Huszonötödik nemzetközi kupadöntőjére készül a Liverpool FC

A Liverpool FC fennállása során 24 nemzetközi döntőt játszott, melyből 14-et nyert meg és tízet vesztett el. A BL/BEK tekintetében játékosai kilenc finálé közül hat alkalommal emelhették magasba a trófeát. Továbbá az UEFA-kupa/Európa-liga kiírásában négy döntőből háromszor győzedelmeskedtek, az európai Szuperkupa-döntőkben négy siker és két fiaskó a mérleg, a klubvilágbajnokságról egy-egy elvesztett és megnyert finálé szerepel a nevük mellett, míg két Interkontinentális Kupa-döntőt és egy KEK-finálét sikertelenül vívtak meg.

A Liverpool első alkalommal 1966-ban játszott nemzetközi finálét, amikor a megboldogult Kupagyőztesek Európa-kupájában jutottak el a döntőig. A legendás Bill Shankly által irányított együttes hosszabbításban vereséget szenvedett a Borussia Dortmundtól. A második kupadöntőjüket már megnyerték a Vörösök, amikor 1973-ban a Borussia Mönchengladbach legyőzésével elhódították az UEFA-kupát.

Az első BEK-győzelmet ugyancsak a ’Gladbach ellen ünnepelhették, 3-1-re nyerték meg az 1977-es római finálét. Ezt követően az oda-visszavágós Szuperkupa-döntőn a visszavágón 6-0-ra ütötték ki a Hamburger SV-t. Előbbi sorozatban az FC Bruges legyőzésével sikerült a címvédés, utóbbiban viszont a szintén belga Anderlecht diadalmaskodott ellenük. 1981-ben éppen az idei ellenfél, a Real Madrid ellen újra diadalmaskodtak a BEK-döntőben (1-0). Mindezeket számos emlékezetes finálé követte, melyek közül ötöt választottunk ki.

 (Forrás: thisisanfield.com)

1984, BEK-döntő: Liverpool–AS Roma 1-1, 11-esekkel 4-3

Háromból három megnyert BEK-döntő után a Liverpool 1984-ben egy végletekig kiélezett csata végeztével hódította meg negyedik alkalommal Európa trónját. A Mersey-partiak az 1-1-es döntetlen után 11-esekkel múlták felül 4-2 arányban a hazai pályán, a Stadio Olimpicóban pályára lépő AS Romát.

Joe Fagan együttesét olyan korszakos klasszisok fémjelezték, mint Kenny Dalglish, Ian Rush vagy a csapatkapitány Graeme Souness. A Pool számára a 13. perc szerencsésnek bizonyult, ugyanis meglehetősen formabontó körülmények közt szerezte meg a vezetést. Craig Johnston jobb oldali beadását Franco Tancredi kapus nem tudta megszelídíteni, a felszabadítani igyekvő egyik római hátvéd pedig Rush szorításában a saját kapusát találta el a labdával, az így lecsorgó játékszert az előre keveredő jobbhátvéd, Phil Neal pofozta közelről az üres kapuba. Az első félidő hajrájában Roberto Pruzzo fejesét Bruce Grobbelaar nem védhette, így az olaszok egyenlítettek. Ugyan több helyzete is volt a Liverpoolnak a mérkőzés megnyerésére, végül a 90 perc és a hosszabbítás sem hozott döntést. A szétlövés során Steve Nicol rögtön az első angol 11-est fölé lőtte, és a Roma vezetett is a párbajban, de Bruno Conti és Francesco Graziani egyaránt rontott, a Pool pedig több hibát nem vétett, így újabb BEK-trófeát gyűjtött be.

1985, BEK-döntő: Juventus FC–Liverpool 1-0

Egy évvel később a Liverpool és a Juventus BEK-döntője a brüsszeli Heysel Stadionban sajnos sokkal inkább a mérkőzést megelőző tragikus események miatt maradt emlékezetes. A találkozó előtt az angol csapat szurkolói betörtek az olasz drukkerek szektorába, akik menekülni próbáltak előlük egy téglafalon keresztül, ami leomlott alattuk. A stadionban hatalmas pánik és rendbontás tört ki, 39-en életüket vesztették és több százan megsérültek, miközben a szervezetlen belga rendőrség gyakorlatilag semmit nem tudott tenni a történtek megakadályozása ellen. A véres tragédia részleteit nem közölték a játékosokkal, hogy le tudják játszani a mérkőzést.

A felejthető játékot hozó találkozón Michel Platini 58. percben szerzett tizenegyesgólja döntött a torinóiak javára, melyet a Zbigniew Boniek ellen a tizenhatos vonala előtt történt szabálytalanság miatt ítéltek meg. Dalglishék hiába igyekeztek, nem tudtak egyenlíteni, így elvesztették a BEK-címet. Még ennél is fájóbb volt számukra, ami utána következett, hiszen az eset után az angol klubokat évekre kitiltották a nemzetközi sorozatokból és szigorú intézkedéseket vezettek be az angol stadionokban a huliganizmus végleges felszámolására.

2001, UEFA-kupa-döntő: Liverpool–Deportivo Alavés 5-4, hosszabbítás után aranygóllal

Heysel után a Liverpool 16 éven át nem játszott újabb európai kupadöntőt, majd az UEFA-kupa 2001-es fináléjában egy őrült meccsen, 5-4-re múlta felül hosszabbításban a Deportivo Alavést.

