„A futballban el kell dönteni, hogy ki fut: a labda vagy a játékos” – Interjú Albert Capellasszal

A Barcelonához közeli Avinyóból származó Albert Capellas Herms edzői útja az FC Barcelona méltán híres La Masiájától olyan klubokig vezetett, mint a holland Vitesse Arnhem, a dán Bröndby IF és a német Borussia Dortmund. Az 54 éves szakember jelenleg a dán U21-es válogatott vezetőedzője, amely a Capellas-féle pozíciós játékban alkalmazott módszerekkel fűszerezett, nézőcsalogató futballfelfogásával rohamléptekkel vette be a kontinenst. Az interjú azért is időszerű, mivel a beszélgetés megjelenése óta már hivatalos: a klub metodikai szakosztályához csatlakozva Capellas visszatér az FC Barcelonához.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– Hogyan teltek számodra ezek a hónapok a világjárvány alatt?

– A pandémia Barcelonában ért. Általában Barcelona és Dánia között ingázom, de ezek a hónapok másképp alakultak: sok találkozó a Zoom applikáción keresztül történt, sok mérkőzést csak videón láttam, sok konferencia… és nagyon kevés utazás. A klubok nem engedtek be kívülállókat a buborékjaikba, és ez nehéz volt. Mivel azonban a selejtezőkön nagyon jól szerepeltünk, volt egy kialakult válogatott csapatunk, ebben a helyzetben ez nagyban megkönnyítette a munkánkat. Nagyon elégedettek voltunk a már korábban elvégzett megfigyelői tevékenységgel is, így már csak a kiválasztott játékosokat kellett nyomon követnünk, hogy minden részletet ki tudjunk dolgozni.

 

– Miért a dán U21-es válogatott? Mi vitt oda?

– Két évet töltöttem a Bröndbynél, és ott találkoztam olyan szakemberekkel, akik most a szövetségben dolgoznak. Amikor Niels Frederiksen a Bröndbyhez jött, és otthagyta a válogatottat, olyan edzőt kerestek, akinek a felfogása a pozíciós játék felé közelít, olyan játékstílussal, amelyben csapata az ellenfél kapujához közel játszik, és amely ebből kifolyólag gyorsan visszaszerzi a labdát. Mivel már ismertek engem, a gondolkodásmódomat és a munkamódszeremet, megkérdezték, hogy érdekelne-e ez a munka. Emellett most egy másik projektben is részt veszek, a Cruyff Footballban, amely egy edzőknek szóló online platform, és ez a pozíció (a dán U21-es válogatott irányítása) lehetővé tette számomra, hogy mindent Barcelonából tudjak irányítani.

 

– Dánia utánpótlása és futballrendszere már régóta nagyon jól működik, és ezt jól bizonyítja, hogy az U21-es és felnőttcsapatuk is ott volt az Európa-bajnokságon.

– Nagyon jó korosztályok jönnek egymás után. Az U21-esek nagyszerű Európa-bajnokságot zártak, és ezek a játékosok megérdemelték, hogy feljebb lépjenek. De ha kicsit előbbre tekintünk, akkor azt látjuk, hogy még mindig vannak nagyon jó játékosok, akik eddig nem voltak főszerepben.

 

A következő U21-es generáció ismét nagyon jó lesz, és ez a szövetség érdeme, amelynek nagyon világos elképzelései vannak, mert a játékosok felderítése tökéletesen illeszkedik a futballról alkotott elképzeléseikhez, ez különösképpen fontos, valamint a klubokéhoz, amelyek feladata befektetni a helyi futballba. Energiát, pénzt, időt és tudást fektetnek be, de mindenekelőtt lehetőséget adnak a fiatal játékosoknak, hogy 18, 19, 20 vagy 21 évesen a dán elsőosztályban játszhassanak.

 

Ez pedig versenyelőnyt jelent. Igaz, hogy a dán bajnokság nem a LaLiga vagy a Premier League, de a verseny segít a fiatalabb játékosoknak abban, hogy nagyon korán felvegyék a profi játék ritmusát, és ez a dán futball sikerének másik kulcsa. A klubok tisztában vannak azzal, hogy egy kis országhoz tartoznak, így kénytelenek eladni a tehetségeket, ezért merik a fiatal játékosokat a Szuperligában szerepeltetni. Európa minden részéből érkeznek ide megfigyelők, és ők is részesei ennek a folyamatnak, amely a nemzeti csapat javát szolgálja. Így találunk olyan játékosokat, akik a dán U21-es válogatott tagjaként játszanak Angliában, Hollandiában vagy Németországban, amelyek sokkal versenyképesebb bajnokságok. Ezek a fiúk bár nagyon fiatalon kerültek oda, de előtte már két évet játszottak a dán bajnokságban, és ez nagyon sokat jelent számukra.

