Így oktatta Guardiola Zidane-t

Az odavágón aratott 2-1-es győzelem után az öt hónappal később rendezett visszavágón hazai pályán is ugyanilyen arányban győzte le a Manchester City a Real Madridot a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében. A második mérkőzés valamivel simább győzelmet is hozott az Égszínkékeknek, de milyen tervvel meccselte le Guardiola a Real Madrid klubikonját?

Esélyes a City a BL-győzelemre? Fogadj rá most!

Mivel már jó régen játszották az odavágót, kezdjünk egy kis visszatekintéssel: az odavágón Pep Guardiola természetesen jókora meglepetést okozott, a szokásos 4-3-3 helyett sokkal inkább 4-4-2-ben küldte pályára csapatát, De Bruyne és Bernardo Silva személyében gyakorlatilag két hamis kilencessel játszva. Gabriel Jesus eközben balszélsőként került a csapatba, és a gyakorlatban sokszor gyakorlatilag ötödik védőként kellett levédekeznie Carvajal felfutásait. Labda nélkül is meglehetősen kockázatkerülően, mondhatni, stílusidegenül futballozott Guardiola együttese, gyakran Ederson hosszú kirúgásaira építve. Eközben a Viníciussal és Benzemával, valamint a gyakorlatban negyedik középpályást játszó Iscóval a Real viszonylag könnyen tudta kihozni a labdákat, igaz, felállt fal ellen már sokszor a Benzemára való beívelgetésekre tudtak csak apellálni. A gólnélküli első félidő után a 60. percben Isco megszerezte a vezetést a “királyiaknak”. Közvetlenül ezután Guardiola Sterlinget cserélte be Bernardo Silva helyére, ezzel visszaállítva csapatát a szokásos 4-3-3-as rendszerre. A City ekkortól kezdett jobban játszani, Gabriel Jesus öt percen belül egyenlített, majd nem sokkal később büntetőből Kevin De Bruyne a vezetést is megszerezte, amire Zinédine Zidane már nemigen tudott reagálni. Ráadásul a 86. percben egy utolsó emberként elkövetett szabálytalanságért kiállították a védelem vezérének számító Sergio Ramost, ami már ekkor előre vetítette: a Realnak azért lesznek gondjai a visszavágón. Az első felvonás tehát az angolok győzelmével végződött. Guardiola szokásához híven kissé túlgondolta a meccstaktikát, ám ezúttal végül nem fázott rá, és az Achilles-ínának számító idegenbeli első mérkőzésen csapatának nemhogy győzelemmel, de két idegenben lőtt góllal sikerült túlesnie.

A visszavágó előtt természetesen már a kezdőcsapatokkal kapcsolatban is sok kérdés foglalkoztatta a közvéleményt. Ismét túlgondolja-e a meccstervét Guardiola, és képes lesz-e megőrizni az idegenben megszerzett – viszonylag tetemes – előnyt? Hogyan sakkozik az embereivel Zidane, túltölti-e a pálya közepét, esetleg Hazard vagy Rodrygo jut szerephez szélsőként? Képes lesz-e kompenzálni a védelemben az eltiltott Ramos hiányát?

A kezdőcsapatok.

Egy ideje már kimondhatjuk: Guardiola csapatainál a fontos meccseken az a meglepetés, ha nincs meglepetés az összeállítást vagy a meccstervet illetően. Bár a City alapfelállása a szokványosnak mondható 4-3-3 lett, a személyi összetétel azért jócskán tartogatott meglepetéseket. Ederson előtt a védelem közepén Fernandinho és az odavágón sérülés miatt lecserélt Laporte került, a hátsó alakzat két szélén jobboldalt szokás szerint Kyle Walker, baloldalt viszont a támadóbb szellemű Cancelo kapott helyet. A középpályán összeállt az utóbbi időben megszokott Rodri–De Bruyne–Gündogan trió, az igazi csavar viszont a csatársorban volt: bekerült a kezdőcsapatba a fiatal Phil Foden, mégpedig hamis kilencesként! Gabriel Jesus az odavágóhoz hasonlóan ismét a bal oldalon kezdett, Sterling így viszont a megszokottól eltérően nem a bal szélen tükörszélsőként, hanem a jobb szélen vonalszélsőként szerepelt, így jobblábasként erősebb lába az alapvonalhoz került közelebb.

