Hosszú út lefelé – 12 pontban a MOL Fehérvár gyengélkedéséről

Büntető.com

2022. márc. 10.

Milinte Árpád – Tóth Attila, Valdas Urbonas, Fésű Gábor, Mester Árpád – Szalai Tamás, Fogarasi Gergely, Vancsa Miklós, Zsivóczky Gyula – Zoran Kuntics, Waltner Róbert – akár kvízműsorban is feltehetnénk a kérdést, miről ismert ez a tizenegy futballista? A válasz: ők alkották az akkor még Videoton FC Fehérvár néven futó székesfehérvári futballcsapat sorozatban hatodszor vesztes csapatát a Nyíregyháza elleni, 1998. november 14-én lejátszott találkozón (2–4). Annak a meccsnek az aktualitását az adja, hogy a minden szempontból utódnak számító MOL Fehérvár FC napjainkban – az akkoriakkal összehasonlíthatatlan körülmények között készülve – beállította annak a csapatnak a hat bajnoki vereséget számláló klubtörténeti rekordját és a tabella hatodik helyéig süllyedt. Az 1998-99-es szezonban az a Verebes József féle együttes végül meg sem állt a másodosztályig, de kell-e félniük ettől most a szurkolóknak? Valószínűleg nem, ugyanakkor az alábbiakban megpróbálunk utánajárni annak, hogy mi állhat a csapat gyengélkedésének hátterében.

null


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Általános közvélekedés a magyar futballt követők körében, hogy a Ferencváros és a MOL Fehérvár az a két együttes a honi élvonalban, amelynek gazdasági lehetőségei, infrastrukturális és szakmai háttere, valamint játékoskerete alapján ki kell emelkednie a tizenkét csapatos NB I-ből. Mellettük ugyan szokás újabban emlegetni a Puskás Akadémiát is, ám épp az elmúlt hetek bizonyítják, hogy ott még igen vékony a keret, 3-4 standard játékos hiányát nem bírják el. Na de mi a helyzet Fehérváron?
12 pontban vizsgáltuk meg, miért ilyen rossz csapat jelenleg a Vidi.

 

Az elmúlt 10 évben éppen 10 vezetőedzője volt a klubnak, és ebbe nem számoltuk bele a két beugrót, Szalai Tamást és Pető Tamást, akik egy-egy időszakban átmeneti megoldásként funkcionáltak két véglegesített tréner között.

2012 óta a székesfehérvári klub kispadján ült:

(Borisról tudjuk, hogy csupán a nyárig kötött szerződést a klubbal. Közülük Carrillo és Nikolics tudott bajnoki címet elérni, valamint Sousa és a szerb mester tudta európai csoportkörbe, mindkétszer az Európa-liga csoportkörébe vezetni az együttest.)


Ezzel szemben a legnagyobb riválisnak tartott Ferencvárosnál úgy dolgozott ugyanezen intervallum alatt hat szakember, hogy abból hárman az elmúlt egy évben ültek a rekordbajnok kispadján.  


 

Szabics Imre kezdő edzőként belebukott a fehérvári munkába (fotó: blikk.hu)

 

Noha a keretben minden félszezon végén van mozgás, vannak olyan régi bútordarabok a csapatnál, akik az elmúlt évek sikerei alkalmával a klubot szolgálták. Kovács István és Stopira 2012, Nego Loic és Kovácsik Ádám 2015, Fiola Attila 2016 óta a piros-kékek játékosa, ám amennyire dicséretes a klubhűségük, olyannyira látható, hogy mindannyian árnyékaik korábbi önmaguknak. Fiola és Stopira még ma is alapember, de már közel sem emelkedik ki a teljesítményük, nemhogy a magyar mezőnyből, de még a csapatból sem, Kovácsik Ádám súlyos sérülése után nem tudja elfoglalni korábbi meghatározó helyét a kapuban, mi több, egy jobbára másodosztályú tapasztalatokkal felvértezett hálóőr, Kovács Dániel vette át a helyét a székesfehérvári gólvonalon. Kovács István maholnap harminc esztendős lesz, de az elmúlt években szinte el is felejtettük, olyan keveset láttuk. Ő is súlyos és hosszan elhúzódó sérülés után próbálja magát felépíteni, ráadásul az elmúlt másfél évben olyan rendszerben játszott a csapata, amelyben egy olyan, csatárok mögötti irányítónak, mint ő, nem is nagyon volt hely. Nego Loic talán üdítő kivétel, bár nála örökös dilemma, hogy jobbhátvéd, belső középpályás, vagy jobbszélső legyen, mindhárom poszton tud egy erős átlagot hozni, de ritkán húzóember, pedig Marko Nikolics regnálása alatt még gólveszélyes is volt.

