Igazán nagy bajba akkor kerültek a románok, mikor támadni akartak Hollandia ellen

A románoktól óriási bravúr volt, hogy csoportelsőként jutottak tovább a legjobb 16 közé, de azt látni kellett, hogy az ukránok ellen elsősorban a két jól eltalált távoli lövésüknek köszönhették a sima győzelmet, ami kellett a gólkülönbséggel való továbbjutásukhoz. Továbbá a hollandokkal nagyságrendileg hasonló játékerőt képviselő belgák ellen nem volt esélyük, a szlovákokkal pedig egy olyan döntetlent játszottak, amely mindkét csapatnak tökéletes volt, nem kellett törni magukat a győzelemért. Csupán gólkülönbséggel előztek meg minden csapatot a csoportban, mert a negyedik helyen végzett ukránok is négy pontot szereztek, de ha már elsők lettek és csoportharmadikat kaptak ellenfélnek, közülük kétségkívül a legnagyobb játékerőt képviselő hollandokkal kerültek össze.

Hiányzó román balhátvéd

A románok helyzetét nehezítette, hogy Nicusor Bancu eltiltás miatt hiányzott, és bár az Universitatea Craiova játékosa közel sem számít klasszisnak, a román keretben nincs még egy balhátvéd, ezért más poszton játszó futballistával kellett pótolni. Iordanescu választása a jobblábas és alapvetően jobb oldali középpályás, jobb oldali szárnyvédő Vasile Mogosra esett. Ezzel két probléma is volt.

Az építkezések során nagyon hiányzott olyan játékos a bal oldalról, aki bal lábbal is képes felpasszolni a szélen a labdát, így könnyű dolguk volt a hollandoknak, mert tudhatták, hogy csak a pálya centruma felé fogja továbbítani a labdát. Ennél is nagyobb gond volt román szempontból, hogy Mogos védekezésben képtelen volt megállítani a hollandok 3–2–5-ös felállásában a jobb szélen felfutó Denzel Dumfriest. Ráadásul a csapatba először bekerülő Steven Bergwijn szintén ide mozgott el középről indulva, valamint Xavi Simons is átmozgott a jobb oldali félterületbe, hogy létszámfölényt alakítsanak ki. Bergwijnnek nem ment igazából a játék, le is kapta őt Ronald Koeman a szünetben, de abból a szempontból hasznos volt, hogy megosztotta a figyelmet és Dumfries pedig élt is ezekkel a lehetőségekkel.

A gól mégis egy Cody Gakpo–Andrei Ratiu egy az egy elleni szituációból született, a Liverpool csatára rávezette a labdát a jobbhátvédre, akinek semmilyen segítsége nem volt, mert Dennis Man, a jobb oldali középpályás rendre nagyon magasan helyezkedett, az egyedüli hatos Marius Marin mellett pedig akár balra, akár jobbra könnyedén elpasszolták a labdákat a hollandok mélységből, így ő mindig úton volt, de egyik oldalra sem ért ki, hogy segítsen valamelyik szélső védőnek.

Iordanescu nem akart a csoportkörben alkalmazott 4–1–4–1-es védekezési formáción változtatni, pedig amikor az első perctől látszódott, hogy a hollandok direkt rájátszanak arra, hogy a négy román védőre felküldenek öt támadót, akkor célszerű lett volna.

Akár már a mérkőzést is kezdhették volna öt védővel, amiatt, hogy jobb oldali középpályást kellett balhátvédnek jelölni, ebből érezhette volna, hogy baj lesz, de nem tett ez ellen semmit a román kapitány. Még egy dupla hatos felállás is jobb lett volna, mert akkor a román védelmi vonalak közé nem tudták volna ennyire könnyedén felpasszolni a labdát a hollandok. Amikor Mogos az első félidő hajrájában megsérült, akkor Iordanescu a jobb oldali belső védő Bogdan Racovitant küldte pályára, aki középre érkezett, és egy másik belső hátvéd, Andrei Burca húzódott ki balhátvédnek.

