Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra

Tartalom

  • undefined
null
Labdarúgás
17 perc
2021. 11. 22.

„A rogersi triász szerint a három legfontosabb emberi tulajdonság az empátia, a feltétel nélküli elfogadás és a hitelesség” – Interjú Szekeres Adriánnal

Author avatar
Arról, hogy mikor ülhet le vezetőedzőként egy felnőtt csapat kispadjára, egyelőre sejtelmesen nyilatkozik, de a sorok között olvasva egyértelmű, hamarosan eljöhet a nap. De hát ez volt a célja, ezért hagyott fel az elemzői munkával, és ezen terve könnyíthette meg a döntést, hogy a sok sérülést és újrakezdést megelégelve meglehetősen fiatalon abbahagyja a profi futballt – az U20-as vb-bronzérmes Szekeres Adrián.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


– Elemzőként dolgoztál az MLSZ-ben a különböző válogatottaknál, kipróbálhattad magad pályaedzőként, szakérted a Premier League-et, úgy tűnik, nincs baj, de amikor sérülés miatt meglehetősen fiatalon, huszonnyolc évesen abba kellett hagynod a futballt, volt benned ijedtség, hogy „hát akkor most mihez kezdjek”?

– Nem, mert egyrészt már korábban eldöntöttem, hogy befejezem, másrészt addigra a játékkal párhuzamosan elindultam egy másik úton. Feljutva a Gyirmóttal úgy vágtam neki a 2016-2017-es idénynek, hogy ismét végigjátszom egy NB I-es szezont, erre az első fordulóban megsérült a térdem. A műtét és a rehabilitáció sem sikerült valami jól, hiába próbáltam bekapcsolódni a csapatedzésekbe, nem ment, decemberben újra meg kellett operálni. Abból visszatérve ismételten úgy éreztem, valami nem stimmel, hogy nem tudom a lábam kellőképp terhelni, következésképp mire a télből tavaszra fordultunk, eldöntöttem, abbahagyom.

 

– Emlékszel a pillanatra, amikor kimondtad magadban, hogy vége? Emlékszel a kellemetlen felismerés körülményeire?

– Arra nem, de arra igen, mikor mondtam el először valaki másnak. A dátum így sincs meg, valamikor 2016 végén, a következő év elején járhattunk, amikor egy csapattársammal ültem a kocsiban, én vezettem, s épp arról kezdtünk volna el beszélgetni, hogy a nyáron lejár a szerződésünk, mit tegyünk, amikor én benyögtem, befejezem a futballt. Nézett rám kikerekedett szemekkel, mire elég határozottan megismételtem, itt a vége. Ez egy olyan emlékkép, ami megmaradt bennem, és aligha felejtem el.

 

– Lelkileg az egy bitang nehéz helyzet? Amikor ki kell mondani, hogy ennyi volt.

– Lelkileg a rehabilitáció folyamata iszonyatosan nehéz, mindaz, ami azzal jár. Mire eljutsz a döntésig, az már valahol megkönnyebbülés. Azt viszont, amikor a csapat előtt érkezel, és még a csapatedzés után is maradsz, miközben folyamatosan kezelik a lábad, elég bajos viselni. Nyilvánvalóan ez is a futball része, nekem azonban a kelleténél több jutott belőle. Négy térdműtétem volt, a vállsérülésem is hosszabb kihagyással járt, belefáradtam a lábadozásokba, az újrakezdésekbe. Nem éreztem a belső motivációt, hogy újra végigcsináljam. Addig rendre éreztem.

 

Lejártam például az egyik legnépszerűbb győri konditerembe, és amikor kiderült, futballista vagyok, a bőrömön éreztem a body builderek szúrós tekintetét, hogy mit keres itt egy léhűtő focista. Számos lábprogramot írtak elő, egy nap az egyik géphez odajött egy testépítő, hogy edzhetnénk-e rajta felváltva. Majdhogynem a maximumra állítottam a gépet, és miközben én játszi könnyedséggel kinyomtam, ő képtelen volt rá. Na, onnantól fogva másképp néztek rám, és mit tagadjam, ez azért jó érzéssel töltött el, erőt adott, amikor azonban a pályára visszatérve megint csak vizesedni kezdett a térdem, nem hajlott rendesen a lábam, be kellett látnom, nekem ez nem megy.

