– Magyarországon már novemberben minden a Karácsony körül forog: karácsonyi zenék szólnak az üzletekben, mézeskalácsokat és szaloncukrokat árulnak a díszesen kivilágított utcákon. Rovaniemiben, a Mikulás otthonában még nagyobb a láz?
– Mivel Rovaniemitől nem messze található a Joulupukki faluja és irodája, nálunk a karácsony egész évben téma. A turisták körében nyáron is népszerű látogatóhely. Novemberben a várost ünnepi fényekkel és karácsonyfákkal díszítik fel, ami igazán mesés látványt kelt – különösen, ha havazik. Szintén novemberben a Mikulás egy nagy bulival jelenti be a karácsonyi szezon hivatalos megnyitóját. Ha szereted az ünnepi időszakot, a karácsonyi üzemek központjában élni nagyszerű.
– Olvasóink közül valószínűleg sokan kíváncsiak Joulupukkira. Kérlek, mesélj róla egy kicsit.
– A Joulupukki a Mikulás finn neve, aki Korvatunturiból, egy észak-lappföldi hegyről származik. Mivel oda nagyon nehéz eljutni, az irodája Rovaniemiben található. Nagyon barátságos fickó, aki meghallgatja a történeteidet, és ellát néhány jó tanáccsal, ha szükséged van rá. Mindig örülök, amikor megjelenik a stadionban, hogy megnézze a meccseinket, és beszélget velem a fociról. Meglepően sokat tud a sportágról. Habár a csizmája nem igazán alkalmas a futballra, néha ő maga is beáll játszani. Elképesztő, hogy még a karácsonyi csúcsforgalomban is mennyire képes nyugodt és türelmes maradni.
– Ő a klub arca és névadója is. Milyen szerepet tölt be ő az egyesület életében?
– Olyan gyakran látogat el a pályákra, amilyen gyakran csak tud, hogy biztosítsa a támogatásáról a játékosainkat. Néha meglepetésként csatlakozik hozzánk a fotózások alkalmával. A klub szervezésébe és tervezésébe azonban nem avatkozik bele. Ha azonban úgy látja, hogy valami rosszul működik, előfordul, hogy jelzi a problémát és tanácsokat ad.
– Ő a tulajdonos?
– Mi egy bejegyzett sportegyesület vagyunk, amelynek nincs tulajdonosa. Joulupukkinak a sok egyéb kötelezettsége miatt nincs hivatalos tisztsége az egyesületben. A szerepe inkább reprezentatív, ő a klub képviselője.
A Santa Claus Village, Joulupukki otthona
– És te hogyan kerültél Németországból a Mikulás csapatához?
– 2015-ben szerződtem egy ambiciózus női együtteshez Finnországban, aztán azóta több klubnál is megfordultam. Egyre északabbra költöztem, így kötöttem ki 2020 tavaszán Rovaniemiben az FC Santa Claus Junioritnál.
– Pontosan miből áll a munkád?
– Én vagyok az edzők vezetője, ami azt jelenti, hogy én vagyok a felelős az edzőkkel kapcsolatos ügyekért, beleértve a mentorálást, a szemináriumokat, valamint én határozom meg a képzéssel kapcsolatos irányelveket. Emellett segítem az elnökségünket és a klubtitkárt a szervezési feladatokban és a marketingben. Na meg persze én magam is edzősködöm néhány csapatunknál.
– Pszichológia és filozófia szakon végeztél a potsdami egyetemen. Mit gondolsz, ez mennyire alakította a futballvíziódat?
– A tanulmányaim során megszerzett tudás átformálta az egész életemet. Azt, ahogyan gondolkodom, ahogyan strukturálom, koordinálom, szervezem a dolgaimat – vagy ahogyan kommunikálok. Az edzősködés tekintetében a pszichológia segít például abban, hogy megértsem, hogyan fejlődnek mentálisan és fizikailag a gyerekek és a tizenévesek, hogyan építsek és tartsak fenn működőképes csapatokat, és hogyan motiváljam a játékosaimat.
A filozófiát a taktikai elképzelések, a hosszú távú tervek kidolgozásában kamatoztathatom. Gyakran segít abban is, hogy nyugodt és koncentrált maradjak, és ne hozzak elhamarkodott döntéseket, ha valami rosszul sül el.
Igyekszem követni Arisztotelész phronesis koncepcióját, amely a gyakorlati bölcsességet hirdeti. Alapvetően, ha két véglet van, megpróbálok az arany középútra törekedni.
