„A szurkolókba is önbizalmat és hitet öntött a Ligakupa elhódítása” – a Sporting CP sikerszezonjának története szurkolói elbeszélés alapján

Története 23. bajnoki címét hódította el nemrég a Sporting CP, s ezen esemény apropóján két hazai szurkolóval beszélgettünk a bajnoki évadról. A szezon élményei, a jelen és a jövő lehetőségei, valamint egy kis élménybeszámolóra is futotta a beszélgetés során.

Sporting CP - borító

(X) Regisztrálj az Unibetre és 20-szoros szorzón fogadhatsz a szombat esti Manchester City–Chelsea BL-döntő 1X2 piacainak kimenteleire!


 

A két interjúalanyunk Milkovics János és Füzesi Péter, akik két zöld-fehér színekben gondolkodó szurkoló. Jani a dédapukája kapcsán került közeli kapcsolatba a labdarúgással és 2008 környékén rabolta el a szívét a lisszaboni klub. Ő alapította a Facebookon elérhető Sporting CP-Hungary nevű csoportot, s egy iskolába jár Peti fiával, ez a két dolog pedig gyorsan meg is alapozta a baráti kapcsolatot kettejük közt. Peti még a hatvanas évek elején kis srácként szeretett bele a portugál labdarúgásba, az 1964-es Sporting – MTK mérkőzésen ejtette rabul szívét a Leoes játéka, mely később a vb-bronzérmes luzitán válogatottnak is jó pár játékosát felvonultatta. Az ELTE portugál és brazil tanszékén többször tartott előadást portugál és brazil futballtörténelemből az ottani professzorok felkérésére.

 


 

A koronavírus miatti futballvilág leállítása előtt nem sokkal érkezett a klubhoz egy olyan edző, aki a város másik két klubjához szorosan kapcsolódik, miközben a Sportinghoz semmilyen kapocs nem fűzi. Hogyan fogadták a szurkolók Rúben Amorim rekord összegű kivásárlását, kinevezését és újításait?

Jani: Sok minden történt csapatunkkal az elmúlt időben. Tavaly a dobogó sem lett meg és még az Európa-ligában sem alakult minden a legjobban. A LASK Linz – PSG – Rosenborg kvartettből az osztrákok mögött tovább tudtunk jutni, de az egyenes kieséses szakaszban a Basaksehir ellen 3-1-es előnyt leadva, drámai körülmények között, hosszabbítás után kiestünk. A védelemmel összességében akkor sem voltak nagy problémák, 34 mérkőzés alatt 34 kapott gól (harmadik legkevesebb gól a ligában), azonban nagyon kevés alkalommal vettük be az ellenfelek kapuját, (49 gól, a hatodik legeredményesebb támadósor) ezt bizonyította az a tény is, hogy félévkor távozó Bruno Fernandes lett a házi gólkirály nyolc találattal. Sokatmondó, hogy az előző idényben négy edző is megfordult a padon, Marcel Keizerrel kezdtünk, majd jött Leonel Pontes – átmenetileg –, Silas, végül pedig Rúben Amorim. Egy fejben szétesett gárdát vett át, ami tegyük hozzá, hogy egy tapasztaltabb edzőnek is iszonyú nehéz feladat lett volna.A Desportivo Aves ellen debütált egy 2-0 arányú győzelemmel. Mindössze kétszer kaptunk ki vele és a vereségeket a Porto és a Benfica ellen szenvedtük el, amin az előző szezon alapján már meg sem lepődtünk. Igazából ez egyáltalán nem nevezhető rossz mérlegnek a körülményekhez képest.

Peti: Amorim kinevezése engem is – mint mindenkit – igencsak meglepett. Amikor anno 11 fordulóval a szezon vége előtt megérkezett voltak kétségeim, ám a következetessége, a csapat számára ismeretlen 3-4-3 mesteri és kitartó alkalmazása a bajnokságban eredményesnek tűnt. A szurkolók kezdeti szkepticizmusa lassanként oldódott vele kapcsolatban, mert mégis csak nagyon komoly árat fizettünk érte azzal a tíz millióval, de mostanra nagy lett az iránta érzett szeretet.

 

 

Az átigazolási piacon elég vegyes képet festett le a klub, mert távozott Wendel és Acuna, akik meghatározó karakterek voltak, miközben az érkezők sorát kevésbé magasra taksált nevek alkották, vagy épp olyanok, akik egy szezonban nyújtottak jó teljesítményt.

