Hová tűnt a dunaújvárosi foci?

Dunaújváros a 20. századi szocialista iparfejlesztés egyik magyarországi példája Tiszaújváros és Kazincbarcika mellett. Az ország vezetői a nehézipar megteremtése érdekében egy gigantikus vaskohászati kombinátot terveztek Mohácsra, ám a megromló magyar–jugoszláv kapcsolatok miatt végül a déli határtól távolabb, Dunapentelén valósították meg a beruházást. Az új település először a Sztálinváros nevet kapta, Dunaújvárosként 1961 óta ismerjük.

A Dunai Vasműtől a Dunaferrig

A politikai vezetés a vasmű munkásainak foglalkoztatásán túl a szórakozásukról is gondoskodni akart, ezért 1951-ben megalapították a Dunai Vasmű Gépgyári Vasast, amelynek labdarúgói 1954-re – már Sztálinvárosi Vasas SK néven – az élvonalban találták magukat. Az első osztályú szereplés ekkor még mindössze egy szezonra szólt, de utána megvetették a lábukat a másodosztályban, és időről-időre már Dunaújvárosi Kohász SE néven az NB I-ben is. A rendszerváltásig az első és a másodosztály között ingázott a klub, de az élvonalban jelentősebb sikert nem értek el. Az 1989–1990-es idénytől kezdve a csapat neve Dunaferr SE-re változott, a piacgazdaságba történő átmenet pedig sok más egyesülettől eltérően itt pozitív változásokat hozott.

Dunaferr

A vasmű a gazdasági átalakulásokat szerencsésen átvészelte, az ezredfordulón pedig működésének legsikeresebb éveit zárta. A menedzsment jó döntéseket hozott, ami kihatással volt a városra is. Az 1990-es években a cég vezetői belátták, hogy a sporton keresztül viszonylag olcsón képesek megmutatni magukat hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ez a felismerés ahhoz vezetett, hogy Dunaújváros számos sportágban vezető szerepet játszott az ezredforduló környékén. Hozzájárult persze ehhez az is, hogy ebben az időszakban más egyesületek anyagi nehézséggel küzdöttek. A magyar sportnak ez az az időszaka volt, amikor megjelentek a szerencselovagok, akik egy kis tőkével és hangzatos ígéretekkel hirtelen nagy befolyásra tudtak szert tenni, ám később ugyanilyen gyorsasággal, de adósságokat hátrahagyva távoztak is a színpadról.

A 90-es évek felfutása

A labdarúgó csapat az 1990-es években az élgárdák közé tartozott a másodosztályban. Három alkalommal volt másodikak, kétszer harmadik, míg a legrosszabb helyezése egy nyolcadik pozíció volt ebben az időszakban. A feljutás végül az 1997–1998-as idényben sikerült, amikor az összevont másodosztályban – amit akkor NBI/B-nek hívtak – a Nyíregyháza mögött a második helyen zárt. Az újonc edzője Varga Zoltán lett, aki a Ferencvárosból Dejan Milovanovicsot, Igor Nicsenkót és Zavadszky Gábort hozta magával Dunaújvárosba. Bár a csapat az első két fordulóban egyaránt 3-2-es vereséget szenvedett, végül a klubrekordot jelentő ötödik helyen fejezte be a bajnokságot, a vezetők pedig a tapasztalataik alapján kijelentették, hogy nem érezték újoncnak magukat abban a mezőnyben.

A bajnokcsapat

A következő szezonnak a bajnok MTK-tól elküldött Egervári Sándorral a kispadon vágtak neki. Az új vezetőedző magával hozta előző klubjától Rabóczki Balázst, Molnár Zoltánt és Orosz Ferencet, valamint azt a sértettséget, amit az elküldése miatt érzett. A bajnokcsapat pedig összeállt. A kapus Rabóczki lett, előtte Molnár, Salamon Miklós, Éger László és Kiss György játszott leggyakrabban. A középpályán Jäkl Antal szűrte meg a támadásokat, mellette Komódi László, Lengyel Ferenc, Zavadszky, Rósa Henrik és Nagy Tamás szerepelt még ebben a sorban. A támadópáros egyik tagja a 22 találatával gólkirály Tököli Attila volt, társa pedig megosztva Nicsenko és Orosz lett. A bajnokság végül az alábbi tabellával zárult:

1: A Pécsi Mecsek FC a Gázszer FC helyét vette át 17 forduló után.

2: A Siófok csapatától három pontot levontak!

3: A Szeged LC visszalépett az élvonaltól, így az eredményeit törölték!

