Igor Thiago megtanulta szeretni a futballt a jobb élet reményében

Igor Thiago Nascimento Rodrigues (2001. június 26.) mindössze 13 esztendős volt, mikor elveszítette az édesapját. A fiatal évek nehézsége, mint oly sok brazil fiú esetében, nála is meghatározó volt, mert a viszontagságos gyermekkora során döntötte el, hogy mindent megtesz a jobb élet reményében. Erről is mesélt egy korábbi interjújában: „Édesanyám akkoriban utcaseprőként dolgozott. Amikor elvesztettük az apámat, még keményebben kellett dolgoznia, mint korábban, hogy segítsen rajtunk. Ő volt az állhatatosság mintapéldája a szemünkben, és akkor eldöntöttem, hogy a világot akarom neki adni, segíteni akarok mindenben, amiben csak tudok, és változtatni akarok a családom helyzetén.”

A futball nem volt igazán nagy szenvedélye, nem hitt benne sokáig, hogy ez lehet az ő útja. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy dolgozzon, mert azt gyorsan belátta, hogy gyerekként is tudja segíteni családját anyagilag. Már tinédzserként sokféle munkát végzett, többek között dolgozott a piacon, kőművesként és szupermarketekből szórólapokat hordott ki.

„Eleinte nem szerettem a focit, és nem tudtam elképzelni, hogy futballista legyek. De minden kezdett megváltozni, amikor láttam az idősebb bátyámat hazatérni a meccsekről. Mindig boldogan jött haza, és ez kezdte felkelteni a kíváncsiságomat. Meg akartam érteni, hogy mit érez, és hogy miért olyan szenvedélyes a sportág iránt. Így hát elkezdtem focizni, és megértettem mindent, amit ő érzett. Aztán elhatároztam, hogy a családomat is segítem majd a sporton keresztül, amelyet megtanultam szeretni”

– emlékezett vissza a kezdetekre.

Eleinte egy futsalcsapatban játszott, a Gremio Ocidentalban. A klub a játékosok fejlesztése érdekében minden olyan tornán indult, ahol a nagypályás klubok fiataljai is részt vettek, s velük együtt a megfigyelőik is jelen voltak. Így került Thiago az FC Vere U17-es korosztályába, majd egy év után felfigyelt rá a Cruzeiro Esporte Clube, amely el is tudta csábítani, hiszen mégiscsak az ország egyik legnagyobb klubja hívta, amire nem lehetett nemet mondani.

„Amikor jött a lehetőség, hogy a Cruzeiróhoz menjek, nagyon izgatott voltam. Ekkor már tudtam, hogy a futballon keresztül szeretnék érvényesülni. Ez volt a célom, hogy kapjak egy esélyt és amikor egy igazi sztárklub felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, elfogadtam, mert úgy éreztem megdolgoztam érte. Tudtam, hogy nem biztos, hogy még egy ilyen esély megadatik számomra, így megragadtam ezt a lehetőséget”

– mesélte a csatár.

Két évet töltött el a „Raposa” utánpótlásában, ahol ugyan nem volt kiemelkedő, de mindvégig mindent beleadott és épp azt az állhatatosságot mutatta, melyet édesanyjától tanult. Időközben azonban a klub első csapata történelmi mélypontra került, a 2019-es idény végén búcsúzni kényszerült az élvonalból, ami megnyitotta az esélyt a fiatal támadó előtt, hogy bemutatkozzon a profik között is.

„Kihívás volt 2020-ban debütálni, mikor a klub történelmének legnehezebb időszakát élte át. Nagyon fiatal voltam, de úgy láttam, hogy ez lehetőség a fejlődésre és a tapasztalatgyűjtésre. Amit ott átéltem, az a mai napig formál engem labdarúgóként és emberként is. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy a Cruzeiro mezét viselhettem”

– idézte fel emlékeit Igor.

A klub a pályán és azon kívül is nehéz időszakon ment keresztül – rendszeres edzőváltások, nagymértékű játékosmozgások és pénzügyi problémák –, Thiago sosem volt igazából megfelelő környezetben a fejlődéséhez. Utólag visszanézve Rafael Sóbis és Marcelo Moreno mellett elleshetett ezt-azt, de azt túlzás lenne állítani, hogy esetében ez volt a legjobb, ami történhetett. Ennek ellenére nem kis meglepetést okozott, amikor 2022 februárjában a csatárkeresésben lévő bolgár Ludogorec Razgrad elvitte a brazil másodosztályból. Igor Thiago két év alatt 65 mérkőzésen lépett pályára, melyek során csak tíz alkalommal volt eredményes.