Peti: Amorim kellően nagy szabadságot kapott és csodálatos egységet kovácsolt, Hugo Vianával (a sportigazgató – a szerk.) is gyorsan egy hullámhosszra került, szinte minden érkező azonnal megtalálta a helyét. A fiatal mesterek bátorságával minden igazolása és húzása telitalálat lett.

Jani: Amorim képtelen mellé nyúlni és mondhatni, hogy az összes igazolása bejött. Valaki kiegészítő emberként, valaki alapemberként, de oroszlán módjára harcoltak értünk, magukért, a címerért, a városért. Kapusposzton leigazoltunk egy veterán spanyolt, Antonio Adán személyében, akiből én személy szerint nem néztem volna ki, hogy kiszorítja Luís Maximianót, de egyszerűen másodvirágzását éli Lisszabonban.

Peti: A védelemben Mathieu súlyos sérülése – ami miatt vissza kellett vonulnia – sokkoló volt, ezzel szemben Ilori vagy Ristovski távozása teljesen érthető, mert nemigen váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A két új arc Joao Pereira és Vitorino Antunes megbízhatóan hozták, amit vártunk, de az igazi „bombaigazolás” az a marokkói válogatott Zouhair Feddal volt. Végig önbizalom és labdabiztosság jellemezte, ráadásul gyorsan beilleszkedett. Coates az uruguayi játékos nekem régi kedvencem, most sem csalódtam Sebastianban, aki mesteri dirigense a védelemnek. Mellette a veterán Luís Neto játéka is nagyot javult.

Jani: Szárnyvédő pozícióba Pedro Porrót sikerült megszerezni és beépíteni, amely olyan jól sikerült, hogy a spanyol válogatottba is meghívták. A másik oldalon Nuno Mendes az utánpótlás-nevelésünk hírnevét öregbíti, illetve félévkor Matheus Reis érkezett kiegészítőembernek. A középpályára érkezők között szerepel személyes kedvencem Joao Mário – hazatért kölcsönbe –, aki a csapat esze, és igazi harcosa. A bragai kölcsön után visszatért Joao Palhinha is, akinek a helye kirobbanthatatlanná vált és szintén ideiglenes távollétéből jött haza Diego Braganca is – az Estorilnál eltöltött év után –, akit Amorim be is építette a csapatba.

Peti: Előttük a liga legjobb támadó középpályása is nálunk játszik Pedro Goncalves személyében. Pote lett az új Bruno Fernandes, sőt elképesztő játékintelligencia, gólérzékenység jellemzi és a fontos meccseken is rendre bizonyított. Már a Famalicaóban is megmutatta mire képes, de Amorim irányítása alatt a liga legjobbjává vált a posztján. A támadószekció óriásit változott. A hatalmas csalódás keltő Bolasie – Jessé – Camacho – Vietto egyaránt távozott. Nuno Santos az ex-Benfiquista megtalálta a helyét a nálunk, ahogy a téli igazolás Paulinho is, aki a tavalyi szezon kirobbanó alakja volt a maga 17 góljával. Idén visszafogott a teljesítménye, de kétségkívül fontos láncszeme a csapatnak. De ott van az utánpótlásból felhozott Tiago Tómás is remekelt fiatal kora ellenére. Cabral egy gólvágó szélsővé lépett elő, amire nagy szükségünk is volt, Bruno Tabata meg igazi átigazolási varázslat, mert ő a Setubal kizárása miatt éppen csak bennmaradó Portimonense csapatától fél millióért érkezett (a piaci értéke 4-5 millió körül mozog – a szerk.).

 

A ligaszinten legkevesebb érintésre van szüksége a csapatnak ahhoz, hogy lövést kíséreljen meg. Ez nagyban köszönhető Pedro Goncalves játékának, aki a kreativitásával megreformálta a támadójátékot. (Forrás: Breaking The Lines Twitter)

 

Látványosan termeli ki a csapat utánpótlása a fiatal tehetségeket, akik most elképesztően bizalmat élveznek az új mester irányítása alatt. Mi volt a helyzet az elmúlt évek során ezzel? Mennyire adta ez a klub profilját, mert a jelenlegit eléggé meghatározza.

Jani: Az egész portugál foci alapját – nem csak a Sportingnál – a fiatal tehetségek adják. Portugália is olyan, mint Hollandia ezen a téren. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlásra, akadémiákra, az itt pallérozódott fiatalokat pedig egy idő után a nagy csapatok megszerzik. Mindezek ellenére a Sporting sajnos évek óta nem tudott kitermelni elég minőségi tehetséget. Véleményem szerint az idei év volt egy vízválasztó az akadémisták szempontjából. Ha az elmúlt öt évet vesszük alapul, akkor sajnos nagyon kevés utánpótlásból felhozott játékosunk volt, akik fontos szereplőivé tudtak válni a klubnak.

