valóban mutatott már pozitívumokat a legutóbbi fordulókban, de még így is nagy bravúr lenne egy Vasas, de még inkább egy Ferencváros elleni siker. Tam Courts először két helyen, majd a paksi mérkőzésre négy helyen is változatott kezdőcsapatán, olykor nemcsak a következő fordulóra, hanem a meccseken belül is forgatta a játékosait, változtatott a felálláson, keresi a legütőképesebb formáját ennek az együttesnek, de a lehetőségei behatároltak. Kiemelendő, hogy a Honvéd így is biztosított minimum két fiatal játékosnak lehetőséget minden fordulóban, az eddigi találkozókon Szabó Alex, Kocsis Dominik, Bocskay Bertalan és Kerezsi Zalán is gyűjtötte a fiatalszabályban meghatározott pontokat a kispestieknek. Azonban hiába a számos fiatal, a keret cseréje eddig nem zajlik zökkenőmentesen.
Csak külföldi igazolások, magyar távozók
A háromszázezer euróért érkező Albi Doka, a Kisvárdáról Pestre költöző Herdi Prenga és Lazar Csirkovics, a BL play-off köréig jutó Maccabi Haifától igazolt Makszim Plakuscsenko, a francia Christian Gomis, a kerületet váltó, tapasztaltabb generációt képviselő Nikola Mitrovics vagy a kölcsönbe érkező kanadai Richlord Ennin egyelőre nem tudják minőségében pótolni a távozókat, akik az elmúlt időszakban ugyancsak nagyon kevés értékelhető momentummal kápráztatták el a nagyérdeműt. A 2017-es bajnoki címet és az azt kivívó labdazsonglőröket lassan kezdi elfelejteni minden XIX. kerületi drukker, belátva azt, hogy ők sem hoztak fordulatot az elmúlt szezonokban, de a hét igazolásából hét játékost is külföldön megtaláló csapat új szerzeményeit látva közel sem nyílhat még mosolyra a száj, pláne az egyik legjobb akadémiával rendelkező klub háza táján.
Az elmúlt évek edzőkeringője, a megszámlálhatatlan mennyiségű, érthetetlen és minőséget távolról sem látó igazolás, a koncepció hiánya, az egymást váltó sportigazgatók, és mindennek a pályán megnyilvánuló hatása azt a képet tárja a kíváncsiskodó elé, hogy a legnagyobb gondok nem a zöld gyepen keresendők. Lehet bárki az edző, a jobbhátvéd vagy a balszélső, amíg az emeleten is skótok maradnak a minőséggel, addig a zenekar sem fog Mozartot játszani a színpadon. Fülbemászó dallamok nélkül pedig nehéz lesz megszólítani a közönséget.
Kiemelt kép: honvedfc.hu