„A Mallorcával mindenben megegyeztünk, az előszerződést is aláírtuk…” – Interjú Csiki Norberttel

Tíz éve mint a magyar futball (egyik) legnagyobb ígérete robbant be az élvonalba, mégsem jutott el arra a szintre, amelyre a tehetsége predesztinálta volna. Hogy miért nem, hogy milyen buktatókkal kellett szembesülnie, hogy melyek voltak a karrierjét befolyásoló fene rossz döntések, arról a Birmingham helyett Balassagyarmaton futballozó Csiki Norberttel beszélgettünk.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– Két héttel ezelőtt a mesterhármasoddal győzte le a Balassagyarmat három egyre a Monort, az elmúlt hétvégén pedig győztes gólt lőttél a Makó ellen. Ez valóban dicséretes, de a te tehetségeddel, a te képességeiddel nem biztos, hogy a Balassagyarmatban szerepelve, és nem feltétlenül a Monor és a Makó ellen kellene szórnod a gólokat, nemde?

– Trükkös kezdés… Valóban nem úgy indult a pályafutásom, és az első pár évem a felnőtt futballban, hogy erőm teljében a harmadosztályban játszom. Akkor mindenkitől, aki csak élt és mozgott a futballban azt hallottam, valamelyik európai topligában kötök ki. Most jön ugye a kérdés, hogy miért nem. Rossz döntések tömkelege, valamint sérülések miatt. Megbíztam például játékosügynökökben, akik vagy átvertek, vagy  az utolsó pillanatban elszúrták az üzletet, de sok egyéb tényezőn is múlt. 

 

– Amikor két éve a Kaposvár játékosaként bevetted a Fradi kapuját, pontosan emiatt sajnálkoztál, hogy sérülések és rossz döntések miatt vesztetted el pályafutásod legszebb éveit. A sérülésekkel nyilván nem lehet mit kezdeni, de melyek voltak azok a rossz döntések?

– Sajnos a sérüléseimet sem lehet csak a szerencsétlenség számlájára írni, magam is ludas vagyok bennük, ráadásul rendre a legrosszabb időpontban ért a baj, a legjobb félszezonjaim idején, amikor nagyon jó helyekről kerestek. Előfordult, hogy félrediagnosztizáltak, és az előrejelzett három hét helyett három hónapot hagytam ki. Amikor hat éve az MTK-ban hat gólt szereztem, s az idény végén az Európa-ligába jutottunk, a lejáró szerződésemmel mindenki azt gondolta a környezetemben, nívós helyen folytathatom. A spanyol másodosztályú Mallorcával mindenben megegyeztünk, az előszerződést is aláírtuk, én minden más hazai és külföldi lehetőséget visszamondtam miatta, de két hónap huzavona következett, és nem lett az ügyből semmi. Később kiderültek háttérinfók, de hagyjuk, rég volt. Többször is váltottam mindenesetre azóta ügynököt.

 

Csiki Norbert 19 mérkőzésen 9 gólt szerzett az idei bajnoki szezonban (Fotó: Kőházy J. Zsolt/nograDex)

 

– Azaz ha egy játékos épp nem szupertehetség, eléggé kiszolgáltatott?

– Szerintem még ők is. Tudnám sorolni a csapattársaimat, akik a képességeik alapján európai topligában játszhatnának, persze korántsem mindig az ügynök a sáros, legalább annyira múlik a nem elég profi hozáálláson, hogy sokakat elvisz az éjszaka. A menedzseren annyiban múlik, hogy akkor lenne rá a legnagyobb szükség, amikor nem megy annyira a játékosnak, amikor bajban van, akkor kellene ügynöki részről beletenni a kőkemény munkát. Ha megy a szekér, nyilván mindenkit könnyebb eladni.  

 

– Esetedben mennyire múlt rajtad a kisiklott karrier?