A Real Madridban Zidane végül lemondott a négy középső középpályás szerepeltetéséről. Courtois előtt a talán legnagyobb hiányzó Ramost Eder Militao helyettesítette Varane mellett a védelemben, a két támadó szellemű szélsőhátvéd pedig megint Carvajal és Ferland Mendy lett. A középpályán az első mérkőzésen csak a kispadon kezdő Kroos ezúttal bekerült a csapatba Casemiro és Modric mellé. Némi meglepetésre azonban sem Isco, sem Valverde nem jelöltetett Zidane kezdő tizenegyébe, ehelyett balszélsőként Eden Hazard, jobbszélsőként pedig Rodrygo vonult csatába Benzema két oldalán.

Letámad a City

Talán a mérkőzés legfontosabb taktikai kulcspontja a City letámadása volt.

Pep Guardiola csapata a kezdőrúgástól kezdve rendkívül hatékonyan lehetetlenítette el a Real labdakihozatalait, kilenc percnyi játék után pedig Sterling meg is szerezte a vezetést az Égszínkékeknek az egyik sikeres letámadás jutalmaként.

Guardiola minden mérkőzésen igyekszik letámadási sémáját az ellenfélhez igazítani, leggyakrabban 4-4-2-őt vagy 4-1-3-2-t láthattunk tőle különböző variációkban. A Real elleni letámadást többen is 4-3-1-2-nek írták le, de talán frappánsabb lenne úgy fogalmazni: labda ellen is hamis kilencessel játszott Guardiola csapata! Labdakihozatalkor a City Courtois-t legtöbbször szabadon hagyta, ezzel felkínálva a belga hálóőrnek az első passz lehetőségét. A letámadást a szélső, Sterling vagy Gabriel Jesus indította meg, ha a velük szemben játszó középhátvédek megkapták a labdát. Ekkor kívülről támadták meg őket, a szélsőhátvédeket lezárva, a támadást a pálya közepe felé kényszerítve. Ahogy szó volt róla, itt is Foden szerepe volt talán a legérdekesebb: a fiatal angol játékos nem kapcsolódott be aktívan labdás játékos üldözésébe, helyette kizárólag arra koncentrált, hogy Casemirót a fedezőárnyékában tartsa. A két középső középpályás, De Bruyne és Gündogan pedig alkalomadtán a területükre tévedő madridi középpályásokat vették fel. A City presszingje nagyon intenzíven működött, a 9. percben Varane-t rögtön sikerült is labdával hibára késztetniük, a labdaszerzést követően pedig Jesusnak csak annyi dolga maradt, hogy Sterlinggel gólt rugasson az üres kapuba.

A nyomás nélkül lévő Courtois Varane-hoz passzol, akit Gabriel Jesus kívülről támad meg, Carvajalt a fedezőárnyékában tartva. Foden lezárja Casemirót, akit ráadásul még De Bruyne is szemmel tart. Varane így kénytelen visszaforgatni a játékot.

Ugyanez a másik oldalon: Militaót Sterling kívülről támadja meg, Mendyt a fedezőárnyékában tartva. Militao Courtois-hoz passzol. Sterling ezúttal megtámadja a kapust, Foden ismét passzívan takarja Casemirót.

Courtois ismét Varane-hoz forgatja a játékot, Foden továbbra is hamis kilencesként zárja le Casemirót. Gabriel Jesus befelé szorítja Varane-t, aki nyomás alatt el is veszíti a labdát, Gabriel Jesus pedig Sterlinggel rugat üreskapus gólt.

