„A Premier League tökéletes terep lenne számomra” – Interjú Nagy Ádámmal

Igyekszik minél magasabb szinten teljesíteni a Championship „darálójában”, a válogatottban pedig ugyanazt a fontos mélységi irányító szerepet betölteni, amit a 2016-os Európa-bajnokság óta szinte mindig. De vezethet-e feljebb az útja? Milyen esélyekkel megy bele a vb-selejtezősorozatba a nemzeti együttes? Miben fejlődött Angliában és visszavágyik-e Olaszországba? A bristoli Nagy Ádám ezekről is beszél.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

– A második szezonodat taposod Bristolban, a harmadik edző irányításával. A futballistákat is rendre kihívás elé állítja a sors… 

– Ne dramatizáljuk azért túl, ennél súlyosabb kihívások is akadnak az életben, kivált mostanság. Amiatt viszont nagyon érdekes egy edzőváltás, hogy tehettél addig bármit, a nulláról indulsz. Ami olykor jó, máskor rossz, esetemben azért kihívás, mert Dean Holdennél stabil kezdő voltam, kiváló volt a kapcsolatunk, mármost ezt a bizalmi viszonyt az új mesterrel ismételten fel kell építeni, és nap mint nap bizonyítani. Úgyhogy nem egy rettenetes dolog az edzőcsere, és azért a rutinom is megvan már abban, milyen egy új trénerrel dolgozni.

 

– A bristoli második Dean Holden – csak hogy világos legyen, ki ki után jött – ugyanazt a szakmai irányvonalat követte mint az első, a téged leigazoló Lee Johnson? S ehhez képest mennyiben más a jelentős Premier League-tapasztalattal bíró harmadik, Nigel Pearson?

– Már az első és második edző közt is volt változás. Johnson modern szakember, Holden a régi vágású angol edzők megtestesítője. Ő ugye Johnson asszisztense volt, nem tudom, mennyiben a „low budget” döntött kinevezésekor, de inkább tűnt a pandémia szülte megoldásnak. Nála rengeteg volt a kontakt, fontos volt a második labda megszerzése, sok volt a hosszú labda, nyilván nem tiltotta meg persze, hogy kis passzokkal játsszunk, ám ha nem erre készülsz tudatosan, ha nem alakul ki ez a fajta identitás, direktebb futball lesz belőle. Én mondjuk azt annyira nem szeretem, de igyekeztem alkalmazkodni. Egyébként nem is indult jól Holdennel a kapcsolatunk, de ki tudtam harcolni a tiszteletét, és az első néhány meccs után folyamatosan játszottam.

 

– Erre jött Pearson… 

– Vele viszont nagyon jól indult. A Middlesbrough elleni bajnokin már a lelátón ült, én meg azon a mérkőzésen gólpasszt adtam, jól ment a játék, nyertünk három egyre, azt hiszem, jó benyomást tettem rá. Az első három meccsén meg is kaptam a játéklehetőséget, a harmadikon azonban agyrázkódást szenvedtem, ami a protokoll szerint tíz nap pihenő, de legalább regenerálódtam, mert azért a Championship menetrendje kegyetlen. Fixen játszottunk a BL-napokon, de korábban is volt több hétköznapi forduló, azért ezt nem egyszerű három hónapig bírni, meg tudja fogni az embert. Tudok már persze figyelni magamra, jól tudom, mire van szüksége a testemnek, a pihenés, regeneráció, nyújtás jelentőségét nem kisebbítem. 

 

A mélyből a csúcsra

A hullámvasutazás Nagy Ádám személyes karrierjét is jellemezte. Gyerekként lemondtak róla, kis híján abbahagyta a futballt, de felnőttként is meg kellett küzdenie a kihívásokkal, Bolognában és Bristolban egyaránt. Mennyire volt nehéz megélni gyerekként a traumát, és mennyire más felnőttként átlendülni a mélyponton?

„Ha gyerekként ér egy törés, amikor imádsz focizni, futballista szeretnél lenni, a labda a mindened, azt nehéz feldolgozni, idő kellett, míg kilábaltam a krízisből. Felnőttként más, könnyebb feldolgozni, akkor is, ha a futball egyszerre jelenti a hobbid, a hivatásod, a megélhetésed.”

 

– Visszatérve még Pearsonra, ő azért szigorú, katonás menedzserként ismert, valóban az?

– Eléggé… Már a megjelenése is tiszteletet parancsoló, van egy nagyon karizmatikus személyisége. Szükségünk is volt az edzői szigorra, valakire, aki a hatmeccses vereségsorozat után gatyába rázza a társaságot. Ez most ugye egy átmeneti állapot, meccsek egymás után, közeledik a bajnoki hajrá, nem nagyon tudunk edzeni, egyik kilencven percből esünk bele a másikba, de azt érzékelem, hogy Nigel Pearson a sok passzra épülő, játszósabb futball híve, szerintem afelé megyünk majd el. Örülök mindenesetre, hogy ilyen tapasztalt trénerrel dolgozhatok.