– 1993 karácsonyán alakult meg az FC Santa Claus AC, ami 2012-ben és 2019-ben is csődbe ment – azóta pedig végleg megszűnt. Az FC Santa Claus Juniorit a hivatalos jogutódja?
– A Juniorit 2015 óta létezik, és az FC Santa Claus utánpótlásszekciójaként jött létre. Saját szervezetként működünk, saját költségvetéssel és szervezéssel. Mivel a felnőtt együttes (AC) a 2019-es szezon után feloszlott, 2021-ben saját felnőtt csapatokat indítottunk. Ebben az évben megállapodtunk a márkát birtokló céggel. Az FC SCJ-nek 2022-ben két férfi és három női csapata lesz. Az első számú férfi csapat a hatodosztályban, a második a Rovaniemi 8v8-as sorozatban folytatja. Az első számú női csapat a negyedik vonalban szerepel, a második az észak-finnországi 8v8-as bajnokságban, a harmadik pedig csak edz és szórakozásból játszik.
Ralf Wunderlich és Joulupukki (Fotó: Ralf Wunderlich/magánarchívum)
– Miért tartottátok fontosnak, hogy legyen felnőtt csapatotok?
– 2020 nyarán hobbicsoportokat indítottunk nők és férfiak számára. Elsősorban a játékosok szüleinek szántuk, hogy mozogjanak egy kicsit, és gyakorlati úton tanulják és értsék meg a labdarúgást. Nagyon pozitív volt a fogadtatás. 2021-ben mindkét csoport a 8v8-as sorozatban játszott, és egy év alatt háromszorosára bővültek a játékoskereteink. A reprezentatív férfi csapatot eredetileg csak egy idősebb korosztályú szórakoztató csapatnak szántam, amelyben én magam is játszhattam.
2020 decemberében azonban interjút adtam a BBC-nek, ami rengeteg pozitív visszajelzést váltott ki, és ennek hatására jelentősen megnőtt az érdeklődés egy igazi férfi csapat iránt.
Így februárban beneveztünk a finn bajnokság legalacsonyabb osztályába. A csapat fele idősebb és képzetlen, új játékosokból állt, a másik felét pedig korábbi AC-futballisták alkották.
– Nem tűnik ideálisnak a csapatösszetétel.
– Nem is sült el jól. Az AC-játékosokban még mindig élénken élt a trauma, hogy a csapat mindössze négy szezon alatt a harmadosztályból a hatodosztályig süllyedt. Nem sikerült pozitív csapatszellemet kialakítani velük, és a rendelkezésre álló játékosanyagból képtelenek voltunk működő csapatot kovácsolni.
– Mit léptetek?
– Amikor rájöttünk, hogy a folyamatban lévő szezonban már nem tudjuk orvosolni a problémát, úgy döntöttünk, hogy inkább a következő szezonra koncentrálunk. Már a nyár folyamán új játékosokat toboroztunk, többeket elengedtünk, és elkezdtünk együttműködni a B-juniorokkal (U18-as korosztály – a szerk.). A helyzet most már sokkal biztatóbbnak tűnik.
– Edzőváltás is volt, hiszen korábban te irányítottad az együttest.
– Én egyelőre kiszálltam a csapatból, mert három női és egy lánycsapatot kell edzenem, és ez leköti az időm nagy részét. A gárda azonban Santtu Pätäri személyében jó kezekben van, és edzőként szorosan együttműködünk.
– Az FC Santa Claus AC korábban nemzetközi brand volt, játszottak barátságos mérkőzést többek között a West Ham Uniteddel vagy a Crystal Palace-szal, de egy Kínában rendezett jótékonysági mérkőzés keretein belül Alessandro Del Piero és Michael Owen ellen is pályára léphettek. Szeretnétek újra hasonló magasságokat elérni vagy egészen más céljaitok vannak?
– Az, hogy a Mikulás hivatalos futballklubja vagyunk, automatikusan azt jelenti, hogy nemzetközi szinten kell gondolkodnunk. A klubnak a világ minden tájáról vannak szurkolói. Idén elkészítettem a honlapunk angol és német nyelvű változatát, hogy a külföldi szurkolóink könnyebben megtaláljanak minket. Ősszel megnyitottunk egy angol nyelvű online szurkolói boltot is.
– Mik a további terveitek?