 


(X) Az Unibeten immár statisztikai adatokra is fogadhatsz! Tedd meg a tétedet a topligás és BL-mérkőzéseken lövésekre, kaput eltaláló lövésekre, lapok vagy lesek számára!


 

 

A jól sikerült hazai szereplés egyik kulcsa volt, hogy nem kellett kettős terheléssel küzdeni a szezon során. A mostanra elfeledett hazai LASK Linz elleni 1-4 és a velejáró szégyenteljes El-kudarc milyen hatással volt a csapatra és a szurkolókra?

Jani: Mindig nagyon fontos az európai kupaszereplés, már csak a bevételek miatt is, akár az El-ről, akár a BL-ről beszélünk. Az elmúlt öt évben kétszer-kétszer lehetett részünk mindkét csoportkörben. Fontos a klubnak, hogy legalább a főtábla meglegyen. Nagyon meglepő volt a kiesés, pénzügyileg sem volt mindegy az eredmény, de talán ez is kellett ahhoz, hogy itthon bajnokok legyünk. Személy szerint nem temettem el a csapatot, tudtam, hogy hosszú út áll még előttünk. Ez egy kijózanító pofon volt, amit mindenkit sokkolt, de láthatóan sikerült kilábalni belőle.

Peti: Egyetértek, mert hatalmas pofon volt a szurkolóknak a LASK Linz elleni 1-4, az bizony komoly viharokat kavart, viszont adódott a lehetőség, hogy a bajnokságra koncentrálva előbbre lépjen a csapat a negyedik hely után. Bár bajnoki címről ekkor a legvérmesebbek sem ábrándoztak, de a dobogóra való visszatéréssel kiegyeztek volna a fanok.

 

Január elején jött a szezon második, s egyben eddigi utolsó veresége a Maritimo ellen a kupában. Hogyan élte ezt meg egy szurkoló a bajnoki teljesítmény mellett? Milyen volt az előérzet a nem sokkal ezt követő Ligakupa-négyesdöntő előtt, ahol a Porto várt a csapatra az elődöntőben?

Peti: A kupakiesés azért is volt rendkívül fájó, mert a Maritimo ellen láthatóan nagyon fásultnak tűnt a csapat. Érződött a dekoncentráltság, ami vissza is ütött. Viszont ez utána tüzelte őket a Ligakupára, ahol végre sikerült legyűrni a Portót. A győzelem a Braga ellen óriási energiákat szabadított fel a játékosokban, míg a szurkolókba is önbizalmat és hitet öntött a Ligakupa elhódítása!

Jani: A hazai kupákban mindig is sikeres volt csapatunk. A bajnoki címek helyett sokáig ezekkel a kupákkal vigasztalódtunk. Személy szerint a Maritimo elleni vereség nem igazán érdekelt, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mivel a bajnokságban szárnyaltunk. A Ligakupa a Porto ellen egy őrület volt. Cabral legjobb meccsét játszotta idén, előbb a 86. percben kiegyenlített, majd a 94. percben döntőbe lőtt minket, mindezt úgy, hogy a 78. percben állt be csereként. A döntőben aztán a Braga ellen Porro volt a nyerő ember. Azért mondhatom, hogy örömteli pillanat volt, hogy megnyertük a kupát.

 

Az ünneplés pillanatai (Forrás: Getty Images)

 

Mikor kezdett el egy szurkoló hinni abban, hogy valóban összejöhet a bajnoki cím?

Jani: Igazából még most sem hiszem el. Szezon előtt azt hittem, hogy a harmadik helyen végzünk maximum. A Benficánál egy nagy visszatérő a komoly tapasztalattal bíró Jorge Jesus, aki nemcsak Portugáliában, hanem Brazíliában is sikeres tudott lenni, mellesleg a mi csapatunkat is irányította; míg a Porto részéről pedig Sergio Conceicao terelgeti már évek óta csapatot. Riválisaink jól is igazoltak, szóval a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy mi leszünk Portugália bajnoka.

Peti: A Ligakupa megnyerése után portugál barátaim egyre inkább hitték, hogy a két óriás elől megszerezhető a bajnoki cím. Nem csupán az ultrák, hisz Amorim gárdája sorozatban nyert úgy, hogy érezni lehetett, ha nem ment 70 percig, akkor a hajrá a miénk lesz!!