– Úgy harmadrészt biztos rajtam, de nem az előbb említett méltatlan hozzáállás miatt, mert a munkamorálommal sosem volt baj, sokkal inkább azzal, hogy akkor is edzeni és játszani akartam, amikor pedig éreztem, nem jó a lábam. Több izomsérülés kísérte a pályámat, ám mert nem akartam kimaradni, azzal is pályára léptem, amiből aztán hosszabb sérülés kerekedett. Jobban oda kellett volna figyelnem a jelekre, a regenerációra, a pihenésre, elfogadni, hogy egy újabb tréninget már éppen nem viselne el a lábam, és inkább kihagyni egy-két napot, amivel megelőzhettem volna a kéthónapos szünetet. A MTK-ban előfordult, hogy egyik sérülésből estem bele a másikba, bokaszalag, porcleválás, utóbbinál bent hagyták a leszakadt porcot, de többnyire csak saját magamat hibáztathattam. A rossz döntések miatt is. Persze honnan tudnád előre, hogy az a rossz döntés? Csak később derül ki. Olyankor meg ott motoszkál a fejedben, mi lett volna, ha… 

 

– Mennyire vagy rágódó típus?

– Nagyon. Sajnos. Ma már szerencsére kevésbé, mert elfogadtam, hogy a múlton nem lehet változtatni, de sokáig agyalós voltam, ma már lazábban kezelem a dolgaimat.

 


(X) Minden napra új meglepetés az Unibet adventi kalendáriumával! Kattints ide, regisztrálj egy számlát és nézd meg, milyen meglepetés vár ma rád!


 

– Igen ám, csak hát pont az lenne az ügynök dolga, felelőssége, szerepe, hogy jó irányba terelje a fiatal játékost – nyilván nem mindenkit könnyű. 

– Egyetértek, ehhez kell megtalálni azt a menedzsert, aki rendíthetetlenül hisz benned, aki hosszú távú befektetésként gondol rád, nem hirtelen akar nagy pénzt keresni. Aki egyengeti a karriered, és tudja, hosszú távon sokat profitál belőle. Az sem volt a szempontunkból előnyös, hogy fiatalon hosszú távú szerződéseket kötöttünk rögzített kivásárlási ár nélkül, mert így bármennyit kérhetett a klub, ami jócskán megnehezítette az átigazolásunkat. Magyar játékost eleve nehéz értékesíteni, emiatt persze az ügynökök sem voltak könnyű helyzetben. De amikor stabilan elkezdtem az NB I-ben játszani, a mezőnyjátékosok közt a félév legjobbjának választottak, sokan kerestek külföldről, konkrét ajánlatokkal is.

 

Az Ajax intenzíven figyelt, az akkor a Bundesligában negyedik Freiburg két-három napos ismerkedésre hívott, bemutatták volna a klubot, erre egy héttel azelőtt megsérültem.

 

Na, az kétségtelenül az én hülyeségem volt, mert éreztem, hogy szúr a lábam, mégsem hagytam ki egyetlen edzést sem, éppen azért, hogy topformában legyek, ha lehetőségem adódik megmutatnom magam, illetve nem akartam, hogy az MTK emiatt ne engedjen ki. Sérülés lett belőle, majd műtét. Az első NB I-es őszöm után jártunk, másodikként fordultunk, rúgtam hat gólt, adtam hat gólpasszt. 

 

– Mind közül a legrosszabb döntés Thaiföld volt?

– Szakmai szempontból biztos annak tűnt, addigra azonban kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Az MTK-val lejárt a szerződésem, a már említett mallorcai megállapodás mégsem valósult meg, amiatt pedig tényleg minden mást visszamondtam, jóllehet Hollandiából, Dániából, a német második vonalból is csábítottak. A Ferencváros és az Újpest ugyancsak, igen jó szerződésekkel, én azonban a külföldi szereplést dédelgető álmaimat kergettem, határozottan kint akartam folytatni, amit le is nyilatkoztam, meg is jelent minden sajtótermékben. Miután nem akartam hülyét csinálni magamból, csak azért sem írtam alá idehaza. Fél évig csapat nélkül voltam, illetve a BLASZ I-ben edzettem a nevelőegyesületemben, az Ikarusban. Januárban aztán három lehetőség is adódott: hívtak a skót első osztályba próbajátékra, az amerikai bajnok Portland szintén, amelyik ráadásul akkor adta el balszélsőjét, a legdrágább játékosát, felszabadult tehát egy tetemesebb összeg a fizetési listán, illetve felbukkant még a thaiföldi kérő. Utóbbi próbajáték nélkül, kész szerződéssel várt. Én abban a fél évben, amíg nem volt csapatom, visszaköltöztem a szüleimhez, feléltem a tartalékaimat, sőt, a szüleimnek kellett kisegíteniük. Azért egy fiatal játékos az MTK-ban akkoriban nem keresett valami csúcsszuperül. Szívem szerint a Portlandet választottam volna, de annak kapcsán sorakozott néhány kérdőjel: mi van, ha nem felelek meg a teszten, ha nem én kellek az edzőnek… Úgyhogy a biztos Thaiföldet választottam. Úgy éreztem, vissza kell adnom valamit a szüleimnek abból a rengeteg támogatásból, amiben gyerekkorom óta részesültem.