3. A védelem elhanyagolása

Már az is jelentős szakmai hiba, hogy 2020-ban hagyták egyszerre elveszni a védelem két oszlopát, a visszavonuló Juhász Rolandot és a szintén magyar válogatott Vinícius Paulót. Már egyikük kiválása is probléma lett volna bármelyik magyar együttes számára, de kettejük távozása különösen látványosan visszavetette az együttes stabilitását. Azt pedig talán ecsetelni sem kell, mekkora szakmai baklövés, hogy sem létszámban, sem minőségben nem pótolta őket a klub. A Viszar Muszliu, Adrian Rus, Stopira, Fiola négyest próbálták kétségbeesetten forgatni az aktuális vezetőedzők az ideális páros megtalálása érdekében. Tavaly megérkezett ötödiknek a cseh Michael Lüftner, de ő sem hozta meg a kívánt biztonságot, talán majd a nemrég szerződtetett ukrán Artem Shabanovnak sikerül, de neki mostanában más gondjai is vannak.

 

Juhász Rolandot nem csak akkor szerették a társak, ha gólt szerzett, a karaktere nagyon hiányzik a csapatból (fotó: szekesfehervar.hu)

 

4. Rengeteg szélső, kevés irányító

A MOL Fehérvár FC kerete rendkívül érdekes szerkezetileg, hiszen hemzseg a veszélyes, egy az egy elleni játékban erős szélsőtől, az ukrán Ivan Petrjak és Bohdan Lednjev, a nigériai Funsho Bamgboye, ifjabb Dárdai Pál, de egyszerre csak kettejüknek jut hely a pályán – akkor is, ha 4-4-2-t és akkor is, ha 4-3-3-at játszik a csapat. A portugál Benficánál nevelkedett Csoboth Kevin emiatt sem kapta meg az esélyt, mert nem fért be a csapatba, látható ugyanakkor, hogy ahhoz, hogy többen is játszani tudjanak egyszerre, más posztokon is el kell vállalniuk a futballistáknak, így bukkant már fel például Dárdai Pál néha Kenan Kodro ékpárjaként. Tekintve, hogy a középpályás sor jobbára defenzívebb felfogású játékosokból áll (Makarenko, Szendrei Norbert, Alef, Nego), hiányzik a kreativitás, és nagyon jól jönne a csapatnak egy egészséges Kovács István vagy egy kegyvesztetté vált – és egészen Romániáig üldözött – Lyes Houri, aki a betömörülő védelmek ellen is le tud venni 1-2 embert az ellenféltől egy jó csellel, egy kiváló ütempasszal, vagy valami váratlan, kreatív megoldással. Az osztrák Peter Zulj akár alkalmas lehet ennek a szerepkörnek a betöltésére, de annyira mélyen van most ez a csapat, hogy az ő dolga is rettenetesen nehéz.

5. Kevés gól a középpályáról és a védelemből

Ahogyan arra téli elemzésünkben kitértünk, a Fehérvár őszi 23 góljából csak egy volt, amit nem támadó szerzett, a bal oldali védőnek, Marcel Heisternek van egy találata, a többit az elöl játszó négy játékos valamelyike (csatárok, szélsők) szerezte. A tavasszal annyit javult a helyzet, hogy a fentebb már említett Zulj kétszer is betalált, valamint eredményes volt Alef, a brazil szűrő is, de ez még továbbra is nagyon vékony egy olyan csapattól, amelyben korábban minden oldalszabadrúgás vagy szöglet életveszély volt, mert Stopira, Juhász vagy Vinícius is állandó légi veszélyt jelentett.

6. A vezéregyéniségek hiánya

Nikolics Nemanján kívül nincs olyan futballista, aki klasszikus vezér lehetne akár az öltözőben, akár a pályán, márpedig a veterán támadó már a játékidőt tekintve sem alapember mostanában. Korábban akár a Sousa-érában (Juan Calatayud, Marco Caneira, Torghelle Sándor), akár a Nikolics-korszakban (Juhász Roland, Danko Lazovics, Huszti Szabolcs) megvoltak azok a vezérbikák, akik helyre tették a közösséget, ha nehézségek adódtak, ma kevés az ilyen erős ember a keretben.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! A meghívott barátaid pedig egy nagyvonalú üdvözlő bónuszt kapnak, tehát nem csak te, hanem ők is jól járnak.


