„Hangsúlyozták, hogy állítsuk meg a játékot, és mutassuk meg mindenkinek, mit csinált jól a játékosunk” – Interjú Kállay Miklóssal

Az angliai FA-edzőképzés számtalan, edzői karrierre apelláló fiatal futballkedvelő érdeklődését felkeltette az elmúlt években. Köszönhető ez annak, hogy az Angol Labdarúgó Szövetség rendkívül profi módon megszervezett, színvonalas képzéseken keresztül neveli ki a jövő szakembereit. Céljuk az általuk csak „angol DNS”-eként aposztrofált futballfilozófia és kultúra széleskörű átadása az új generáció számára, amely a megszerzett gyakorlati és elméleti tudásnak köszönhetően optimális esetben biztosíthatja az angol labdarúgás jövőbeli sikereit. Az Angliában élő és edzői pályára (is) készülő Kállay Miklóssal az FA edzőképzésein szerzett személyes, rendhagyó és tanulságos tapasztalatairól beszélgetünk.


(X) Kattints ide és fogadj 25%-os nyereménynövelővel!


 

Hogyan kerül egy magyar fiatalember egy FA-edzőképzés hallgatói közé? Mi motivált abban, hogy Angliában végezd el tanulmányaidat, és szerezz edzői képesítést?

Pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az elképzelés, hogy be szeretnék kerülni a foci világába. Akkoriban már rég tudtam, hogy huszonegy évesen nulla tapasztalattal játékos már nem lehetek, de edző még igen, ezért Londonban, az egyetem mellett beiratkoztam az angliai edzőképzésre. Sosem volt kapcsolatom az otthoni futballoktatással, így nem tudok arról sem jót, sem rosszat mondani, összehasonlítani pedig pláne nem. Az angol rendszert viszont személyesen tapasztaltam meg, így könnyedén tudok róla beszélni.

A gyakorlatban hogyan valósulnak meg e képzések, és milyen lépcsőfokok alapozzák meg a fiatal tanulók előmenetelét?

Az FA pár évvel ezelőtt reformálta meg az edzőképzés rendszerét, ami az oktatók elmondása alapján sokkal közvetlenebb és interaktívabb lett, és jobban figyelnek (legalábbis az elején) a gyerekek fejlődésére – mind mentálisan, mind képességek fejlesztésében –, mintsem a taktikára, vagy a győzelemre és a trófeákra fókuszálva. Többször is hangoztatták, hogy egy gyerek a foci öröméért, nem pedig az eredményért játszik, ezt pedig egy valós felmérésre alapozták, nem csak a levegőbe beszéltek. Korábban készítettek egy kérdőívet, azzal a céllal, hogy felmérjék, a gyerekeket mi motiválja abban, hogy futballozzanak.

 

A számos választási lehetőség között volt a győzelem és a trófeák elnyerése – egyetlen gyermek sem választotta ezt!

 

Innen is látszik, hogy egy gyerek a játék öröméért focizik, nem azért, hogy mindenkit megverjen. Fontos megjegyezni, hogy a profi futball, amit a tv-ben látunk, csak töredéke az angol futball képzési rendszerének, hiszen sokkal többen vannak amatőrök – még többen kiskorúak –, és az elején rájuk kell szakosodni, nem pedig az elit szintre.

Hány szintje van az FA képzésnek?

A képzés egy ötszintes rendszerből áll (sok-sok mellékággal): Level 1, Level 2, UEFA B, UEFA A és UEFA Pro. Én az első kettőn vettem részt eddig, ezekről tudok részletesebben beszámolni.



Milyen feltételeknek kellett megfelelned a felvétel során? Mennyire gyakorlatorientált a kezdő edzők nevelése és foglalkoztatása?

Szűk négy évvel ezelőtt jelentkeztem a Level 1 szintre. Két kikötés volt: be kellett töltenem a tizenhatodik életévemet, és az, hogy ne legyek büntetett előéletű. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy Angliában gyakorlatilag bárki lehet labdarúgóedző, semmilyen múltbéli tapasztalat nem szükséges (legalábbis egy bizonyos szintig), de mindez indokolt, mert nagyon nagy a kereslet a trénerekre.