 

– Megbántad a döntést?

– Nem. Ha visszamehetnék az időben, alighanem megpróbálnám a portlandi próbajátékot, már csak azért is, mert akkor kezdtek szállingózni az MLS-be az ismert európai játékosok.

 

– Fél évet töltöttél mindössze Délkelet-Ázsiában, lett volna még visszaút.

– Volt is. A hazaérkezésem után fél napot tartózkodtam itthon, és már indultam is az Egyesült Államokba. A Minnesota hívott próbajátékra, a Bournemouth ellen egy félidőt kaptam, jól ment, viszonylag sokan látták, a Minnesota mellett a New York Cosmos és a Toronto is megkínált szerződésajánlatával. A Toronto az első osztályból, a másik kettő a második ligából, bár lehetett tudni, hogy a Minnesota első osztályú licencet vesz. Akkor került azonban Gyirmótra Urbányi István, és meggyőzött arról, igazoljak oda.

 

– Aha… A gyirmóti szereplést hogyan értékeled? 

– Kudarcként. Pedig közel férkőztem akkor a válogatotthoz, a bő keretbe bekerültem, de nem sikerült jól a gyirmóti szereplés, inkább védekeztünk, keveset volt nálunk a labda, én sem találkoztam vele eleget, nem feküdt a támadójátékosoknak az a foci, nehezemre esett ott futballozni. Ki is estünk.

 

– Urbányi a Honvédhoz már nem hívott?

– Nem.

 

– És Bognár György Paksra? Nála remekeltél Budaörsön.

– Ő sem, de az ő kezei között valóban élmény volt futballozni, egy támadójátékosnak maga az álom az ő futballfelfogása. Minden hétvégén alig vártam, hogy kifuthassak a gyepre.

 

– Az idén beléptél a harmadik ikszbe. Tartottál számvetést? 

– Lepörgettem magamban, mi történt eddig, és aligha mondok újat azzal, ha kijelentem, csalódott vagyok. Nincs azért még vége, eszemben sincs szögre akasztani a cipőt, de az elvártakhoz képest eddig alulteljesítettem.

 

– A számvetésnél maradva: mi volt fontos neked húszéves labdarúgóként, és mi a fontos ma?

– Akkor csak játszani akartam, örömömet lelni a futballban. Aztán ahogy bekúszik a pénz a futballba, amiként profivá válsz, minden megváltozik. Onnantól fogva nem uralod egy személyben a karrieredet. Hogy mi a fontos ma? Azért igazoltam Balassagyarmatra, hogy újra felépítsem magam, jó szezont zárjak, támadóként minél több gólpasszal és góllal jelentkezzem. Ma sem mondtam le azonban arról, hogy egy nap külföldön folytatom. Jó állapotban vagyok, a próbajátékot is nyugodt szívvel bevállalnám, Amerikában, Ázsiában, Európában egyaránt. Meg tudnék felelni.

 

Egykor játékostársak, ma ellenfelek: Csiki Norbert (jobbra) a Kanta József (balra) által irányított MTK II ellen is pályára lépett a harmadosztályban (Fotó: Kőházy J. Zsolt/nograDex)

 

– A magyar élvonalban?

– Természetesen ott is. Szerettem az NB I-ben játszani.

 

– Az alapján, amiről mindeddig beszélgettünk, az körvonalazódik, a fiatalok mentális felkészítése is roppant fontos lenne. Valamennyire is hangsúlyos volt a karrieredben?

– Nem volt bennem részem.

 

– Egy jó menedzser is betöltheti a coach szerepét, aki jó irányba terel, a megfelelő pályaívet rajzolja fel. Volt azért jó ügynököd?

– Ebben a témában inkább vagy jót, vagy semmit. 

 

– Rendben, de te mennyire segítetted a dolgukat? Többnyire a saját fejed után mentél, makacsul?

– Makacs vagyok ma is, de ha ki vagy szolgáltatva, nem számít, mennyire vagy az. Az edzőkkel szemben, a csapaton belül voltam makacs. Sajnos túl nagy az igazságérzetem, beleálltam olyan vitákba, amelyekbe nem kellett volna, vagy visszaszóltam annak, akinek nem szabadott volna.

 

– Mi mást nem szeretsz még magadban? És mi az, amit viszont igen? 

– Nem szeretem, hogy önfejű és lobbanékony vagyok, bár az évek alatt azért sikerült ezen valamelyest változtatni. Talán azt szeretem magamban a legjobban, hogy az igazán nagy meccsek, a presztízscsaták előtt, amikor a csapattársak megkérdezték, te is izgulsz, rendre azt feleltem, nem. Sosem éreztem idegesnek magam.

 

Az első menedzsereim általában azzal fordultak hozzám, inkább nem mondják el, mely klubok képviselői ülnek a lelátón, mert ők azt tapasztalták, ettől csak megijed a játékos, én viszont direkt kértem tőlük, hogy közöljék, honnan érkeztek a megfigyelők, mert ha nagy a tét, akkor tudom a legjobbamat nyújtani.

 

Zavar, ha nézők nélkül kell futballoznunk, ha hatvanezren vannak a lelátón, az nem. Legyen parázs a hangulat, az sem baj, ha közben engem szidnak. Amikor az első NB I-es szezonomban négy kettőre megvertük a Fradit, s én két gólt rúgtam, az ötezres zöld-fehér tábor csak az én nevemet skandálta, nem épp dicsőítve. De ez engem felspannolt. Az önbizalmam azonban rég nem olyan nagy, mint egykor. Korábban kicsattantam tőle, sokkal vagányabb voltam a pályán. Akkoriban körbenéztem kezdéskor a gyepen, és azt mondtam magamban, itt én vagyok a legjobb játékos. Nem nagyképűségből, ez kellett ahhoz, hogy győzni tudjak. Kezd azért visszajönni, de évekig hiába kerestem. A viszontagságok, csalódások, kudarcok miatt kiveszett belőlem. És ha egy futballistának nincs önbizalma, nem képes teljesíteni.

 

– Kértél külső segítséget?

– Nem hittem korábban a sportpszichológus jótékony hatásában, de a párom unszolására két éve kipróbáltam, egy hónapban kétszer viszonylag hosszabb ideig jártam terápiára, és sokat segített. Számtalanszor megtörténik, hogy bár mindent beleadsz, mégsem jönnek az eredmények, az okát azonban meg kell fejteni. Engem zavart, hogy nem jutottam el arra a szintre, amelyre a képességeim predesztináltak volna, ettől aztán nem is tudtam a kívánatos nívón futballozni. Abban segített leginkább a sportpszichológus, hogy a múltbeli történéseket el tudjam engedni. Teljesen sosem fogom, de ha nem gondolok rá a nap huszonnégy órájában, már az is valami. 

 

– Karriered melyik szakaszára gondolsz vissza a legboldogabban? 

– Az utánpótlás éveim fantasztikusan teltek. Háromszor jobb voltam, mint felnőttként bármikor is, harminc-harmincöt gólt rúgtam szezononként, adtam ugyanannyi gólpasszt, imádtam minden napját. A felnőtt futballból az első NB I-es szezonomra gondolok vissza a legnagyobb örömmel, büszke voltam a találataimra, főként, hogy nem három méterről passzolgattam be a labdákat a kapuba.  

 

– Az NB III-ban is szépen rugdosod a gólokat. De ugye nem a végállomás Balassagyarmat?

– Nagyon remélem. Azon vagyok, hogy magasabb osztályban is újra megmutassam magam.

 

– És ha egyszer vége, merre haladsz tovább?

– Azért az még remélhetőleg odébb van. De az ügynöki munka érdekelne. Éppen azért, hogy a szöges ellentettjét csináljam annak, amit a saját bőrömön tapasztaltam. 


 

Ki lesz az NB I. gólkirálya a 2021/2022-es szezonban?

5,00 – Ryan Mmaee

6,00 – Ádám Martin

7,00 – Nenad Lukic

8,00 – Ugrai Roland

Ezt, és további fogadási lehetőségeket a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/NBI/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a magyar foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


Képek forrása: (Fotó: Kőházy J. Zsolt/nograDex)

Írj hozzászólást