A City letámadása a gól után is jól működött, gyakran a visszapasszokra is jól mozgott ki Guardiola együttese, így az Égszínkékek sikeresen kényszerítették vissza a Zidane-csapat támadásépítési próbálkozásait a saját térfélre. A bal oldali nyolcast játszó Kroos gyakran próbált visszalépni a bal félterületbe Militao mellé, illetve gyakran a két középhátvéd közé is, ám ezzel eléggé elszigetelődött a többiektől: Casemirót Foden kifogástalanul semlegesítette, az időnként befelé lépő szélsőhátvédeket Sterling és Jesus az említett módon lezárták, Modric pedig kifejezetten magas pozíciót vett fel és sokszor túlságosan a szélre mozgott. A szélsőként játszó Hazard és Rodrygo szinte semennyit sem léptek visszább, a Real tehát megérezte a negyedik középpályás hiányát.

A Polgárok természetesen időnként visszább vettek a presszingből, ilyenkor a Real valamivel többet tudta birtokolni a labdát akár az ellenfél térfelén is, a “polgárok” pedig 4-1-4-1-es középső blokkba rendeződve várták őket, leginkább csak a visszapasszokra kimozdulva. Ekkor Kroos mellett már Modric is egyre többször lépett vissza a hazaiak középpályássorát kicsalogatni. Bár ez nem mindig ment zökkenőmentesen, és a falból hirtelenjében kilépő City-játékosok nyomására a Real néhányszor ívelésre kényserült, azért volt némi sikerük a “királyiaknak” felállt fal ellen. A középhátvédek valamint a mélyen játszó Kroos–Modric tandem segítségével a Real többször is képes volt az első sorban egyedül védekező Foden valamint a mögöttük lévő négyes mögé juttatni a labdát. Ekkor Carvajal és Ferland Mendy egyaránt felhúzódott a vonalak mellett szélességet adni a csapatnak, Hazard és Rodrygo pedig befelé mozgott a vonalak közé, ahol labdát kapva a kapu felé fordulhattak.

Militao és a visszalépő Modric kicsalogatják Fodent, így Modric szabadon fordulhat a kapu felé. Egy passzal átjátssza a City középpályáját, a szélről bemozgó Hazard kapja a labdát a vonalak között.

A gól mégsem egy középső, hanem egy szélen vezetett akcióból jött létre. A szélső forgásokra itt is viszonylag tudatosan játszott rá a Real, s bár a bal oldalon egy az egyben Hazard nem sok sót evett meg, a jobb oldalon Modric visszalépésével, Carvajal felfutásával és Rodrygo bemozgásával az egyenlítő gólt is sikerült összehozni.

Az egyenlítő gól története: kissé szétszórt a City középpályás védekezése, Carvajal Modricon keresztül Rodrygóhoz forgat, a felfutó Carvajal mögékerülést hajt végre.

A folytatás: a szélrre kimozgó Benzema Rodrygóhoz passzol. A brazil szélső becsapja Cancelót, beadásából Benzema egyenlít.

Természetesen a Real sem hanyagolta a magas letámadást, ezt pedig a tőlük megszokott, sok emberfogásra épülő szisztémával tették a “királyiak”. A letámadás első sorába legtöbbször Kroos csatakozott Benzema mellé, a mélységből irányító Rodrit Casemiro semlegesítette, a Kroos–Modric páros helyezkedését pedig Gündogan és De Bruyne pozíciója határozta meg, a Real igyekezett minden City-játékost egy az egy elleni őrizetben tartani. A két szélső, Rodrygo és Hazard gyakran kicsit mélyebben, a pálya közepére koncentrálva védekezett. Az Edersontól labdát kapó belső védőket egyébként nem mindig támadta meg Benzema és Kroos, ha igen, akkor pedig Benzema leginkább Fernandinhót próbálta oldalra szorítani, ilyenkor Hazard centrális pozíciója miatt Walkerre Ferland Mendynek kellett fellépni. A korai vezető gól után egyébként a City viszonylag kevés kockázatot vállalt nyomás alatt, inkább Ederson kitűnő indítási képességére próbáltak alapozni. A felíveléseket azonban a Real viszonylag hatékonyan semlegesítette, hiszen a fejjátékban erős védők legtöbbször nem négyes vonalban, hanem egy az egyben, emberezve várták a fejpárbajokat. Ez nyilván rejtett némi kockázatot, ám a Militao–Varane páros védekezésben jól megoldotta a feladatot, s általában össze tudták szedni ezeket az indításokat.

