Idén újra jöhet a vállalati és a szurkolói tulajdonú csapatok derbije Japánban
A japán labdarúgás történelme kevésbé szép, mint a jelene. A gyárak és a nagyvállalatok által uralt bajnokságban az évek során sok csapat született és még több szűnt meg vagy alakult át, ám az egyik legérdekesebb múltja Jokohama város csapatainak van, akik egészen különleges módon kapcsolódnak egymáshoz.
null
Az európai és dél-amerikai szurkolói kultúrában nevelkedett egyszerű drukkernek szokatlan lehet az ázsiai csapatokat körülvevő furcsa jelenség. Míg előbbi területeken a múltban éles ellentét volt a munkásosztály és az arisztokraták, a társadalmi elit csapatai között, addig a Távol-Keleten inkább a nagyvállalatok által alapított kluboké volt a főszerep. Tökéletes példa erre Dél-Korea és Japán, ahol a mai napig a világ legnagyobb autógyártói és elektronikai vállalatai a labdarúgó csapatok többségi tulajdonosai, elég csak például Ádám Martin bajnokcsapatára, az Ulszan Hyundaira gondolnunk koreai oldalon; a friss japán bajnok, a Yokohama F. Marinos pedig 80%-ban a Nissan tulajdona, a maradék 20% a világszerte jelen lévő City Football Groupé.
Az 1900-as években nem a futball számított a legnépszerűbb sportnak Japánban, az a baseball volt és a két sportág a mai napig hatalmas csatát vív a szurkolókért. A J-League azon ritka, kivételes bajnokságok egyike, ahol nem a fővárosi csapatok viszik a prímet, olyannyira, hogy az egyetlen tokiói bajnok, a jelenleg másodosztályú Tokyo Verdy 1993-ban még Verdy Kawasakiként ért a csúcsra. Ezzel szemben, ahogy Tokió lakossága nőtt, úgy emelkedett a szomszédos városoké is, és szép lassan szinte egybeolvadt Kavaszakival és Jokohamával – a két város csapatai összesen 11 bajnoki elsőséggel büszkélkednek.

Az első japán bajnokságot 1965-ben írták ki és kezdetben elég gyér meccsenkénti nézőszámokat produkáltak – 1968-ban például 7491 volt a bajnokság átlagnézőszáma. Nem véletlen, hogy ebben az időben a futball nem tudott versenyezni a baseballal, és a vállalatok által irányított csapatokban 1986-ig amatőröket foglalkoztattak a klubok. Ekkor ismerte fel a Japán Labdarúgó-szövetség a profi futballban rejlő lehetőséget, így egy évvel később már 57 hivatásos játékosa volt a JSL-nek. A mai formájában létező J-League ötlete 1988-ban vetődött fel, figyelve arra, hogy elkerüljék azokat a városokat, amelyek igazi baseball-fellegvárnak számítottak.
Az első derbi a J-League-ben
Üde színfoltja a szigetország futballjának a már említett Jokohama városa és két csapata, az F. Marinos és a Yokohama FC. A J-League 1993-as indulásakor csak az egyik klub létezett a kettő közül, ám a városnak már ekkor is két csapata volt: a Nissan FC-ként indult, de a profivá válás során átnevezett Marinos és a Flügels. A két klub történelme az évek során szorosan összefonódott, hiszen nem elég, hogy a városon, de a városi keleti részén található Mitsuzawa Parkon is osztozniuk kellett, mint hazai pálya. Manapság a város harmadik csapata, a Yokohama FC használja ezt a létesítményt pályaválasztóként, az F. Marinos pedig a 71 ezer férőhelyes Nissan Stadionban fogadja vendégeit.
Az első jokohamai derbire 1993. július 12-én került sor – valamivel több, mint 11 ezer néző előtt – és a Marinos 3-2-es győzelmével zárult. Mindkét csapat, a Flügels és a Marinos is jól szerepelt a nemzetközi kupasorozatokban, az ázsiai KEK-ben például kétszer nyert a Marinos (egyszer még Nissan FC-ként) és egyszer a Yokohama Flügels, nyertek Birodalmi-kupát és ázsiai Szuperkupát is, de a bajnokságban nem tudtak átütő sikert elérni. Ez a nézőszámokon is meglátszott, ameddig a nemzetközi mérkőzéseken nem volt a ritka a 25 ezres drukkerhad, a bajnoki meccsekre alig 7-8 ezren voltak kíváncsiak – különösen a Flügelsnek nem sikerült magához csábítania a szurkolókat.
