E-sport: „Gyenge az utánpótlás-nevelés Magyarországon, szinte nincs is!”

Egyszer minden jónak vége szakad! Így van ez az e-sportolókkal is, akiknek dönteniük kell, hogy milyen úton mennek tovább, ha véget ért versengő életük a virtuális pályákon. Málovics Gáborral, Gabessonnal a korábbi profi Counter-Strike-játékossal beszélgettük, aki volt már edző, most pedig korábbi csapatának a menedzsere. Arról is kérdeztük, hogy milyen üzleti stratégiával működtetik a Budapest Five csapatát, illetve arról is beszélt, hogy mit gondol a hazai utánpótlás-nevelésről.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Valaha te voltál az egyik legismertebb és legjobb Counter-Strike-játékos itthon. Mai szemmel milyennek látod azt a korszakot, amiben játszottál?

– Sokkal barátságosabbnak, szerényebbnek látom azt, amilyen 2014-ben, a játékos pályafutásom elején ez az egész volt. Nem volt benne annyi pénz, mint manapság, illetve kevesebb volt a hatalmi harc is a szervezők között. Szabadabb volt a légkör, erre remek példa, hogy bárki szinte bármit közvetíthetett. Amikor befejeztem, 2018 körül már gyakorlatilag ez a vadkapitalista helyzet állt fenn, mint manapság. Sok játékos volt, sok nézőt érdekelt a Counter-Strike, tehát valamilyen szinten érthető, hogy ez a fajta látásmód utat tört magának, és egyébként a színvonal javára is szolgál.

 

Egyébként szép emlékeim vannak, főleg amikor a V4 színpadán álltam és skandálták a nevem, azt sosem felejtem el.

 

Fontos számodra, hogy a társadalom sportnak tekinti-e az e-sportot?

– A lelkemnek nem. Ha viszont ettől sokkal több pénzünk lenne, akkor igen. Szeretném, ha a legjobb itthoni játékosok meg tudnának élni normálisan, menne az oktatás, a fejlesztés.

 

Nem számít a társadalmi legitimáció?

– Azt akkor is megkapjuk, ha nem hívjuk sportnak ezt az egészet. Már felnőtt egy generáció, aki látja ebben az értéket és a teljesítményt. Ebből a generációból új befektetőink is vannak, illetve lesznek is. Úgy gondolom, mára nagyon sokan elismerik és szeretik az e-sportot. Sokan persze nem, nekik viszont meg kell mutatnunk ennek a szépségét, mert ők még teljesen kívülállók.

 

Mikor dönt úgy egy Counter-Strike-játékos, hogy végleg felhagy a versenyzéssel?

– Magamból tudok kiindulni, nálam ez akkor jött el, amikor elfogyott a motivációm. Úgy éreztem, hogy már nem juthatok feljebb, ugyanis nincs meg bennem a kitartás. A kitartás, hogy olyan dolgokat gyakoroljak, amiket utálok, márpedig általában attól fejlődik az ember. A siker és az elismerés sokáig a pályán tartott még akkor is, amikor már rég kihalt belőlem a motiváció. Gyenge voltam, hogy idejében meghozzam azt a döntést, hogy abbahagyom.

 


 

Mit tanultál a játékoskarrieredből?

– Sokat gondolkodtam már ezen. Rengeteg embert megismertem és kialakítottam egyfajta kapcsolati hálót. Úgy gondolom, hogy – bármilyen furcsa is ez – online jobban meg lehet ismerni a másikat, gátlásosabb emberek is könnyebben kapcsolódhatnak, hiszen lazábban beszélgethetnek, mert kisebb a „tét”, és akár az X gombot is megnyomhatja az ember a jobb felső sarokban bármikor. Én megismertem, hogy milyenek az emberek versenykörülmények között, és azt is, hogy miként viselik a vereséget. Említettem már a szép élményeket, de az is sokat adott a személyiségemhez, hogy sikerült világot látnom. Megtanultam, hogy a tehetség maximum egy bizonyos szintig elég, a munka legalább olyan fontos.

 

Ha nem is játékosként, de az e-sportban dolgozol továbbra is.

– Remélem, hogy sokáig így is marad ez. Úgy érzem, hogy ehhez értek igazán.

 

Az edzői szerepkört egy év után mégis feladtad.

– Sokféle jó edző létezik. Vannak, akik a taktikusabb oldaláról közelíti meg ezt a munkát, és van, aki az emberi oldaláról. Én úgy érzem, mindkettőben elég jó vagyok, viszont ismerek olyat itthon, aki erősebb nálam szakmailag, és olyat is, aki mentálisan. Gyorsan megtalálom a játékosokkal a közös hangot, valamint közérthetően tudok magyarázni szakmai dolgokat. Edzőként az az optimális, ha te rendelkezel a legjobb szaktudással, minden játékos a barátod is egyben, és mentálisan kiegyensúlyozottra hozod a csapatot mindenféle lelki csapongásból. Amikor februárban Kolor (Domoszlay Ádám, akivel olvashattatok már interjút az oldalunkon) távozott a Budapest Five csapatából, akkor ért véget az edzői karrierem. Nem éreztem biztosíthatónak, hogy nélküle el tudjuk elérni az általam felállított célt, ami az volt, hogy a világ legjobb 30 csapatába bekerüljünk.

 

Azért mostanában eléggé meggyőző játékot mutat a Budapest Five.