 

– Mi a számodra legjobb dolog a munkádban?

– Mindenekelőtt a környezet, amelyben dolgozom: az emberek, a játékosok, a játékelképzelés, amelyet a szövetségen belül folyamatosan fejlesztünk. Egy nagyon világos módszertanon dolgozunk az összes nemzeti válogatott számára, amely teljesen összhangban van az első csapattal, és nagyon tetszik a projekt egésze. A klubokkal való kapcsolat is nagyon jó, és a szövetségen belüli légkör is rendkívül pozitív, de nem tudnék egyetlen dolgot kiválasztani. Nagyon jó a harmónia, minden összhangban van a személyes értékeimmel, a játékról alkotott elképzeléseimmel és az életemnek azzal a pillanatával, ahol jelenleg vagyok.

 

– Thierry Henry egyszer egy interjúban bevallotta, hogy soha senki nem kérdezi meg az edzőtől, hogy hogy van. Tőled megkérdezi ezt valaki?

– Az egyik dolog, amit a legjobban szeretek Dániában, az a munkához való hozzáállás. Tökéletesen megértem Henry szavait, és azonosulni tudok velük; a nap végén senki sem kérdezi meg az edzőt, hogy hogy van, és ez igaz. De az egyik előny, amit itt tapasztaltam, hogy sok a csoportmunka, és nagy figyelmet fordítanak az egész személyzet jólétére. Különböző nézőpontokból végezzük a foglalkozásokat, és azáltal, hogy így dolgozunk, megteremtjük a megfelelő légkört, sok lehetőség van arra, hogy valaki megkérdezze: hogy vagy? Ez a csoportmunka sokkal könnyebbé teszi, hogy jó emberi kapcsolatok alakuljanak ki, beleértve a játékosokat és az edzőket is. Természetesen vannak különböző munkakörök, de amikor az emberek itt beszélgetnek, mindenkinek ugyanannyit ér a véleménye, mindenki meghallgatja a másikat, függetlenül attól, hogy milyen rangban van a szervezeten belül, és ez olyan közelséget ad, ami megkönnyíti ezeket a kapcsolatokat.

 

Capellas taktikai utasításokat ad Anders Dreyernek (balra) és Magnus Kofod Andersennek a Dánia–Ukrajna U21-es válogatott mérkőzésen (Fotó: Lars Ronbog/FrontZoneSport via Getty Images)

 

– Milyen egy U21-esekkel dolgozó edző élete, és hogyan készülsz fel egy korosztályos Európa-bajnokságra a világjárvány közben?

– Mindig azt mondom, hogy a futball nagyon egyszerű játék, de nagyon nehéz azt egyszerűvé tenni. Először is, az első naptól fogva megpróbáltunk egy nagyon világos játékstílust követni, és elhatároztuk, hogy nem változtatunk az eredmények függvényében. Sok időt töltöttünk azzal, hogy meghatározzuk, hogyan akarunk játszani, és milyen profilú játékosokat keresünk az egyes posztokra, és ez volt az elsődleges iránymutatásunk. Nagyon határozottan eldöntöttük, hogy nem fogunk változtatni. A selejtezők során nagyon jól szerepeltünk, és ezt az egész felkészülési szakaszt arra használtuk fel, hogy kialakítsuk és fejlesszük a játékelképzelésünket. Amikor az Európa-bajnokságra érkeztünk, már minden játékosunknak nagyon világos volt, hogyan fogunk játszani, így az alkalmazkodási időszak a lehető leggyorsabban lezajlott. Igyekeztünk a lehető legtöbb játékost megtartani a sorozat végéig, leszámítva az ilyen folyamatokban szokásos alkalmi cseréket, majd megpróbáltunk kialakítani egy sajátos metódust a belső kommunikáció folyamataiban: egy olyan szókincset, amelyet a játékosok felismernek, annak érdekében, hogy az egész csapatot egyesíteni tudjuk a pályán. Ha például egy labdavesztés után vissza akarjuk szerezni a labdát, akkor azt kiáltom: „öt másodperces szabály”, és ők automatikusan tudják, miről beszélek. Vagy ha azt mondom, hogy „klein”, ami egy holland szó, ami összehúzódást jelent – ezt akkor fedeztem fel, amikor Peter Bosszal dolgoztam a Vitesse-nél – akkor a játékosok csökkentik az egymás közti távolságokat a pálya bizonyos részein. Ez megkönnyíti a dolgunkat, és ahhoz vezet, hogy minden helyzetre jobban fel tudjunk készülni, mert a srácok tudják, hogy mi mit jelent.