A dortmundi összecsapáson az angolok már a harmadik percben vezetést szereztek német hátvédjük, Markus Babbel szabadrúgást követő fejesgóljával. Az első negyedóra végeztével egy lendületes ellenakció után Steven Gerrard duplázta meg az előnyt. Nem sokkal később Ivan Alonso fejesével szépítettek a spanyolok, de még a szünet előtt Gary McAllister tökéletesen helyezte a Michael Owen által kiharcolt büntetőt, így 3-1 volt az állás a félidőben. A szünet után öt perc sem telt el és Javi Moreno két góljával egyenlített az Alavés. Ismét a Liverpoolon volt a sor, a 72. percben Robbie Fowler nagyszerű cseleket követően vette be Martín Herrera kapuját, és módosította 4-3-ra az eredményt. Ez sem volt azonban még elegendő a Pool sikeréhez, mert a története első és máig egyetlen nemzetközi kupadöntőjét vívó baszk kiscsapat a 88. percben a legendás Johan Cruyff fia, Jordi Cruyff szöglet utáni fejesével hosszabbításra mentette a találkozót.

A túlórában az Alavés kilenc emberre fogyatkozott, majd a 116. percben McAllister kapu elé ívelt szabadrúgását Geli csúsztatta a saját hálójába, így öngóllal zárta le a Liverpool a mérkőzést. Gérard Houllier hatéves liverpooli regnálása legnagyobb sikere volt ez a kupasiker. Egyúttal a Pool az 1984-es BEK-győzelem után egy csaknem kétévtizedes nemzetközi kupasiker nélküli sorozatot zárt le a heroikus küzdelemben elért diadallal, ráadásul a mérkőzés egy igazi klasszikus döntőként vonult be az annalesekbe.

2005, BL-döntő: Liverpool–AC Milan 3-3, tizenegyesekkel 3-2

Az „isztambuli varázslat” néven elhíresült 2005-ös finálé hozta el a BL-döntők történetének eddigi legnagyobb fordítását, amikor a Liverpool háromgólos hátrányból egyenlített, majd nyerte meg tizenegyesekkel az AC Milan elleni finálét.

A Carlo Ancelotti vezette Rossoneri már az első percben vezetést szerzett, Andrea Pirlo középre adott szabadrúgását a csapatkapitány Paolo Maldini lőtte a hálóba, majd a szünet előtt Hernán Crespo két újabb találattal sokkolta az angolokat. A 3-0-s félidei eredmény lévén eldőlni látszott a döntő – gondolhatta mindenki Rafael Benítez tanítványait leszámítva. A Liverpool játékosai óriási elszántsággal léptek pályára a második játékrészben, és az 54. és a 60. perc közti időszakban szerzett három góllal egyenlítettek. A hihetetlen felzárkózást Steven Gerrard gyönyörű fejesgólja nyitotta, majd Vladimír Smicer átlövése talált utat Dida hálójába, aztán pedig Xabi Alonso a saját maga által kihagyott büntető kipattanóját értékesítette. Mindkét csapatnak voltak lehetőségei befejezni a mérkőzést a rendes játékidőben és a hosszabbításban is, Jerzy Dudek többször is megbabonázta Andrij Sevcsenkót, így a tizenegyespárbajra maradt a döntés. A szétlövés során a Pool hőssé váló lengyel kapusa Pirlo és Sevcsenko próbálkozását is hárította, Serginho pedig a kapu fölé bombázott, miközben az angol csapatból egyedül John Arne Riise rontott. A Liverpool története ötödik BEK/BL-címével jogosult lett a trófea megtartására és a többszörös győztesnek járó jelzés viselésére. A két csapat két évvel később újra egymás ellen vívta a sorozat utolsó mérkőzését, és az AC Milannak a Filippo Inzaghi duplájával elért 2-1-es diadallal sikerült a visszavágás a fájó isztambuli fiaskó miatt.

2018, BL-döntő: Real Madrid–Liverpool 3-1

Tizenegy évvel a legutóbbi, elvesztett finálé után 2018-ban Jürgen Klopp vezetésével játszott újabb BL-döntőt a Liverpool. A kijevi Olimpiai Stadionban rendezett összecsapáson az idén is ellenfél Real Madrid 3-1-es sikert aratott a Pool felett.

A Liverpool ugyan aktívan kezdte a találkozót, később a spanyolok is feljavultak, ráadásul az angol gárdát érzékeny érvágás érte, amikor félóra elteltével Mohamed Salah kidőlt a sorból: a Sergio Ramos által elkövetett szabálytalanság közben vállsérülést szenvedett, le kellett cserélni. A második félidő elején Loris Karius kapuskidobását Karim Benzema blokkolta, így a kapitális hibából vezetést szerzett a Real. Nem sokkal később Sadio Mané ugyan egyenlített, de újabb tíz perc sem telt el és Gareth Bale fantasztikus ollózásával már újra a madridiaknál volt az előny. A Real győzelmét a walesi légiós második gólja állította be, akinek életerős átlövését a bizonytalan Karius csak a saját kapujába tudta beütni.

A két csapat történetének második egymás elleni döntőjét tehát a Real Madrid nyerte (a Liverpool 1981-es sikere után), a finálé negatív hőse Karius lett, akinek karrierje innentől negatív fordulatot vett. Egy évvel később a Liverpool újabb döntőt játszott, és a Tottenham Hotspur 2-0-s legyőzésével hatodik alkalommal emelhette magasba a legrangosabb európai serleget, majd két sikertelen próbálkozás után 2022-ben újra bejutott a fináléba, és mérkőzhet meg ismét a Real Madriddal.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

Futballtangó

Kiemelt kép: thisisanfield.com