„A Fradinak bőven van keresnivalója a Dinamo ellen” – Interjú Bodnár Lászlóval

A jelenleg Kisvárdán dolgozó, a Dinamo Kijevben három és fél szezont lehúzó Bodnár László az edzőfejedelem Valerij Lobanovszkijjal készülhetett, az ő irányítása alatt futballozhatott a Juventus és a Liverpool ellen – utóbbival debreceniként is farkasszemet nézett. A Fradi és a Dinamo találkozása kapcsán pedig amondó: a Ferencvárosnak van esélye, és nem csak egy pontra.

Szerhij Rebrovnál jobb ismerője nem nagyon lehet a Dinamo Kijevnek, de ha létezik magyar, aki ugyancsak tud egy s mást az ukrán együttesről, az Bodnár László.

Valóban, ma is figyelemmel kísérem a Kijev szereplését, viszonylagos rendszerességgel nézem a meccseit, apósomék ukránok, a határ mentén van rá lehetőségem. Ahhoz a Kijevhez képest persze, amelyikben Rebrov vagy én játszottam, ez egy egészen más csapat, más generáció.

Mégis, mi jellemző most rá?

Általában visszaáll, kontrajátékkal próbál operálni, de extra minőséget képviselő játékos a Kijevben sincs. A Fradinak bőven van keresnivalója a Dinamo ellen, alighanem így is állnak a meccshez a zöld-fehérek. 

Mi lehet a kifizetődő taktika?

Nyilván nem kell nekirohanni az ellenfélnek, érdemes kivárni, már csak azért is, mert a Fradinak nagyon gyors támadói vannak, képes a csapat védekezésből gyorsan átváltani támadásba. Szerintem nemhogy egy, de akár több gólt is szerezhet a Dinamo ellen a csapat, ha olyan hatékonysággal használja ki a helyzeteit, mint ahogyan a selejtezők során tette. Beszélgettem Rebrovval, neki is elmondtam, a Barcelonával és a Juventussal nem érdemes foglalkozni, a Dinamo ellen azonban van esély. Bármennyire is más kávéház a két topklub, ki tudja, szorosabban alakul-e a barcelonai meccs, ha a Ferencváros szerez vezetést. És ugye megvolt rá a lehetősége. Az első húsz perc rendben is volt a Camp Nouban.


TUDTAD-E?

Habár Rebrov éppen azon a nyáron igazolt a Tottenhambe, amikor Bodnár László érkezett a klubhoz, jól ismerik egymást és jó viszonyt ápolnak. Rebrov a bajnoki szünetek során gyakran edzett a kijevi együttessel, ráadásul Varga Sándor személyében a két egykori Dinamo-játékos menedzsere is azonos volt.


Nem lehet, hogy az leginkább a kényelmes Barcán múlt?

Lehet, hogy lenézték a Fradit, akkor is kár volt azonban azért a buta tizenegyesért az első gól előtt. Mindenesetre a Fradi erőt meríthet abból, hogy Barcelonában is vezethetett volna.

Melyik a jobb csapat: a Kijev vagy a Fradi?

Nehéz megállapítani. A Fradiban is válogatott játékosok szerepelnek, a magyarok mellett ukrán-, szlovén- és szlovák válogatott futballisták. Rebrov azokra a posztokra igazolt, amelyeken szüksége volt a vérfrissítésre. Határozott elképzelések mentén dolgozik, simán benne van a pakliban, hogy a harmadik helyen végez a Fradi, drukkolok is neki. A Dinamo is közel áll természetesen a szívemhez, de magyarként mégiscsak a zöld-fehérek sikeréért szorítok. Ugyancsak nagy előny, hogy Rebrov nagyon jól ismeri a Dinamót, ezt pedig ki lehet használni.

A két sztárcsapat elleni pontszerzésről ne is álmodjon a két másik?

Álmodni lehet. De valljuk be, fényévekre van tőlünk a két nagycsapat. Igaz ugyanakkor, hogy bár a képességek alapján egészen más szintet képviselnek, a meglepetés mindig benne van a futballban.



A te idődben a Dinamo rendszeres BL-résztvevő volt, és azzal is elbüszkélkedhetsz, hogy a legendás Valerij Lobanovszkij kezei alatt pallérozódtál, akiről maga Serhij Rebrov is nyíltan vallja: komoly szerepet játszott edzői filozófiájának kialakulásában. Tényleg olyan katonás rendben, kőkemény edzésekkel zajlott a felkészülés?

Huszonegy éves koromtól három és fél évet játszottam a Dinamóban, ott alapoztam meg az erőnlétemet, fejlesztettem az állóképességemet, a dinamikámat. Lobanovszkij azt vallotta, ha valaki játszik nála három-négy évet, soha többet nem lesz gondja az erőnlétével – tapasztalatból mondhatom, igazat beszélt. Mielőtt Ukrajnából a Rodába szerződtem, három-négy hónapig nem volt csapatom, nem is edzettem, a próbajátékon mégsem látszott rajtam, hogy erőnléti problémáim lennének. Mindezt a kijevi éveknek köszönhettem.