Jobban járt Románia, amíg csak a védekezésre koncentrált

Az első félidőben 75 százalékban a hollandok birtokolták a labdát, kontrollálták a mérkőzést, veszélyes helyzeteket pedig a jobb oldalon tudtak kialakítani. A második félidőre más felfogásban jöttek ki a románok, próbálták járatni a labdát, 3–4–3-ban építkeztek, Marius Marin lépett vissza a két középhátvéd közé irányítani, a két szélső védő pedig rendre fellépett a két nyolcas vonalába. A románok azonban sokkal nagyobb bajba kerültek azáltal, hogy birtokolták a labdát, mint az első félidőben voltak, amikor a térfelüket megszállva védekeztek.

Ennek az volt az oka, hogy maradékvédekezés (rest defence) kidolgozottságának legkisebb szikrája sem látszódott rajtuk. Szinte minden egyes labdavesztes – amiből nagyon sok volt – után emberfölényben rohanhattak a védőkre a támadók. Kész csoda volt, hogy a 83. percig csak 1–0-ra vezettek a hollandok, mert szinte ötpercenként alakítottak ki nagy helyzeteket kontrákból, sőt a pontrúgásaik is veszélyesek voltak – Virgil van Dijk kapufájánál egyetlen román sem ugrott fel a köztudottan legjobban fejelő holland védővel.

Sokkal könnyebben jutottak el helyzetekig Gakpóék a második félidőben, mint az elsőben, amikor legalább felállt a román védelem – igaz nem a megfelelő formációban. Látszódott, hogy a románoknak támadásban ez a plafon, amit itt mutattak, ennél többre egy kompakt védelemmel szemben nem képesek. Négy játékos csent labdát legalább négy alkalommal a hollandoknál, Van Dijk pedig nyolc tisztázással jeleskedett. A hollandok 4–4–2-es letámadását lehet dicsérni, az eddigi mérkőzések közül most volt a legjobban megszervezve, a románok kétszer tudtak csak tíz passzig eljutni, pedig a második félidőben ez már a céljaik között szerepelt.

Ha dicsértük a hollandok védekezését, akkor a támadójátékukat is ki kell emelni. Nagyon szépen bontották meg a románok bal oldalát és esetenként a jobbat is az első félidőben. A 3–2–5-ös felállásban ezúttal is Nathan Aké húzódott befelé, és volt a harmadik belső védő támadásban, Dumfries rögtön a támadókkal egyvonalban várta a labdát, míg Jerdy Schouten és Tijjani Reijnders dupla hatosban remekül szervezték a játékot, de nem volt nehéz dolguk, mert nem kaptak nyomást román részről. Reijnders tíz, Schouten kilenc progresszív passzal, valamint kilenc támadóharmadba juttatott labdával zárt, mindketten 95 százalékos hatékonysággal passzoltak. A cserék közül Donyell Malen nagyon bevált, a kontrák során a sebességét és jó labdavezetését, cselezőkészségét jól kamatoztatta, ami pedig a legfontosabb, hogy a hajrában két gólt szerzett.





A hollandokat dicséret illeti az ezen a mérkőzésen nyújtott teljesítményükért, semleges nézőként jó volt látni, hogy az osztrákok elleni mérkőzéshez hasonlóan most is intenzíven presszingeltek, 10 alatti PPDA-t hoztak, a románoké 20 felett volt úgy, hogy a mérkőzés kétharmadában hátrányban voltak. A törökök ellen kifizetődő lehet, ha letámadják majd Vincenzo Montella csapatát, hiszen az osztrákok ellen is nagyon nehezen mentek át a letámadáson, a rögzített helyzetek után pedig várhatóan a hollandok kevésbé lesznek tanácstalanok, mint az osztrákok voltak. A jelenlegi Oranjének a legjobban az 5–2–3-as hadrend fekszik, és ami előrelépést jelenthetne, ha Memphis Depay helyén Joshua Zirkzee kezdene, de ismerve Koemant, ez esélytelennek tűnik. Zirkzee az összjátékba is sokkal hatékonyabban tudna beszállni, Depay 67 százalékos pontossággal passzolt csupán, 24 labdát vesztett és párharcainak 30 százalékét sem nyerte meg.

Kiemelt fotó: freepressjournal.in