 

– Hogyan írnád le a pozíciós játék koncepcióját?

– A pozíciós játék három pilléren, a három P-n alapul: pozíció (position), labdabirtoklás (possession) és nyomás (pressure). A pozíció nem csak arra a területre vonatkozik, ahol vagyunk a pályán, hanem arra is, ahogyan azt a teret elfoglaljuk: jól körvonalazottan helyezkedünk, mindent „kitapogatunk” magunk körül, mielőtt labdát kapunk, és így tovább. Fontos, hogy jó pozíciót foglaljunk el a pályán, és a testünk is jól helyezkedjen azon a területen belül, attól függően, hogy hol van a labda és mi hol vagyunk. A jó pozíció a pályán megkönnyíti a labdabirtoklást, mert több passzolási lehetőség van, több háromszög, több átló, és sokkal könnyebb a szabad emberrel vagy a harmadik emberrel játszani. De a labdabirtoklásnak mindig van célja: vagy azért, hogy fölényt generáljunk, vagy azért, hogy megtaláljuk a megfelelő pillanatot a gyorsításra. Néha ezért van 20 passz egymás után: mert a játék kezd szétesni, és szeretnénk visszanyerni a pozíciókat, fellélegezni, és visszazökkenni a játék ritmusába, és amikor ez megvan, bummm, újra felgyorsulunk. Ezért mindig ez a legbonyolultabb.

 

Egy passz használhatatlan, ha cél nélküli. Mi úgy akarjuk egyik oldalról a másikra járatni a labdát, hogy az ellenfél elveszítse a koncentrációját, és amint megnyílnak a terek, olyan passzt adjunk az ellenfél vonalai közé, amivel meg tudjuk bontani a védekezését.

 

És az algoritmusok azt mondják, hogy ha ebben a statisztikában (az ellenfél vonalain átjutó passzok megtalálásában) dominálunk, akkor nagyban megnöveljük a mérkőzés megnyerésének esélyét. E mögött is az ún. big data (nagy mennyiségű és nagyon változatos adathalmaz) áll. Az utolsó P az ellenfél bepréselésére utal. Amint elveszítjük a labdát, a lehető leghamarabb vissza akarjuk szerezni. Hogy miért? Mert abban a pillanatban, amikor elveszíted, káosz keletkezik; az ellenfél nem szervezett, nincs szélessége, és általában inkább a labdabirtoklás visszaszerzésére koncentrál, ezért ez a legjobb alkalom a labda visszaszerzésére, persze csak akkor, ha képes vagy magas szinten nyomást gyakorolni. Ha visszaszerzed a labdát az ellenfél kapujához közel, rengeteg lehetőséged van a veszélyes ellentámadásra. Ráadásul az ellenfélnek rendkívül nehéz dolga lesz egy esetleges újbóli labdaszerzéskor arra vonatkozóan, hogy meglepjen téged, és újra a területedre érjen. Az öt másodperces szabályunk a labda nélküli éberséggel párosul, mert ez megakadályozza, hogy túlságosan mélyen védekezzünk. Mindig azt szoktam mondani: ha nem szeretsz futni, akkor a legjobb számodra az, ha a labdavesztést követően sprintelsz teljes erőből pár másodpercig, mert úgy legalább nem kell majd visszafutnod annyira sokszor.

 

– Hogyan lehet egy válogatottal a pozíciós játékon dolgozni anélkül, hogy annyi edzésed lenne, mint egy klubnál?

– Természetesen minél több edzésed van, annál könnyebb, de végső soron ez az egész a játékosoktól függ. És ha a játékosok jók, akkor sokkal könnyebb. Ezért olyan fontos, hogy az elképzelésednek megfelelő játékosokat válassz, mert ez nagyon felgyorsítja az alkalmazkodási folyamatot. A legfőbb titok a megfigyelői munka. A második titok: a játékosoknak nagyon világos elképzeléseik vannak, ezért sosem haboznak. Nagyon jól el kell magyarázni a játékosoknak, hogy miért csináljuk azt, amit. Milyen előnyökkel jár, ha így csinálják? Ha a játékos megérti, akkor értelmet nyer minden más is, és ez növeli az elkötelezettségét is. Három nagyon fontos értéket fejlesztünk ki, hogy segítsük őket ebben az egész folyamatban: az őszinteséget, hogy egymás szemébe tudjunk nézni, és felismerjük, hogy igazodunk egymáshoz; az elkötelezettséget, hogy megértsék, egyedül törpék vagyunk, de együtt óriások lehetünk; és végül a bátorságot, hogy akarjuk a labdát, mert mindenben merésznek kell lennünk, és inkább azért veszítsünk labdát, mert valaki kéri azt, és nem azért, mert valaki elbújik. Amikor befejezzük a mérkőzéseket, fel kell ismernünk ezt a három értéket: az őszinteséget, az elkötelezettséget és a bátorságot, és ez segít abban, hogy megvalósítsuk elképzeléseinket. Aztán az edzéseken a tipikus, mindenki által ismert pozíciós játékokat játsszuk, mert ezekben a gyakorlatokban minden benne van: a pályán való elhelyezkedés, a labdához viszonyított játékhelyzet és a labda visszaszerzésének pillanata is. Végül pedig mindig pozitív megerősítéssel segítjük őket a fejlődésben, sok videóval és beszélgetéssel.