Azok a legendás edzőtáborok…

Nem voltak éppen rövidek. Január elsejétől március közepéig alapoztunk. Emlékszem, olyan terhelést kaptunk, hogy napokig úgy fájt a térdem, hogy aludni sem tudtam, de muszáj volt kitartanom. A családot nem nagyon látták olyankor a játékosok, hiába született valakinek gyereke, egy-két hónapig nem alig-alig találkozhatott vele. A családtagok nem jöhettek be az edzőtáborba, szigorú rend uralkodott, amit igyekeztek fenntartani az Öreg halála után is, de ugyanazt a katonás fegyelmet már képtelenség volt.

Mégis hogyan festett egy napod az alapozó időszakban?

Leggyakrabban a Fekete-tenger volt a felkészülés helyszíne. Fél hatkor keltünk, elfogyasztottunk egy kis teát és kekszet, aztán indulhattunk futni. Fel a hegyre, ötven-hatvan perces kemény, váltakozó iramú futással. Visszatérve reggeliztünk, tizenegytől másfél órát edzettünk megint, aztán ebédeltünk, délután pedig ismét edzettünk egy kiadósat. Három tréning volt mindennap. De a versenyidőszakban sem sokat voltunk távol az edzőközponttól: a szombati bajnoki után oda mentünk vissza aludni, vasárnapra az Öreg mindenkit hazaengedett, hétfőn aztán bevonultunk megint, a szerdai BL-meccsig ott voltunk, sőt a meccs után is visszatértünk a táborba, csütörtökön aztán egy rövid időre elengedett bennünket. Én haza sem mentem általában, ott aludtam az edzőtáborban olyankor is. Akadt olyan hónap, amikor összesen háromszor jártam otthon. De senki nem várt haza, egyedül laktam.

Azért ezt lelkileg és fizikailag bírni… Sosem fordult meg a fejedben, hogy hagyod az egészet, és szakítva a magánnyal és a fizikai fájdalmakkal, rohansz inkább haza? 

Nem gondoltam ilyesmire, örültem, hogy ott lehetek. Azért mégiscsak BL-meccsekre készülhettem a csapattal: a Manchester United, a Dortmund, az Inter vagy a Liverpool ellen futballozhattam. Kemény időszak volt, de sosem panaszkodtam, és ahogy elkezdtem egyre jobban beilleszkedni, egyre könnyebbek lettek a hétköznapok. Sokat jelentett, hogy a felméréseken rendre az élmezőnyben végeztem – általában az első helyen –, szóval vártam is a teszteket. 


Bodnár László a Manchester United ellen Ryan Giggs-szel is összecsapott (2000. november 08: Manchester United-Dinamo Kijev 1-0)


És mit szóltak hozzá az ukrán csapattársak, hogy itt ez a magyar gyerek, aki mindannyiukat lenyomja futásban?

Nem hiszem, hogy különösebben foglalkoztak vele, engem viszont büszkeséggel töltött el.

Már csak emiatt is kedvelhetett Lobanovszkij.

Azt hiszem, igen, bár nem indult könnyen a kapcsolatunk. Az első három hónapban nem nagyon értettem, mit mond, amiből neki kezdett elege lenni, s amikor igazán felhúzta magát, azt mondta, nyugodtan kereshetek magamnak másik csapatot. Én meg persze jeleztem, hogy élő szerződésem van, nem küldhet el. Legkevésbé sem érdekelte, azt felelte: mehetek, amerre látok. De jártam közben tanárhoz, így idővel elmúltak a nyelvi problémáim. Nagyon szerettem benne, hogy ha bízott egy játékosában, türelmes maradt vele szemben. Hiába játszott az illető két-három rosszabb meccset, nem kapta ki a csapatból, éreztette, hogy bízik benne. Ez a játékost is megnyugtatja, szerintem nagyon fontos edzői erény. 

Mi a helyzet a büntetéssel??

Nem volt jellemző.

Mert volna bárki is fegyelmezetlenkedni… 

Valóban nem nagyon akadt rá példa, de ha valaki mégsem úgy edzett, ahogy azt Lobanovszkij jónak látta, érkezett a pályaedző, és már vitte is el egy tizenkét perces iramfutásra. Nekem szerencsére sosem kellett.

Mi az, amit leginkább megtanultál a kijevi éveidben?

Hogy mennyire fontos a kitartás. Egyedül voltam kint, önállóan élni ugyancsak ott tanultam meg. Mondhatni, Kijevben nőttem fel. 

Nem csak a Dinamo apropóján fontos ugyanakkor a személyed, hanem mert a letéteményese voltál a 2009-es BL-be jutásnak. Tizenegy éve a Debrecen a rájátszásban a te bombagóloddal szerzett vezetést Szófiában, majd nyert egy igen erős Levszki ellen. Lehet, ha nincs az a meccs eleji ágyúgolyó, nincs BL-szereplés sem.

Ezt nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy a Levszki akkoriban elképesztően jó volt. Szerintem tíz meccsből nyolcszor megvert volna bennünket, azon a kettőn éppen nem sikerült nekik. Hogy mennyiben múlt a kettős győzelem a szófiai meccsen szerzett korai vezető gólomon, a bolgárok szempontjából biztosan volt egy lélekromboló hatása, minket meg feldobott persze. Ha visszanézzük az összefoglalókat, kiderül, nagyon nagy gólokat rúgtunk, szerintem a kapusuk ma sem érti, mi és hogyan történt. De szerencsére megtörtént.



Képek forrása: Getty Images, kisvardafc.hu

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x