Íme, a baseball egyetlen női Hall of Fame tagja

Az 1897-ben született Effa Manley édesanyja fehér varrónő volt, míg apja egyszerű, színes bőrű munkásember. Bár sokan már akkor is megkérdőjelezték a fekete örökségét, révén anyja a munkahelyén több kollégájával is összemelegedett, a biológiai apja kilétét a mai napig nem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani. Ez azonban nem gátolta őt abban, hogy mindkét rasszhoz szorosan kötődjön, magáénak érezze mindkét fél problémáit, különösen azért, mert testvéreivel együtt ő maga is túlnyomórészt a fekete közösség berkein belül nőtt fel, ahol saját bőrén tapasztalhatta meg a megkülönböztetés jegyeit – mindkét oldalról.

Hamar elkötelezte magát a baseball iránt, és a krónikák szerint sokszor lehetett őt felfedezni a Yankees stadionjában, ahol különösen a kor legnagyobb sztárjának, Babe Ruth-nak a játékáért rajongott különösen.

A férjével 1932-ben ismerkedett meg egy World Series-meccsen, majd pár évvel később a rendkívül jómódú Abe Manley az afroamerikai játékosok számára szervezett Negro Ligában szereplő Brooklyn Eagles tulajdonosa lett, a felesége pedig a csapat társtulajdonosa.

Effa ebben az időben lett az egyenlőségi törekvések egyik élharcosa, 1935-ban például aktívan támogatta a „Ne vásárolj onnan, ahol nem tudsz dolgozni” kampányt, aminek a célja az volt, hogy nyomást gyakoroljanak azokra az üzletekre, akik nem voltak hajlandóak feketéket alkalmazni.

Effa Manley és az ő Hall of Fame-plakettje /kép: blackandfilmtv.com

A házaspár még ebben az évben vásárolta meg a Newark Dodgerst, és a két csapatot összeolvasztva végül kivonultak Brooklynból, Newarkba tették át székhelyüket, és Newark Eagles néven szerepeltek tovább. Abe és Effa a saját területén mutatott szakértelmének köszönhetően a Newark Eagles hamar elkezdte bezsebelni a sikereket. Ameddig férje, Abe a pénz megszerzéséért felelt, addig felesége a hátán vitte a csapatot. Intézte a szerződéseket és az utazásokat, és a korabeli hírek szerint remekül reklámozta csapatát, ami minden sikeres projekt egyik fontos alappillére. Ezen felül a játékosokat amolyan fogadott anyaként segítette, például többen is neki köszönhették a baseballon túli civil állásukat, de a csapat részére saját buszt is vásárolt – az akkor hatalmas összegnek számító 15 000 dollárért –, és mindig saját maga gondoskodott arról, hogy a csapat tagjai a lehető legjobb szállást kapják egy-egy idegenbeli mérkőzés alkalmával. Ő felelt a csapat felszereléséért is, ami azért is külön kiemelendő, mert az elsők között sikerült elintéznie, hogy Newarkba ugyanaz a cég szállítsa a mezeket, mint akik az Major League Baseballt is ellátták.

Annak ellenére, hogy kétségkívül a csapat tagja volt, megmaradtak a tulajdonosi vonásai is. Amikor nem az átlag szurkolók között ült a lelátón egy-egy meccsnapon, szívesen töltötte az időt a VIP-páholyban is, ahol olyan hírességekkel lehetett együtt, mint a kiváló zongorista, Eubie Blake, Lena Home színésznő vagy épp a bokszbajnok Joe Louis.

A legnagyobb eredménye hősünknek azonban mégis az, hogy sikerült kiharcolnia a Negro Liga nemzeti szintű elismerését. Miután Jackie Robinson első fekete játékosként az MLB-be szerződött, Effa Manley minden követ megmozgatott, hogy a kisebbséghez tartozó csapatok valamilyen kárpótlásban részesüljenek. Bár Robinson után még egy fillért nem látott első körben a Kansas City Monarchs, a Newark Eagles már szép summát tehetett zsebre, miután értékesítette játékosa, Larry Doby játékjogát a Cleveland Indiansnak. Az Indians (azóta Guardians) akkori tulajdonosa, Bill Veeck 10 000 dollárt ajánlott a játékosért, mire Manley válasza egyszerűen csak annyi volt: „Ha Doby fehér lenne, 100,000 dollárt kapnék érte.” Effa nemcsak a saját csapatán belül töltött be vezető szerepet, de a Negro Liga tulajdonosai között is.

Manley azt is javasolta az MLB-nek, hogy vegyék be a Negro Ligát az országos bajnokság tartalékbajnokságai közé, ami nagyszerű lehetőség lehetne a fejlődni vágyó és képes játékosoknak, az MLB azonban elvetette ezt az ötletet azzal az indokkal, hogy egész egyszerűen nem tartották elég jónak a fekete játékosokat. Manley élete végéig kitartott azon álláspontja mellett, hogy a legjobb játékosok abban az időben a feketék közül kerültek volna ki, és egyetlen MLB-csapat sem lett volna képes legyőzni a newarki bajnokcsapatot, akik végül 13 Hall of Fame-tagot adtak a sportágnak.

Bár két külön úton, de tulajdonképpen egy célért küzdött Robinson és Manley is, az egyenlőségért. Előbbi MLB-be való szerződése utat nyitott a legtehetségesebb afroamerikai játékosoknak a legjobbak közé kerüléshez, ezáltal pedig a Negro Liga szép lassan az érdektelenség részévé vált, és ahogy 1948-ban a Newark Eagles, úgy maga a bajnokság is megszűnt létezni.

Effa Manley-t 2006-ban, posztumusz választották be máig egyetlen nőként a baseball Hírességek Csarnokába – a munkásságát látva közel sem érdemtelenül.