Bulgáriában az első hónapjai a beilleszkedéssel teltek, de volt is erre lehetősége, mert csapata utcahosszal vezette a bajnoki pontvadászatot, s az Európa-ligában való csúfos szereplés miatt tavasszal már nem volt érdekelt a nemzetközi porondon. A brazil légiós április közepén debütált a Ludogorec második csapatában, ahol az első két meccsén három gólt lőtt, majd bemutatkozhatott az élvonalban is, a már tulajdonképpen tét nélküli időszakban.

„Apránként fogok alkalmazkodni. Tudom, hogy nagy a konkurencia a posztomon, de ez így van rendjén. Sok munkával, de előbb-utóbb kezdő leszek. Úgy gondolom, a legjobb tulajdonságaim a fizikai erő, a kiváló technika és a gyorsaság. Remélem, sok címet fogok nyerni”

– mondta bemutatkozó interjújában.

A 2022–2023-as kiírásban aztán Ante Simundza irányítása alatt meg is valósította terveit, köszönhetően a jó játékának. A hórihorgas center lőtt gólt a BL- és az El-selejtezők során is, majd tavasszal a Konferencia-liga egyenes kieséses szakaszában is. Minden sorozatot figyelembe véve 53 mérkőzésen 20 gól és 11 assziszt volt a mérlege, amire méltán lehetett büszke. Azonban ahogy az lenni szokott az olyan játékospolitikát folytató csapatoknál, mint a razgradi is, amikor a nyáron jelentkezet érte egy gazdagabb klub egy közel nyolcmillió eurós ajánlattal (a befektetés, vagyis az átigazolási díj és a fizetés négyszerese), akkor nem volt kérdés, hogy egy év után máris elengedik a brazil csatárt. Igor Thiago új klubja az FC Bruges lett, ahol a nyáron kinevezett Ronny Deila nem volt elégedett a keretben lévő csatárokkal. A lehetőségek közt nem akadt egy olyan magas, fizikálisan nagyon erős játékos, aki köré tudná építeni csapata támadójátékát, így a kedvéért érkezett a brazil játékos.

Amit eddig el lehet mondani róla a bruges-i teljesítménye alapján, hogy jó a lövéskiválasztása, magas minőségű kísérletei vannak. Ebből adódóan nem is termeli olyan mértékben a lövésmennyiséget, mint az ebben legjobbak, de a csapatában ez nem is probléma, hogy jobban eloszlanak a számok. Egész jó az összjátékban a méretéhez képest, mert nem csak fel lehet rá lőni a labdákat és lekészíti azokat, hanem a kombinatív, rövid passzos futballban is aktív résztvevő tud lenni. Még mindig csak 23 éves lesz a nyáron, vagyis még könnyedén léphet ennél magasabbra is a következő évek szezonok során, ha képes ezt a szintet tartani.

„Jól alkalmazkodtam Európához és az itteni futballhoz. Szeretném folytatni a sportot, amit szeretek, győzni és mindenekelőtt a családomért küzdeni. Amikor játszom, mindig nyerni akarok, mert győztesnek tartom magam, az életben és a pályán egyaránt. Továbbra is az álmaimért harcolok”

– mesélte a brazil csatár.

Noha azt nem tudni, hogy mit hoz számára a közeljövő, abban már biztosak lehetünk, hogy Thiago pontosan tudja, mit akar majd a karrierje utolsó szakaszában. Vissza szeretne térni majd szülőhazájába, hogy ott is letehesse a névjegyét. Ez egyelőre nem adatott meg neki, hiszen csak a másodosztályban szerepelt, így aztán úgy tartja, hogy még nem lehet elégedett azzal, amit ott elért. Ezen felül pedig a karitatív felfogása is a dél-amerikai országhoz köti, ugyanis az első egyesületét, a Gremio Ocidentalt a mai napig támogatja anyagilag. Együttműködik a klubbal, hogy sportfelszereléseket tudjanak vásárolni olyan fiataloknak, akik arról álmodnak, hogy a futballon keresztül megváltoztassák családjuk életét. Ilyen az, mikor valaki nem felejti el, hogy honnan jött és nem csak emlékszik rá, hanem próbál tenni azért, hogy mások is élhessenek azzal a lehetőséggel, ami neki megadatott.

Kiemelt fotó: Rene Nijhuis / Orange Pictures / Alamy Live News