 

Amikor a tréning huszadik percében kénytelen vagy leballagni a gyepről, az azért a kedvedet szegi. Az a szerencsém, hogy mire a tavasz elejére eldöntöttem, vége, már a B-licences tanfolyamot végeztem. Egyébként egészen addig, míg a Vidibe kerülve nem kezdtem el Paulo Sousával dolgozni, nem érdekelt az edzői szakma. Az ő edzői hitvallása, a módszerei, az aprólékos munkája szerettette meg velem ezt a hivatást. Úgyhogy mire Gyirmóton befejeztem, a fejemben már kialakult egy tiszta jövőkép. Még a Dunaújváros játékosaként elvégeztem a C-licencet, Gyirmóton a B-t. Bár maradt azért a futballra egy halvány esély: Abkarovits Géza szerint két egymást követő, vagy egy komplikáltabb műtéttel és majd’ egyéves rehabilitációval meg lehetett volna próbálni rendbe rakni a térdem, de azt, hogy élsportra alkalmas lesz, ő sem tudta garantálni. Emlékszem, a döntésem után az egyik barátom fél évig minden hívást úgy kezdett, na, megbántad? 

 


(X) Játssz az ingyenes BL-tippjátékkal és nyerj akár 8 millió forintot. Kattints ide a regisztrációért!


 

– Na, megbántad?

– Nem. Már csak azért sem, mert elég sok időt eltöltöttem az élvonalban, és nem mindenhol éreztem azt, tisztességesen bánnának a futballistákkal. Velem és a társaimmal sem bántak mindig úgy. 

 

– Megcsömörlöttél?

– Egy kicsit igen. Az egyik barátom pszichológiát tanít, a kiégésről is tart előadást, azt mondja, ez történhetett velem. Amúgy akadt klub, amelyik azon a nyáron is megkeresett korrekt szerződésajánlattal, hogy ha megműttetem magam, náluk végezhetem a rehabilitációt, kapok valami minimál fizetést, és ha játékra alkalmas vagyok, a bérem tisztességesen megemelkedik. Jólesett, hogy számoltak volna velem, de nemet mondtam.

 

– Azért a korosztályodat rendesen tizedelték a súlyos sérülések, veled együtt ugyancsak fiatalon hagyta abba szintén a térde miatt Korcsmár Zsolt és Dudás Ádám. Véletlen, vagy lehet, hogy nem készítettek fel titeket kellőképp a magas szintű fizikai igénybevételre?

– Soha nem beszéltünk egymás közt erről. Nem is gondolkodtam rajta. Egyszerűen elkönyveltük, hogy így alakult a sorsunk, a lelkünk mélyén azért úgy vagyunk vele, ha nincsenek a sérülések, többre visszük. A sok újrakezdés megedzi ugyanakkor az embert. Az pedig, hogy a befejezés után bárhol is jártam, a játszótársak empátiáját mindig éreztem, különösen jólesett. De van élet a futball után is, pláne, a futballon belül maradva.

 

– Azért húsz év után véget vetni valaminek… 

– Inkább huszonöt. Négyévesen az ovifocival kezdtem a BFC-ben, aztán a Kőbányai Ifjúsági SE-ben, az Újpestben és az MTK-ban játszottam. Az utánpótlás-éveket tíz szezonnyi profi futball követte, nyolc és fél az élvonalban. A bátyám három évvel idősebb nálam, mindig az vitt előre, hogy a nálam nagyobbakkal fociztam. Miatta bevettek a csapatba, de nyolcévesen kellett a tizenegy évesek, tízévesen a tizenhárom évesek közt játszani, az azért húzós, de ez inspirált, hogy így is megfeleljek. Nem akartam a vesztes oldalon állni, a bennem élő feltétlen győzni akarás, hogy sosem szabad feladni, abból az időszakból ered. Előfordult, hogy a kapuba kellett beállnom, és ha alsósként egy felsős rúg neked kapura, aki szintén igazolt futballista, az azért megkeményít, de ha nem buksz el, abból önbizalmat nyersz. A Keresztury Dezső Általános Iskolába jártam sporttagozaton, a suli jó kapcsolatot ápolt a KISE-vel, és hihetetlenül jó tanárok oktattak. Abban az időszakban éreztem rá a győzelem ízére. Hogy az milyen jó. Az iskolák közti bajnokságban játszva éltem át, hogy milyen csodás az, amikor egy csomóan drukolnak nekem, akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy ezt akarom minél magasabb szinten művelni. Rákaptam a győzelem ízére, és azóta is ezt az érzést hajszolom. 

