„A Salernitanáért bármit megteszünk” – interjú Domenico Cinquével

Idén története során harmadik alkalommal jutott fel a Serie A mezőnyébe az Unione Sportiva Salernitana együttese, amely utoljára az 1998–1999-es idényben volt tagja az olasz első osztályú labdarúgó bajnokságnak. A Claudio Lotito által újjáépített klub hazánkban élő szurkolója, az Anime Granata szurkolói klub egykori vezetője, Domenico Cinque részletes képet fest a Tirrén-tenger menti város csapatának közelmúltjáról, és mesél arról, miben különbözik a salernói közönség más déli városok szurkolótáboraitól.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

US Salernitana: Fanatizmus a Tirrén-tenger partján


– Mivel foglalkozol Magyarországon és hogyan kerültél a magyar fővárosba?

–  Salernóban születtem, és 18 éves koromig ott is éltem. 14 éves korom óta tolmács szerettem volna lenni. Megtetszett az angol, majd a francia nyelv és végül a trieszti egyetemen tanultam, a fordítók és tolmácsok állami képzésén. 2001-ben angol-spanyol tolmács szakon végeztem, de már 2000-ben elkezdtem magyarul tanulni.

 

Nagyon tetszik a nyelv, és egyáltalán nem tartom bonyolultnak a nyelvtanát.

 

Először 2001 áprilisában, húsvétkor volt lehetőségem gyakorolni a nyelvtudásomat Budapesten. Emlékszem az első alkalomra a helyi iskolában, legalább negyven hallgató között ültem. Másnap már csak kilencen maradtunk, mert sokan megijedtek a nyelvtanulással járó kihívásoktól. Végül 2002-ben telepedtem le Magyarországon, azért hogy fejlesszem a magyar nyelvtudásomat. Először egy multinacionális cégnél kezdtem dolgozni, majd pedig tolmácsként és nyelvtanárként vállaltam állást. Időközben megszületett a fiam, aki most kilencéves és olasz-magyar állampolgár. Könnyen beilleszkedtem a magyar társadalomba, és hamarosan az állampolgárságot is megkapom. Kezdetben természetesen még hibásan beszéltem, és egyszer a benzinkútnál egy vicces eset is megesett velem, amikor rossz kifejezést használtam. Történt, hogy a tankolásban kértem segítséget a kiszolgáló személyzettől, de véletlenül a tankolni szó helyett a „tudsz segíteni táncolni?” kérdés csúszott ki a számon. Olasz állampolgárként 19 éve élek Magyarországon. Nagyon kedvelem az egész országot, a nyelvet, az embereket, itt képzelem el a jövőmet hosszú távon. Két sztereotípiát hallok rendszeresen velünk, olaszokkal kapcsolatban. Az egyik az, hogy mi mindig mindenhonnan elkésünk. Szeretném, hangsúlyozni, hogy ez nem igaz. Én például ma is pontosan érkeztem az általad kért interjúra. A másik, hogy az olaszok nem beszélnek nyelveket. Én öt nyelven beszélek, ezért ebben a kérdésben sem lehet általánosítani.

 

 

– Térjünk rá egy kicsit az olasz csapatodra. Hogyan lettél a Salernitana szurkolója és mióta követed figyelemmel az együttes szereplését?

–  Ami pedig a Salernitanát illeti, a trieszti egyetemi éveim során személyesen, úgy Veszprémben, majd most már Budapesten a televízió segítségével követem a csapat mérkőzéseit.

 

Tízévesen voltam először élőben Salernitana-meccsen, ahol a Forza Granata rigmusok és a falra festett feliratok magukkal ragadtak.

 

A Curva Sudban töltött első találkozót a mai napig nem felejtem. A gólszerzés pillanatában, ahogyan örömömben elrugaszkodtam és az egész tábor felugrott, nem éreztem magam alatt a talajt, sodródtam. A későbbiekben az Anime Granata szurkolói klub vezetője lettem. Húszévesen kisebb őrültséget követtem el. Ekkoriban még nem dolgoztam, a szüleimtől nem akartam pénzt kérni, és megoldást kerestem arra, hogy eljuthassak az egyik találkozóra. Sajnos nem találtam egyetlen lehetőséget sem, kivéve egy Calabriába induló éjjeli vonatot. A Triesztből Perugiába tartó vonaton pénz nélkül megbújtam az ülések alatt a sötétben, és így jutottam el a mérkőzésre. Megnyertük a találkozót, én pedig ingyen utaztam. Van, aki ezt egy rock együttes miatt teszi meg. Én a Salernitanáért.

 


– A szurkolótáborotok rendkívül híres temperamentumáról, egyedülálló koreográfiáiról és a hangulatról, amelyet megteremt minden egyes mérkőzésen. Honnan ered ez az életérzés, a fanatizmus és milyen szerepet tölt be számodra a 2010-ben elhunyt egykori vezérszurkoló, Carmine Rinaldi Siberiano?