 

7. Rémes igazolások

Az utóbbi időszakban látványosan sok igazolása nem vált be a jobbára Kovács Zoltán korábbi sportigazgató vezette szakvezetésnek: Emil Rockov kapus a szerb válogatottban is bemutatkozott, de Fehérváron azon a kevés mérkőzésen sem tudott megnyugtatóan teljesíteni, amin lehetőséget kapott Kovácsik sérülése miatt (majd ő is megsérült). A brazil Evandro 2020 nyarán érkezett a bolgár CSZKA Szófiától, ahol korábban a csapata egyik legjobbja volt, de Magyarországon nem tudott bizonyítani, sőt a nyáron az egyik áldozata lett az Ararat Jereván elleni csúfos Európai Konferencia-liga-kudarcnak, mert utána két társával együtt az NB III-as kerethez irányították. Persze ő is megsérült, az ősszel a szerb élvonalbeli Proleterben szerepelt 12 meccsen, most ismét Fehérváron van, és 22 percet játszott a Paks ellen elveszített 3–2-es bajnokin. Nála is rosszabb igazolás volt az a Samy Bourard, aki korábban sokszoros belga utánpótlás-válogatott volt, 2021 februárjában érkezett a piros-kékekhez, de hat mérkőzés és összesen 39 játékperc után szeptemberben távozott is. A gambiai Lamin Jallow szintén megjárta hazájával a téli Afrikai Nemzetek Kupáját, azonban 2022-ben még csak a Paks elleni vesztes mérkőzésen volt be nem cserélt kerettag egyáltalán. Máskor a nevezettek közé sem került be az olasz másodosztályú Vicenzától kölcsönzött támadó.

 

Emlékszik még valaki Samy Bourardra? (fotó: molfehervarfc.hu)

 

8. A fiatalok rossz menedzselése

Az utóbbi időszakban számos példa akadt arra, hogy fiatal tehetségek máshol bontakoztak ki és lettek stabil utánpótlás-válogatottak vagy élvonalbeli játékosok. Zsóri Dániel alapemberként és Puskás-díjas játékosként a korának megfelelő mennyiségű lehetőséget kapott Debrecenben, hogy aztán 2019 nyarán Fehérvárra igazolva csak négyszer vessék be csereként. A kooperációs-szerződések értelmében a másodosztályú Budaörsnél játszott időnként, de élvonalbeli tapasztalatot csak a következő szezonban a Budafokban szerzett. Itt viszont súlyosan megsérült, majd abból felépülve az NB III-as fehérvári tartalékcsapatban szerepelt egészen idén januárig, amikor is mentőövet dobott neki az élvonalbeli ZTE. Ugyanígy nem kapott lehetőséget a kibontakozásra az a Mocsi Attila, aki minden korosztályos válogatottnak alapembere volt, ugyanakkor a fehérváriak rendre kölcsönadták, pedig már 2018 júniusában bemutatkozott a felnőtt csapatban a DVTK elleni 2–1-re elveszített szezonzárón. Utána másodosztályú csapatokban játszott, Budaörsön és Szombathelyen kölcsönben, és a Haladásnál ráadásul olyan teljesítményt nyújtott, hogy szintén a Zalaegerszeg szerződtette ezen a télen. A ma már paksi színekben villogó Szabó Bálint is a Vidiből indult, de egy budaörsi és kaposvári kölcsönjáték után ma már Bognár György együttesében termeli a gólokat és a gólpasszokat. Valódi, klasszikus értelemben vett saját nevelésű játékos nincs is jelenleg a MOL Fehérvár FC keretében, igaz, ez máshol sem dívik mostanában. Ugyanakkor nem szabad elmenni amellett sem, hogy Bolla Bendegúzt egész szépen felépítették, előbb Zalaegerszegen kóstolt bele az NB I légkörébe, majd a Vidinél töltött teljes idénye után szerződtette őt az angol Wolverhampton (és adta kölcsön egyből a svájci Grasshoppersnek).