 

– A valóságban nagyon kevés olyan csapat van a világon, amely tisztán pozíciós játékkal futballozik.

– Senki sem játszik tisztán pozíciós játékot. A futballistáid határozzák meg, hogy milyen típusú játékot tudsz játszani. Ha nagyon jó, az egy az egy elleni párharcokban erős szélsőid vannak, akkor pozíciós játékot fogsz játszani magasan és szélesen helyezkedő szélsőkkel, ezáltal megpróbálod őket izolálni, hogy legyen helyük a párharcokra. Vagy esetleg vannak olyan játékosaid, akik nagyon jók a kényszerítőkben, vagyis a gyors labdaérintésekben és a beindulásokban. Tehát a játékosprofil határozza meg, hogyan kell játszanod. Mit jelent a tisztán pozíciós játék? 80%-os labdabirtoklást? 60%-osat? Én úgy tudom, hogy ha magasan akarsz letámadni, akkor azt nem teheted meg sokszor egy meccs alatt, mert az nagyon fárasztó a játékosoknak; ezért hosszabb labdabirtoklási periódusokra van szükséged, és arra, hogy irányítsd a játékot, ezáltal a labda fog futni és nem a játékos. A labda az, ami diktálja a szabályokat, ezért szem előtt kell tartanod a tényt, hogy a labda sosem fárad el; még sosem láttam labdát izzadni. De azzal, hogy járatod a játékszert, futásra kényszeríted az ellenfelet. És ekkor fáradnak el fizikailag és mentálisan is, mert le kell zárniuk a tereket, üldözniük kell a labdát és az ellenfeleket, folyamatosan újra kell értelmezniük a helyzeteket, és így tovább.

 

A labdabirtoklás önmagában 50-52%-os esélyt ad a győzelemre. De ha az ellenfél vonalai közötti passzokat is meg tudod valósítani, akkor ez a statisztika 60 százalékos esélyre nő. Ha pedig képes vagy ezeket a passzokat az ellenfél legutolsó vonala mögé beküldeni, akkor ez az arány 80 százalék fölé emelkedik.

 

Ezek olyan fogalmak, amelyek egymással összefüggenek. Fontos megérteni, hogy az ilyen stílusú játékhoz legalább 60 százalékos labdabirtoklásra van szükség. Innen nézve azt mondhatnánk, hogy ez a 60 százalék jelenti azt a komfortzónát, ami a pozíciós játékot lehetővé teszi. Ebben a stílusban a játékos frissebb, és ha az, akkor jobb döntéseket tud hozni, illetve több kockázatot tud vállalni. Aztán vannak olyan mérkőzések, ahol az ellenfél mélyen visszazár, és akár 80%-os labdabirtoklásra is szert tehetsz. De vannak olyan csapatok is, amelyek bátran és agresszíven támadnak le, és ez bizony kellemetlen helyzetekkel járhat. Amikor ilyen mentalitással próbálkoznak az ellenfeleid, akkor számunkra ez sokkal nehezebbé, de a néző számára szórakoztatóbbá is teszi a játékot. És ezt nem szabad elfelejtenünk: a labdarúgás szórakozás. A futball egy játék. Ezért szórakoztatóvá kell tenni a szurkolók számára. Nem romantikából játsszuk a pozíciós játékot, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy ezáltal szórakoztatóbb futballt tudunk mutatni, de persze egyúttal a győzelemre is nagyobb esélyünk van, erről szól az egész. Tehát számunkra a hogyanról is szól a futball, nemcsak az csupasz eredményről. Nem értek egyet azzal a kijelentéssel, hogy mindenképpen nyernünk kell. Mire gondol, aki ezt mondja? Hogy bármi áron? Az ilyen elképzelés a véletlenre bízza a dolgot, az 50-50%-os esélyre. Nem lenne jobb, ha lenne egy tervünk, amivel növelhetnénk ezeket az esélyeket? Nekünk az a szilárd elképzelésünk, hogy ezekkel a játékötletekkel közelebb kerülünk a győzelemhez és ahhoz is, hogy jó műsort adjunk a meccsre kilátogatóknak.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

– Hogyan ismerik fel a játékosaid, hogy hol sebezhető az ellenfél, és hiszel-e a levédekezhetetlen területek elképzelésében, amelyekről Guardiola beszél?