– Lépésről lépésre haladunk, és a racionalizmus vezérli a döntéseinket. Célunk, hogy azonos értékeket képviseljünk a Mikulással. Ez a mi felelősségünk, a mi kötelességünk. Ebben nincs kompromisszum. Pozitív, biztonságos és barátságos környezetet szeretnénk biztosítani a családok számára, ahol a legkisebbek a saját Mikulás-ligánkban kergethetik a labdát szórakozásból és nyomás nélkül, míg a nagyszülők a sétáló foci csoporttal játszhatnak. A növekedés és a nemzetközi marketing jó dolog, azonban nem lehet ez a fő mozgatórugója egy futballklubnak. Az ifjúsági játékosaink fejlesztése a prioritás számunkra, és az, hogy lehetőséget biztosítsunk számukra, hogy egész életükben futballozhassanak.
Joulupukki csapata jótékonysági mérkőzése után fotózkodott Alessandro Del Pieróval (balra) és Michael Owennel (jobbra) 2017-ben (Fotó: Escape to Suomi/Twitter)
– Az AC elmúlt évtizedét végigkísérték financiális gondok, holott a Pumával, az EA Sportsszal és a Bewin Sportsszal is köttetett szponzori együttműködés. Amikor két éve Anssi Kiuruval beszélgettem, azt mondta, a vezetők mindent alárendeltek a profitnak, szerinte ez vezetett az összeomláshoz. Úgy tűnik, ti más utat választottatok. Milyen szerepet tölt be a Juniorit életében a pénz?
– Az AC múltjáról nem tudok nyilatkozni, mivel akkor még nem voltam itt. Az FC SCJ egy bejegyzett sportegyesület, így nem a profitra koncentrálunk, hanem a klubunk és a labdarúgóink felelősségteljes képzésére, fejlesztésére.
– És mi a helyzet a szponzorokkal?
– Jelenleg van néhány helyi támogatónk, és a csapatainknak is vannak saját szponzorai. A pénzünk nagy részét azonban mi magunk gazdálkodjuk ki. Természetesen érdekelnek minket a nagyobb szponzori szerződések, de a partnereinknek illeszkedniük kell a profilunkhoz. Csak a pénzért nem mennénk bele semmilyen együttműködésbe.
– Sok akadémiai növendéketek bemutatkozhatott már a finn élvonalban, köszönhetően a RoPS-szal való együttműködéseteknek. A RoPS jelenleg – a liga egyik legfiatalabb keretével – a másodosztály egyik legerősebb csapata. Mennyire szoros most ez a kapcsolat?
– A 2021-es szezonban több korábbi FC SCJ-s fiatal is játszott a RoPS-ban, és büszkék vagyunk rájuk. Sajnos az élvonalba való feljutásért folyó rájátszást elbukták. Most, hogy újra vannak B-junior csapataink a fiúknak és a lányoknak, valamint felnőtt csapatokkal is rendelkezünk, a játékosaink már nem kényszerülnek arra, hogy átigazoljanak, ha nem akarnak. Rovaniemiben most már a másodosztálytól lefelé minden elérhető bajnoki szinten vannak női és férfi csapataink, így mindenki számára adott a lehetőség, hogy a neki megfelelő szinten játsszon.
– Nekem úgy tűnik, nálatok nem első számú cél, hogy profi sportolókat neveljetek. Sőt, te magad fogalmaztál úgy egy Transfermarktnak adott interjúban, hogy nálatok tilos a nyomás.
– Szeretnénk a lehető legjobban és legprofibb módon fejleszteni a játékosainkat. De nem mindenáron. Úgy gondoljuk, hogy a körülményeink miatt nem kezelhetjük őket úgy, mint a profi akadémistákat, akiknek fizetést és a jövőbeni nemzetközi kupákban való szereplés lehetőségét kínáljuk. Meg kell találnunk a megfelelő módszereket, hogy motiváljuk őket.
Hiszem, hogy a játékosaink és a csapataink néhány év múlva magas szinten fognak teljesíteni a modern edzői filozófiánknak köszönhetően. Csak türelemre van szükségünk, hiszen csak az első lépést tettük meg előre, miután a klub évekig visszafelé fejlődött.
A kulcs az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az amatőr és a profi futball között. Nem lehet a hobbijátékosokat úgy kezelni, mint akiknek a futball a munkájuk. Az csak frusztrációhoz és végül összeomláshoz vezet.
