Hosszú kálvária után a Levanténál építik tovább a fiatal magyar csatárt

Néhány héttel ezelőtt volt a Piros Fehér Zöld Extra vendége Vancsa Miklós, a 19 éves magyar válogatott labdarúgó, Vancsa Zalán édesapja, aki maga is futballista volt. A játékosként 291 NB I-es mérkőzésig jutó korábbi középpályás érdekes oldalvágást tett az adásban. Arról beszélt, hogy a fia előrehaladása érdekében nagyon sok konfliktust vállalt fel egyes futballvezetőkkel, edzőkkel – és nagy segítség volt számára, hogy egykor ő is profi labdarúgó volt. Előfordult, hogy egy tréner az önbizalmat pusztító értékelést adott a sokra hivatott gyermekének, amelynek a meglátása szerint semmi értelme sem volt, és úgy véli, az ilyen húzásokra rengeteg tehetséges futballista pályafutása rámegy Magyarországon.

A Büntető Facebook-oldalán nagy aktivitást, vitát váltott ki a cikk és az egyik hozzászóló jelezte, az ő fia is járt próbajátékon az egyik hazai akadémián 16 évesen, ahol bizonyos képességeit kiemelkedőnek tartották, ám a teszt után azt mondták neki, nem kész játékos, ezért nem veszik fel. A nyártól viszont ez a fiú a spanyol Levante akadémiájára fog járni.

A sztori izgalmasnak ígérkezett, ezért utánamentünk. Nem volt célunk, hogy általánosítva ítélkezzünk, hogy ráhúzzuk a vizes lepedőt bármelyik hazai utánpótlásképző centrumra és az sem, hogy tükröt tartsunk bárkinek a magyar futballban. Pusztán arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy tehetségesnek tartott játékos a spanyolhoz képest alacsonyabb szintet képviselő magyar képzési rendszerben nem felel meg, egy valenciai klubnál viszont igen. Dióhéjban erről szól Juhos Milán története, amiről édesapjával, Juhos Istvánnal beszélgettünk hosszasan.

A 2006-os születésű Juhos Milán az ovifoci után a kőbányai KISE-be került, a család ugyanis a pálya közelében lakott. A ballábas fiút 11 éves koráig csatárként és középpályásként is kipróbálták, támadóként volt hatékonyabb. A KISE-ben folyamatosan játszott, a kiemelkedő munkamorálja miatt nagyra becsülték: komolyan vette az edzéseket, itta az edzői szavait, koncentrált. Az édesapja jellemzése szerint a kezdetektől jó volt a sebessége, bátran belement a párharcokba.

István, aki fiatalon a Vasasban és az Újpestben is futballozott, külön is edzett vele, egy idő után nem csak a technikáját csiszolta, hanem plusz fizikai munkát is végeztek.

Milán gyerekkora óta profi labdarúgónak készül, a szülei bíztak abban, hogy látva a tehetségét és a hozzáállását, egy nagyobb partnerklub, például az MTK kipróbálja, mit tud, ám ez nem történt meg.

„Azt vártuk, hogy egy ilyen munkamorállal rendelkező, bizonyos képességeit tekintve kimagasló srác legalább pedagógiai üzenetként megkapja a lehetőséget egy nagyobb klubnál. De ez szóba sem került. Lehet, hogy ha tovább maradunk Magyarországon, jött volna a lehetőség. Lehet, hogy türelmetlenek voltunk.”

A KISE-vel nagyrészt elégedettek voltak Juhosék, ám azt vették észre, hogy hiába lőtte kettesével a gólokat, vagy robotolt jól Milán a Bozsik-tornákon, hiába fordult elő, hogy az edző szerint is ő volt a meccs embere, más kapta meg a címet. Magyarázatot viszont egyszer sem kaptak, hogy ha ennyire elégedettek a teljesítményével, miért nem jutalmazzák. Szülei féltették a gyermeküket, hogy a méltánytalan esetek rossz hatással lesznek majd a viselkedésére. „A gyerekeknél is fontos, hogy ha valamiben jók, azt ismerjék el, azért dicsérjék meg őket, a hiányosságaikkal pedig szembesítsék, hogy tanuljon belőle és próbálja pótolni őket. Szerintem így fest a normális fejlődési folyamat” – vallja Juhos István.