– Mindig van módszer arra, hogy miként védekezzünk le egy adott helyzetet. Minden a szervezettségen múlik. Minden csapatnak vannak olyan struktúrái, amelyek ismétlődnek, akár az edző játékmintái, akár maguknak a játékosoknak a természetes tehetsége miatt, mi pedig megpróbáljuk kitalálni, hogy mik ezek, és hol fordulnak elő. Onnan kiindulva megmutatjuk a játékosainknak, hogy mi történik, és megmutatjuk a támadható területeket a meccs előtt. Sok megbeszélést tartok, ahol bemutatom nekik a problémákat, és megpróbálunk közösen megoldást találni.

 

– Egyre nehezebb jó időben és jó helyen megkapni a labdát.

– Persze, de ha mindig ugyanúgy játszol, akkor azt tudod mondani: hé, két csatárral támadnak le, teremtsünk fölényt három játékossal! Ezt megtehetjük a kapussal, a szélsőhátvédek magasra tolásával, vagy az egyik belső középpályás szélességi helyezkedésével azért, hogy a szélsőhátvédet feljebb tudjuk tolni, és azért is, hogy a szélső befelé tudjon mozogni. De végül is, ezek olyan fogalmak, amelyeket mi ismételgetünk ugyan, de ők maguk a pályán tudnak dönteni. A játékosok képesek felismerni, hogy hol van a gond, és megtalálják a szabad területeket és a megoldást ezáltal. Először elmagyarázom nekik, hogy mit kell keresniük, de aztán a pályán már övék a felelősség. És amikor meccsről meccsre dolgozol ezen, és a játékosok értelmezik és megértik ezeket az üzeneteket, akkor sokkal könnyebbé válik számukra, hogy a meccsek alatt maguk oldják meg a problémákat.

 

– Ugyanezen a gondolatmeneten maradva, mennyire fontos, hogy a középhátvédek labdavezetéssel is képesek legyenek átjátszani az ellenfél letámadását?

– Mi nagyon szeretjük, hogy ha a középső védőnek lehetősége van labdavezetéssel előrejutni. Az ilyen helyzetek azért előnyösek számunkra, mert így számbeli fölényt tudunk generálni a középpályán. És ilyenkor a többiek már automatikusan tudják, attól függően, hogy ki jön ki letámadni az ellenféltől, melyik játékosunknak kell megnyitnia a passzsávot, hogy az öt a négy elleni szituációból kettő az egy legyen. És azt is tudjuk, hogy ha az ellenfél lezárja a szélső passzsávot, akkor befelé kell terelni a labdát, és onnan pedig belülről kifelé. Ha pedig lezárják a belső területeket, akkor kintről kell befelé járatni a játékszert. Ezeket a folyamatokat ők maguk is felismerik: honnan támad le az ellenfél és hol vannak elérhető területek.

 

Pierre-Emerick Aubameyang és Capellas nevetgélnek a Borussia Dortmund edzőközpontjában egy 2017-es edzésen (Fotó: TF-Images/TF-Images via Getty Images)

 

– Miért válik egyre ritkábbá a labdát vezetni tudó és akaró játékos a mai modern futballban?

– A mai futballban egyre kevesebbet játszunk szélsővel. A szélsőhátvédek ugyan sokat támadnak, de az egy az egy elleni helyzetekben már nem rendelkeznek ugyanazzal a képességgel, és talán könnyebb nekik a labdát visszapasszolni, vagy egy-két oldalpasszt adni. De sok mérkőzésen előfordult, amikor sokat támadtunk, és a szélsőhátvédek nagyon magasra voltak feltolva, úgy éreztem, hogy nem akarom, hogy a szélsőhátvédek ilyen magasan legyenek, és lecseréltem őket, két szélsőt hoztam be. Szeretem azokat a játékosokat, akik az egy az egy elleni helyzetekben kibillentik az ellenfelek egyensúlyát. A legutóbbi, Németország elleni U21-es Eb-mérkőzésünkön, amelyen 2-2-es döntetlent értünk el, nézd meg a szélsőinket: rengeteg előnyös szituációt teremtettek számunkra. A feladat az, hogy a szélsőjátékosokat olyan helyzetbe kell hozni, ahol sikeresek lehetnek. Az egyik gond az lehet, hogy sokat jönnek mélyen vissza, és szinte soha nem kerülnek egy az egy elleni szituációba, hanem inkább kettő az egy elleni, vagy akár három az egy elleni párharcokba keverednek. De ha a szélsők magasan és szélesen helyezkednek, akkor az egy az egy elleni helyzet sokszor megjelenik, akkor tudnak igazán önmaguk lenni.