 

 

2002 után ismét felért a csúcsra a klub. Hogy élte ezt meg egy szurkoló Magyarországon?

Peti: Mi itthon pokolian szurkoltunk. Örültünk, mert 19 év nagy idő, a Fradinak volt 1949-1963 között egy hasonló szériája, de a szurkolók, a külföldi Nucleok, pártoló tagok nem fordultak el. Egymást is bíztattuk Jánossal is, a fiammal, más barátokkal, hisz sorozatban teljesített jól a csapat. Nem voltak oly botlások, hullámvölgyek, mint a „sasoknál” vagy a „sárkányoknál”. A Porto elleni 0-0 után már éreztük, meglesz a 23. bajnoki cím.

Jani: Hát… felszisszent néhány sör. Ez volt életem egyik legérzelmesebb futball pillanata. Főleg azért ilyen érzelmes, mert ilyen sokat kellett rá várni. Nagyon sok volt a szenvedés, gyengébb szezonok vagy épp a 2018-as szurkolói atrocitások, de mostanra megérdemelten lettünk bajnokok és ki kell élvezni minden pillanatát.

 

 

Kik voltak azok a játékosok, akiket leginkább ki kell emelni, mint az idei siker kovácsaiként?

Jani: Lehet fura nevet mondok, de nekem Joao Mário a kedvenc portugál játékosom már hosszú évek óta és nagyon örültem, hogy hazatért. A csapatra gyakorolt hatása is nagyban hozzájárult a bajnoki címhez. A nem elfogult válaszom pedig az, hogy mindenki.

Peti: Én sem emelnék ki senkit sem szívesen, de ha mégis muszáj, akkor a stabilitásért felelős Adán és Coates, a remeklő Porro, valamint a középpályán Joao Mario és Pedro Goncalves voltak igazi húzóemberek.

 

A ligaszinten legkevesebb érintésre van szüksége a csapatnak ahhoz, hogy lövést kíséreljen meg. Ez nagyban köszönhető Pedro Goncalves játékának, aki a kreativitásával megreformálta a támadójátékot.

 

Mit vártok a jövőtől? Egyben tartható a keret magja? Hogy fogja viselni a csapat a BL-ben és a bajnokságban való kettősterhelést?

Peti: Nos a jövő mindig kérdéses a Sportingnál. A klub sokszor nem tudta megtartani klasszisait, s most is vannak sokkal gazdagabb klubok Európa szerte, mégis úgy vélem, ha a mag együtt tud maradni Amorim mesterrel egyetemben, akkor a BL-ben továbbjuthatunk a csoportból és ismét harcolhatunk a bajnoki címért. Biztosra veszem, hogy Amorimék fejében már az esetleges erősítések nevei is szerepelnek. Én most nagyon optimista vagyok hiszen a miénk a bajnoki cím és első kalapból várhatjuk a Bajnokok Ligája-sorsolást is.

Jani: Azt nem merem kijelenteni, hogy mindenki marad, de szerintem a lényeg, hogy Amorimot tudjuk megtartani, mert a játékosokat szinte lehetetlen lesz. Ez a klub filozófia működik hosszú évek óta, és ha el is menne néhány fontosabb játékosunk, Amorim szerintem okosan megtalálná a megfelelő embereket a helyükre. Bízom benne, hogy olyan lesz, mint Erik ten Hag. Az Ajax meg tudta tartani az edzőt, míg a játékosok jöttek-mentek, de mégis sikeresek maradtak. Ten Hagért is bejelentkezett már fél Európa, de maradt. Remélem Amorimot is meg tudjuk tartani, mert ő lehet a kulcs a sikeres jövőnkhöz.

 

 

Végezetül pedig a bónuszkérdés: Cristiano Ronaldo esetleges visszatérése kapcsán mit gondol egy szurkoló?

Jani: Egyik nyilatkozatában jelezte, hogy itt szeretné befejezni karrierjét. Mi tárt karokkal várjuk hazatértét. Nemcsak Lisszabon, nemcsak Portugália, hanem az egész világ legendás alakja.

Peti: Akárhány Sporting-hívővel beszéltem, mind biztosra veszi, hogy Luis Figo a vezetőségbe, Cristiano Ronaldo pedig előbb játékosként, majd utánpótlásvezetőként vissza fog térni előbb vagy utóbb a klubhoz.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x