A Level 1 valójában egy bevezető képzés. Nem több, mint öt alkalom az egész. Ezekből négy egész napos program volt reggel kilenctől délután ötig. Délelőtt az oktatók (akik maguk is aktív edzők) magyarázták el az elméletet, majd kimentünk a pályára, ahol megmutatták, hogyan lehet a tanultakat alkalmazni a gyakorlatban. Délután pedig rajtunk volt a sor: négyfős csoportokra osztottak minket, és együtt kellett kitalálnunk gyakorlatokat, ahol alkalmaznunk kellett a délelőtt tanultakat, majd az volt a feladat, hogy azokat egyesével levezényeljük öt-tíz perc alatt. 

Az első alkalommal kifejezetten ijesztő volt: kis túlzással szinte soha nem láttam, vagy vettem részt fociedzésen, pláne nem én találtam ki és szerveztem meg azokat. Gyakorlatilag azonnal bedobtak a mélyvízbe. Szerencsére nemcsak én voltam kicsit megszeppenve, hiszen voltak nálam fiatalabbak is, de olyanok is akadtak, akik valahol dolgoztak már, és rendelkeztek némi edzői, edzésvezetési tapasztalattal, csak épp képesítés nélkül tették azt korábban.

 

Kállay Miklós edzői szerepben: az első kihívások Angliában (Fotó: Flick Trick Football)


Milyen elvárásokat támasztottak feléd az oktatóid a gyakorlati feladatok során?

Mivel ide elsősorban mindenki tanulni jött, tolerálták a hibáinkat. Mindenki elvégezte a gyakorlatokat, még akkor is, ha néhány kifejezetten furcsa volt. De jól szórakoztunk.

Az oktatók a háttérben csendesen figyeltek, és a füzetünkben jegyzeteltek, ahová egyaránt írtak pozitívumokat és tanácsokat is. Ahogy ők mondták: „WWW, azaz What Went Well” (Mi ment jól?) és „EBI, azaz Even Better If” (Még jobb, ha…).  

Sosem kaptunk olyan visszajelzést, hogy valamit rosszul csináltunk, sokkal inkább olyat, hogy „ez jobb, ha így csináljuk…”, vagy „ehelyett azt kell tenned…”, ami hatalmas különbség, hiszen nem azt kapjuk vissza, hogy ügyetlenek vagyunk, hanem azt, hogy mely területeken kell fejlődnünk és hogyan. Ha jól emlékszem, én az első alkalommal azt a visszajelzést kaptam, hogy jól kommunikálok és motiválok, de álljak közelebb a pályához, és folyamatosan változtassam a helyemet, hogy jobban lássam, mi történik a gyakorlat során.

Mit értenek jó kommunikáció alatt?

Az ötödik alkalom már nem edzéssel kapcsolatos volt, hanem sokkal inkább a mentális és fizikai biztonsággal foglalkozott. Részt vettünk egy sürgősségi képzésen, ami gyakorlatilag olyan, mint ami a jogosítvány megszerzéséhez kell, a nap másik fele viszont arról szólt, hogy hogyan vigyázzunk a gyerekekre és mentális fejlődésükre. És itt térnék vissza a kérdésedre: hogyan kommunikáljunk velük, mihez kezdjünk, ha egy gyerek egyedül érzi magát a csapatban, hogyan kezeljük a bekiabáló szülőket, mit tegyünk, ha rasszista vagy másféle inzultusokat tapasztalunk, és ami a legfontosabb: hol a határ. Ezalatt azt kell érteni, hogy például mi a teendő, ha esetleg a gyerek nekünk mondja el, hogy otthon nincs minden rendben, ne adj’ isten bántalmazzák.

 

Vagy ha azt látjuk, hogy egy másik edző túlságosan is közel kerül egy játékoshoz, aki nem felnőtt – a példaként egy tizenöt-tizenhat éves lányt hoztak, akinek az egyik edzője elkezdett írogatni és ajándékokat venni. Ebben az esetben teljesen mindegy, hogy mindezt a gyerek örömmel veszi vagy sem, mivel veszélyezteti a mentális egészségét.

 

Olyan mélységekbe mentünk bele, hogy például egy edző hol foghat meg egy gyereket, vagy milyen közel húzhatja magához, ami elsőre lehet, hogy nevetségesnek tűnhet, de rendkívül fontos és komoly téma. Volt egy tréner, akinek az egyik kiskorú játékosa eszméletét vesztette, mire ő az ilyenkor előírt módon azonnal oldalfekvésbe helyezte – nem sokkal később már nem volt munkája. A menesztéséhez az vezetett, hogy amikor felhúzta a gyerek lábát, a belső combját fogva tette azt, és habár semmilyen hátsó szándék nem vezérelte, egy szemtanú elkezdte rossz hírét terjeszteni. Ezzel a megtörtént esettel azt akarták tudatosítani, hogy még véletlenül se adjunk okot arra, hogy meggyanúsíthassanak. Fogalmam sincs, ezeket mennyire hangoztatják a magyar képzéseken, de szerintem rendkívül fontos elem ez egy edző életében, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül.