 

A kulcs az, hogy elmagyarázzuk annak a játékosnak, aki nagyon jó az egy az egy elleni játékban, hogy előbb más feladatokat is el kell végeznie annak érdekében, hogy a kívánt helyzet létrejöhessen. Nyitottá kell tenni a pályát, akár a szélsőknek, akár a szélsőhátvédeknek, és érzékelniük kell, hogy mit követel tőlük a játék.

 

Néha ők látják, néha pedig mi segítünk nekik a pályán kívülről. Sok olyan szélső van, akinek nehézséget okoz a nyílt területeken várakozni, mert többet szeretne játékba avatkozni. Az igazság azonban sokszor az, hogy minél közelebb van az ellenfél kapujához, annál távolabb van a gólszerzéstől. És ez ugyanígy van a mezőnyjátékban is. A tizenhatoson belül tökéletes ütemben kell érkezned a megfelelő helyre ahhoz, hogy gólt szerezz, nem elég a megfelelő helyen várni a labda érkezését. Ez védekezésnél pont fordítva van: már eleve a megfelelő helyen kell lenned, és túl késő már oda megérkezni. Ezek apró részletek. Vannak játékosok, akik mindig túl korán érkeznek, és rá kell venni őket, hogy nyugodtak legyenek, és egy kicsit türelmesebbek.

 

– Ezen az Európa-bajnokságon azt is láthattuk, hogy a dán U21-es válogatott arra is képes, hogy hosszú időn keresztül mélyen védekezzen.

– Ez a csapat nagy sikere. Nem arról van szó, hogy mi mélyen akarunk védekezni, de amikor Franciaországgal játszol, akkor így kell cselekedned, mert az ellenfél erre kényszerít. Franciaország pedig kevés kockázatot vállalt, mert csak a közép- és a szélsőhátvédek között játszottak, nem mertek az ellenfél vonalai között passzolni. A németek elleni mérkőzésen viszont tudtuk, hogy ők több kockázatot fognak vállalni, mert látták már a Franciaország elleni játékot. De megmutattuk az igazi arcunkat, sokkal többet birtokoltuk a labdát, mint Franciaország ellen, jobban játszottunk, és ennek a vereség ellenére nagyon örültem. Annak örültem, ahogyan kikaptunk, hiszen a nézők számára vonzó volt a játék. Tudjuk, hogyan kell mélyen védekezni, amikor kell, és magasra feltolni a vonalainkat, amikor arra van szükség. Ilyenkor fontos a már említett, sajátos szókincsünk, ami segít minket a gyors kommunikációban. Továbbá a játékstílusunk is lehetővé teszi azt, hogy nagyon gyorsan alkalmazkodjunk az ellenfelünkhöz, méghozzá kevés változtatással.

 

– Szerinted az európai labdarúgásban sok mérkőzésen tapasztalható iramkülönbségek fizikai különbségekből fakadnak, vagy inkább az eltérő játékstílusok következménye?

