„A németek elleni meccs végén érzett fájdalom egy darabig még elkísér” – Interjú Schäfer Andrással

A Németország ellen gólt szerző Schäfer András könnyeit az egész ország megismerhette, ismerjük hát meg a gondolatait is. A DAC középpályása vall a válogatott bravúros, mégis keserédes szerepléséről, gyötrelmes olaszországi légióskodásáról, jövőbeni terveiről.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

– A németek elleni, drámai csoportmeccs végén egy egész ország látta potyogni a könnyeidet. Beszáradtak már?

– Nem teljesen. Még mindig, ha látok egy ilyen fotót, vagy csak rágondolok, elönt a keserűség, persze tudom már értékelni, hogy jól játszottunk, hogy gólt fejeltem, hogy az első meccsen kívül jó eredményeket értünk el. De a németek elleni összecsapás végén érzett fájdalom egy darabig még elkísér. A szüleim és a barátaim igyekeznek persze vigasztalni, hogy ne vicceljek már, ilyen ellenfelekkel szemben szép siker ez, de hazudnék, ha azt állítanám, beszáradtak azok a könnyek.

 

– Időbe telik tehát még feldolgozni.

– Igen. Nem gondoltam, hogy érzelmileg ennyire meghatározza majd a mindennapjaimat. Nem arról van szó, hogy magamba fordultam, hogy letargikus a hangulatom, mert jól éreztem magam a nyaraláson, tudtam lazítani, de bármikor, ha a Németország elleni mérkőzés a téma, a mosolyom tovaszáll. 

 

– Azért nem csak a németek második gólja, a tiéd is sokakat sokkolt, a mieinknek eufóriát okozva. Le lehet szavakkal írni, amit akkor éreztél?

– Nem igazán. Elképesztő volt, ma sem tudom tökéletesen kifejezni, amit éreztem, saját magamnak is nehéz megmagyarázni. Lehet, az egész karrieremben nem élek át többé ilyet. Arra emlékszem, hogy először ordítottam, aztán amikor a többiek letepertek, jöttek a könnyek is. Azok még örömömben.

 

Amikor pedig sétáltunk vissza a középkezdéshez, a német játékosokra pillantva láttam egyfajta bizonytalanságot, az volt az arcukra írva, hoppá, itt most baj van.

 

– Meglehet, ezért is ennyire feldolgozhatatlan a kiesés, mert ti belülről pláne érzékelhettétek, hogy az ellenfél mennyire sebezhető, hogy el lehet kapni. 

– Már a szünetben is azt éreztük, baj van az önbizalmukkal. Mi egymást spannolva, a másikat hangos szóval biztatva mentünk ki, felszegett fejjel, eközben ők csendben beszélgettek. Nem voltak valami jó hangulatban, inkább bizonytalannak tűntek.

 

– Sajnos aztán mégis az ö öltözőjük lett a vidámabb barakk. Hogyan festett a miénk?

– Mindenki csalódott volt, lehangolt, elvégre óriási sanszunk volt a továbbjutásra, hat percre voltunk a hatalmas sikertől. A tapasztalt játékosok, a csapat hangadói, a stáb tagjai próbálták vigasztalni a fiatalabbakat, „fel a fejjel” mondta a kapitány, de finoman fogalmazva sem voltak azok örömteli pillanatok. A repülőn azért valamivel jobb hangulat uralkodott.

 

– Ha az érthető és nehezen feledhető csalódottságot félretesszük, mi az a tanulás, tapasztalat, amit magaddal viszel a tornáról?

– Azt remélem, a németek elleni sokkoló hajrá is pozitívan hat hosszú távon, és lökést ad, hogy Münchenben, a németekkel szemben karnyújtásnyira voltunk a győzelemtől, hogy az esélytelennek vélt magyar válogatott az utolsó pillanatig harcban volt a továbbjutásért. Ez azért növeli az önbizalmat, s ha önmagában attól, hogy betaláltam, nem is lettem jobb futballista, az élmény által több lettem. Szerintem ez megmutatkozik majd a mentalitásomban, hogy mást ne mondjak, a kudarcot is könnyebben dolgozom majd fel ezután, másfelől pedig a mindennapi munkában is sokat jelenthet ez a három meccs, a tudat, hogy világklasszisok ellen is sikerült nagyjából helytállni. Ez biztosan doppingol majd. 