A Level 1 elvégzése után milyen szakmai munka során tudsz feljebb lépni?

A Level 1 elvégzése után néhány jó tanáccsal még elláttak a jövőre nézve, majd megkaptuk az oklevelet: hivatalosan is futballedzők lettünk. Innentől kezdve az volt a cél, hogy csapatot találjunk, és élesben is megpróbáljuk alkalmazni a tanultakat. Szűk másfél évet töltöttem el egy Flick Trick Football nevezetű együttesnél, amelynek a főedzője és alapítója még egy nálam is fiatalabb srác volt. Emlékszem, az első alkalommal még utcai ruhában jelentem meg, ami egyrészt fura volt, másrészt kellemetlen, hiszen abban rohangálni nem igazán kellemes. Utána azért felvettem a ritmust, megtanultam megtervezni az edzéseket, improvizálni, és azt, hogy mi a teendő akkor, ha egy gyermek nem figyel, vagy épp el akar kóborolni

Az elején nagyon sok hibát vétettem, sőt szerintem még mindig szoktam, gyakran előfordul, hogy utólag rájövök, valamit máshogy kellett volna csinálnom. Emlékszem, a legkellemetlenebb pillanatom az volt, amikor két gyerek összeveszett, majd az egyik elkezdett sírni, amihez én egyáltalán nem voltam hozzászokva, és fogalmam sem volt, ilyenkor mi a teendő, de szerencsére a másik edző a segítségemre sietett. Sokkal kellemesebb élmény volt, amikor egyikük edzés közben megfogta a kezem, és vinni akart valahova. Ez számomra ugyancsak kínos volt, hiszen sosem történt még velem ilyen, illetve azért igyekeztem nagyon figyelni arra, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy én rángatom őt, nehogy valaki félreértse. De utólag belegondolva aranyos volt.

A szakmai tapasztalataid során észrevettél-e számottevő fejlődést játékosaidon?

Leginkább arra a négy-öt év körüli srácra emlékszem, aki akkor csatlakozott a klubhoz, amikor én. Nagyon meg volt szeppenve, de végül nagyon élvezte az első alkalmat, és aztán a következő edzésre is ellátogatott. Az ő fejlődése volt a leginkább szembetűnő: míg első alkalommal alig-alig mert labdába érni – és nagyon gyorsan el is vették tőle –, egy év múlva már messze ő volt a legjobb védőm. Kiválóan tudott becsúszni, és a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Nagyon jó érzés volt, hogy az én kezeim alatt tudott ennyit fejlődni.

 

Kállay Miklós edzés közben


Az alapvető pedagógiai készségek elsajátítása mellett elvárás volt-e veled szemben el az, hogy taktikai elemeket csempéssz a játékba?

2018 tavaszán iratkoztam be a Level 2 szintű képzésre. Míg a Level 1 azt mutatta meg elsősorban, hogy bárki megszerezheti a szükséges képesítést – és nem is olyan nehéz edzősködni –, addig a Level 2 tematikája valójában arra épült, hogy hogyan teremtsünk magunknak egy egyéni filozófiát. Ez érezhetően egy komoly váltás, mivel itt már bejönnek a képbe a taktikai elemek és a folytonosság is.

A szakvezető egyéni látásmódjának és sajátos hitvallásának kialakítására ösztönöz a program, ha jól értem.

Igen, itt már nem elég az, hogy edzésről-edzésre kitaláljuk a gyakorlatokat. Pontosan meg kell tervezni, hogy mivel szeretnénk foglalkozni, mennyi ideig és mi a cél. Például: a passzolási gyakorlatokat tűzzük ki célul az adott héten, hogy minél hatékonyabban eljuttassuk a labdát az ellenfél kapujához. Itt már láthatóan teret kap a filozófia is, amit az edző képvisel: elsősorban rövid- vagy hosszúpasszokkal képzeljük-e el, hogy mennyire járassunk gyorsan a labdát, vagy hogy mennyi kockázatot vállaljunk. Az edzéseknek csak az eleje lehet szimpla passzolgatás, kapura lövöldözés, a nagy hányada ugyanis meccsszituációkra kell, hogy épüljön (három a három ellen, hat a hat ellen és hasonlók). Azt is meg kellett tanulnunk, mikor és hogyan kell belenyúlni a folyamatos játékba.