Joulupukki gyakran ellátogat a gyerekeknek rendezett Mikulás Liga játéknapjaira (Fotó: FC Santa Claus Juniorit/Facebook)– Világhírű a finn oktatási rendszer, nálunk Magyarországon rendszeresen a követendő példaként hivatkoznak rá a közbeszédben. Gyakorlatias, valódi értékek mentén az életre és gondolkodásra nevel. Mégis úgy tűnik, Finnországban is ugyanazok a problémák, mint például nálunk Magyarországon, ahol teljesen máson van a hangsúly. A fiatalokat alig lehet kirobbantani a képernyők elől, a sport pedig már utánpótláskorban is gyakran eredménycentrikus, és sokszor inkább az edzőkről szól, semmint a gyerekekről. Kiölik a gyerekekből a játékosságot és a kreativitást.
– Az én tapasztalataim némileg eltérnek, és nem vagyok biztos benne, hogy a finn oktatási rendszer valóban olyan jó, mint ahogyan azt más országokban gondolják. Az a benyomásom, hogy Finnország jó minősítése a különböző területeken részben annak köszönhető, hogy kevesen élnek itt. Sokkal könnyebb megszervezni ötmillió embert, mint kilencven milliót. A kisebb létszám automatikusan kevesebb problémához vezet. És egyetértek veled: a finn gyerekek nem sokban különböznek a német vagy magyar gyerekektől.
– Ezek szerint az utánpótlássport nálatok sem fenékig tejfel.
– A finn futballrendszer régimódi nézetekkel és régimódi edzői stílussal küzd. Lassan változik, de még hosszú út áll előtte. Az utánpótlás-futballban szinte csak az eredményekre koncentrálnak. Sok csapat még más kluboktól is kölcsönvesz fiatalokat a jó eredmények érdekében, hogy aztán a saját játékosaikat a kispadra ültessék. Mi értelme van ennek? Ha a cserepadon ülnek, elveszítik a motivációjukat és végül abbahagyják a futballt. Ezért van az, hogy Finnországban a C- és B-junioroknál (U16-as és U18-as korosztály – a szerk.) hatalmas a lemorzsolódás. Finnországban szinte egyáltalán nincsenek A-junior (U20-as korosztály – a szerk.) csapatok. Sok edző a csapata fölé helyezi magát. Pedig a csapatnak kell lennie az elsőnek. A csapat a minden.
– Úgy tűnik, a te módszered lehet a megoldás.
– Az általam kínált edzői megközelítés megoldja ezeket a problémákat. Amikor ott voltam edző, minden finnországi csapatom előrelépett mind a játékosok létszámát, mind a játéktudásukat illetően. Amióta csatlakoztam a klubhoz, megdupláztuk a csapataink számát. 2021-ben Észak-Finnországban a legnagyobb százalékos növekedést értük el, ha a játékosok számát nézzük. Ez jó alapul szolgálhat a következő évekre.
– A honlapodon a bemutatkozásodban visszatérő elem a futball szeretete, a futball játékossága – sőt egyenesen úgy fogalmazol Peter Stöger szavaival élve: „a játéknak szórakoztatónak kell lennie”. Miért tartod mindezt fontosnak?
– Ez az első, minden más előtt: a szórakozás. A futball egy játék. Még ha fizetnek is azért, hogy játszd vagy edzősködj, akkor is játék marad. Ami nem szórakoztat, az nem játszható. Ha meccset nézel a tévében, észreveheted, ha egy játékos – vagy akár egy egész csapat – nem élvezi a futballt. Ez általában nem sokkal azelőtt történik, hogy az edzőt lecserélik.
Persze, professzionális szinten ez is egy munka, nagyobb a nyomás, ott az eredménykényszer, szóval profinak kell lenni. De határozottan hiszem, hogy a szórakozás és a minőség együtt jár. Azok a csapatok, amelyek jól érzik magukat a pályán, még jobban teljesítenek.
Aztán ott van az amatőr futball csodálatos világa. Ahol az emberek nem kapnak fizetést a játékért. Akkor miért fociznak? Mert jó móka. Hogy mi okozza a szórakozást, az egyénenként eltérő lehet. Van, aki a futball technikai oldalát és a játékosságot élvezi, van, aki a csapatszellemet, és van olyan is, aki a meccs utáni sörözést. De a végén a futball szeretete az, ami mindenkit összehoz. És a pályán nem számít, honnan jöttél, ki vagy, mit csinálsz. Amint kimész a játéktérre, focista vagy. Semmi más. Amíg újra el nem hagyod a pályát. Aztán megint az leszel, aki előtte voltál.