 

Schäfer András extázisban ünnepelt a németek elleni gólja után (Fotó: Getty Images)

 

– Akár már az őszi vb-selejtezőkön is megmutatkozhat az Eb-szereplés jótékony hatása?

– A kiesés után két nappal is azt mondtam, bárcsak lenne még egy-két mérkőzésünk, mert annyira felemelő volt a pályán lenni. A megszerzett önbizalommal bátran belemehetünk az angolok elleni vb-selejtezőbe is. Saját magunknak, az egész országnak, de a nagy csapatoknak is megmutattuk, bárkire veszélyesek tudunk lenni. Sztárcsapatok ellen is. Ezért is várom nagyon az újabb topcsapat, az angolok elleni találkozót.

 

– A két felkészülési mérkőzésen nyújtott teljesítménnyel, illetve a Ciprus ellen szerzett góloddal játszottad be magad a csapatba?

– Sokat számított, de nem csak azon múlt. A szövetségi kapitánynál az edzésmunka nagyon sokat nyom a latban, szóval a tréningeken mutatottak, valamint a jól sikerült felkészülési meccsek alapján kerülhettem be a csapatba.

 

– Ami az egyiknek szerencse, a másiknak pech, a te kezdőcsapatbeli szereplésedhez kellett Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt sajnálatos sérülése is. Az adódó lehetőség kihívás, megfelelni neki versenyzői erény.

– Először is nagyon sajnálom a balszerencséjüket, sportemberi nagyságukat dicséri ugyanakkor, hogy mindvégig biztattak. Különösen a klubtárs Kalmár Zsolttól, valamint a szintén sokáig sérüléssel bajlódó Vida Mátétól kaptam sok bátorító üzenetet. Mindvégig tartottam velük a kapcsolatot, igaz barátok, akik mindig mellettem állnak.

 

– A te pályádnak is volt már gyötrelmes periódusa, az olaszországi vendégeskedés.

– Az valóban nagyon rossz periódus volt, senkinek sem kívánom, hogy egy évig ne játsszon. Mégis, ma is tartom, nagyon megerősített az az áldatlan állapot, sok hasznos tapasztalattal gazdagodtam. A kudarcélményt sokan rosszul kezelik, jól nekem sem sikerült, de tanultam belőle.

 

– Miért, hogy kezelted?

– Nem mondanám, hogy olyan nagyon rosszul, csak nem tudtam mit kezdeni vele. Nem jó érzés, amikor tudod, hiába edzel minden nap, mindent beleadva, egyre többet és többet, nem fogsz a hétvégén játszani. Több okból sem akartak persze egy fiatal játékossal kísérletezni.

 

Egyrészt, mert amúgy is sok kiváló futballista volt a keretben, másrészt mert végig a vonal körül táncoltunk, egy kiesés ellen küzdő együttesben pedig általában a rutinos labdarúgókra számítanak.

 

A Genoa aztán kölcsönadott a Chievónak, de ismert, hogy a kölcsönjátékosok élete sem könnyű. Erősebb lettem mindenesetre, és azt remélem, lesz még esélyem topligás csapatban szerepelni.

 

Schäfer András 2019-ben igazolt az olasz élvonalbeli Genoába 1 millió eurórért, de nem lépett pályára a felnőttek között (Fotó: Getty Images)

 

 

– Azt mondod, sok hasznos tapasztalatot szereztél. Miket? 

– Például azt, hogy odakint edzésen sincs barátság. Az edzésen is fel kellett venni a sípcsontvédőt, ami lehet, hogy Cesare Prandelli heppje, elvárta mindenesetre, hogy úgy menj bele a párharcokba, mintha csak meccsen volnál. Ugyancsak megtanultam, ha van egy összezördülés, egy szócsata, nem szabad hagyni magad. Inkább utáljanak meg a csapattársak, de mutasd meg, kiállsz magadért. Így verekedheted be magad a csapatba. És ha játszol, pláne ha jól játszol, úgysem fognak megutálni. Minden pillanatban azt kell mutatnod, játszani akarsz, hogy bármire hajlandó vagy érte. Nem szabad félszegnek, túlságosan előzékenynek lenni. Szoboszlai Dominik a jó példa, az ő karaktere a követendő.

 

– Utólag elhamarkodott döntésnek gondolod, hogy tizenkilenc évesen a Serie A-ba igazoltál?