– A labdarúgásban mindig van egy döntés: a labda vagy a játékos fusson. Itt kezdődik minden. A taktikai, technikai futballt vagy a fizikálisabb futballt választod. Én mindig az előbbit részesítem előnyben, azaz, hogy a labda fusson. Ehhez olyan játékosokat keresek, akiknek technikailag magas szinten vannak, akik gyorsan gondolkodnak, akik tudják, hogyan kell döntéseket hozni, akik tudják, hogyan kell csapatként játszani… Ezt a játékosvonalat jobban szeretem. De a modern futballban nagy hangsúlyt kapnak a fizikalitást jelző mutatók is, és most a már említett big data miatt ez a vonal még inkább hangsúlyosabbá vált. Én ezeket az adatokat, mármint a fizikális mérőszámokat, inkább a játékosok meggyőzésére használom fel, mintsem arra, hogy komoly konklúziókat vonjak le belőlük a teljesítményüket illetően. Soha nem fogom azt mondani, hogy azért kaptunk ki, mert fél kilométerrel kevesebbet futottunk, mint amikor nyertünk; máshol keresem a válaszokat. A futball összetett, szubjektív és nem lineáris. Ez mind szép és jó, de vajon jól helyezkedtünk-e el a pálya vonalai között elérhető területeket figyelembe véve? Hány egyszerű megoldást rontottunk el? Amikor meg kellett tartanunk a labdát, megtettük, vagy túl gyorsan próbáltunk előre menni? Eléggé éberek voltunk? A futball sokkal összetettebb annál, minthogy egy bizonyos futásmennyiség összességeként definiáljuk. A labdacirkuláció folyamata technikailag és taktikailag is felülmúlja az erőnléti aspektust. Ugyanakkor érdemes megérteni, hogy rengeteg tudás és tapasztalat kell ahhoz, hogy a már említett, a fizikai síkon messze túlmutató futballstílus ki tudjon alakulni. És nem sok edző rendelkezik ezzel a képességgel, ezért fordulnak a játékhoz kevésbé értők a fizikális tulajdonságokat jellemző profilok tévútja felé, mert magabiztosabbnak érzik magukat azok értelmezésében. Persze, minden rendszer tiszteletre méltó. Én azt szeretem, ha az edzőnek világos elképzelése van a játékról, legyen szó akár a pozíciós játékról, akár egy kontrázó futballról. Vannak olyan edzők is, akik a nyílt sisakos játékban érzik jól magukat, és ezt mindenhol el is érik. Ha ezt keresed, akkor chapeau (jelentése: emelem kalapom – a szerk.). Én azt élvezem igazán a játékban, amikor egy edzőnek világos elképzelése van arról, hogyan kell játszani, és ezt sikerül is átadnia a pályán, még akkor is, ha ez nem feltétlenül egyezik az enyémmel. Annak idején nagyon élveztem például Johan Cruyff álomcsapatát az FC Barcelonánál, Arrigo Sacchi Milanját, vagy Guardiola, Jürgen Klopp, Bosz vagy Roger Schmidt csapatainak játékát, amelyek egyébként nagyban különböznek egymástól. Ők olyan edzők, akik személyiséget és karaktert képesek adni csapataiknak, és ezt én nagyon szeretem. Ahogy Cruyff mondta: a legnehezebb dolog könnyedén játszani. És ez igaz. Sokszor aggódunk amiatt, hogy hogyan fejlesztjük a játékosokat, és hogyan tanítjuk meg őket egyre nehezebb dolgokra és mozdulatokra, pedig ez számomra a tehetség és az inspiráció jelenlétét tükrözi. Nekünk, szakembereknek csak meg kell teremteni a megfelelő környezetet, hogy a futballisták kifejleszthessék a bennük rejlő művészetet. De számomra, mint edzőnek, az a legfontosabb, hogy a játékosok legalacsonyabb szintjét a lehető legmagasabbra emeljük. És ezt hogyan lehet elérni? A koncentrációval, a várakozással, a döntéshozatal fejlesztésével. Ha a könnyű dolgokat nagyon jól csinálod, mindent sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban el fogsz érni. Minden más ennek lesz a következménye, mert a játékosok a folyamat végén sokkal többször találják majd magukat olyan helyzetekben, ahol inspirációik által rá tudják erőltetni akaratukat és kreativitásukat az ellenfeleikre. Mi, edzők, csupán a tizenhatosig tudjuk segíteni őket. Onnan pedig a játékosok egyéni tehetségén múlik minden.

 

– Mit jelent Johan Cruyff Albert Capellas számára?