– Mi, salernóiak Nápoly árnyékában éltünk egészen a nyolcvanas évekig. A nyolcvanas években aztán saját független identitásunkat kezdtük kialakítani. Maga a város is a tisztaságáról volt ismert, rendezett utcák jellemezték, és rájöttünk, hogy a nápolyiaktól eltérőek vagyunk több szempontból.  Városunk rendezettebb, szervezettebb volt, mint a déli városok általában. Carmine Rinaldi Siberiano igazi ultravezér volt, karizmatikus személységként irányította a kanyarban helyet foglaló csoportokat, éppen emiatt az a rész tiszteletből ma az ő nevét viseli: Curva Sud Siberiano.

 


– Köztudott rólatok, hogy többek között a Brescia, a Bari, a Ravenna, a Reggina vagy éppen a Schalke 04 szurkolóival ápoltok „testvéri” kapcsolatot. Hogyan alakult ki köztetek ez a kötelék?

– E testvéri kapcsolatok a hasonló mentalitásunknak és közös ellenfeleinknek is köszönhetőek. A Bresciával való kapcsolatnak például szomorú apropója volt. Egy Salernitana-Brescia találkozón lezuhant egy bresciai szurkoló a lelátóról és kómába került. Salernóban műtötték meg, és a klubunk felajánlott egy apartmant a családjának az ott tartózkodásuk idejére. Sajnos elhunyt a szurkoló, ez azonban szorosan összekötötte a két szurkolótábort, innen ered a barátságunk.

 

– A csapat a calcio magyarországi szerelmesei számára a figyelemreméltó szurkolótábor mellett a tulajdonos, Claudio Lotito személye miatt lehet ismerős. A feljutást követően azonban kénytelen megválni a klubtól, hiszen a szabályok értelmében egy tulajdonos nem irányíthat két klubot ugyanabban az osztályban.

– Ezekben a napokban a Leeds United olasz tulajdonosa, Andrea Radrizzani ajánlatott tett Lotitónak, aki kevesellte a felkínált összeget, így ebből nem lesz adás-vétel. Reméljük, a klubtulaj hamar megoldást talál, és értékesíti a klubot. Lotitónak hálásak vagyunk azért, mert annak idején visszavásárolta a szimbólumunk és nevünk használati jogait is. Akkor vásárolta meg a klubot, amikor az csődben volt, így nem használhattuk sem a Granata, sem a Salernitana kifejezést, sőt az eredeti logónkat sem. Ekkoriban Salerno Calcio néven futott az egyesület, amely a Barcelonához hasonló mezben futballozott, és a város jelképe, a Szent Máté székesegyház volt a klub szimbóluma is egyben. Lotito az ötödosztályból hozott fel minket a Serie A-ba.

 

– Említetted azt, hogy mennyire hálás az elnöknek a szurkolótábor a feljutásért és a klubnév, illetve az embléma használati jogának visszavásárlásáért. Manapság is jó a kapcsolata a drukkerekkel, megvan a harmónia? Mi lesz most, hogy át kell adnia a klubot valaki másnak?

– Egyáltalán nincs meg köztünk a harmónia. A korábbi években ugyanis többször a bennmaradásért harcoltunk a Serie B-ben, és amikor a szurkolóink egy csoportja emiatt tüntetett Lotito ellen, ő pökhendi, lenéző szavakkal válaszolt. Úgy bánt velünk, mint egy kapcaronggyal. Nem tud jól kommunikálni, pedig erre nagy szükség lenne. A klub első embereként nem engedheted meg magadnak, hogy lekezelően bánj a saját szurkolóiddal és így beszélj velük:

 

Milyen jogon dühöngtök? Eddig a Serie C-ben szerepeltetek, most itt a másodosztály, legyen ez elég jó nektek.”.

 

Nagyon sokszor rosszul bánt velünk és egy percig sem fog hiányozni számunkra. A beceneve Lo Tirchio (a smucig), de ezt persze a Lazio szurkolói még jobban tudják, a szezon végén távozó vezetőedző, Simone Inzaghi is többet érdemelt volna.

 


(X) MAGYAR-FRANCIA: 20-AS ODDS: Kattints ide és fogadj 20.00-s oddson magyar győzelemre, döntetlenre, vagy francia sikerre!


 

– Az elmúlt évtizedben kinyílt az olló a Serie A és Serie B csapatai között, a 2009-10-es szezontól kezdve csak a feljutó csapatok 58%-a tudott bent maradni az első osztályban. Ez az öt topbajnokság közül a legalacsonyabb mutató. Itt a legnehezebb megkapaszkodni a feljutók számára, mert egyre mélyül a szakadék a két sorozat között. Szerinted sikerülhet hosszabb távon az első osztályban maradnotok?

– Bízom benne, hogy igen. Az elmúlt időszakban jó futballt játszott az együttes, de nem hittünk a feljutásban. Aztán a szezon vége felé egyre jobb eredményeket értünk el, és sokszor az utolsó pillanatban győztünk. A Venezia ellen például egészen a 92. percig vesztésre álltunk és onnan sikerült fordítanunk. A szakvezetőnknek, Fabrizio Castorinak opciója van a következő szezonban az együttes irányítására, és vele eddig játékos, hatékony futballt mutatott az együttes, bízunk benne.

 

– Említetted, hogy a Salernitana képes játszani a futballt. Ugyanakkor a Serie A-ban ezek a jegyek jelentős módon megváltozhatnak annak tudatában, hogy rendre erősebb ellenfelekkel találkoznak. Ez igazi kihívás elé állíthatja a feljutás kovácsaként ünnepelt Castorit és stábját. Hogyan alkalmazkodnak ehhez szerinted?

– A mostani csapat mindig kezdeményező futballt játszott ebben a szezonban, idegenben is több alkalommal győztünk. Mindettől függetlenül azt is látni kell, hogy szeszélyes csapat a Salernitana, amely képes váratlan vereségekbe is beleszaladni. Az biztos, hogy szilárd alapokra épül az együttes a Vid Belec, Francesco Di Tacchio, Gennaro Tutino tengely vezetésével.

 


Nagy mértékben függ az új tulajdonos kilététől, hogy mekkora összeget szán majd a játékoskeret megerősítésére, esetleg tud-e magával hozni újabb szponzorokat a klubhoz. Az idő pedig szorít.  Amint kinevezik az új tulajdonost, reményeid szerint mely posztokra igazolhat a klub annak érdekében, hogy ne a pofozógép szerepét töltse be az első osztályban?

– Valójában minden poszton ránk férne az erősítés. Egy befejező csatár, középpályások, védők is szükségesek, mert ez már egy másik szint lesz. Az is igaz, hogy a legutóbbi elsőosztályú idényben (1998-99) több meglepetésgyőzelmet arattunk a kezdeményező futballunkkal. Rengeteg gólhelyzetet teremtettünk, ezek jó részét azonban elpuskáztunk, és az erősebb kerettel bíró nagyoknak a jobb csatáraiknak köszönhetően kevesebb helyzet kellett a gólhoz. De szeretném kiemelni, hogy akkor legyőztük az Intert, a Juventust, a Romát és a Laziót is.  Nem ritka eset tehát, amikor egy gyengébbnek tartott együttes legyőzi az erősebbe(ke)t. Csak egy friss példa: márciusban a Benevento Torinóban győzte le 1-0-ra a Juventust.

 

Függetlenül attól, hogy a Salernitana hol zár az élvonalban, te mit vársz ettől a szerepléstől?

– Biztos vagyok abban, hogy aki a pályára lép, a legjobbját fogja nyújtani. Remélhetőleg a szurkolóink mindenhová elkísérik majd a csapatot a szezon során. Az álmunk az első osztályú tagságunk megőrzése, de semmi baj nem történik, ha ez nem sikerül. Ugyanúgy szeretjük és követjük az együttest a későbbiekben is.

 

Feljutásotok ideje azért is szerencsés, mert az elmúlt két szezonban nem, vagy csak korlátozott számban tekinthették meg a szurkolók élőben az összecsapásokat. Most a járványhelyzet enyhülésével jó esély van, hogy sok szurkolótok segíti a csapatot a lelátóról.

– Igen, szép lassan visszatérünk a régi kerékvágásba, és reményeim szerint valóban egyre több szurkoló buzdíthatja majd az együttest az első osztályban. Szomorú időszak ez a szurkolók életében is. Az elmúlt idényben jellemző volt, hogy a szurkolók a stadion kerítését körbe állva, laptopon követték a közvetítéseket, és amikor a játékosok kifutottak a pályára, üdvrivalgással biztatták őket. Sőt, fotókat is készítettek a kerítéshez kisétáló futballistáinkkal.  Nekem személy szerint nagyon hiányzik a közeg, a magyarországi elfoglaltságaim miatt legutóbb három éve tudtam a helyszínen szurkolni az együttesnek. Most már nagyon jó lenne újra ott lenni a lelátón.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 


Akinek magyar-olasz tolmácsra van szüksége, keresse Domenicót az alábbi elérhetőségen: cinquemimmo5@gmail.com


 

Fotók: corrieredellosport.it, Salerno Today

Kiemelt fotó: Domenico Cinque büszkén viseli a Salernitana sálját Budapest belvárosában

Kéri András Dániel
A szerző a Calcio Analyst Italia nevű nemzetközi podcast adás szerkesztője

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x