 

– Segíts megfejteni magát a klubot is, hogy miben áll a bristoli projekt. Stabil Championship-csapatnak maradni, vagy megcsípni a rájátszást érő helyek egyikét?

– A bennmaradás, illetve a középcsapat státusz jó ideje megvan, most akar a City szintet lépni. Új, gyönyörű edzőközpont épül, a klub ambiciózus, az említett hatmeccses kudarcsorozat nem segített persze a célok elérésében, de igyekszünk magunkat visszaküzdeni a tabella első felébe. Ez egy kíméletlen bajnokság, egy-egy apró hiba, és mindjárt három-négy csapat liheg a nyakadban.

 

– Mit gondolsz, miben fejlődtél leginkább a két angliai szezonodban? 

– A párharcokban és a támadásépítésben. A válogatott mérkőzéseken is profitálni tudtam ebből, aminek nagyon örülök. 

 

– Bántott, amikor rendre megkaptad, hogy Nagy Ádám csak oldalra játszik, nem eléggé offenzív?

– Nem vagyok már az a sértődött tinédzser, inkább motivál a kritika, tudtam, fejlődnöm kell ezen a téren.

 

– Miben kellett legelébb is Angliába igazolva?

– A párharcok sikeres megvívásában, és hogy megszokjam a darálást. Nem tudom ezt ennél szebben megfogalmazni, mert tényleg ilyenek a Championship mérkőzései. 

 

– Nyíltabb futball ugyanakkor, mint az olasz, nem?

– Egyértelműen. Nagyobb a tempó, gyorsabb a játék, emiatt több persze a hiba, de nyílt sisakos a küzdelem, a rengeteg taktikai elem az olasz futballban némileg lassítja a játékot. Ezért is kevésbé élvezhető a nézőnek.

 

– Hiányzik azért Olaszország?

– Igen. Nagyon szép emlékek kötnek Bolognához, a jó élményekre igyekszem emlékezni. Nagyon közel áll hozzám az olasz életstílus, megszerettem a nyelvet, talán az Eb után lesz megkeresés.

 

– Visszavágysz ezek szerint? 

– Igen, de a Premier League is tökéletes terep lenne számomra… A vb-selejtező is jó platform arra, hogy megmutassam magam, a válogatott pedig azt mutatta már meg, hogy a magasabban jegyzett riválisokkal is fel tudja venni a versenyt. 

 

– A lengyelek elleni első mérkőzés mindjárt egy remek vizsgalehetőség az Eb előtt.

– Igen, tökéletes teszt a portugálok elleni első Eb-csoportmérkőzésre, bár közvetlenül előtte is játszunk még edzőmeccset. Szerintem megkérdőjelezhetetlen a válogatott fejlődése, amit újra és újra bizonyítani kell persze, például a lengyelekkel szembeni, izgalmasnak ígérkező csatát követő két találkozón, San Marino és Andorra ellen, amelyeket magabiztosan, jó játékkal kellene hoznunk. Előfordult ugye, hogy a papíron könnyűnek ígérkező mérkőzést elbuktuk, ez immár nem fordulhat elő, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az a szeretet, ami a válogatott iránt újra megnyilvánul, kicsit is alábbhagyjon. Mindhárom meccs jó lehetőség arra, hogy demonstráljuk, jó úton indultunk el. Ugyancsak optimizmusra adhat okot, hogy a külföldön szereplők többségükben játszanak klubjaikban.

 


(X) Így nyerhetsz 20-szoros pénzt magyar – lengyel meccsel:

Exkluzív promóció! Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre és fogadj 20-szoros oddson a Magyarország-Lengyelország vb-selejtező három kimenetelének valamelyikére! Hogyan működik? Kattints a lenti linkre, regisztrálj és kösd meg első fogadásodat! 

>>> Kérem a 20-as szorzót!


 

Lehangoltan

A koronavírus-járvány Angliát sem kímélte, a szigetország sok más európai államhoz hasonlóan egyelőre óvatos a nyitást illetően. A vírus a szervezetet, a karantén a lelket roncsolja. 