A Juhos család 7 évvel ezelőtt döntötte el, hogy a budapesti albérletét hátrahagyva Svájcba költözik. A szülők úgy érezték, a mérgező politikai környezetben a nehéz anyagi helyzetük miatt nincs lehetőségük, hogy itthon boldoguljanak, nem látták biztosítottnak azt, hogy a gyermekeik Magyarországon megvalósítsák az álmaikat.

Milán 11 éves volt ekkor, a bátyja, Márk 13. Az édesanyjuk talált munkát először egy zelli csirkefeldolgozóban, egy év után pedig a család többi tagja is követte őt – 2017-et írunk ekkor. A Magyarországon építőipari, autós vállalkozással is próbálkozó Juhos István a svájci postánál kezdett dolgozni. Svájcban a fizetésük 30-40 százalékával szabadon tudtak gazdálkodni, ami hatalmas különbség volt a magyar viszonyokhoz képest.

Egy idő után a berni kantonban fekvő Langenthalba költöztek, a városnak harmadosztályú csapata van. Milánt az első edzés után átigazolták, a német nyelvet lassan elkezdte magába szívni. Az U12-es csapat az alsóházban tanyázott, amikor a szezon közben megérkezett, majd a tavasz végén a második helyre futott be. A magyar csatár szárnyalt, 26 góllal járult hozzá az ezüstéremhez. A második idény is hasonlóan sikerült ugyanebben a csapatban. „Volt olyan szezon, ahol a kupameccsekkel együtt negyven gól közelében járt, mégsem ajánlották be egy nagyobb klub utánpótlás-csapataihoz sem. Helyette egy albán srácot küldtek el tehetséggondozásra a Young Boysba.”

Milánnak ez volt az első nagyobb törés az életében, ám egy olasz származású svájci edző elhívta a közeli Solothurnba játszani, ahol bajnok lett az U15-ös csapattal. Ahogy a KISE-ben, úgy Langenthalban és Solothurnban is heti három edzése és egy mérkőzése volt, úgyhogy a szabadidejében elkezdett bokszolni, hogy javítsa az állóképességét az intervallum edzésekkel. Baselbe járt a volt magyar bajnok, profiként is szereplő Szili Istvánhoz. Két éven át heti három futball- és két bokszedzés volt a menü. Az idén 17 éves játékos 182 centi magasra nőtt és nagyjából 71 kilós, átlagos testfelépítésűnek mondható.

Solothurnban az U17-es csapattal, egy ambiciózus szerb edzővel újra bajnok lett, és bejutott a korosztályos kupadöntőbe. Ám a klub vezetősége úgy döntött, egy másik csapattal indul el a bajnokságban. Újabb lelki törés, majd egy térdsérülés után féléves szünet következett, de Milán nem adta fel, idővel folytatta a futballt és az egyéni edzéseket a heti három tréning mellett.

A szülei ekkor úgy gondolták, hogy ha Svájcban nem sikerül eljutni ezzel a teljesítménnyel egy akadémiára, megpróbálják Magyarországon. Küldtek videókat az illetékeseknek, és az MTK-nál 2022 májusában jelezték, szeretettel várják Milán egy egyhetes próbajátékra. 16 évesen a 18 évesek között próbálták ki, mert a korosztályos társak ekkor nemzetközi tornán játszottak. Minden edzésen részt vett, az edzőmeccsen pedig gólt szerzett.

A Sándor Károly Akadémia egyik edzője egy hét után odahívta magához és elmondta neki: nagyon gyors játékos, rendkívül jó a bal lába és jól is lát a pályán. De van néhány hiányossága, amin dolgozni kell. Arra utaltak, hogy még nem kész játékos, és emiatt nem tudnak neki szerződést ajánlani. Azt tanácsolták, menjen el egy-két évre a Vasashoz vagy az Újpesthez, és aztán érdemes újra próbálkoznia az MTK-nál.

Az édesapja fennakadt a szóbeli értékelésen. „Nem értem, hogyan lehetséges, hogy egy magyar akadémián megállapítják egy játékosról, hogy bizonyos téren kiemelkedő képességekkel rendelkezik, de még nem kész futballista, ezért nem jöhet. 16 évesen hogyan beszélhetnénk még egyáltalán kész játékosról? Épp az volna a lényeg, hogy ha pótolhatóak a hiányosságai, de fizikai, technikai téren kiemelkedik, akkor az akadémián fejlesszék tovább, nem?”

A család részletesen lebontott írásos értékelést nem kapott, de kérdésre egy válasz emailben udvariasan azt írták nekik, hogy náluk a próbajáték nulladik pontján a játékosok játékkészségét vizsgálják. A teszt alapján pedig úgy látták, az MTK-s futballisták, illetve a nyáron érkezők jobb képességűek, előrébb tartanak. Az értékelést firtató emailes kérdésünkre az MTK-tól ezt a választ kaptuk: „Milán egy-két napot töltött az akadémiánkon, ez alapján nem felelt meg, de mivel csak próbanapokról volt szó, nincsen feljegyzés arról, hogy miért nem marasztaltuk.”

Milán ezt nehezen dolgozta fel lelkileg, ám egy fiatal, feltörekvő menedzseren keresztül az Újpest FC-hez is eljutott próbajátékra. Egy korábbi válogatott játékos kezei alá került.

17 évesen edzett az U19-es kerettel, minden fizikai szintfelmérőn az első nyolcban végzett. A harmadik napon jól ment neki a lövőgyakorlat, az egyik edző meg is dicsérte. Ám amikor az egyik passza önhibáján kívül nem sikerült, a csapat vezetőedzője keresetlen szavakkal illette a teljesítményét, kifogásolta, hogy miért engednek be hozzájuk próbajátékra ilyen futballistákat, így idő előtt befejeződött számára a próbahét.

Juhosék a szóbeli közlés stílusát kifogásolták, és vártak volna valamilyen építő jellegű kritikát. Az U19-es vezetőedző azt mondta, higgyék el, ő a játékos mozgásából, mozdulataiból pontosan meg tudja ítélni, megüti-e az Újpest szintjét.

Megkértük a klubot, ossza meg velünk, milyen szakmai indokok szóltak az elutasítás mellett. Ezt írták: „nagyon sok sikert kívánunk az említett játékosnak a jövőben, de amikor hozzánk került, még nem volt azon a szinten, ami az Újpest FC utánpótlásában elvárható lett volna.”

„Ezek után sem tört össze, összeszorította a fogát, és azt mondta, csak azért is megmutatja, mit tud”

– idézte fel az édesapja. Milán 17 évesen egy svájci negyedik ligás csapatnál kezdett futballozni, jól ment neki a játék. Heti négy napon jelenleg is iskolába jár, üzletkötőnek tanul, péntekenként pedig dolgozik, gyakorlaton van. Reggel 9-tól nagyjából este fél hétig van a suliban, este fél nyolcra jár edzésre.

Időközben a TikTokon megismerkedett egy spanyol menedzserrel, aki brandépítéssel is foglalkozik. A tehetségek felkutatásával foglalkozó Global Football Totalon keresztül összekötötte Milánt a spanyol másodosztályú Levantével – az akadémia a klub szerződéses partnere. A valenciai csapat pedig a videós anyagokat látva kéthetes próbajátékra hívta őt idén márciusban. Egy komplett edzői stáb foglalkozott vele.

Az alacsonyabb kategóriába sorolt vendégjátékosoknak teljes ellátási díjat kell fizetniük a kéthetes próbajátékért, a magasabb kategóriába tartozóknak a díj felét. Milán ez utóbbiba került.

A vendégjátékosokat a tudásuk szerint válogatták csoportokba. Milán a legmagasabb kategóriába kapott besorolást, amelyben a vendégjátékosok nem egymás között, hanem a Levante U19-es csapatának tagjaival edzhettek. „Nem voltunk biztosak benne, hogy Milánnak ott lesz a helye, de igazolta, hogy oda való, teljesen ki tudott bontakozni ebben a csoportban, az edzőmeccs is nagyon jól sikerült.”

A napirend szerint hétkor kezdődött a reggeli, nyolctól az első edzés. Konditermi erősítéssel indítottak, aztán egyórás labdás tréning következett. Az ebédig tartó szabadfoglalkozást további edzéssel is el lehetett tölteni a Levante akadémiáján és úszásra is volt lehetőség. Délután 3-tól indult a második edzés, a délelőttinél intenzívebb labdás gyakorlatokkal, kis játékokkal. Csütörtökön edzőmérkőzést játszottak, Juhos Milán a kilences pozícióban kezdett. A hétvége a pihenésé volt, ám a játékosok megbeszélhették az edzőkkel, hogy szombaton és vasárnap is gyakoroljanak velük. Milánnál például elégedetlenek voltak az irányváltásokkal, ő ezt szerette volna fejleszteni.

