Indul a legendás Tour de France – sok minden, amit a bringasportról tudni érdemes

A kerékpározás sokaknak csak egy könnyű módja a kikapcsolódásnak és a testmozgásnak, a profi kerékpározás világa azonban kemény és gyakran rendkívül kegyetlen. A sportolók napról napra jelentős távolságokat tesznek meg a versenyeken, a teljesítményüket pedig olyan nehezítő tényezők teszik még megsüvegelendőbbé, mint például a macskaköves útszakaszok, a hihetetlen emelkedők, a gyakran embertelen időjárás és még sorolhatnánk. A kerékpársport csúcsának már több mint száz esztendeje az évente megrendezett háromhetes Tour de France számít, amely nem csak a biciklisek körében, de az egész sportvilágban legendás márkanév.

A verseny ötletgazdája a francia sportújságíró és korábbi kerékpár-versenyző, Henri Desgrange volt, aki 1903-ban a L’Auto sportújság (a mai napig működő napilap, a L’Équipe jogelődje) népszerűsítése érdekében hozta létre a versenyt. A Tour mai napig ikonikus színe az akkoriban sárga papírra nyomott újságot idézi. A régi idők versenye nagyban különbözött a maitól: gyakran több száz kilométeres etapokat kellett megtenniük a versenyzőknek minden nap, az útviszonyok és a kerékpárok minősége borzalmas volt, biztonsági előírások pedig lényegében nem léteztek – sisakot például csak 2003-tól kötelező viselniük a versenyzőknek.

A háromhetes megméretés 21 etapból áll, amelyek mind külön versenyként funkcionálnak, a végeredményt pedig az összesített időeredmények alapján kapjuk meg. A szakaszoknak több fajtája létezik. Az időfutamokon rövidebb távot kell megtenniük a versenyzőknek, akik nem egyszerre indulnak, hanem pár perces különbségekkel. A győztes az, aki a kijelölt útvonalat a lehető legrövidebb idő alatt teszi meg. A legtöbb napon normál szakaszokat rendeznek, amelyeken általában kevés a szintkülönbség, így a végén sprintbefutó dönt a győztes személyéről. A hegyi szakaszok gyakran a legizgalmasabbak, ahol a taktika is fontos szerepet játszik, a végére pedig az elszakadó és leszakadó versenyzőknek köszönhetően teljesen szétesik a mezőny. A záró szakasz már sosem a versenyzésről szól, hanem a leendő bajnok ünnepléséről. Az összes induló együtt teszi meg a távot viszonylag lassú tempóban, a végén pedig jön a legendás párizsi sprintbefutó, amelynek megnyerése a sprinterek körében igazi ínyencség.

A Tour de France-on több kategóriában versenyeznek a bringások. A legfontosabb természetesen az összetett, az a versenyző viseli a hőn áhított sárga trikót, aki ebben éppen az élen áll, az utolsó futam után első helyen álló versenyző pedig megnyeri a Tourt. A zöld trikó a pontverseny mindenkori éllovasát illeti meg. Pontokat a szakaszok közbeni sprinthajrák, valamint a befutók alkalmával lehet szerezni, így a zöld trikóért minden évben a legjobb sprinterek hajtanak. A hegyimenőknek is van trikójuk, ez a fehér alapon piros pöttyös felső, amely a hegyi hajrák során szerzett pontok alapján kerül egy-egy versenyzőre. A fehér trikó az összetettben legelőkelőbb helyen álló 25 év alatti versenyzőé, míg a piros rajtszám a legaktívabb versenyzőt illeti meg, ennek odaítéléséről egy zsűri dönt az etapok után.

A Tour de France-on nyolcfős csapatokban vesznek részt a versenyzők és összesen 22 gárda indul majd az idei megméretésen. Noha nem sokan gondolnák, a kerékpár nagyon is megköveteli a szigorú csapatmunkát, az alakulatokon belül pontosan kiosztott szerepe van mindenkinek. Minden csapatnak van egy első számú versenyzője, azaz egy kapitánya, akiért az összes társ dolgozik a verseny alatt. Ő az, akitől a csapat a legjobb eredményt várja a harmadik hét végén, az ő sikeréért dolgozik mindenki. A sprinterek nagyobbak, erősebb testfelépítésűek, ezért a hegyeken rengeteg időhátrányt összeszednek, a sprintbefutókon azonban mindig az élmezőnyben harcolnak, és őrületes tempóban tudnak hajtani rövidebb távon. A hegyimenők ezzel szemben vékonyabbak, ők ügyesen szakadnak el a mezőnytől az emelkedőkön. Emellett időfutammenők és segítők is vannak a csapatokban, az utóbbiak dolga, hogy úgy támogassák az összetettben esélyes társakat, ahogy tudják. Hátramennek a kísérő kocsikhoz vízért, felvezetik a sprintereket a cél előtt, és igyekeznek átvenni a legtöbb munkát a versenyben lévő csapattagoktól annak érdekében, hogy azok száz százalékot nyújthassanak a kulcspillanatokban.

A Tour de France, mint minden évben, idén sem szűkölködik nagy nevekből. Az egyik legnagyobb esélyese a bajnoki címnek a szlovén Tadej Pogacar, aki a ma élő legfiatalabb Tour-győztes, éppen egy nappal a 23. születésnapja előtt nyerte meg az első címét 2020-ban, méghozzá nem is akárhogyan. Az utolsó előtti, 20. szakaszon egy egyéni időfutam döntötte el a sárga trikó sorsát az ifjú szlovén és honfitársa, Primoz Roglic között. Az utóbbi némi előnnyel érkezhetett a végső összecsapásra, Pogacar azonban nagyszerű időfutamot teljesített, és a háromhetes verseny legvégén szerezte meg Roglic elől a trófeát. Pogacarnak a rá következő évben sikerült dupláznia, míg tavaly másodikként végzett. Noha egy sérülés hátráltatta a felkészülését tavasszal, idén sem szabad őt kihúzni az esélyesek listájáról. A legnagyobb ellenfele nagy valószínűséggel a tavalyi győztes Jonas Vingegaard lesz, aki az első Tour-diadalát aratta 2022-ben. A dán már 2021-ben is ott volt a tűz közelében, ám akkor még a második helyen végzett Pogacar mögött. Vingegaard a jelenlegi mezőny talán legerősebb csapatának tartott holland Jumbo-Visma versenyzője, egyben Valter Attila, a mai magyar kerékpározás legmagasabban rangsorolt versenyzőjének csapattársa. (Mint ismeretes, a most 25 éves magyar versenyző óriási szenzációt okozva a 2021-es Giro d’Italián a hatodik szakasz után átvette az összetett verseny éllovasának járó rózsaszínű trikót, majd három szakaszon keresztül még viselhette ezt, végül pedig a 14. helyen zárt.)

Valter még soha nem vett részt a legnevesebb háromhetesen, és bár ezúttal társa, Steven Kruijswijk sérülése miatt volt némi esélye arra, hogy bekerüljön a keretbe, végül nem lett tagja a nyolcfős csapatnak. Eddig a verseny történetében egyetlen magyar tekerhetett a mezőnyben, a 2008-tól francia színekben versenyző Bodrogi László 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben is részt vett a francia körversenyen. A legjobb helyezését az első alkalommal érte el, a 62. helyen zárt.

Kiemelt kép: A.S.O./Charly Lopez