– Tehát azt vallod, hogy a szórakozás a siker kulcsa?
– Ha rájössz, hogy a szórakozás az első, akkor igyekszel szórakoztató környezetet teremteni. Ezen keresztül a játékosok, főleg a fiatal gyerekek megszeretik a futballt. Amikor ez a szeretet tudatosul bennük, nyitottá válnak a fejlődésre. Folytatni akarják. Tovább akarnak lépni. Edzeni és játszani akarnak. Ez csak alapvető pszichológia, nem agysebészet. És soha ne felejtsük el, hogy az edzőknek is jól kell szórakozniuk. Ha jó hangulatban vagy, az átragad a játékosaidra is. Ez egy szinergikus hatás. Szuper móka, ha a csapatoddal együtt áramlik a futball.
– A női futball egyik nagykövete vagy, sőt korábban egyenesen így fogalmaztál: „a női labdarúgásban manapság inkább azt a futballt ismerem fel, amelybe egykor beleszerettem”. Pontosan mire gondolsz?
– Nekem tetszett, ahogy tizenöt-húsz évvel ezelőtt kinézett a futball. A régi iskola és a jelenlegi, modern változat közötti átmeneti fázisra gondolok. Én onnan jövök. Így kezdtem edzőként, és játékosként is így töltöttem el a legszebb éveimet. Amikor a női futballt nézem, ez az időszak jut eszembe. A férfiaknál a játék nagyon gyors lett, ugyanakkor nekem úgy tűnik, hogy a technikai tudás évről évre háttérbe szorul. Senkinek sincs már ideje megmutatni a képességeit, mert azonnal nyomást gyakorolnak rád. A nőknek még mindig több helyük és idejük van a pályán – bár ez is gyorsan változik –, és így a játék számomra természetesebb és élvezetesebb.
A női foci attitűdje is jobban tetszik manapság. Tisztességesebben játszanak, nem színészkednek annyit, nem vitatkoznak állandóan a játékvezetővel. Ők még nem dolgoznak olyan széleskörű szakmai stábbal, mint a férfiak, így az egészet eredetibbnek érzem. Valóságosabbnak.
Azt is szeretem, hogy a fiatal lányok lehetőséget kapnak arra, hogy focisták legyenek, anélkül, hogy kinevetnék, vagy balettozni tanítanák őket. Az én környezetemben nem voltak lányok, akik fociztak volna, amikor tinédzser voltam. A Junioritnál a fiúk eljönnek megnézni a lányok meccseit, és szurkolnak nekik. Ezt nagyszerű látni. Ez a 90-es években elképzelhetetlen lett volna. Nagyon tetszik ez fajta a fejlődés, és szeretném kivenni belőle a részem.
Az FC Santa Claus 8v8-as női csapata ünnepel (Fotó: Ralf Wunderlich/magánarchívum)– Hogyan ünneplitek a karácsonyt a klubnál? Van egyáltalán közös ünneplés?
– Nálunk nincsenek külön karácsonyi ünnepségek, mivel a legtöbb csapat decemberben karácsonyi szünetet tart. Novemberben tartunk egy szezonzáró rendezvényt az egész klub számára. Általában a Mikulás is csatlakozik hozzánk. Idén azonban nem tudott eljönni, mert az eseményre elég későn került sor, és akkor ő már ki sem látszott a karácsonyi előkészületekből. Ezenkívül minden csapatunknak októberben vagy novemberben van saját ünnepsége, amelyek gyakran karácsonyi programokat is tartalmaznak. A vezetőségünk és néhány alkalmazottunk pikkujoulut tart – ez egy hagyományos finn karácsonyi ünnepség, amelyet a legtöbb finnországi vállalat megrendez. Én magam is szervezek egy szaunaestet, amely egyben egy közös karácsonyi vacsorát is jelent az edzőink számára.
– Ha lehetne egy kívánságod Joulupukkitól, mi lenne az?
– Folyamatos támogatást a munkámhoz, hogy a hátralévő húsz évet a klubnál tölthessem, majd nyugdíjba mehessek és boldog pandaként pihenhessek. Na, meg egy elektromos robogó is jól jönne.
Az Anssi Kiuruval készült interjú ide kattintva olvasható!
Kiemelt kép: Ralf Wunderlich/magánarchívum