„Csak a gyógyszergyárak, drogériák, élelmiszerboltok, szóval a legszükségesebb üzletek vannak nyitva, sokszor maguk az angolok sem tudják, mik a pontos szabályozások. Eleve lassan reagáltak tavaly ilyenkor, külön utat választottak, nem sült el jól. Most lezártak mindent. Érdekes ez a helyzet, mert a szabadidőddel nem tudsz szabadon mit kezdeni, legfeljebb kisétálsz a friss levegőre. Nem gondoltam volna tavaly, hogy egy év múltán is a járványt nyögjük. Nekem is voltak nehezebb heteim, azért elég depresszív hatású a tél, a sötétség, a bezártság, ha három hónapig csak ritkán látod a napot, s állandóan süvít a szél. Meg tudja fogni az embert. Nem lehetsz persze kedvetlen, mert azt az edzésen is észreveszik, mégis, megfigyeltem magamon, hogy kevesebbet beszélgetek a társakkal, kevesebb a poén, hogy nem tudok száz százalékig magam lenni. Nem volt drámai a helyzet, de érdekes volt megfigyelni, hogy a rossz idő, a család és a barátok távolléte így hat rám.”

 

– A 2016-os Eb-szereplés óta a válogatott megjárt mennyet és poklot, Marco Rossival is volt fent és lent is, a hullámvasutazás után mitől működik most a nemzeti együttes?

– Abban látok változást, hogy megvan immár a feltétlen bizalom a szövetségi kapitány iránt, nyugodtan, hosszú távon dolgozhat, a válogatott identitása akkor alakulhat ki, akkor tudjuk ráerőltetni az akaratunkat az ellenfélre, ha állandó a szakmai háttér. Lesznek persze meccsek, amelyeken nekünk kell alkalmazkodni az ellenfél nagyobb tudásához, ettől még folyamatosan hoznunk kell egy bizonyos nívót. 

 

– Melyek a kapitány legfontosabb irányelvei, üzenetei?

– Marco Rossinál mindenki tudja, mi a dolga, egy középpályás például azt, hogy meddig kell követnie az embert, a csatár azt, mikor kell letámadnia, nincsenek kérdőjelek. A stabil védekezésre építünk, de a támadójátékunkról is határozottak az elképzeléseink. A válogatottat a néhány napos összetartás alatt nem elsősorban fizikailag, taktikailag lehet megerősíteni, Marco Rossinál nagyon hangsúlyos a különböző taktikai elemek gyakorlása, állandóan videózunk a riválisokat elemezve, felkészülten megyünk bele a meccsekbe. Nagy előnye, hogy ismeri a magyar viszonyokat, képes oldott hangulatot teremteni az állandó nyomás, eredménykényszer ellenére is, ehhez nagyon jól húzza meg a határvonalat: mindenki tisztában van vele, mikor van itt a munka ideje, és mikor lehet ugratni a másikat. Minden egyes együtt töltött percet arra próbálunk felhasználni, hogy még inkább csapattá kovácsolódjunk, bár e téren elég jól állunk, mondhatni ez a legfőbb fegyverünk: hogy erős a kohézió, képesek vagyunk a másikért küzdeni, ez hatalmas plusz.

 

– A klasszisokkal érkező lengyelek ellen nyilván szükség is lesz rá, a nápolyi Piotr Zielinskivel bolognaiként már összecsaphattál.

– Kiváló futballista, a komplett középpályás megtestesítője, az ő személye is mutatja, a lengyel válogatott nem csak Robert Lewandowskiból áll. Lewandowskira persze külön is nagyon oda kell figyelni, a világ egyik legjobb kilencese, de nem szabad csak rá készülni, kilenc másik ugyancsak remek mezőnyjátékos lesz még a pályán.

 

Inzaghi mester

Számos trénerrel dolgozhatott már együtt karrierjében Nagy Ádám, kíváncsiak voltunk arra, ki volt rá a legnagyobb hatással.

„Filippo Inzaghival nagyon különleges volt együtt dolgozni. Olyan taktikai elemeket sikerült általa elsajátítanom, amiket másokkal lehet, sosem tudtam volna, rengeteg pluszt ad a játékomnak. Annak is örülök, hogy meg tudtam magam kedveltetni vele. Elképesztő játékoskarrier van mögötte, nyilván ez is hat rád, az szintén, hogy sztárstátusza ellenére megmaradt szerény embernek. Tisztelet övezi, nagyon sajnáltam, amikor menesztették.”

 

– Hiányzott amúgy, hogy újra klasszisok ellen szerepelj?

– Igen, örülök, hogy ilyen erőfelmérő következik, éppen ezért volt jó játszani a szerbek és a törökök ellen, és örülök, hogy velük is pariban voltunk.

 

– Az említett két válogatott legyőzése feltehetőleg növelte az önbizalmatokat, ami sokat érhet a lengyelek elleni ütközet előtt.

– Egyértelműen. Ahogy említettem, jó úton indultunk el, ugyanezt a munkát kell folytatnunk. Egy jó rajt a nagy rivális lengyelek ellen nyilván lendületet adhatna.

 

– Cél a második hely?

