Igor Tudorral a kispadon térne magához a Lazio

Szinte a szezon eleje óta lehetett sejteni, hogy Maurizio Sarri nem húzza ki az idény végéig az SS Lazio kispadján, hiszen a legutóbbi Serie A-idény ezüstérmese pocsékul kezdte a bajnokságot (első öt mérkőzésén csak négy pontot szerzett), ráadásul a folytatás is csak egy kicsivel alakult jobban, így nagyjából decemberre eldőlt, hogy a következő Bajnokok Ligája-kiíráshoz csak akkor lesz közük a kékeknek, ha a 2023–2024-es szezonban megnyerik a legrangosabb európai kupát.

Erre viszont egészen márciusig meg is volt az esély – még ha csak halvány(kék) is, hiszen a rómaiak a csoportjukból továbbjutottak, a nyolcaddöntő első mérkőzésén pedig hazai pályán 1–0-ra legyőzték a legszebb napjaira csak nyomokban emlékeztető Bayern Münchent.

Négy meccs, négy vereség – arrivederci, Mister Sarri!

A párharc két mérkőzése közt eltelt három hét alatt azonban a bajorok magukhoz tértek és egy sima 3–0-s sikerrel érvényesítették a papírformát, így a Lazio számára maradtak a hazai sorozatok.

Sarri viszont nem maradt, hiszen a müncheni találkozó előtt a Fiorentinától és az AC Milantól, a BL-visszavágó után pedig az Udinesétől is kikapott a csapat, a 2017 májusa óta nem látott négyes vereségsorozat pedig az edző állásába került.

Martusciello hiába nyert, mennie kellett

Sokan arra számítottak, hogy Claudio Lotito elnök házon belül oldja meg a nikotinfüggő tréner pótlását, és az addigi másodedző, Giovanni Martusciello március 16-án be is mutatkozott a csapat kispadján – ráadásul győzelemmel, hiszen a beugró edzővel a kispadon a Lazio 3–2-re nyerni tudott a Frosinone otthonában. Mivel azonban a szűk diadalt a válogatott szünet követte, a legtöbben arra tippeltek, hogy a tíznapos leállás alatt találnak egy új edzőt a rómaiak.

Találtak is, méghozzá igen hamar: négy nappal az utolsó bajnoki után már Igor Tudor tartotta az edzést Formellóban. A horvát szakember bemutatkozó sajtótájékoztatóján Lotito így fogalmazott:

„Ő a tökéletes választás, taktikai és motivációs szempontból egyaránt. Nem vészmegoldásként érkezik, hanem egy új projekt főszereplőjeként”.

Az elnök szavaiból akár azt is leszűrhetnénk, hogy hosszú távra tervez Tudorral, de a délszláv tréner habitusát és eddigi edzői pályafutását ismerve arra azért nem érdemes mérget venni, hogy három év múlva is ő ül majd a Lazio kispadján.

Játékoskarrier a Split–Torino tengely mentén

Tudor játékosként nem számított vándormadárnak, edzőként viszont már jóval gyakrabban kell csomagolnia, és többnyire nem önszántából.

Az 1978-as születésű, 193 centiméteresre nőtt belső védő – a kölcsönadásokat nem számítva – mindössze két klubban futballozott. Karrierjét a Hajduk Splitnél kezdte és ott is fejezte be, pályafutása legjobb éveit pedig a Juventusnál töltötte. 1998 és 2005 között erősítette a torinóiakat, de sosem számított alapembernek – mentségére szóljon, hogy akkoriban olyan klasszisok szerepeltek a posztján, mint Ciro Ferrara vagy Paolo Montero. Tudor egyetlen idényében sem játszott 25-nél több bajnokin, és a Bajnokok Ligájában is csupán 34 találkozó jutott neki – hat szezon alatt.

Így is kétszeres olasz bajnok, a BL-ben pedig még döntőben is szerepelhetett – a 2003-as manchesteri fináléban bő 40 percet töltött a pályán az AC Milan ellen, az elveszített tizenegyespárbajt már a kispadról volt kénytelen végigszenvedni.

A horvát válogatottban is majd egy évtizedet kellett várnia arra, hogy állandó kezdőjátékos legyen: bár már 1997-ben debütált, és a következő évben a vb-bronzérmes csapatnak is tagja volt, de a franciaországi tornán összesen 13 percet tölthetett a pályán. A 2002-es világbajnokságon nem volt kerettag, a 2004-es Eb-n két, a két évvel későbbi vb-n három meccs jutott neki. Válogatottbeli karrierjét végül 55 mérkőzéssel és három góllal zárta.

Splitből indulva bejárta Dél-Európát

Pályafutását 2008-ban a Hajduknál fejezte be, és a spliti klubban kezdte edzői karrierjét is. A felnőttcsapat másodedzőjeként, illetve az utánpótlásban dolgozott, 2012-ben pedig a horvát válogatottnál segítette korábbi válogatottbeli társa, Igor Stimac munkáját.

Első vezetőedzői megbízatását hol máshol kaphatta volna, mint a Hajduknál, ahol megnyerte ugyan a Horvát Kupát, a bajnokságban azonban mindkét szezonjában csak harmadik lett a csapat, így 2015 februárjában megköszönték a munkáját.

