Most is elviszik a surranópályán McDavid elől az MVP-címet?

Jason Robertson az elmúlt három szezon alatt nem akármilyen fejlődésen ment keresztül. A Dallas Stars csatára már elsőévesként letette a névjegyét: újonc szezonjának második felében mutatott játékával egészen az alapszakasz hajrájáig harcban volt az év újoncának járó Calder-emlékkupáért. A szavazáson végül a Minnesota Wild orosz szupersztárját, Kirill Kaprizovot hozták ki győztesként. De a tény, hogy Robertson ilyen szintű konkurenciát tudott jelenteni egy olyan játékosnak, aki eleve két évvel idősebb nála és aki KHL MVP-ként, Gagarin-kupa-győztesként és olimpiai bajnokként érkezett meg az NHL-be, már rögtön igen magas polcra helyezte az amerikait – nem beszélve a vele szemben támasztott elvárásokról, amiknek eddig maradéktalanul meg is tud felelni.

Az igazi áttörést számára az előző szezon hozta. Ekkor döntött úgy a Dallas akkori vezetőedzője, Rick Bowness, hogy összeállítja a Robertson, Roope Hintz, Joe Pavelski első sort, amely ligaszinten is az egyik legjobb sorrá nőtte ki magát. Azzal, hogy felkerült az első sorba, közel egy perccel nőtt a meccsenkénti 5v5-ös jégideje a második szezonjához képest. Ezzel párhuzamosan pedig a 60 percre vetített 5v5-ös egyéni számai is a fejlődés jeleit mutatták (via NatStatTrick).

·1,11 gól/60 perc -> 1,22 gól/60 perc

·2,83 pont/60 perc -> 2,89 pont/60 perc

·0,71 xG/60 perc -> 0,81 xG/60 perc

Illetve annak köszönhetően, hogy kialakult a megfelelő összhang közte és Hintz, illetve Pavelski között, már minden adott volt ahhoz, hogy ne csak az egyéni számai legyenek jók, hanem úgy összességében a Dallas játéka is gördülékenyebb és dominánsabb legyen akkor, amikor a jégen van.

A dallasi első sor egészen másként játszik, mint az NHL-es sorok többsége. Az egész pályán nagyon közel helyezkednek el egymáshoz. Ez nagyban segíti a korongszerzés utáni gyors és hatékony átmeneteket. A három csatár kompakt mozgása miatt ez a sor nagyban épít a második hullámban érkező társ megjátszására, viszont ahhoz, hogy ezek működjenek, mindenkinek pontosan kell tudnia, hogy hogyan mozog és hova érkezik a másik. A kis területen történő keresztmozgásokkal és a folyamatos forgással pedig sikerül elérni, hogy valahogy mindig megjátszható legyen a három játékos közül az egyik. És persze az is nagyon sokat segít, hogy ennek a sornak egészen magas minőségű kapu előtti jelenléte van.

Nem véletlen, hogy a Stars igyekezett minél gyorsabban magához láncolni Robertsont és a nyáron egy négyéves, évi 7,75 millió dollárról szóló szerződést kínált a csatárnak, aki az előző évadban 41 góljával a csapat házi gólkirálya lett és a házi kanadai táblázaton is csak Pavelski előzte meg őt. És milyen jól is tette mindezt, mert a mostani szezonja után vélhetően még inkább a zsebébe kellett volna nyúlnia a Starsnak.

Elképesztően jó kézzel, lövéssel és játékintelligenciával rendelkezik, de a legnagyobb erőssége, hogy milyen sokoldalú a kapu előtti kis területeken. Ennek kulcsa, hogy milyen jól fedezi a korongot és találja meg a szűk, üres területeket és rendre jó döntéseket hoz a kapu előtt. Nem viszi be minden áron a korongot a darálóba, ha kell, kiforog a sarokba és onnan egy új játékhelyzetet teremtve építi tovább a támadást. Az ütemérzékével és a védekezésével pedig rengeteg korongot megszerez az ellenféltől, amiből aztán egyből fordulhat a Stars. Szélsőként képes arra, hogy korongbedobásokat nyerjen. Hogy ennyire jól kezeli az ütőt, annak rendkívül egyszerű oka van, a sok gyakorlás.

„Minden ezen múlik. Ahogy felnőttünk, a létező összes ütőkezelési gyakorlatot végigcsináltuk az edzéseken, most pedig már mindez természetesen jön, és most fizetődik ki a befektetett munka. De vannak bizony olyan dolgok, amiknek a fejlődéséhez időre van szükség – ez is ilyen.”

De nemcsak a kapu előtti jelenléte áll a fejlődés mögött, hanem a lövéseinek a minősége is. Így szerzett idén azonos létszámban 6,98-s xG-re már 14 gólt, ami a legmagasabb felülteljesítés az egész ligában. A csatár ugyanis miután végignézte mind a 400 tavalyi lövését, elhatározta, hogy még egy dologgal szeretné szélesíteni támadórepertoárját: a kapáslövéssel. De nem azzal a statikus fajtával, mint amit emberelőnyben látunk Ovecskintől vagy épp Stamkostól.

„Nem ilyen kapáslövéseket szeretnék összerakni, hanem kifinomultabb és gyorsabb lövéseket. Nem akarom átszakítani vele a kaput. Rengeteg videót néztem tavaly és azt vettem észre, hogy rengeteg lövésemet azért blokkolták, mert egy bot még odaért a lövősávba.”

Minderre pedig azért volt ideje az ellenfélnek, mert a lövései jelentős részénél megfigyelhető volt, hogy milyen sok idő telik el aközött, hogy megkapja a korongot és hogy elhagyja a bot tollát a pakk. Tavaly 107 lövését blokkolták minden játékszituációt figyelembe véve, ami a 13. legtöbb volt a csatárok közt az NHL-ben, csapaton belül pedig a második legtöbb. Ez azt jelenti, hogy Robertson lövéseinek 26.8%-át blokkolták, ami a 14. legmagasabb arány volt ligaszinten azon csatárok között, akik legalább 200 lövéssel kísérleteztek.

A kapáslövések terén történő fejlődés kivitelezése azért is volt igazán komfortzónán kívüli Robertson számára, mert a kapáslövések sosem voltak szerves részei a játékának. Rendszeresen a játékszervezői és a korongvezető képességei voltak előtérbe helyezve, góljainak jelentős részét pedig a kapu előtti jelenlétének köszönhette. A kapu előtt már tavaly is igazi virtuóz volt: begyűjtötte az elhagyott korongokat, jó ütemben ért oda a kipattanókra és játszi könnyedséggel húzta el a kapus mellett.

A gyors lövések pedig a slotból, azaz a közvetlenül a kapu előtti területről még veszélyesebbek, mint a periméterről. Robertson az előző évadban a góljainak mindössze 32%-át ütötte az alacsony slotból. Most a 65%-át.

Jason Robertson góljainak eloszlása terület szerint 2021-ben

Jason Robertson góljainak eloszlása terület szerint 2022-ben

És a pályafutása még mindig csak arról szól, hogy minél szélesebb támadórepertoárral rendelkezzen…

Amellett, hogy Robertson ilyen szezont fut, a Stars csapatszinten is minden előzetes várakozást felülmúlva stabilan vezeti a Central divíziót és habár még csak a szezon negyedénél járunk, nehéz elképzelni nélküle a rájátszást. Mindenesetre, ha Robertson így folytatja, ő lehet a Dallas Stars történetének első 100 pontos játékosa, de talán az első NHL MVP-je is.

Kiemelt fotó: NBC Sports