A Real letámadása: Benzema oldalra szorítja Fernandinhót, Kroos és Modric egy az egyben keres közvetlen ellenfelet. Hazard is a pálya közepén védekezik, így Ferland Mendy Walkerre lép fel.

A folytatás: a felívelés után a két belső védő egy az egyben fogja ellenfelét, Militao sikeresen párharcot nyer Sterlinggel szemben.

Időnként azért sikerült a Citynek hosszabb periódusokra is megtartani a labdát. A labdakihozatali sémára Guardiola természetesen megint valami specifikusat próbált kitalálni, bár ezt a sémát már időnként korábban is láthattuk a manchesteriektől. A madridiak 4-1-4-1-es középső blokkjának két elülső egységét Walker és Cancelo az oldalvonal menti helyezkedésükkel próbálták széthúzni, miközben a bal oldali nyolcas Gündogan rendszeresen visszább lépett Rodri mellé, kihúzni a Real középpályásait. Eközben a másik középső középpályás, a kitűnő szezont futó Kevin De Bruyne feljebb, a Real védő-és középpályássora között játszott, a hamis kilencesként visszalépő Fodennel egyetemben passzopciót nyújtva. A két szélső közül Jesus általában inkább a vonal mellett, míg Sterling kissé beljebb mozogva játszott, ezáltal a City a pálya közepén amolyan paralelogramma-alakzatot hozott létre.

A City labdakihozatala: Walker és Cancelo széthúzza a pályát, Gündogan Rodri mellé lép vissza, De Bruyne és Foden pedig a vonalak között várják a labdát, a két szélsővel mintegy paralelogrammát formázva.

City-labdakihozatal a második félidőben: Foden és Sterling tükörszélsőként, De Bruyne Walkerrel és Fodennel kreál hármas csoportot.

A második félidő elején Guardiola változtatott csapata szerkezetén: Sterling visszakerült megszokott helyére, a bal oldalra, a jobb szélen a ballábas Foden immár tükörszélsőt játszott, Jesus pedig szintén megszokott helyére, a középcsatár pozíciójába vándorolt. A gól végül nem ebből, hanem Varane hibájából lett meg, ám érdekes módon Zidane nem próbált meg belenyúlni a City letámadásától még mindig zavarban lévő csapatába, csupán a nyolcvanadik perc után, pánikszerűen próbálta becserélni szinte az összes használható emberét a kispadról. Ez már nem hozott eredményt, így a City kettős győzelemmel, 4-2-es összesítéssel jutott tovább a negyeddöntőbe, ahol egy mérkőzésen a Juventust kiütő Lyonnal találkoznak majd az Égszínkékek.

Guardiola ezúttal nem túlgondolta a meccset, hanem kimunkált és jól működő tervvel vette ki Zidane csapatának méregfogát. Zizou kezdőcsapata nem muzsikált jól, a középpályán felülmúlták az Isco és Valverde nélkül kezdő madridiakat, ráadásul Zidane nem tudott, vagy nem akart idejekorán belenyúlni a mérkőzésbe. Már csak jövőre tudjuk meg, mennyit tanult ebből a mérkőzésből. Guardiola komoly fegyvertényt mutathat fel a Real kiütésével, s az idei formátumot tekintve a City akár a sorozat egyik komoly esélyese is lehet majd.