– Sportemberként nem szeretném bárkinek is odaadni az első helyet, még ha Anglia egyértelmű esélyese is a csoportnak. Lehet, hogy legbelül tudjuk, valószínűleg az angolok végeznek az élen, de a célunk, hogy megizzasszuk őket, senki se számítson feltartott kezekre. Érdemes magasra tenni a lécet, mert ha világcsúcs nem is kerekedik, egy jó szintet még mindig hozhatunk. 

 

– Ami a csúcsokat illeti, te a saját karrieredben hol jársz? Közel a csúcshoz?

– Bízom benne, hogy afelé tartok, és a Bristol csak egy fontos állomás. Azért küzdök, hogy a nyáron legyen lehetőségem előbbre lépni, hogy legyen egy olyan ajánlat, amire nyugodt szívvel mondhatom azt, igen, pont ezt szeretném. Ha a Premier League-ből érkezne az a lehetőség, nagyon örülnék, ezen dolgozom.

 

Olvasói kérdések

T. Gábor: Szia Ádi! Mit vársz a csapattól az Eb-n? Megismételhető a 2016-os bravúros szereplés? És mit vársz magadtól?

– Még nagyobb bravúrra lesz szükség, ha tovább szeretnénk jutni, de miért ne helyezzük magasra a lécet? Remélem, a pandémiás helyzet addigra javul annyira, hogy szurkolók is lehetnek a meccseinken, úgy lenne esélyünk meglepni a csoportellenfeleket. Nagyon örülnék, ha megint népünnepély lenne a körúton. Ami a személyes ambícióimat illeti, boldog lennék, ha az Eb-n lenne meg az ötvenedik válogatottságom. Jó játékkal szeretném segíteni a csapatot, olyannal, amivel a külföldi csapatok figyelmét is felhívom magamra.

 

F. András: Ha jól emlékszem, a Bolognában játszottál az ötfős középpályássor közepén, aztán a háromfős középpályássor baloldalán, de a Fradiban a két védekező középpályás közül voltál te az egyik. És lehetne még sorolni a példákat és a felállásokat, ahol bevetettek… Melyik a kedvenc posztod, illetve taktikai felállásod, amiben igazán otthon érzed magad?

– Az a kedvenc játékrendszerem, amikor három belső középpályással futballozunk, amelyik egy hatosból és két nyolcasból áll, és én vagyok a hatos,  a szűrő, illetve mélységi irányító.

 

N. Zoltán: A 2016-os Európa-bajnokság után több patinás klub érdeklődéséről is hallani lehetett, állítólag közel álltál az Olympique Marseille-hez és a Benficához is. Mi szólt a Bologna mellett?

– Úgy éreztem, hogy az említett két klubnál jobban akar a Bologna, konkrétabb terveket vázolt fel. Bár utóbb kénytelen voltam elhagyni, egyáltalán nem bántam meg, hogy oda igazoltam. Az az elvem, hogy mindenkinek az jut, amit a befektetett kemény munka alapján megérdemel. Lehet, hogy a Ferencvárosból való távozásom óta nem mindig ível egyenesen felfelé a karrierem, de az úgy túl könnyű volna. A lényeg, hogy tudok még fejlődni.

 

M. Iván: Elemzői szemmel nézve az angol másodosztályban kifejezetten erény az állandó mozgás és a soha meg nem állás. Ugyanakkor a pozíciós játék elterjedése miatt a megfelelő területek felvétele és időnkénti türelmes megtartása kifejezetten fontos tényező a mai modern futballban. Hogyan vagy képes elvonatkoztatni az angol stílus jelentette kihívásoktól, megfelelően teljesíteni az elvártákat, és mégis fejlődni a labdabirtoklás, területmenedzsment, és az egyéb pozíciós játékban fontos szerepekben?

– Nagyon jó kérdés. Valamilyen szinten mindig alá kell vetned magad az adott futballkultúra legmarkánsabb jegyeinek. A Championshipben a párharcok, a direktebb foci dominál, emiatt voltak nehezebb periódusaim Bristolban, és emiatt kevésbé tudom azt a futballt játszani, ami hozzám közelebb áll, a válogatott szerencsére azt képviseli. Úgy fogom fel azonban, hogy ebben a másfél-két évben más területeken is fejlődhetek, miáltal komplettebb labdarúgó válhat belőlem. Lehet, hogy a következő állomáshelyem olyan lesz, amelynek futballja közelebb áll a szívemhez, és még jobban élvezhetem a focit. Az angol másodosztály hajtósabb, keményebb mint a Premier League, ahol több a minőségi játékos, így több is a meccseken a nagybetűs labdarúgásra emlékeztető szituáció, nálunk több a hajtás, a párharc, ezekbe bele kellett szoknom, idomulni kellett hozzá, de ismétlem, ez csak komplettebb játékossá tett.


Kiemelt fotó: bristolpost.co.uk

 

Kapcsolódó cikkek:

 

5 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x