Ian Evatt, a Bolton reménye

2024-ben alapításának 150. évfordulóját ünnepelheti majd a Bolton Wanderers FC. A 1990-es évek elején lépett egy nagyot előre a lancashire-i klub, ugyanis a harmadik vonalból való feljutást nem sokkal később az első osztály megjárása követte, az évtized végén pedig az jellemezte a csapatot, hogy túl erős volt a második vonalhoz, de kevés az élvonalhoz. Végül a 2001-es esztendő hozta el az áttörést, mikor a Bolton feljutott és megkezdődött a 11 évig tartó sorozata a Premier League-ben.

Az első két szezon küzdelmes bennmaradása után szintet lépett a csapat, 2004-ben még ligakupadöntőt is játszott az Middlesbrough FC ellen, majd ezután sorban jöttek a felsőházi helyezések. Kétszer még a nemzetközi porondot is megjárták a fekete-fehérek, ám az évtized végén már kezdtek jelentkezni a gondok. Végül a 2011–2012-es idényben érte őket utol a végzet, amikor is kiestek az élvonalból. A The Championshipben egy szezonban volt reális esélyük a feljutásra, de aztán onnan is csak lefelé vezetett az út. 2016-ban már a második vonalból is kicsúsztak, s bár azonnal visszatértek, sőt még elsőre benn is maradtak, ám 2019-ben ismét kieséssel zárult a szezon, sőt egyből mentek tovább lefelé. A 2020-as koronavírus miatt igencsak kínkeserves nyáron Ian Evatt így aztán a negyedosztályban lévő klub kispadját kapta meg.

„Ha mindent egybeveszünk, akkor a klub dicső múltja volt a legvonzóbb. Nagyon ritka, hogy ilyen körülmények között megkapod egy ekkora klub irányítását és a League Two-ban megnyomhatod az újraindítás gombot. Ez a lehetőség most megadatott nekem”

– mesélte a Bolton Wanderers Supporters’ Trust közelmúltbeli éves közgyűlésén.

Játékosként Evatt az a tipikus angol belsővédő volt, aki egy idényt lehúzhatott a legmagasabb ligában, de alacsonyabb szinten nagy megbecsülésnek örvendett, össze is jött neki 175 másod- és harmadosztályú bajnoki is 18 éves profi pályafutása alatt. Legendás alakja volt a Blackpool FC-nek, hiszen a League One-ból indulva a Premier League-ig erősítette a csapatot, majd utána is megdolgozott az azonnali visszatérésért, bár az már nem jött össze.

Evatt a 2010-es évek második felében már céltudatosan készült az edzői pályára, s 2018-ban beugróként pár meccsig irányíthatta is a Chesterfieldet, aztán visszavonult és elvállata az ötödik ligás Barrow AFC által felkínált vezetőedzői állást. Hogy mennyire jó munkát végzett azt jól mutatja, hogy kinevezése előtt a 20. helyen zárt a cumbriai alakulat, majd első szezonjában a tizedik, második – be nem fejezett – idényében pedig az első pozíciót foglalta el a gárda, amely a koronavírus miatti folytatás elmaradása ellenére 1972 után feljutott a negyedik vonalba.

Ám ennek ellenére relatíve könnyedén tudták elcsábítani a sikeredzőt a boltoniak. A legfinomabban szólva is pocsékul indult a közös történet, hiszen a ligakupából hamar kiesett a csapat, rögtön három bajnoki vereséget is elszenvedett. A folytatás sem volt épp meggyőző, sőt novemberben jött össze először, hogy két egymást követő mérkőzést megnyert a Bolton. A téli hajtás idején egy hatos nyeretlen sorozattal már nagyon megingott a bizalom a vezetőedzőben, hiszen csak a 20. helyen állt ekkor a Wanderers, ám a vezetőség kitartott Evatt mellett. Ezt egy 14 meccses veretlen széria követte, mely során csak kétszer nem nyert az együttes, és ezzel előbb a playoff mezőnyébe került, majd a dobogóra is fellépett, ahonnét ezután már le sem lehetett taszítani. Így egy nagyon szenvedős idény végén összejött a feljutás.

„Szerettem volna valahol otthonra lelni, ahol megvalósíthatom a saját elképzeléseimet. Egy olyan helyet, ahol kialakíthatom az általam elképzelt játékstílust, ami a szurkolók elvárásainak is megfelel. Ahol együtt fejlődhetünk, miközben haladunk felfelé. A Bolton Wanderers megadta nekem ezt az esélyt és szeretném azt hinni, hogy ennek az útnak csak egy állomáshelyén vagyunk jelenleg. Még hosszú utazás áll előttünk és nagyon izgatott vagyok a jövőt illetően, úgy gondolom jó úton járunk.”

A harmadosztályba való visszatérés után a bennmaradásnál nagyobb volumenű terveket szabott meg a klub. Ennek érdekében topcsapatok fiatal tehetségeit sikerült kikölcsönözni, ami stabil minőséget hozott a keretbe és egy-két jó igazolással könnyedén tudták megvalósítani, hogy azonnal a középmezőnyben legyen a helyük. A sikeres szezont követően egyre inkább nőtt a bizalom az edző felé, aki egyértelművé tette, hogy jó kezekben van a projekt.

A jelenlegi szezonra némi kényszerű, de a szintet nem csak tartani tudó, hanem emelni is képes transzferablakkal ismét egy olyan játékosállomány állt össze Evatt számára, amivel a nagyra törő tervek megvalósítása is lehetségesnek tűnt. A klub álláspontja az volt a rajt előtt, hogy a playoffot el kell érni. Ez a pillanatnyi állás alapján abszolút megvalósítható.

Viszont a remeklő edző iránt megnőtt az érdeklődés közben, ha nem jön össze a feljutás, akkor biztosan lesz megkeresés a másodosztályból. Evatt azonban nagyon úgy beszélt a már említett közgyűlésen, mint aki hosszú távra tervez a klubnál.

„Világos elképzelésem van a menedzseri karrieremről, ez azóta így van, hogy befejeztem a játékos-pályafutásomat. Nem akarok azok közé a menedzserek közé tartozni, akiknek váltogatniuk kell a munkahelyeiket ahhoz, hogy fejlődjenek és feljebb törjenek.”

A Boltonnak április másodikán a Wembley-ben lesz jelenése, hiszen a Papa Johns Trophy döntőjébe jutott a csapat, így pedig esély nyílik arra, hogy a 2001-es másodosztályú rájátszás megnyerése után ismét egy trófeát tegyenek a vitrinbe. Az ellenfél a harmadosztály listavezetője, a Plymouth Argyle lesz, akik ellen Evatt irányítása alatt négy meccsen még gólt sem szerzett a csapat, de legalább idén egy pontot már begyűjtött. Azonban itt az esély a visszavágásra, hogy a 150 meccs után legjobb mérleggel rendelkező Bolton-edző beírja magát a klub sikertörténetébe.

Kiemelt kép: Getty Images