Tudor ezt követően dél-európai kalandozásba kezdett, váltakozó sikerrel: sem a PAOK-nál, sem a Karabükspornál nem húzta ki az első szezonja végéig sem, de amíg Szalonikiben kirúgták, a török kiscsapatnál olyan jó munkát végzett, hogy idény közben csábította el a Galatasaray. Másfél éves szerződést kötött az isztambuli sztárcsapattal, de nem töltötte ki: miután 34 tétmérkőzése közül csak 19-et tudott megnyerni a piros-sárga mezesekkel, a klub nem türelméről híres vezetősége már decemberben elbúcsúzott Tudortól.

Irány Itália!

A horvát tréner 2018 áprilisában igazolt edzőként először Olaszországba – úgy tűnik, kedveli a hirtelen haragú klubelnököket, hiszen a görög és török egyesületek után a Pozzo-család tulajdonában lévő, az edzőkent igen nagy gyakorisággal cserélgető Udinese ajánlatára bólintott rá.

Ez eleinte mindkét fél számára jó döntésnek tűnt, hiszen Tudor bent tartotta az élvonalban a fekete-fehéreket, a szezon végén mégis sikerült összekülönböznie a vezetőkkel, hogy az új idényt már nem vele kezdte a csapat. Viszont vele fejezte be, hiszen tavasszal megint égett a ház Udinében, Pozzo úr pedig ismét a horvátban látta a megmentőt.

És igaza lett, a hórihorgas szakember egészen a 12. helyig vitte fel a gárdát, így jutalmul maradhatott még egy évet – legalábbis azt hitte, mert a rossz idénykezdés után már november elején ajtót mutattak neki a friuliak.

Megint a Hajduk, majd megint a Juve

Tudor 2019 karácsonyára szép ajándékot kapott: a Hajduk Split vezetőedzői állását. De az immár sokadik nagy visszatérés sem sült el jól: mivel a csapat csak ötödik lett a bajnokságban, egyik félben sem merült fel, hogy érdemes lenne folytatni a közös munkát.

Akárcsak annak idején játékosként, Tudor számára ismét a Juventus következett a Hajduk után, 2020 nyarán ugyanis Andrea Pirlo segítőjeként helyet kapott a stábban. A Sarri helyére érkezett Pirlo (és Tudor) nem tudta folytatni a torinóiak sikersorozatát, és miután a csapat még a dobogóról is lecsúszott a bajnokságban – bár legalább a Bajnokok Ligája-indulást kivívta az utolsó fordulóban – a klub korábbi játékosainak nem volt maradásuk.

Sikerek, majd furcsa búcsú Veronában és Marseille-ben

Tudor végül Veronában kötött ki, és a Hellasnál végre meg is mutatta, mit tud: a kiscsapatot egészen a kilencedik helyig vezette a tabellán, és több emlékezetes győzelmet is aratott: az AS Roma, a Lazio és a Tudor életébe rendre vissza-visszatérő Juventus is vereséggel kullogott haza a Marc Antonio Bentegodi stadionból. Akár egy szép korszak kezdetét is jelenthette volna ez a szereplés, de Tudorral nem először fordult meg, hogy összekülönbözött a klubvezetéssel, és távozott.

Hogy hősünk nem a nyugdíjas állások híve, azt jól jelzi, hogy 2022 nyarán az Olympique Marseille ritkán szobahőmérsékletű kispadjára ült le. Dél-Franciaországban a veronai módit követte: bár jól szerepelt a csapattal – a bajnoki bronzéremmel visszavezette az OM-et a Bajnokok Ligájába – az idény végén „személyes és szakmai okokra” hivatkozva otthagyta a klubot.

Nehéz első hét vár Tudorra Rómában

2023 nyara óta nem dolgozott Tudor, aki a szezon utolsó két hónapjára viszont munkába áll, és aligha lesz könnyű dolga. Egyrészt pocsék formában és nem sokkal jobb mentális állapotban találta a Laziót, amely kilenc fordulóval a Serie A zárása előtt a kilencedik helyen áll, 11 ponttal lemaradva a biztos Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik pozícióban található Bologna, és ami a szurkolóknak talán még jobban fáj, nyolccal az örök rivális AS Roma mögött.

Ha Tudor fel is tudja rázni Ciro Immobilét és társait, minden tudására és hangerejére szüksége lesz, ha eredményesen szeretné kezdeni római karrierjét: ugyanis a Juventus elleni bajnokin debütálhat a Lazio kispadján, majd három nappal később Olasz Kupa-elődöntő vár a kékekre – a változatosság kedvéért a torinóiak ellen, Tudor első éles hetét pedig az AS Roma ellen városi derbi zárja majd. Mondani sem kell, hogy ez a találkozó mekkora jelentőséggel bír a Lazio-szurkolók számára: egy jó eredménnyel a horvát hamar belophatja magát az ultrák szívébe, egy vereség viszont akár egy újabb rövid Tudor-korszakot is előrevetíthet.

Kiemelt kép: SS Lazio