 

9. A felnőttek rossz menedzselése

Tudják, hogy Elek Ákos még ma is a MOL Fehérvár játékosa? Bizony, a 33 éves, 48-szoros válogatott középpályás 2020 nyara óta csak az NB III-as tartalékcsapat keretéhez tartozik, pedig biztos, hogy az elmúlt két évben nagy hasznára lehetett volna élvonalbeli csapatoknak, akár épp a Vidinek is. Ugyanakkor kegyvesztett lett, fut a szerződése, havonta utalni kell a bizonyára nem elhanyagolható fizetését, ő meg csak a harmadosztályban sínylődik és talán egy fiatal játékos elől veszi el a bizonyítás lehetőségét (tavaly 18, idén 7 mérkőzésen eddig). Ugyanekkor száműzték Futács Márkót és a bolgár Georgi Milanovot is a fakóba, de később mindkettejük szerződése felbontásra került, előbbi a ZTE után most az MTK benntartásán dolgozik serényen, utóbbi pedig a Levszki Szófiához került Bulgáriába. Hát nem jobb lett volna őket eladni akár egy zsák focilabdáért is? A legújabb bizonyíték arra, hogy mennyire nem jó most Fehérváron futballozni, az a Budu Zivzivadze, akiről a szurkolók azt mondták az ősszel, hogy annyira rossz, hogy a térdével vezeti a labdát, ehhez képest Újpestre kölcsönadva három mérkőzésen már négy találatnál jár, és ahogyan az lenni szokott, a MOL Fehérvár kapuját is bevette már. Valamiért persze megvásárolták őt is 2020 nyarán, de nem tudták kihasználni a képességeit.

 

Elek Ákos 2016-ban még a nagy Ricardo Carvalhóval csatázott az Európa-bajnokságon, mostanában már csak az NB III-ban lép pályára (fotó: AP)

 

10. Sérülések, koronavírus, háború

Tény, hogy – ahogy nagy részben a többi klubot is – több külső tényező is sújtotta a MOL Fehérvár játékosait az elmúlt időszakban. A keret legalább két nagyobb hullámban szembenézett a koronavírus okozta nehézségekkel (bár itt felvethető a klub járványügyi protokollja, valamint a játékosok egyéni felelőssége is), ami alaposan megnehezítette a csapat dolgát. Az olvasó, ha eddig eljutott a cikkben, tudhatja, hogy a sérülések is megtizedelték a csapatot: Kovácsik Ádám, Kovács István, Evandro, Emil Rockov és Hangya Szilveszter is komolyabb sérülésen van túl, amiből jobbára nem tudnak megfelelően visszajönni. Nem segíti a csapat helyzetét, hogy négy ukrán futballistájuk is van (Petrjak, Lednyev, Shabanov, Makarenko), és az országukban zajló háború miatt ők most valószínűleg nem tudnak teljes odaadással a játékra koncentrálni, bármennyire is elhivatottak. Ha jó formában lennének, húzóemberek lehetnének mindannyian, így azonban lutri a szerepeltetésük minden alkalommal.

 

A Fehérvár ukrán játékosainak a futball mellett most máshol jár az eszük és a szívük is (fotó: nemzetisport.hu)

 

11. A meccs végi kihagyások

Nem lehet nem észrevenni, hogy 2022 tavaszán az utolsó 10 percben mennyi gólt kap és pontot bukik el az együttes. A DVSC ellen a 87. percben kapták a győztes (vesztes) gólt, a Honvédtól úgy kaptak ki 3–1-re, hogy a 86. percig 1–1 volt az eredmény, Pakson a 84. percig vezettek, mégis kikaptak, de a ZTE ellen is a 83. percben kapituláltak. Ez jól láthatóan egy tendencia, ami ellen valamit tenni kell. Az sem jó, ha vezetnek a hajrában, az sem, ha döntetlenre állnak és az sem, ha eleve vert helyzetben várják az utolsó perceket, mert a gólokat ők kapják. Hogy ez fizikai vagy pszichés dolog, nem tudni, de az is lehet, hogy összefüggés van a két tényező között.

 

12. Botrányos idegenbeli teljesítmény

Ebben a szezonban szinte minden hétvégén megemlékezünk arról visszapillantó-sorozatunkban, hogy a Fehérvár milyen rosszul teljesít idegenben. Pontosan egy tucat mérkőzést játszottak le vendégként Nikolicsék, de csak a sereghajtó MTK vendégeként tudtak nyerni, ráadásul hét alkalommal vereséget szenvedtek. Ha minden hazai meccsüket hoznák – mint ahogyan nem teszik – ilyen gyatra vendégszereplés mellett is csak a dobogó alsó fokáért lennének versenyben, így azonban lassan minden meccsen az életben maradásért lépnek majd pályára Michael Boris tanítványai, legyen az otthon vagy idegenben.

 

Melyik együttes nyeri idén a magyar bajnokságot?

1,05 – Ferencváros

8,00 – Puskás Akadémia

9,00 – Kisvárda 

76,00 – MOL Fehérvár

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj magyar futballra az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!