Forrás: magyarfutball.hu

Az első fordulóban, Debrecenben elszenvedett 2-1-es vereség után még nem sokan gondolták volna, hogy a Dunaferr SE bajnok lesz az idény végén, ám végül gólerős játékkal és nagy magabiztossággal végzett az élen. Hazai pályán csak a Henk ten Cate által irányított MTK ellen nem nyert, 79 szerzett találatánál pedig azóta sem ért el senki többet az NB I-ben – hát még, ha a Szeged LC ellen elért 9-0-t is ide vesszük. Az i-re a pontot azonban nem sikerült feltenniük a dunaújvárosiaknak. A nyári Bajnokok Ligája selejtezőjében a Hajduk Split kiejtését követően az akkor rendszeres BL-szereplőnek számító Rosenborg BK ellen 4-3-as összesítéssel alulmaradtak, így nem tudtak bejutni a csoportkörbe.

A csúcsról lehet nagyot esni, avagy a stadionátok első áldozata

A bajnoki címet egy második, majd egy negyedik hely követte, és mire a 2002–2003-as idényre elkészült a csapat új stadionja, a Dunaferr már csak árnyéka volt önmagának. Egervári távozott, az eredmények pedig messze elmaradtak a korábbiaktól. A klub kiesett az élvonalból, elvesztette névadó szponzorát és majdnem másodosztályú tagságát is. Hat NB II-es, váltakozó sikerrel megvívott szezont követően végül 2009-ben megszűnt a csapat. Utolsó élvonalbeli szereplésével a gárda a dunaújvárosi labdarúgás legsikeresebb korszakát hagyta maga mögött. A 2003-as kieséssel egyébként a Dunaferr egy új „hagyományt” teremtett az élvonalban. Azóta több együttes is kiesett úgy az NB I-ből – és néhány másik közel volt hozzá –, hogy az adott idényben az új stadionjában szerepelhetett (MTK, Haladás, Budapest Honvéd?).

Eltűnt a sikerek alapja

A Dunaferr, mint cég sikere vonzóvá tette a vasművet a befektetők számára. A privatizáció előkészítésekor a sport támogatása már nem volt a továbbiakban szempont, ami a város sportéletét alapvetően befolyásolta. A sportbarát vezetést lefejezték, a helyükre kerülők pedig nem láttak lehetőséget a Dunaferr SE-ben a továbbiakban. A biztos anyagi háttér megszűnt, a szakosztályoknak pedig új szponzorok után kellett nézniük. Az eredmények és a megszűnés alapján kijelenthető, hogy ez a labdarúgók esetében nem sikerült.

Dunaújváros-Pálhalma

A város azonban nem maradt futball nélkül. Az egykori Kohász megszűnésével az 1998-ban alapított Dunaújváros PASE (teljes nevén Dunaújváros Pálhalma Agrospeciál Sport Egyesület) lett a település elsőszámú csapata. A szurkolóknak az együttes elfogadását nagyban segítette, hogy a Dunaferr korábbi játékosai közül többen is szerepeltek a gárdában, így például Balaskó Iván, vagy a bajnokcsapatból Salamon és Kóczián Ferenc. Az új klub olyannyira jól szerepelt, hogy az NB II 2013–2014-es idényében a második helyen zárt – érdekes módon megint a Nyíregyháza mögött – Dobos Barna vezetésével, de az élvonalbeli visszatérés nem sikerült jól. A kiesést egy újabb követte, ezúttal a másodosztályból, és azóta a harmadosztály mezőnyének tagja a Dunaújváros PASE.

Az elmúlt évek szereplése

2016 nyara óta az NB III Közép csoportjában szerepel a dunaújvárosi alakulat. Az előző szezonok során – a legutóbbi kivételével – közvetlenül a dobogósok mögött zárt a csapat. Az idei kiírásban egyelőre a második helyen áll Varga Balázs együttese a fantasztikus idényt futó Kozármisleny mögött. Bár ez a szereplést nem lehet a nagy előd eredménysorához hasonlítani, mégis kijelenthető, hogy a Kohász megszűnését követő zavaros időszakot most már lezártnak tekinthetjük. A PASE megtalálta a helyét a magyar futball térképén, ami jelenleg a harmadosztályt jelenti.

Összegzés

Az egykor mintatelepülésnek szánt Dunaújváros 2000 körül a magyar sport fellegvára volt, de a Dunaferr körüli érdekcsoportok harcának következtében néhány év alatt a szakosztályok támogatása látványosan összeomlott. A Lengyel vagy Tököli nevével fémjelzett bajnokcsapat 2009-re eltűnt a magyar futball színpadáról, a helyét pedig átvette a település képviseletében a Dunaújváros PASE. Egy gyors felfutást, visszaesést követően a klub az NB III-ban stabilizálta a helyét, s most itt képviseli az egykor szebb napokat megélt dunaújvárosi focit.