Részben ez is volt az oka annak, hogy 1998-ban a Flügels társtulajdonosa és főszponzora, a Sato Labs úgy döntött, nem fektet több pénzt a csapatba, ami nehéz helyzetbe hozta a klub másik fő tulajdonosát, az All Nippon Airwayst. A légiközlekedésben érdekelt cég hosszas mérlegelést követően úgy döntött, egyedül nem képes életben tartani a csapatot, így tárgyalásba kezdett a városi rivális Marinosszal, illetve a Nissannal a két klub egyesüléséről. Ez érthető módon ellenérzéseket váltott ki a Flügels szimpatizánsaiból, akik az egész ügyletben inkább szeretett klubjuk felvásárlását látták, mintsem a két klub összeolvadását. De a drukkerek tiltakozása és az 1999. január elsején, hősies csatában megnyert Birodalmi-kupa-döntő sem tudta megmenteni a Flügels csapatát, amely végül összeolvadt a Marinosszal.
Főnixként újjászületett Yokohama FC
1999. február elsején a már egyetlen talpon lévő jokohamai csapat felvette nevébe a Flügels tagot, így született meg a mai napig is használatban lévő Yokohama F. Marinos elnevezés. Hiába ugyanakkor a gesztus, sok korábbi Flügels-szurkoló nem tudott az ellenfélnek drukkolni, ám a futballtól nem akartak távol maradni. Hosszas ötletelés után szurkolói kezdeményezésre 1998-ban megalapították a Yokohama FC-t, ahova a Flügels korábbi játékosai közül is sokan csatlakoztak.
A Yokohama FC főnixként kelt életre az ezredforduló előtt, az ikonikus madár a klub logójában is megtalálható. De nem csak emiatt kuriózum a J-League-be idén visszatérő Yokohama. Ez az egyetlen olyan klub a japán labdarúgásban, ahol az alapítástól kezdve többségi tulajdonosok a szurkolók, a társadalmi szerepvállalásban pedig számos LaLiga- vagy éppen Bundesliga-csapathoz szokták hasonlítani őket.
A kezdeti években szerény költségvetés mellett próbált talpon maradni a klub és csak a legszükségesebb személyzetnek fizettek: a játékosok maguk mosták a mezeiket és az edzőfelszereléseiket, de sokszor a pályát is ők maguk készítették elő egy-egy bajnokira. Az első évet az amatőr harmadosztályban töltő Yokohama egyből bajnokságot nyert, de a szövetség döntése értelmében csak 2000-ben juthatott fel a J2-be, ahol története nagy részét töltötte.
Az első osztályban összesen három szezont játszottak – túl sok köszönet egyikben sem volt. 2007-ben a másodosztály bajnokaként érkeztek a J-League-be, ahol 4 győzelemmel és ugyanennyi döntetlennel a tabella utolsó helyén végeztek, és visszapottyantak a második vonalba, ahonnan egészen 2020-ig nem is sikerült feljutniuk. Ekkor viszont jöhetett az első liga, és hősies küzdelemmel sikerült kiharcolni a bennmaradást is, ám 2021-ben már nem, és csakúgy, mint 14 évvel korábban, utolsóként estek ki.
Viszont ezúttal már nem kellett hosszú éveket várniuk a szurkolóknak a visszatérésre, a 2022-es szezonban az Albirex Niigata mögött másodikként zártak, és így visszatértek a legmagasabb osztályba, ahol ismét összecsaphatnak az F. Marinos csapatával. Lesz is miért visszavágniuk, 2021-ben egyszer sem sikerült legyőzniük a városi riválist (0–5, 2–2), és az örökmérleg sem túl rózsás: mindössze kétszer nyert a Yokohama FC (2007, 2020) és egyetlen, a már említett 2–2-es iksz szerepel a nevük mellett.
Idén sem lesz könnyű dolguk, a Yokohama friss feljutóként egész szezonban a túlélésre fog játszani, az F. Marinos pedig címvédőként – a Kawasaki Frontale mellett – az egyik legnagyobb esélyes az első osztályú bajnokságban.