A kéthetes edzésmunka végén olyan részletes – angol nyelvű – értékelést kapott, mint addig még soha. Ezt az édesapja jóvoltából mi is is elolvashattuk. Folyamatos gólveszélyt jelent a kapu előtt, és gólérzékeny, mindkét lábával remekül lő, jól fejel, labda nélkül taktikusan mozog és hatékonyan képes bejátszani az üres területeket – olvasható a dokumentumban.

Edzői szerint érzelmileg érett, a pályán és a pályán kívül is remekül támogatja a csapatát. Nyomás alatt sem veszíti el a fejét, aktívan próbál beilleszkedni a csapatba.

A munkamorálját rendkívül profinak írták le, akár edzésről, akár mérkőzésről volt szó, a játékostársai és az edzők felé is végig tisztelettel fordult.

Hiányosságként rótták fel a labdakezelést, a kombinatív játékban való részvételt, a nyomás alatti labdás játékát, illetve a támadóharmadban gördülékenyebb, gyorsabb futballt vártak volna tőle. Javulnia kell fizikai és taktikai szempontból is, azt várják tőle, hogy a társai számára több gólszerzési lehetőséget harcoljon ki.

Az összegzésben az áll: „a játékos labdarúgó képességei ragyogóak, tisztességes ember, jók a vezetői képességei és nagyszerűen együtt tudott működni a csapattársaival.” Mivel a klub elégedett volt a játékával, augusztustól tíz hónapon át a Levante akadémiáján készülhet.

Az édesapja úgy érzi, valami ilyesmit kerestek eddig.

„Végre eljutottunk oda, ahova sem Magyarországon, sem Svájcban nem sikerült. Nekünk az volt a fontos, hogy ennyi energia- és anyagi befektetés után végre egy olyan profi klubhoz kerüljön, ahol adnak egy átfogó képet az erősségeiről, gyengeségeiről és mondják meg egyértelműen, miben kell fejlődnie. Most egy ismert klubnál alapos felmérés után megállapították, hogy az alapképességei kimagaslóak, a klub pedig megadja neki a lehetőséget, hogy tíz hónap alatt a hiányosságait is pótolja. Augusztusban kezd Valenciában.”

A megállapodás szerint a délelőttöket a Levante U19-es csapatának edzésén tölti majd. Mivel addigra már betölti a 18. életévét, alkalmasnak látják arra, hogy délutánonként egy felnőtt csapattal tréningezzen. Várhatóan a Levante első vagy második csapatával. A tíz hónap alatt mutatott teljesítménytől függ, hogy merre vezet tovább az útja. Ügynöke a Levante utánpótlásából több játékost is eljuttatott már a Huescához, a Rayo Vallecanóba vagy épp a Deportivo La Corunához.

„Őszinte leszek, mi annak is nagyon örülünk, ha minél több tapasztalatot tud gyűjteni ez alatt a tíz hónap alatt. Ha mégsem jön össze egy spanyol szerződés, nincs gond, a lényeg, hogy fejlődjön ez idő alatt. Utána lehet csapatot keresni – akár német nyelvterületen is. Erről Milán is így gondolkodik, nem fog összeomlani, ha nem maradhat Valenciában.”

Ritkán érkezik hír arról, hogy egy magyar fiatal kipróbálhatja magát egy spanyol akadémián, Juhos Milánnal eggyel nőtt a nívós klubokhoz tartozó magyar futballisták száma. Majd egy év múlva pedig kiderül, merre vezet tovább az útja.

(Juhos Milán értékelése a Levanténál)

És hogy milyen tapasztalatokat szűrt le fia kacskaringós pályaívéből Juhos István?

„Azt, hogy hiába elsőrangú bizonyos képességeit nézve egy fiatal futballista, hiába példás a munkamorálja, rengeteget kell dolgozni, plusz edzéseket kell végezni, és próbálkozni különböző kluboknál, hogy végül célba érjen. Nem csak Magyarországon, Svájcban is. És soha nem szabad feladni.”

A képek forrása: Juhos István