 

– Az utánpótlássikerekre a koronát az U20-as vb-bronzéremmel feltevő válogatottban elég sokszor érezhetted a győzelem ízét. Az egyiptomi világbajnokság, illetve az azt megelőző U19-es Eb a legmeghatározóbb élménye karrierednek?

– Olyannyira, hogy sokan a mai napig azzal a sikerrel azonosítanak. Amikor az idei Európa-bajnokságon a magyar–portugál csoportmeccs előtt a szurkolókkal együtt vonultam, volt, aki megjegyezte, 2009-ben maga is ott várt ránk Ferihegyen. Ha ilyet hallok, az ma is nagyon jó érzéssel tölt el, leginkább az, hogy valamit adtunk az embereknek. Az U17-es Eb-selejtező, az elitkör, az Eb, majd ugyenez az U19-ben, csúcsdíszként az U20-as vb-vel köztünk, akik résztvevői lehettünk a nagy utazásnak, örök kapcsolódási pont. 

 

– Mi volt a titkotok? Miért sikerült nektek az, ami másoknak előttetek és utánatok sem?

– Hogy remek közösséget alkottunk. Both József válogatta ki a csapatot, aztán a minket már felnőtt játékosokként kezelő Sisa Tibornak volt nagy szerepe abban, hogy kijutottunk a vébére, az Egervári Sándor irányításával megszerzett érem pedig valóban unikális.

 

Sisa Tibor és Szekeres Adrián (Fotó: Mirkó István/NSO)

 

– Előnyötökre válhatott, hogy szinte klubcsapatként működtettek titeket.

– Mondhatni. Rengeteg meccset játszottunk, már csak azért is, mert rendre kvalifikáltuk magunkat a soron következő tornára. Kiváló közösség voltunk, a pályán kívül is. Sokan érkeztünk egy klubból, ez is sokat segített. Csak egy példa arra, mennyire összetartó társaság volt a miénk. Tizenkilenc éves korunkban többen az NB I-ben játszottunk már, fizetést kaptunk, ismertük a bónusz fogalmát, talán ezért is kérdezte meg Egervári Sándor a vébén, hogyan szeretnénk elosztani a prémiumot. Minden egyes állomás húszmillió forintot ért, azaz a csoportból való továbbjutás, a nyolcad- és negyeddöntős győzelem, valamint a bronzmeccs megnyerése egyaránt. Ez ugye 80 millió forint.

 

– Mit csináltál vele? Vettél egy házat?

– Nem fejenként járt annyi, az egész csapatnak. Személyenként úgy három és fél millió forint jutott. Szóval Egervári Sándor összehívta a huszonhárom fős keretet, és elmondta, gondolkodjunk azon, milyen arányban osztozunk a pénzen. Egy percig nem morfondíroztunk rajta, mindjárt kijelentettük, mindenki ugyanannyit kapjon. Az is, aki csak öt percekre állt be, és az is, aki végigjátszotta a vébét. Szerintem ez elég jól illusztrálja a csapategységet.

 

– A varázslatos utazásból neked személyesen mi a legmeghatározóbb élményed?

– A szeretet, amit otthonról kaptunk. Oké, azután, hogy az első meccsen vereséget szenvedtünk Honduras ellen, leszedték rólunk a keresztvizet, de legalább egy életre megtanultam, hogy ne olvassam el a kommenteket. Azután sem olvastam el soha. Amikor viszont az édesanyám elújságolta, hogy a metrón utazva mindenki a mi sikereinkről olvas, hogy erről a csapatról beszélnek az emberek, és amikor kiderül, az ő fia is a csapat tagja, gratulálnak neki, az nem csak őt, engem is hatalmas büszkeséggel töltött el, olyankor azt gondoltam, megérte a sok lemondás, ami a futballistává válással jár. 

 

– A kívülálló azt gondolta, Németh Krisztián és Koman Vladimir jut a legmesszebbre. Neked belülről volt titkos favoritod? Aki a képességei alapján igencsak sokra vihette volna.

– Nem mint titkos favorit, hanem jó példaként említem Gulácsi Petit, akivel azután, hogy egy évvel fiatalabbként csatlakozott hozzánk, mindvégig egy szobában voltam, és már akkor látszott, amellett, hogy óriási tehetség, rendkívül céltudatos, alázatos, profi hozzáállással megáldott ember, ezt nyilván otthonról hozta magával. Akadtak persze olyanok, akiknek még nagyobb karrier dukált volna, ilyen-olyan okok miatt aztán nem adatott meg, de a futballhoz nem csak szorgalom, munka, tehetség kell, olykor szerencse is. 