– Nem. Egyfelől mindenkinek az az álma, hogy topligában játsszon, másfelől nekem éppen abba a bajnokságba nyílt esélyem szerződni, amelyiket imádok. Nem csinálnám vissza, most is igent mondanék a Genoának. Már csak amiatt is, mert egy olyan futballkultúrában fejlődhettem, amelyik példaértékű, egy olyan országban, amelyikben imádják ezt a játékot. Szóval egyáltalán nem volt rossz lépés, nem bántam meg, a szívem azt súgja, újra elfogadnám az ajánlatot, és egyáltalán nem az anyagi javak miatt. Minthogy pedig Eb-részvevő lehettem, pláne nem kell miatta bánkódnom.

 

– Huszonkét évesen még mindig tiéd a világ.

– Remélem, amúgy pedig egy magyar játékos nem válogathat az ajánlatok között. Nem az történt, hogy megkeresett az első négy Hollandiából, meg az utolsó négy Németországból, hanem volt egy A és egy B ajánlat, én éltem az egyikkel. Aztán így alakult. Ettől még örülök, hogy elfogadtam.

 

– Célod, hogy egy nap tapasztaltabban, még jobb játékosként visszatérj?

– Hazudnék, ha azt mondanám, nincs tervben, ahhoz túlzottan is szeretem az olasz focit. Még egy olyan év azonban, hogy nem játszom, nem fér bele.

 

A soron következő idényekben feltétlenül játszanom kell, a fejlődésem miatt is, meg azért is, mert válogatott futballista akarok maradni.

 

– Megkeresések akadnak?
– Az engem képviselő CMG folyamatosan tájékoztat az aktuális helyzetről, abban maradtunk, hogy teszem a dolgomat, végzem a felkészülést és a megkeresésekkel majd csak akkor foglalkozom, amikor már tényleg lesz értelme és itt lesz az ideje.

 

– Mire van szükség ahhoz, hogy valaki megfeleljen a Serie A-ban?

– Összetett kérdés. Talán a legfontosabb az erős karakter. Akit Olaszországba visznek, az biztosan jó játékos, kérdés, mennyire hamar sikerül beilleszkednie a csapatba, mennyire fekszik neki a helyi futballstílus, otthonosan mozog-e az adott kultúrában. És ugyancsak lényeges, hogy ha az elején esélyt kapsz, azzal élni kell. 

 


(X) Vegyél részt az ingyenes Aranygól-tippjátékban az Eb döntő során, tippeld meg helyesen a mérkőzés első gólszerzőjét és a találat pontos idejét és nyerj 8 millió forintot!


 

– Itália Eb-döntős szereplése mennyire lep meg?

– Mondhatni semennyire. Szurkolok is nekik, közel állnak a szívemhez. Végbement egy generációváltás, ami ugye nem hoz mindjárt eredményt, az elmúlt öt-hat éve nem is sikerült valami fényesre. De ez most egy nagyon jó csapat, amelyikből hiányzik ugyan egy valódi világsztár, de éppen ettől csapat. Az olasz futball általában is fejlődik, ha a klubjai a BL végelszámolásánál nincsenek is jelen, az első tíz csapat meccse rangadó Itáliában.

 

– Onnan való ugyebár Marco Rossi, aki Olaszországban szocializálódva nyilván azzal a szemmel figyel, szóval mit látott meg benned szerinted?

– Ha jól tudom, már azelőtt figyelt, hogy a Serie A-ba szerződtem, tett legalábbis erre utaló nyilatkozatot. A zsiványabb játékosokat minden edző szereti, ő azt mondja, ha belenéz a szemembe, a róka jut eszébe, azt látja, sosem vagyok megilletődött.

 

– És ravasz, vagy fogalmazzunk inkább úgy, vagány játékosnak tartod magad?

– Mondjuk azt, nem vagyok ijedős fajta.

 

– Az angolok ellen sem leszel az?

– Egyetlen meccsbe sem szabad félve, feltartott kézzel belemenni. Nem azt mondom, hogy biztosan nyerünk, mert azért tudjuk jól, mennyit ér az angol keret, és mennyit a miénk, szóval muszáj a földön járni, de ha betartjuk a begyakorolt taktikát, ha hasonlóan fegyelmezetten és igen, hasonlóan vagányan futballozunk, mint az Eb-n, lehet esélyünk. Ez az Európa-bajnokság is azt bizonyította, mindig van esély.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x