– Igen, idegenlégiósokat alkalmazunk, sokkal nagyobb a mozgásterünk, ha nem ragaszkodunk a magyar játékosokhoz. A felállásunk nagy része, vagyis ötből három ember természetesen magyar.

 

Mivel foglalkozol manapság?

– A szervezet operatív működéséért felelek. Voltak kemény hónapjaim, de most egész könnyű dolgom van, csodás munkatársak vannak a cégben.

 

Vezetője vagy a Budapest Five-nak, tehát mára tudnod kell, hogy mi az üzleti stratégiája egy e-sport csapatnak.

– Azt tudom, hogy mi arra törekszünk, hogy a legközérthetőbb és legnépszerűbb játékokban olyan magyar csapataink legyenek, akik nemzetközileg is labdába tudnak rúgni.

 


Ezért van két külföldi játékos a Counter-Strike-csapatban?

– Nem akartuk feláldozni a sportteljesítményt azért, hogy teljes magyar felállással játszunk, de továbbra is magyar többségű a CS:GO csapatunk.

 

Nincs olyan öt tehetséges magyar játékos, akikkel elégedettek lennétek?

– Természetesen vannak figyelemre méltó játékosok, többet is tudnék mondani, de jelenleg ők sem állnak azon a szinten, hogy integrálhatóak lennének a csapatunkba.

 

Szerintem gyenge az utánpótlás-nevelés Magyarországon, szinte nincs is. Ez betudható annak, hogy egy új dologról van szó, viszont úgy gondolom, lassan ideje lenne lépni ez ügyben.

 

CS:GO-ban van előnyünk a többi csapatjátékkal szemben, labdába tudunk rúgni a nemzetközi mezőnyben, és ezt nem szabad veszni hagyni. Jelenleg az utánpótlás-neveléssel kapcsolatos próbálkozások nem életképesek.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Mi alapján dőlt el, hogy milyen játékokban indítotok csapatokat?

– Amellett, amit elmondtam, hogy közérthető és népszerű legyen, fontos az is, hogy kedveljük az adott játékot. Magyarország legjobb Rocket League-duója is a miénk, és nem tervezünk ennyinél megállni.

 

A Riot Games a League of Legends-et a legnagyobb e-sport játékká tette. A másik üdvöskéjükben, a VALORANT-ban nem hisztek?

– A magam nevében tudok csak nyilatkozni, számomra a VALORANT egy nagyon hasonló, de sok szempontból gyengébb minőségű élményt nyújtó játék, mint a CS:GO. Számomra egyelőre nem igazán izgalmas.

 

Szerinted mennyire eladható manapság a Counter-Strike?

– Szerintem már elmúltak már azok az idők, amikor annyira előítéletesek voltak az emberek, hogy minden agresszív viselkedést a lövöldözős játékoknak tudtak be. Régen akciófilmek sem voltak, aztán amikor elkezdték vetíteni ezeket, azokat is megemésztették az emberek, és nem érezte magát senki veszélyben az aktuális Terminator levetítése után az utcán.

 

Hadd idézzek itt egy félig vicces mondást: a lövöldözős játékok tényleg agresszívvé tesznek, de fele annyira sem, mint a vezetés.

 

Nem csak erre gondolok. Ismert, hogy a CS:GO játék alapja a terroristák és a terrorelhárítók egymás elleni küzdelme. Ez egy adottság tehát, és ebből adódóan a marketingesek nincsenek könnyű helyzetben az értékesítés során. Kicsit más a tematikája például a VALORANT-nak, ami szintén egy belső nézetű lövöldözős játék, de a fantázia szüleménye. Ezáltal kissé „családbarátabb”.

– Remélem, ezen a közeljövőben túl tudunk lendülni. Minden új dologba beleállunk, aztán szépen lassan megszokják az emberek ezeket, bízom benne, hogy ez itt sem lesz másképp. Ha bárki ránk néz, e-sportolókra, úgy gondolom, látja, nem jelentünk nagy veszélyt a társadalomra.

 

Úgy látom, hogy bármelyik magyar e-sport bajnokság mögött több szponzor áll.

Ez igaz, azt viszont nem tudom, hogy minket, csapatokat miért nem szponzorálnak egyelőre. A Budapest Five lassan 3 éve létezik és nagyjából ugyanazt a minőséget nyújtja. Stabil csapatokkal rendelkezünk, ráadásul olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a portfóliónk és a nézettségünk mindössze tíz százaléka jön hazai versenyekről. Nagyon sok nemzetközi viadalunk van, ami nagyobb érdeklődéssel jár – szurkolói és nézői részről egyaránt. Azt gondoltam, a szponzorok számára így igazán vonzóak lehetünk, aztán a menedzseri feladataim során most megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz támogatókat találni. Annyit azért elárulhatok, hogy hamarosan elő fogunk rukkolni egy igazán jelentős megállapodással.

 

Kivásárolták nemrég a legjobb játékosotokat, Torzsás Ádámot, aki a játék egyik legfontosabb pozícióját, a mesterlövész szerepét töltötte be a csapatban. Hogyan ment végbe az átigazolás?

– Megkeresték a játékosunkat, akit érdekelt az ajánlat, és utána közvetlenül velünk is felvették a kapcsolatot. Tárgyaltunk, majd megállapodtunk. Ahogy a legtöbb sportban, nálunk is ez az általános menete egy ilyen transzfernek. És hogy hová szerződött? Nemsokára megtudhatjátok majd azt is!

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x