 

– Pedig te aztán mindig megdolgoztál a szerencsédért, mégsem mindig talált meg. Az utadat azonban, amelyik az edzősködéshez vezetett, meglelted. Melyek voltak az első lépések? 

– Az egész úgy indult, hogy a pályafutásom befejezése utáni nyáron amolyan tanulmányútra elutaztam a Hajduk szlovéniai edzőtáborába. A splitieket Joan Carrillo irányította, Czuczi Mátyás segítette a munkáját, aki már a Vidiben is a videóelemzőnk volt. Látni akartam, hogyan dolgozik egy komplett stáb, úgyhogy még azon a nyáron Splitben is meglátogattam őket. Nagyon élveztem amúgy, hogy szabad vagyok, hogy bárhova elutazhatok bármikor, hosszú évek után az volt az első ilyen nyaram.

 

Az erőnléti edzői szakma is érdekelt, ám mert a lábam miatt egy szabályos guggolást nem tudtam volna megmutatni, hiteltelennek éreztem volna magam abban a szerepkörben. Matyi akkor felvetette, miért nem kóstolok bele az elemzői világba, és bár a célom akkor is az volt, hogy egy nap vezetőedző legyek, hasznosnak ítéltem kipróbálni az elemzést, azt gondoltam, csak szélesíti a tudásom. Úgyhogy belevágtam.

 

Ugyancsak roppant hasznosnak bizonyult a Fulhamnél töltött négy hetem. Önköltségen beiratokoztam egy londoni nyelviskolába, amellett jártam ki a Fulham utánpótláscsapatainak edzéseire, valamennyi korosztályt megfigyelve. Még akkor ismerkedtem meg a Fulham két trénerével, amikor Magyarországon bemutató edzéseket tartottak, azt mondták, ha bármikor Londonban járok, csak szóljak, szívesen látnak. Éltem a lehetőséggel. Nagyon tetszett az az alkotói közeg, amibe kerültem. Amikor aztán hazajöttem, Juhász Roland ösztökélésére jelentkeztem az MLSZ-ben. Róth Antalhoz irányítottak, egykori utánpótlás-edzőmnek tetszett az ötlet, hogy a válogatott csapatok munkáját elemzőként segítsem. 2018 januárjában kezdtem a szövetségben dolgozni, s még azon a nyáron a Spíler tévében is adódott egy lehetőség, nevezetesen a Premier League történéseit elemezni. De az MLSZ-ben is jeleztem, három évet adok az elemzésnek, azután edzőnek akarok állni. 

 

– Edzőnek lenni azért nehezebb, mint játszani, nemde?

– Nagyon más. A kezdő sípszóig szinte mindenre fel tudod készíteni a játékosokat, onnantól viszont kevésbé tudsz hatással lenni a csapatra. Egy edző leginkább a heti munkára támaszkodhat.

 

– Mi vonz annyira egy felnőtt csapat irányításában?

– Hogy kitalálsz valamit a stáboddal, átadod az elképzeléseidet, amit aztán jó esetben viszontlátsz a pályán. Az edzősködés felelősség, állandó nyomással jár, győzelmi kényszerrel. Szenvedélyesen vágyom rá, azzal a szenvedéllyel, ami játékosként a pályám végére kiveszett belőlem. Nem célorientáltnak érzem magam, hanem feladatorientáltnak. A lehető legjobban akarom megoldani a feladatomat. Már csak ezért is vélem úgy, az út a fontos, amíg eljutsz addig, hogy az eredményjelzőn a számodra kedvező számpár jelenjen meg.

 

– Az edző kiszolgáltatottsága sem rémiszt meg?

– Csak valamelyest kiszolgáltatott. Ha a mindennapokon odafigyelsz a részletekre, a hétvégén kevésbé válsz azzá.

 

Szekeres Adrián A sport trendek a Kárpát-medencében konferencián a sportstatisztikáról és a videoelemzésről tartott előadást (Fotó: beac.hu)

 

– Megfogalmaztad már az edzői hitvallásod? 

