Így futballoztak a Shackleton-expedíció tagjai az Antarktiszon 1915-ben – videó

Így futballoztak a Shackleton-expedíció tagjai az Antarktiszon 1915-ben – videó

2023. ápr. 16.

„Shackleton törekedett a közvetlenségre és tett is az érdekében, ragaszkodott hozzá, hogy ugyanúgy bánjanak vele, mint a többiekkel, ugyanazt kapja enni és a ruhája se legyen különb. Nem győzte kimutatni, milyen szívesen vállal alantasabb feladatokat is...”

(Alfred Lansing Sir Ernest Shackletonról A déli-sark foglyai című könyvében)



„Bár fizikai értelemben gyakorlatilag semmitől sem félt, szinte betegesen rettegett attól, hogy egyszer csak nem lesz többé ura a helyzetnek. Ez részben önmarcangoló felelősségérzetéből fakadt. Úgy érezte, ő sodorta ebbe a kétségbeejtő helyzetbe az embereit, ezért az ő felelőssége, hogy kivezesse őket belőle. Kínosan odafigyelt tehát az esetleges bajkeverőkre, akik megbonthatják a csapat egységét. Shackleton tudta, ha széthúzás támad, pontosan az a mákszemnyi többletenergia fog hiányozni, ami válsághelyzetben élet és halál között dönthet. Így bármire hajlandó volt, csak hogy fenntartsa a társaság egységét és irányíthatóságát.”


Alfred Lansing letehetetlen könyvében, A déli-sark foglyaiban így ír Sir Ernest Shackletonról, aki az 1914-16-os Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció során – minden hibájával együtt – minden idők vezetője lett.




A napjainkban is egyre híresebbé váló, újabb filmet kiérdemlő expedíció során az Endurance nevű hajó befagyott a Weddell-tengerbe, majd közel egy éves várakozás után összeroppantotta a jég. Ám a teljes, huszonnyolc fős legénység a legendás parancsnokkal az élen mégis megmenekült. A két évig tartó téli odüsszeia után valamennyien visszatérhettek Nagy-Britanniába, Alfred Lansing pedig a velük folytatott beszélgetések, naplóbejegyzések alapján hitelesen írhatta meg a portrékkal gazdagított történetet.




Mint a kötetből és a korabeli fotókból kiderül, a hosszú hónapok alatt, amíg az olvadásra és az Endurance szabadulására vártak, olyan szellemi sportokkal is karban tartották a lelki egészségüket, mint a sakk és a bridzs, ám Shackleton naplói és a kamerák felvételei alapján a fizikai sportoknak is nagyon sokat köszönhettek.


A britek már Robert Falcon Scott kapitány Discovery-expedíciója során (1901–1904) meghonosították a jégkorongozást az Antarktiszon. A hagyományt közel egy évtizeddel később ápolták tovább. Sara Wheeler beszámol egy 1911-es hokimeccsről a Scottal együtt utazó Apsley Cherry-Garrard angol zoológusról, a South Polar Times harmadik szerkesztőjéről írt életrajzi könyvében; Scott kapitány végzetes Terra Nova-expedíciója (1910-13) után pedig a fagypont alatti hőmérsékleten kekszes dobozok és pingvintojások mellett hokiütők maradtak meg épségben Scott kunyhójában.


Nagy elődje mellett korábban tisztként szolgált Shackleton a déli sarkvidéken, így tisztában volt a sportok, illetve kifejezetten a csapatsportok jelentőségével. Miután 1915-ben az Endurance a jég fogságába esett, a várakozás első időszakában kutyaszánversenyek szolgálták a legénység testi-lelki fittségét, a depresszió és az önpusztító tevékenységek elkerülését. De előtérbe került egy újabb csapatsport.


„Az Endurance megszűnt hajó lenni, átalakult téli állomássá – írta 1915. február 24-én naplójába a parancsnok. – Kihordtuk a készleteinket a raktárakból, pontosan számot vetettünk vele, mink van, mennyink van, hogy szembeszálljunk a déli sarki téllel. A kutyák elhagyták a hajót, óljaikat a jégtáblán állítottuk föl. Pórázaikat egy végigfutó sodronykötélhez erősítettük. Láthatólag örvendtek, hogy megszabadultak a hajótól. Megkezdtük a kutyafogatok gyakorlatoztatását. Fő mulatságunk a hoki és a futball lett a jégtáblán.”


A befagyott tengeren, hatalmas hómezőn focizás élményébe filmkockák avatnak be minket (6:10-től).




Az Endurance elveszítése után az expedíció tagjai a sodródó jégtáblákon éltek újabb és újabb táborhelyeket keresve, majd 500 nap után az Elefánt-szigeten léptek először szárazföldre, ahová a mentőcsónakokkal jutottak el. Shackleton egy kisebb csapattal az 1500 kilométerre lévő Déli-Georgia-szigetre hajózott a mindössze hét méter hosszú, James Caird nevű lélekvesztővel – a környék norvég bálnavadászai utólag is meghajoltak e hihetetlen, két héten át tartó hőstett előtt. Ezek után a parancsnok egy évtizedekig megismételhetetlen hegymászó bravúrral – két-háromezer méter magas csúcsok, gleccserek között – két társával átvágott a sziget túloldalára, ahol a stromnessi bálnafeldolgozó üzem munkatársainál leltek segítségre.


További négy hónapnak kellett eltelnie, hogy rengeteg meghiúsult kísérlet után, a chilei kormánytól kölcsönkapott vontatóhajóval kimentsék az Elefánt-szigeten maradt huszonkét embert.


Sir Ernest Shackleton páratlan vezetői személyiségét azóta is tanulmányozza az emberiség, egyetemi kurzusok tananyaga, példaként áll mindenki előtt, bármilyen csapatot, bárkit bíztak rá.


Mint Alfred Lansing írja:


„Shackleton törekedett a közvetlenségre és tett is az érdekében, ragaszkodott hozzá, hogy ugyanúgy bánjanak vele, mint a többiekkel, ugyanazt kapja enni és a ruhája se legyen különb. Nem győzte kimutatni, milyen szívesen vállal alantasabb feladatokat is, így amikor rákerült a sor, zokszó nélkül cipelte az egész sátornak a levessel teli edényt a konyhától. Ha néha észrevette, hogy a szakács többet mért ki neki, dührohamot kapott.”


A korábbi expedíciók hibájából megtanulta, hogy nem azok a nyertesek, akik minden igényt kielégítő felszerelést visznek magukkal, a gyorsabb előrehaladás sokkal fontosabb. Az Endurance-tól a tengerig tartó gyaloglás során még az Alexandra anyakirálynétől kapott Bibliát is letette a hóba. De kitépte belőle a királyné ajánlását, Jób könyvének egy részletét és a 23. zsoltárt.


Kiemelt fotó: Flickr.com

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.