– Cruyff a modern futball ősapja; ő az, aki megmutatta nekünk az utat. Cruyff megváltoztatta az FC Barcelonát a győztes mentalitás bevezetésével. A Camp Nou mellett laktam, amikor Johan az FC Barcelonánál dolgozott. Rengeteg meccset láttam akkoriban, és mindent, amit az utánpótlásban megvalósítottak, amikor a csapatok 3-4-3-at vagy 4-3-3-at játszottak, láttam Xavit, amikor az ifjúsági csapatban játszott… Egész nap jártam a pályákat, az összes edzést végignéztem. Abban az időben nem a Barcelonánál dolgoztam, de megtapasztaltam azt az életérzést, és ez nagy hatással volt rám. Megtanultam, hogy mennyit ér a labda hangjára figyelni: nem kell megnézni egy edzést ahhoz, hogy tudd, jól mennek-e vagy sem. Ha hallgatod, még csak látnod sem kell. Láttam néhány hihetetlen módon kialakított pozíciós játékot Guardiolával, Koemannal, Sztoicskovval, Laudruppal, Romárióval… Látványos volt. Megtanultam, mit jelent kiválónak lenni. És megtanultam, hogy a bátorság döntésképességet jelent. Hinni egy eszmében, és nem eltérni tőle. Megtanultam, hogy a futballnak szórakoztatásnak, és látványosságnak kell lennie. Cruyff 100%-ban támadó futballt játszatott. Guardiola 100%-ban támadó, de 100%-ban védekező is egyben, hiszen csapatai nagyon jól szervezettek védekezésben is. Feltételezem, hogy az olaszországi, vagy akár a Németországban elsajátított nemzetközi tapasztalatai miatt alakult ez így, hiszen sok olyan dolgot látok Guardiola csapataiban, ami nem az FC Barcelonán belüli tudásból származik. És ez velem is megtörtént, mert bár Cruyff korszakát személyesen éltem át, de utána, utazgatva, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem máshol, ezáltal a különböző igazságokat tökéletesen át tudom látni, edzőként fejlődni tudok.

 

– Mi volt fontosabb Cruyff számára, a passz vagy a szabad területek megtalálása?

– A helyezkedés. Mindannyian tudjuk, hogy az FC Barcelona rendszere a játék kontrol alatt tartására és a passz ideájára épült. Cruyff pedig erre azt mondta: „Ha háromszor érsz labdába, rosszul játszol; ha kétszer, jól játszol; ha pedig egyérintőből tudod megoldani a szituációt, fantasztikusan játszol”. És ez mindent elárul. Cruyff arról beszélt, hogy szögeket kell létrehozni a játékosok között, azaz átlós passzokat, nem tökéletes alakú és egyenlő oldalú, hanem szabálytalan háromszögeket kell létrehozni, és így tovább. Cruyff gondolatiságából egy-egy részletet kiragadni tévút, az egész értelmezése vezet az igazi megértéshez.

 

– Milyen hatással volt rád Peter Bosz?

– Sokan voltak, akik nagy hatással voltak rám. Alexanko például, Quique Costas, Johan Cruyff, Jordi Cruyff, Guardiola, és természetesen Bosz is közéjük tartozik. Amikor vele voltam a Vitesse-nél, délutánonként együtt maradtunk, hogy a holland játékrendszert ötvözzük az FC Barcelona játékrendszerével. Ily módon az ő futballszemléletének minden pozitív aspektusát összeillesztettük az általam hozott jó dolgokkal, és megpróbáltuk megnézni, hogyan tudnánk javítani a modellen, hogy megalkossuk a sajátunkat. Egész délutánokat töltöttünk azzal, hogy videókat néztünk, rajzoltunk, vitatkoztunk. Nem mindig értettünk egyet, de biztosak voltunk benne, hogy olyasmit hozunk létre, ami segíthet nekünk edzőként fejlődni, miközben jobban megértjük a játékot. Nagyon hálás vagyok Peternek azokért az időkért, és tudom, hogy ő is kedvel engem, mert az egy nagyon különleges időszak volt. De nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik részesei voltak az utamnak; mindannyiuktól tanultam. Olyan vagyok, mint egy szivacs, és mindig megpróbálom magamba szívni a jó dolgokat, amiket az emberek adhatnak.

 

– Sokáig voltál egy válogatottnál, mennyire hiányzik a klubmunkára jellemző mindennapos jelenlét?

– Igen, persze, hiányzik. Hiányzik a magasabb mérkőzésszám, az éles versenyhelyzetek gyakorisága, a nagyobb intenzitású kapcsolattartás a játékosokkal és a stáb tagjaival. De másrészt, mivel mindig igyekszem a pozitív dolgokat keresni, ez azt is lehetővé teszi, hogy az ember nyugodtabban lássa a futballt, és így edzőként is fejlődik. Végülis az számít, hogy te hogyan tekintesz ezekre a dolgokra, de a lényeg ez: élvezni kell a futballt, nem szenvedni. Ebben az értelemben igyekszem folyamatosan azt keresni, hogy a különböző tapasztalatokból mit tudok magammal vinni, ami segít a fejlődésemben, és mit tudok hozzátenni a körülöttem lévő emberek fejlődéséhez. Ez az egész arról szól, hogy a körülöttem lévő emberek, játékosok vagy stábtagok egy nap azt mondják: megérte.


Angolra fordította: Alex Clapham

Az interjú Albert Capellas engedélyével és útmutatásával a Marcadorint eredeti cikkének fordítása. Az eredeti interjú itt olvasható!


 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x