– Hogyne. A legfontosabb a következetesség. Már akkor is, amikor a Dunaújvárosban játszva, a C-licencet végezve az U7-es gyerekeknek kellett edzést tartanom, felmértem, muszáj következetesnek lenni. Eleve hatalmas felelősség, hogy a szülők rád bízzák a gyerekeiket, s neked kell őket elindítanod az úton, megszerettetni velük a játékot. Elsőre megrémisztett, aztán elkezdett motiválni, afelé terelt, hogy a lehető legjobb legyek. Felnőtt edzőként az hajt, hogy megnyerjem magamnak a játékosokat, hogy motiválttá tegyem őket. Huszonöt labdarúgónak vagy egyszerre az edzője, mindenkihez meg kell találni a kulcsot. A figyelmüket azzal ragadod meg, ha jók az edzéseid, ha érzik, taktikailag elég felkészült vagy, de ahhoz, hogy hosszú távon is elfogadjanak, hogy képesek legyenek érted átmenni a falon, a megfelelő emberi kvalitások szükségesek.

 

– Játékosként mit tartottál a legfontosabbnak egy edzőben?

– A következetességet. Ezért is ragadhatott meg bennem annyira. Paulo Sousa az volt. Emlékszem, egy DVSC elleni meccsre készülve úgy volt, kezdek, ám amikor másfél órával a meccs előtt az összeállításból meglátta, a Loki két csatár helyett csak eggyel kezd, a háromvédősnek tervezett játékrendszerünkön hamar változtatott. Ezért maradtam ki, de odahívott magához, és közölte: amint a Debrecen átáll a kétcsatáros játákra, mi is módosítunk. Kettő egyes vezetésünknél a Loki beküldte másik csatárát is, Sousa egyből reagált. Ő ilyen volt: nem csak dumált, aszerint is cselekedett. Ez persze egyben hitelességet is mutat. A szakedzőit végzem az egyetemen, nemrégiben tanultunk a Carl Rogers féle rogersi triászról, amely szerint a három legfontosabb emberi tulajdonság az empátia, a feltétel nélküli elfogadás és a hitelesség. Egyetértek.

 

– Az nagyjából azért ismert, milyen fontos kvalitásokkal bír a jó edző: hogy nagyon erős karakternek kell lennie, fontos, hogy a játékosok higgyenek benne, legyen őszinte, ezeken túl pedig legyen szakmailag nagyon felkészült. De milyen a jó elemző?

– Nagy munkabírású, a részletekre figyelő, lényeglátó. Ő az, aki az ellenfelekről a legtöbb adathoz hozzájut, ő látja a legtöbb meccset, ő ismeri a legjobban a rivális játékosait. Elmondom, miért fontos a lényeglátás.

 

A válogatottakban nagyon sok időt töltöttem el Belvon Attila és Preisinger Sándor játékfelfogásának megismerésével, ez kell ugyanis ahhoz, hogy a nekik fontos információkat át tudjam adni. Az elemző nem terhelheti túl az edzőt feldolgozhatatlan mennyiségű adattal, meg kell szűrni, tudni kell, mit érdemes átadni. Ezen felül az elemzőnek up to date-nek kell lennie, ismernie kell a trendeket, folyamatos tanulást igénylő szerepkör.

 

Ezért is tartom hasznosnak a tévés munkámat, mert a PL-t figyelem, a világ legnívósabb bajnokságát. Én azt tartom művészetnek, amikor valaki ezen a szinten messze nem a legjobb játékosokból is remekül futballozó csapatot rak össze, könnyen felismerhető védjegyet alkot. Tökéletes példa erre a Brighton: ha nem is nyer mindig, mindig felismerhető, mi a terv.

 

– Élvezed a tévés szereplést?

– Érdekes ügy… Sokszor elfáradok addigra, hogy kezdődik az adás, mert annyi felkészülést igényel a munka. Ugyancsak kezelni kell tudni azt, hogy bár az összefoglaló műsorban rengeteg mondanivalód lenne, abba az igen rövid időbe kell valahogy beleszuszakolni a legfontosabb infókat. Sokat tanulok a PL-házigazda Baumstark Tibortól. Mindemellett érthetővé kell válnom az előtt is, aki nem olyan mélységben érdeklődik a futball iránt, miközben nem szabad untatnom azt, aki behatóan ismeri a ligát. Széles közönség figyelmét kell tehát fenntartani, illetve új információkkal ellátni. Ez azért kihívás.

 

– Életed első vezetőedzői munkája is alighanem az lesz. 

– Bizonyosan, és nincs is már talán olyan messze… 

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

8,00 – Franciaország

10,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/világbajnokság 2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.