Például, ha egy játékos hibázott, állítsuk meg a gyakorlatot, javítsuk ki, magyarázzuk el, mutassuk meg neki és mindenki másnak, hogyan kellene csinálni legközelebb, majd nézzük meg, hogyan alkalmazza ezt utána (ez az EDI technika, azaz „Explain, Demonstrate, Imitate” (Magyarázd el, Mutasd be, Másold).

 

Itt is hangsúlyozták, hogy ne mindig csak a hibákat javítsuk ki, hanem rendszeresen dicsérjük meg, ha valaki valamit jól csinált – állítsuk meg a játékot, és mutassuk meg mindenkinek, mit csinált jól a játékosunk.

 

A megfelelő pedagógiai érzék nélkülözhetetlen a gyermekek sikeres oktatásában (Fotó: Flick Trick Football)


A képzés összetettebb jellegéből adódóan feltételezem, hogy a megfelelés és a vizsgázás is nagyobb kihívást jelent a hallgató számára.

A Level 1-nél gyakorlatilag „odadobták” nekünk az oklevelet, a Level 2-nél azonban ki kell érdemelni. Itt már tíz alkalom van három blokkba sorolva (egy négynapos és két háromnapos), a blokkok viszont időben jól el vannak választva egymástól. A képzés során két hónap alatt van bőven idő a tanultakat alkalmazni. A folyamatos edzősködés mellett az egyik oktatónak minimum kétszer meg kell látogatnia egy tréningedet, hogy hogyan boldogulsz élesben, és mennyit fejlődtél a játékosaiddal együtt.

A gyakorlati feladatokon túl, a Level 2 mennyire követeli meg az edzőktől a rendszeres, szakmai beszámolók készítését?

Írni kell egy nagyon komoly anyagot arról, hogy mi az elképzelésed, a filozófiád, hogyan akarod azt véghezvinni, és hogy végül mit sikerült abból megvalósítanod. A játékosaidról részletes leírást kell adni, és még sorolhatnám. Ez egy kifejezetten hosszú folyamat, sokan még most sem végeztek vele (sajnos az egyetem miatt én sem, pedig a blokkok már lassan egy éve megvoltak). Az is az igazsághoz tartozik, hogy a legtöbb társam három-öt évet töltött el csapatok irányításával, mielőtt beiratkozott volna a Level 2-re.  Gyakran hangoztatják is, hogy itt nem lehet az a cél, hogy minél előbb végezzen valaki, hanem az, hogy egy folyamatos fejlődést lássanak, és egy megvalósítható filozófiával álljanak elő, amit aztán a csapat a gyakorlatban is el tud sajátítani az edző segítségével.

Éppen e szempontok alapján a Level 2-t tartják a kezdő szintnek karrier szempontjából. A Level 1 elvégzése azt hiszem nem is kötelező, profijátékos-múlttal rendelkező tanulóknak pedig felesleges, ők mindig előrébb kezdhetnek. A Level 2 után jön az UEFA B, ami állítólag még nehezebb, ráadásul ott már nagyon sokan megbuknak, hiszen jóval szigorúbb kritériumokat állítanak a tanulók elé. Angliában ez a szint a maximum, ha valaki nem volt legalább öt évig profi focista, UEFA A-t már nem végezhet el.

Ez egyébként több országban is így van, és én személy szerint egyáltalán nem értek vele egyet. Megannyi példa (Sarri, Villas-Boas, Nagelsmann, Mourinho, Sacchi) mutatja, hogy nem mindig lesz jó játékosból jó edző, és profi múlttal nem rendelkező személyből is lehet kiváló szakember.

Németországban és Olaszországban ilyen kikötés nincs, nem is csoda, hogy előbbi bajnokságában vannak a legfiatalabb szakemberek, utóbbit pedig a taktika Mekkájának tartják. Kicsit reménykedem is benne, hogy néhányan ezután kedvet kapnak ahhoz, hogy utánanézzenek, hol van a közelükben legközelebb hasonló oktatás.

 

Köszönöm szépen a beszélgetést!

 

További információk a képzéssel kapcsolatban: https://www.thefa.com/bootroom/learning/qualifications/fa-level-2-in-coaching-football

A szerző az olasz futballal foglalkozó Calcioanalyst alapítója és szerkesztője!


 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Szabóné Etelka
Szabóné Etelka
1 hónapja

Hát milyen jóvágású fiatalember! Sok sikert a karrierjéhöz!

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: